Vásárhely és Vidéke, 1904. január-június (22. évfolyam, 1-81. szám)
1904-01-03 / 1. szám
1904. január 3. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE 1. száme zet figyelmét el akarták terelni a nagy közgazdasági kérdésről, melynek helyes megoldásától függ az ország jóléte. Ha azonban azt hitte a hatalom, hogy sikerült a nemzet figyelmét végleg elterelni a nagy közgazdasági kérdésről, ebben nagyon csalódott, mert a mi pártunk teljes tudatában van annak, hogy e kérdésben helyt kell állnia és gondja lesz rá, hogy a nemzetre is támaszkodhasson. Szükségesnek vélem a kiegyezésre vonatkozólag rámutatni egynéhány határkőre, amelyen ha a hatalom túl akarna lépni, könnyen beleütközhetnék a párt legerősebb, sőt kivételes ellenállásába. Ilyen az, ha ismét azt a megaláztatást és érdeksértést akarná a kormány elkövetni, hogy anélkül, hogy Ausztriában parlamentáris úton megszavaztatnék a kiegyezés, ezt meg akarná szavaztatni nálunk és így azt idézni elő, hogy Magyarország kötve legyen, mint volt a Bánffy-Bádeni-szerződéssel, Ausztria pedig szabad maradjon s bármely új kormány e szerződésen tovább építhesse az osztrák érdekek kielégítését. Ilyen határkő az is, ha az osztrák 14-ik szakaszszal akarná a kiegyezést fentartani Ausztriában, míg ellenben Magyarországon törvényt csinálnának belőle. Ilyen továbbá az is, ha megsértenék az 1899-iki XXX. t.-cz. rendelkezéseit, melyek az ország érdekeit védik; így például azt, hogy egy lejárati időhöz kötött új autonóm vámtarifa ne alkottassák meg a törvény által szabta időben és azt, hogy az Ausztriával köthető vámszövetség és a külállamokkal köthető vámszerződések egységes lejárattal bírjanak. Nem pihenni készülünk, hanem harczolni. Ha mi egy kitűzött czélt el nem érhetünk ez időszerint kivételes fegyverekkel küzdve és nem lehetvén állandóvá tenni a kivételes küzdelmet, rátérünk a rendes parlamenti küzdelem terére, ezzel nemcsak hogy nem mondunk le a kitűzött czélról, nemcsak hogy nem kételkedünk a sikerben, hanem bizalmunk oly nagy, hogy nemcsak egy rövid fellendülés szalmatüzére képesít, de hosszú s ha kell évekig, sőt évtizedekig tartó küzdelemre. Czéltudatosan fogunk harczolni a jövőben is és úgy, mint a múltban, az alkalmakhoz fogjuk idomítani küzdelmeink fegyverét. Felemelt fővel fogunk tovább járni az elvhűség és hazafiság egyenes útján. Magasan fogjuk hordani soha be nem mocskolt zászlónkat, melynek tisztasága előtt ellenfeleink is meghajolnak, mert tényleg meg is hajoltak azok, akik az önzetlen hazafiságot, a meggondoltsággal párosult erélyt és elhatározást, a változatlan elvhűséget és törhetetlen következetességet tisztelik. Ezt fogjátok megtalálni bennem, a ti szerető öreg vezéretekben ti hű és jó barátok ; és ezt fogom keresni és meg fogom találni bennetek, kiknek hazafiságában bizvabizom és építeni is fogok rá a jövő idők küzdelmeiben. Az ég áldjon meg és adjon nektek boldogságot s a hazának örök életet! A nagy lelkesedéssel, éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után dr. Nagy Emil fővárosi ügyvéd üdvözölte Kossuth Ferenczet a függetlenségi párt kültagjai nevében. A beszédet Kossuth Ferencz megköszönve, üdvözölte az összes megjelenteket. * Vásárhely város függetlenségi pártja táviratilag üdvözölte újév napján Kossuth Ferenczet, akihez az alábbi sürgönyt intézte : »Kossuth Ferencz orsz. képviselő Budapest. A hódmezővásárhelyi függetlenségi és 48-as párt az évforduló alkalmából tisztelettel, szeretettel, bizalommal és ragaszkodással üdvözli Nagyságodat, mint az országos függetlenségi és 48-as párt vezérét, a kinek a magyar nemzet teljes függetlenségének kivívásáért folytatott lelkes és kitartó politikai küzdelmét mindenekben helyesli s azt teljes erejével támogatni fogja. Istennek áldása legyen Nagyságodon és a vezetése alatti függetlenségi és 48-as párton. Bibó Lajos, Kovács József, jegyző, elnök,a saját maga előtt is védte. A kicsattanó vére vitte bele a bűnbe. Éjszakának idején a hajánál fogva vonszolta ki az öreg gazda. Nagy anyó a kezeit törve nézett utána. S az akáczfás után ment neki a sötét éjszakának az is, mint hónapok előtt az apja . . . Az öreg asszony ilyenkor megfenyegette a kopaszodó fákat meg a falut. S a torony alatt lakó asszonyt, aki az öreg gazdát meggabalyította. Karácsony hetén szakadatlanul hullott a hó. A szél belekapaszkodott néha az ablakba s megrázta a kis házikó ajtóit. Kint a szabadban rémületesebb a téli zivatar. A szél süvöltve zug végig a térségen. Nincs akadály, ami megzavarja útját . . . Nagyanyó az ablak mögül nézte a vihart. Lassankint beletörődött a lelke a csapásokba s el tudta nyugodtan nézni órák hosszat az akáczfás utat. Teste is elfáradt. Megöregedett csontjait csak tipegve tudta már vonszolni az ablaktól a nyoszolyáig, akkor is rikácsoló, nehéz köhögés fullasztotta. Az öreg cseléd bent járt a faluban, karácsonyi misén. Nagyanyó azt leste. Várta a híreket az emberek közül. * A süket béres üzenetet hozott a faluból. Nagyanyónak elakadt a hangja, amint hallgatta. Az öreg gazda meg akar térni. Vissza akar jönni az elhagyott nagyanyóhoz. Töredelmesen, bűnbánóan üzente, hogy hazajön. Karácsony estén már otthon akar térni nyugovóra. Bezzeg az Isten is megáldja nagyanyót, ha nem engedi idegen helyen hunyni le a két szemét. Nagyanyónak megeredt a könye. Jó darabig csak maga elé bámulva állt az ablak mellett, ahogy fölemelkedett a székről. Aztán szemét törülve tuszkolta vissza az öreg bérest. — Eredj fiam, eredj! Baja ne essék, amíg kihozod a havas után. Az öreg cseléd nem hallott egy szót sem. Csak a nagyanya szemeiből olvasta ki, hogy visszahozhatja a gazdát. Odakünn mintha még hatalmasabb erővel dühöngött volna a zivatar, de az öreg ember felvillanyozva vágott neki az akáczfás útnak. Nagyanyó fel-alá tipegett a házban. Rendezgette az öreg bútorokat. Ráhúzta a gazda ágyára a legszebb huzatot. Valamikor fehér volt az a huzat, a nászágyon volt tán utoljára, de az idő megsárgította. A fiókos szekrény legalsó rekeszéből az asztalra került egy régi kupakos pipa. Az öreg gazda kedves pipája, Nagyanyó türelmetlenül állt az ablaknál. Talán esküvője napja jutott eszébe, akkor várta ilyen lázasan a gazdát. Aszott, sárga arcza mintha belepirult volna az emlékezésbe. Ruháján rendbe szedte a ránczokat, fehér hajszálait reszkető kezével hátrasimította. Hosszú évek óta először nézett hálás Vásárhely város a Habsburgok jogara alá tér. — Szeremlei Sámuel értekezése.* * — — január 2 án. A XVII-ik század második évtizedében a délvidék pusztuló helyein három hatalmasság versengett egymással, mindenik adóztatni akarván bennünket. A legnagyobb zsákmányt a kóbor hadak ejtették rajtunk. A hajdúk, a “Kiváló tudós történetíró lelkészünknek a Dugonics-társaság legutóbbi ülésén tartott felolvasásából közöljük kivonatosan a Vásárhely városát érdeklő részt. végbeli vitézek és a földesúri végrehajtók. A praetendens hatalmasságok igen keveset tettek meg oltalmazásunkra. A török rendszerint nem mozdult várából. Legtöbbet tett Erdély, amelynek végváraiból , Borosjenőből és Lippából olykor őrcsapatok czirkáltak. Amikor Lippa török kézbe jutott, ez a vidék gyámol és oltalom nélkül maradt és ily állapotban meguyita a régi kapcsolatot a szent koronával. Azok a levelek, amelyeket ily czélból a pozsonyi kamarához írtak, jórészben ma is megvannak az országos levéltárban és ezek adnak hiteles képet az itteni állapotokról. Vásárhely mindjárt 1616-ban, amint Lippa elveszett, szintén engedett a pozsonyi kamara fölhívásának, oltalom reményében szintén meghódolt a „felsőmagyarországi uraknak, akitől minden jó ígéretet kapott; ez azonban annyiban maradt. Ekkor írták a vásárhelyiek panaszos levelüket a kamarás uraknak, amint itt következik: .Alázatos szolgalatunkat ajánljuk Nagisagtoknak és vraságtoknak, kívánunk az Ur Istentől ezzel esztendőben az Nagysagtok és vraságtok kívánsága szerent jó egeszséget és hoszu életet megadatni. Mi szegem megnomorodot Mezővasarheliek, ezen könyörgünk alazatossan Nagisagtoknak, minthogy ez elmúlt esztendőben minket az ő Fölsege posoni kamaraihoz foglaló Nagisagtok és Uraságtok, akaron is panaszolkodánk Czanad püspök uramra, hogy 37 ökrönket elhaltatta mod nekül mi hozzánk sémi közi nem leven, a meli föliről megnevezet ökrök most is odavannak. Annak utana Bercsényi Imre az Lugasi János vej, kívül ez előtts panaszolkottunk, hogy mod nekiöl bir bennönket, ő kegyelmenek is sémi közi hozank nem leven, Melikvl irts Nagisagtok és Vrasagtok neki, hogi mi nekiönk bekeseget hadgion, hanem Niarj Palnenak az meli Mada nevű jószágon csereit volt, a maga jószágához alljon, kit so sémi képén nem cselekedet, hanem mostan ismét szent Miklós napian küldöte szolgait reánk, es adig el nem mentek tölünk, mig harmadfelszaz forintot nem vettek rajtonk hatalmasul. Immár mi szegetnek nem tudunk hova lenni ha Nagisagtok és Vrasagtok minket nem oltalmaz, mi el nem adhatjuk két fele, hanem a kelnek pusztán kel maradni, hanem egy hatalmas Istenért könyörgünk Nagisagtoknak alazatassan, hogy Nagisagtok és Vrasagtok oltalmazzon mindenek ellen, minő fölségének alázatos BÁLI IDÉNY Vásárolja selyemkelme, gazé, crépe de chine, csipkeruha csipke ás szalag-szükségletét báli idényre Szénásy, Hofmann és Tsa selyemáruházában, Budapest, IV., Bécsi utcza 4. sz. Elismert legjobb és legszolidabb cég, hol az utolsó újdonságok mindig raktáron vannak. Minták bérmentve küldetnek.