Vásárhely és Vidéke, 1904. július-december (22. évfolyam, 82-161. szám)

1904-07-01 / 82. szám

XXII. évfolyam. Hm,­Vásárhely, 1904. Péntek, julius 1. 82. szám. Politikai és helyi érdekű társadalmi lap. Megjelenik: kedden, pénteken és vasárnap. Előfizetési dij: ===== Helyben egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 korona. Vidékre egy évre 10 kor. Félévre 5 kor. Negyedévre 2 kor. 60 fill. Egyes szám ára 6 fillér. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dr. Endrey Gyula. Bibó Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. ker. Szent-Antal­ utcza 7. szám alatt kiadóhivatal könyvnyomdájában.­­ A jövő bizonytalansága. Az élesztő kísérletek közé tartozik tetszhalottaknál, ájultaknál, vízbefultak­­nál a villanyozás, dörgölés, a mes­terséges lélekzés. Ehhez hasonló mű­téteket végez a szabadelvű párttal Tisza István. Van-e még élet és életképesség a szervezetében, vagy nincs? Ez igen nagy kérdés, mert bár teste igen nagyra nőtt, lelki tehetségének, akaraterejének, ideg és izomrendszerének működése régóta szünetel. Bánffy magát a régi szabadelvű párt utolsó alkotmányos miniszterének mondotta. Mikor megbukott, a régi rendszer összeomlását ünnepelte az egész nemzet; nemcsak az ellenzék, de maga a szabadelvű párt is. Széli azzal jött, hogy ő új pártot és új po­litikát csinál. Igazán liberális lesz, de más irányban fog kormányozni. Ugye­bár erre alakult az újraválasztott több­ség s nem tagadhatja senki sem, hogy megbukott Széli s vele az ő politikája? Mikor Tisza Szélit orvul támadta és lelökte, oly nagy volt a megbotránko­­zás és az ellenszenv, a félelem a régi rendszerhez való visszatéréstől, hogy Tiszának első kísérlete most esztendeje teljes kudarczczal végződött s minisz­tériumot sem birt alakítani. Ebből csakugyan világos, hogy a szabadelvű párt nem volt életképes már akkor sem, mikor Bánffyt gáncs­vetéssel lemondásra kényszerüé. Azután sem, midőn Széll alatt újra alakulva, vezérét és kabinetjét nem bírta meg­védeni sem az ellenzékkel, sem az udvarral, sem az árulókkal szemben. Ott ült az a sok száz képviselő, mér­gelődött vagy ujjongott, legtöbbször unatkozott, de se miniszterét nem tá­mogatta, sem saját politikáját nem is­merte, nem vallotta, nem csinálta. Ez volt a passzivitás korszaka, melyet hi­vatalosan és félhivatalosan is a legna­gyobb bölcseségnek tartottak. S mikor Szélit elparentálták és a bánt küldték a szabadelvű párt nyakára, ez a tömeg ismét nem csinált semmit, megadta magát, bámészkodott s várta, hogy mi lesz vele s azután a parlamenti csatá­ban megfutott. Vezére elesett és jött Tisza. Ez már nem passzív, sőt inkább erősen aktív: Magyarország jogainak feladásában, pénze pazarlásában, fiai­nak osztrák szolgálatba kényszerítésé­ben, magyar nyelvünknek és mivol­tunknak megtagadásában. A szabadelvű párt csak nézte, tűrte, engedte, hogy rajta uralkodjék s követi „még a po­kolba is“, mint egy ó-szabadelvü mon­dotta egykor Tisza Kálmánnak. De Tisza Istvánnak nem elég, hogy mint valami hosszú tehervonat vagyonsorát vonszolja maga után a kormány loko­­motívjával­­, mint vezető; neki nem­csak holt anyag kell, hanem küzdő tábor, nehogy úgy járjon, mint elődei. Tudatában van annak, hogy a Kossuth-párt elégedetlen, mert rásze­­dettnek érzi magát. A régi ügynökök elvesztették befolyásukat, Bánffy fellé­pett ellenzéknek és Tisza öt veszedel­mes embernek tartja. Apponyi a nem­zeti párttal engesztelhetetlen ellenfele. A konzervatív Zichy Jánossal nem egyesülhet, bármennyire aulikus mind a kettő; őket felekezeti szempontok és pártjaik hagyománya visszatartják a fúzióktól. A Szederkényi elnöklete alatt küzdő függetlenségiek Tiszával és poli­tikájával a harczot soha fel nem ad­ják. Összevéve ezeket, nagyszámú és tehetségekben gazdag ellenzék áll vele szemben, a szabadelvű párton pedig a horvátok és szászok nem pótolhatják a neheztelő Szélit és Andrássyt, kik távollétükkel tüntetnek és barátaikkal együtt a politikától látszólag visszavo­nultak. Tisza csak úgy merhet nagyot, házszabályrevíziót, létszámemelést, vám­­szerződéseket és gazdasági kiegyezést, ha pártja van, amely érte és vele min­den törvényes akadályon keresztülgá­zolni kész. Ezért galvanizálj­a, elektrizál­j­a, m­asz­­szírozza azt a lelketlen tömeget. Beszél­teti őket sorra és ime az eddigi süket­némák megszólalnak. Hálából aztán ke­zeiket szorongatja nekik a miniszterel­nök úr. Gyanítjuk, hogy mindezen szó­nokok Tisza megbízottjai, akik az ő utasításai szerint beszélnek. Az egyik a tótokat, másik a németeket, harma­dik meg a horvátokat képviseli vidé­kek, csoportok és osztályok szerint. Nekünk úgy tűnik fel, hogy az egész költségvetési vita Tisza kortespolitiká­jának szolgál s mintha előkészület lenne az új választásokra. De hát kell-e neki új választás? Neki, akinek akkora többsége van és akit a császár annyira szeret? Nem látjuk be szükségét, ha csak fel nem tesszük, hogy olyan tör­vényjavaslatokat akar beterjeszteni, me­lyekről elég kétségtelen, hogy a leghe­vesebb ellenállást keltik fel s nemcsak az ellenzéket indítják koalíczióra, ha­nem a szabadelvű pártot is megbon­ Budapest, junius 30-án. Királyi döntés a kvóta megállapításáról. A hivatalos lap közli a király döntését a kvóta megállapítása tárgyában. A királyi kézirat így hangzik: Kedves gróf Tisza! Minthogy a ma­gyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és orszá­gok törvényes képviseletei között arra az arányra nézve, amelyben azok a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. t.-czikk 19., 20. és 21. §-ai (az 1867. évi deczember hó 21-én kelt ausztriai törvény 3. §-a R. G. Bl. 146. sz. értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségei­hez való hozzájárulási arány kérdését az idézett törvényczikk 21. §-a (az idézett törvény 3. §-a) alapján és az 1904. évi julius hó 1-től 1905. évi junius hó 30-ig terjedő egy év tartamára való érvénynyel akképp döntöm el, hogy a közös ügyek költségeiből a magyar korona országai 33 3/19 °/o-ot, a birodalmi tanácsban képvi­selt királyságok és országok pedig 66­ 46/49 °/o-ot viselnek. Utasítom Önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Schönbrunnban, 1904. évi junius hó 26-án. Ferencz József s. k. Gróf Tisza István s. k. Ehhez csak azt kell megjegyeznünk, hogy a 33-3/49°/o-ban nincs benne a pre­­czipium, amelylyel együtt a magyar kvóta 34'7io százalékot tesz­ tanák. Ha ez a terve: házszabályrevi­­zió és uj választások kellenek neki. Vigyázzunk és szervezkedjünk, hogy mindenre készen legyünk. Országgyűlés. — A képviselőház ülései. — Budapest, junius 30-án. A költségvetés felett folyó vitát kedden P­o­­­ó­n­y­i Géza kezdte meg. Érdekes beszé­dének legnagyobb részét a horvát kérdésnek szentelte. Kovácsevicsről hízelgően nyilat­kozott, mert oly szép, hazafias beszédet mon­dott tegnap, de hibáztatja közjogi botlásait. Ezek a botlások aztán bő anyagot szolgál­tattak Polónyinak, hogy Horvátországnak Magyarországhoz való viszonyát közjogi alapon tisztázza. Noha burkoltan, de azért elég érthetően oly helyzetbe iparkodott hozni Khuen-Héderváryt, Bánffyt és W­e­k­e­r­­­é­t, hogy mindegyiknek, kor­mányzásuknak személyes reputác­iója érde­kében, előbb vagy utóbb nyilatkozni kell. Igen szatirikus éllel gúnyolta ki Sándor Pálnak nagyhangú országos akc­iójában az önálló vámterületről tett nyilatkozatát. Ér­zelmei a Tisza-kabinet iránt nagyon meg­változtak az utóbbi időben s azt legvesze­delmesebbnek tartja az eddigi összes kor­mányok között a nemzetre nézve. Ezért

Next