Vásárhely és Vidéke, 1904. január-június (22. évfolyam, 1-81. szám)

1904-01-03 / 1. szám

Megjelenik: keddien és vasárnap. Helyben egy évre 8 kotor. Negyedévre 2 korona. Vidékre egy évre 10 kolor. Negyedévre 2 kor. 50 fill. Egyes­ fillér. Főszerkesti: Felelős szerkesztő : Dr. Endreyiyula. Bibó Lajos. Hm.-Vásárhely, 1904. Vasárnap, január 3. Politikai és helyi érdekű társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. ker. Szent-Antal-utcza 7. szám alatt a kiadóhivatal könyvnyomdájában. Újév fikában. Péntektől egy évszámmal nagyobbat k­ülpolitikai Magyar­­ország és abbl öregebbek let­tünk egy évre milyen esztendő­vel? Ha révedtetünk visszave­tődik a múltba, úgy tűnik fel, mintha az obó kezdetekor csak gondtalan ifjaik volna, ma már pedig, mikor ónapos jubileumát üli ez az oreró, őszbe borult, reszketeg agyik. És mit látunk a múltban? A tett kötelességekből alig egy szemhanem a törvény­hozási hátralé egy oly hatalmas garmadáját,­­ jó része már megpenészetlenm férfiu legyen a gáton, a ki ezt esztendőben is el tudja lapát. Az elmulek törvényhozási restancziái résszomoru, részben tragikomikus keltenek a szemlé­lőben. A katonailatok még min­dig nincsenek ve, bár rajtuk rá­gódott a tisztáz­v­a rövid va­kácziókat kivév közel 365 napon keresztül. Nincs az ujonczjutalm létszámának méitására vonatkozó javaslat; az elvgsztendő ujor­z­­megajánlására varó javaslat tár­­gyalásához még­­ fognak hozá s ha ezeket megei tárgyalni a mé­lyen tisztelt pótekezió, akkor talán hozzáfoghatnak akor a már annyi­szor születése elszenvedett a­em­­nitási javaslatok tolásához, a rendes költségvetési tárgyól nem is szólva. Ha kronologi soro­li fel a képviselőházi házokat, mt talál­kozunk mindjárt a in­ditány­okkal. Interpelláczió harta: van oyan, mely egy év, vagy félév várja a minisz­teri válaszokat. Konyot buktak és kormányok születt azóta de ezek a türelmes interpellák mg mindig válaszra várakoznál Az elintézetlenbe közt ott sze­repel gróf Khuen-.fVáry egykori miniszterelnök progija is, a melyet — annak daczára, el sem mon­datott — rögtön tíz széki határozati javaslattal szúrtak létül. A Széll-kormán 103. május el­sején jutott a tulaj,éppeni ex-lex állapotba. Ez időtől a kezdődik a magyar parlament t­onképpeni cse­lekvésiben állapota, a Pécsben cse­lekedtek. A Széll-kényt elejtették, a Khuen-kormányt kiteték , — no de mégis cselekedtünk van is — mert a Khuen-korm­ányt meg elejtette a sza­badelvű párt. Ezután jött gróf Tisza István kományelnök, a­kit azzal foga­dott az alenzék, hogy először intézze el a restínéziában levő 326 kérvényt, majd ötkor szóba áll vele. Tisza mi­­niszterlnök nem fogadott szót az el­lenzékiek, hanem inkább beszélt ő is, de eintézni — el nem intézhetett semm­it. Szépen rakásra gyűltek ezalatt az álami számvevőszék jelentései is, mezeknek most már egy külön termet kellett berendezni az új országházban. És szaporodtak a mentelmi ügyek is, a­m­ely képviselő uraknak a parlamen­tin kívüli tevékenységét illusztrálva,­­itt függ azonkívül a levegőben — mint Mohamed koporsója az ég és föld lött­­—­ a czivillista emeléséről szóló javaslat is. És ott vannak egyéb dol­­gok, a legkomolyabbak közül valók. Ott vannak az uzsoratörvény szigorításáról, a kereskedelmi üzleti átruházásokról szóló törvényjavaslatok. És ott vannak az Ausztriával való vám- és kereske­delmi szövetségről és az autonóm vám­tarifáról szóló javaslatok és a külföld­del megkötendő kereskedelmi szerződé­seknek megoldatlan kérdése. Mindezek fölött pedig ott borong a clopy-i hadi­parancs emlékezete, az általános kese­rűségnek ama sóhajai, melyeket az obstrukczió következményei szakgattak fel a nemzet lelkéből. Ez a múlt, a­melyben nincs öröm. És a két esztendőnek ez elválasztó pil­lanatában kutatjuk, hogy milyen a jö­vendő? Olyan-e, a­melyben van re­mény? Akárhogy keressük, nem igen látjuk csillogását. Egy mindent tudó politikus a napokban nyilvános társa­ságban élesztgette ezt a reményt. Jö­vendölte, hogy a mostani új esztendő első hónapjában a most még kérlel­­hetlen, összezsugorodott, de azért nagy ellen­állásra képes obstrukc­ió leszerel. Meg lesznek szavazva a katonai javas­latok, azután a költségvetési felhatal­mazás. Megkezdhetjük az autonóm vámtarifa alapján az Ausztriával való kiegyezési tárgyalásokat, sőt talán be is fejezhetjük. Szép reménységek, de nem hisz­­szük, hogy olyan gyorsan valóra vál­janak. De tegyük fel, hogy így lesz ; még akkor sincsenek eloszlatva azok a porfellegek, melyeket az obstrukczió vett fel a politikai élet országútjáról. Előttünk áll a fenekestől felkavart po­litikai közélet, melynek lecsillapodása parancsszóra meg nem történik. És előttünk állanak a bizonyosra vehető új választások, melyek egészen más képet adnak majd a parlamentnek. És ott állanak előttünk végül az új párt­elhelyezkedések, melyek szintén be­következnek akkor, ha megismeri az ország a Tisza-kormány általános poli­tikai irányzatát. A múlt olyan zavarokat idézett elő politikai közéletünkben, hogy ezek az újabb elhelyezkedések szinte elkerül­­hetleneknek látszanak. Addig pedig a jövőt illetőleg csak sűrű köd van előt­tünk, melyen gyönge szemünk még át sem tekinthet . . . Budapest, január A politikai ujesztendő. A politikai figyelme pénteken a miniszterelnök- palota felé fordult. Tisza gárdája azt hirde­ti így onnan egy új Napoleon indul el a­z kft. hadjáratra és hogy e háború megö­letésé­hez nagy számban fog megjelenni a szabads­elvű párt. E helyet egy nagyobbrészt , k­i téri tisztviselőkből, képviselő-jelölt­ből mintegy ötven Tisza-parti képvise­lőből álló­ hallgatóság előtt, melyben a párisi­­v­­­ér vezéralakjait hiába keresték, Kis­ Istvá­nról hosszadalmas fejtegetést tartott a par­lamenti helyzetről, mely alig állott egyébből, mint a parlamentarizmus „sülyedése“ feletti kesergésből és burkolt fenyegetőzésekből a házszabadok revíziójává­­. A beszéd minden szava a meggondolatlan és gyakor­latlan politikusnak a helyzetet félreismerő né­zeteiről tett tanúságot. Nagy Ferencz be­széde a magyar alkotmányjog lenyirbálásában és a nemzetközi küzdelem lekicsinyítésében a legszélsőbb határig ment el. A szabadelvű párt kebelében elhangzott beszédek közül csupán P­e­r­c­z­e­­ Dezső vé­dekező és épen nem elnöki pártatlansággal dicsekedő beszéde volt jelentősebb. A többi politikai pártban is voltak újévi üdvözlések, de nevezetesebb politikai nyilatkozat, mely a helyzetre befolyással lenne, sehol el nem hangzott. Csupán A­p­p­o­n­y­i Albert gróf nyi­latkozata keltett nagyobb figyelmet, mint olyan mely az újjá­éledő nemzeti párt akc­iójának bejelentése: Munkástörvényhozás. A kereskedelmi minisztériumban most készült el a Munkás­baleset biztosításáról és a Munkásbetegse­­gélyezésről szóló új törvények előadói terve­zete az indoklással együtt. Ezzel a magyar törvényhozás mindenesetre a szoc­iális kér­déseknek egyik legégetőbbjét rendezi.­­ Itt említjük meg, hogy a kereskedelmi miniszté­riumban nagyszabású előkészületek folynak most az ipartörvény revíziójára nézve. A revízióra vonatkozó javaslat kidolgozása vé­gett január hóban szaktanácskozmányt hív­nak össze.

Next