Vásárhely és Vidéke, 1904. július-december (22. évfolyam, 82-161. szám)
1904-07-01 / 82. szám
1904. július 1. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE. 82. szám. magasba szökkent, csak az aratót várja, hogy lekaszálja, összegyűjtse, keresztberakja és elkészítse a cséplésre. Dal hangzik ezen a napon az ország területén. Aratók nótája, akik íme, az egész esztendő fáradságos munkájának eredményét kezdik rendbe gyűjteni és reménykedve, fohászkodva, az isteni gondviselés áldásáért könyörögve mennek neki a munkának. Minden áldás az égből jó, de az ég áldását az anyaföld fogadja be. Ég és föld testvéresülését jelenti Péter-Pál napja. Ezért megható ez az ünnep, amelynek jelentősége fölmivelő országban, a milyen a miénk, minden más ünnepnél komolyabb. Amit a gondviselés szánt a magyar népnek, az ime, készen áll. Mert a nyár elég veszedelmet hozott az istenadta földnek az idén; egész vidékek vannak, ahol eső nem esett egyáltalában. Más vidékek, ahol az ég csak kevéssé öntözte a veteményeket. Rosda esett a gabonába , a szomjas vetemény meghalt víz hiányában. A kalász csüggedten várta az ég áldását, de az csak nem jött. Azonban hála a gondviselésnek, ez csak némely vidéken volt így. Más helyeken megkapta a gabona az égtől a várva-várt nedvet és ezeken a vidékeken bő aratásra van kilátás. Az átlag, így mondják hivatalosan, kissebb lesz, mint amilyen tavaly volt. Kevesebb lesz a kenyér, nagyobb lesz az ára. Pedig a kenyérkérdésen épül föl és áll az egész gazdasági rendszer. Ha kenyér van elég, van kedv, van kitartás a jövendő munkára. Ha van bőven kenyér, van vállalkozási kedv, van kilátása a kereskedelemnek bővebb forgalomra, az iparnak kezdeményezésre. Örökös czirkulus vicziozus ez, amely a földből, annak erőiből indul ki és oda visszatér. Ha a föld mostoha, bebekövetkezik az általános pangás, a kedvtelenség, az ellanyhulás. A magyar nép áhitattal várja a föld áldását. Hisz annyi a teher rajta: osztrák zsarnokság, hadi adó, egzekuczió és mindenféle gond, baj. De hisszük, hogy legalább a magyar tart össze a magyarral és akkor könnyebben szálunk szembe az ellenséges elemekkel. — Személyi hírek. Juhász Mihály kir. tanácsos, polgármester f. hó 29-én Makón időzött s városunk képviseletében részt vett a vásárhely—makó—szentmiklósi vasút végrehajtó bizottságának gyűlésén. — Endrey Gyula dr. országgyűlési képviselő szerdán délután a fővárosba utazott. — A jövő évi választók névjegyzéke. Törvényhatóságunk központi választmánya ma, július hó 1-én, délután 3 órakor gyűlést tart a városháza tanácstermében, melyen a jövő évi választók névjegyzéke ellen beadott felszólamlásokat veszi tárgyalás alá. — Bucsuzás a főgimnázium volt igazgatójától. Mint lapunkat értesítik, főgimnáziumunk tanári kara tegnap vett búcsút nyugalomba vonult igazgatójától, Futó Mihálytól, aki hosszú és áldásos működés után, az iskolai év végeztével megvált az intézettől, melynek eddig vezetője volt. Az ősz igazgató, akinek neve elválaszthatatlanul van összenőve a főgimnázium fejlődésének történetével, meghatottan vett búcsút tanártársaitól, akik szívélyes és szeretetteljes ováczióban részesítették s ígérte, hogy azt az őszinte és meleg vonzalmat, melyet mindig érzett az iskola iránt, egész élete végéig meg fogja őrizni. — Társulati közgyűlés. A körös-tisza-marosi ármentesítő társulat f. hó 28-án, kedden délelőtt tartotta meg városunkban Kovács S. Aladár elnöklete alatt a lapunkban már jelzett rendkívüli közgyűlését, mely iránt oly csekély érdeklődés nyilvánult, hogy a tisztviselőkön kívül alig volt jelen 20 közgyűlési tag. A közgyűlés elfogadta a központi választmánynak lapunk legutóbbi számában ismerterteti azon előterjesztéseit, melyek közül csak a tisztviselők, a segéd- és kezelőszemélyzet tagjainak ötödéves kárpótléka keltett vitát, a mennyiben Endrey Gyula, miként a választmányi ülésen tette, itt is felszólalt s reá mutatott a tervezetnek sérelmes intézkedéseire, melyek nem számolván a társulati érdekeltség súlyos anyagi terheivel, a társulat személyzeti kiadásait ok és és szükség nélkül annyira felemelik, hogy az nem maradhat viszahatás nélkül; kimutatta a mostani táblázattal, hogy a társulati fizetések oly mérvben vannak megállapítva, hogy azoknak ilyetén felemelése épenséggel nem indokolt; az pedig, hogy a korpótlék a nyugdíjnál is számításba jön és hogy a korpótlékot visszamenőleg 19 hosszú évre is meg akarják adni, annál is sérelmesebb a társulatra, mert pár év múlva a nyugdíjtehernek is szertelen emelkedését vonja maga után. Még Csúcs Lajos szólt a javaslat ellen, míg Dezsőffy Béla, dr. Nagy Elemér, Cseresnyés János, Szabó János és Szathmári békési jegyző a kárpótlék behozatalát támogatták s azt méltányosnak mondották. A közgyűlés azután három tag szavazata ellenében az összes szavazatokkal el is fogadta a központi választmány javaslatát, mielőtt a kárpótléki szabályzat felolvastatott volna. Egy másik hasonló természetű előterjesztése is volt a központi választmánynak a közgyűléshez, hogy a tisztviselők melléketeményei és úti átalánya egyöntetű szabályozása végett javaslattételre egy bizottság küldessék ki. Endrey Gyula azonban ezt is gyanakodva fogadta és felszólalása után maga Fekete főigazgató is belátta, hogy egyszerre már sok lesz a jóból és maga kérte a bizottság kiküldésének mellőzését, vagyis ez az ügy levétetett a napirendről. A választmány egyéb előterjesztései elfogadtattak. Návay Géza lemondott központi választmányi tag helyébe Hervay István választatott meg, a 11 tagú bizottságban üresedésbe jött két helyre pedig dr. Hódi Mózes és dr. Mátéffy Ferencz. — Építkezési vonalak kitűzése. Nincsen talán a hatóságnak semmiféle ténykedése, mely annyi jogosult panaszra és méltatlankodásra nyújtana alkalmat, mint az építkezési vonalaknak kitűzése, mely részint ötletszerüleg, részint pedig botrányos lakussággal történik, kárára és hátrányára az építtető közönségnek. Hogy ezen az állapotokon valamiképen és egyelőre segítve legyen, addig is, míg az építkezési szabályrendelet egészen újólag és megfelelőleg átdolgoztatik, Szathmáry Tihamér tanácsnok előterjesztést tett a tanácshoz aziránt, hogy rendelje el, miszerint az építkezési vonalak kitűzésénél szokásos helyszíni szemléken mindig legyen jelen valamelyik városi mérnök, aki ott nyomban tűzze ki és állapítsa meg az építkezési vonalat, hogy ne kelljen az építkezni akaró polgárnak erre hetekig várakoznia, amint ez eddig történt amiatt, hogy a helyszíni szemléken nem a mérnökök, hanem az építkezési felügyelő jelent meg, aki teljesen illetéktelen egyén arra, hogy az építkezési vonalak kijelölésénél még csak véleményt is nyilváníthasson. — Színházi botrány. Nádasi Józsefről, a városunkba készülő színtársulat igazgatójáról olvassuk egy fővárosi lapban az alábbi hírt, melyet a szokásos fentartással közlünk: „A múlt hét utolsó napjaiban Márkus Emilia vendégszerepelt a kaposvári színkörben, ahol ebben a hónapban Nádasi József színtársulata játszik. A kiváló művésznő két estére szerződött, de miután a közönség rendkívül nagy lelkesedéssel ünnepelte, az igazgató kérelmére hajlandó volt megpótolni vendégszereplését még egy estével s az igazgató csakugyan hirdette is, hogy vasárnap az „Egyenlőség”ben lép föl Márkus Emilia. A helyárakat persze kétszeresre emelte s vasárnap este Márkus Emilia nélkül folyt le az Egyenlőség előadása fölemelt helyárak s leszerelt műélvezet mellett. A közönség természetesen rendkívül meg volt botránkozva s csak növelte az általános rész hangulatot, a mikor kitudódott, miért maradt el Márkus Emilia utolsó vendégjátéka. Nádassy igazgató kötelezte magát, hogy a vendégszereplés honoráriumát előzetesen, előadás előtt fizeti ki, ezt a feltételt azonban sem az első, sem a második napon nem tartotta be, vasárnap pedig egyszerűen elment a városból, mert nem volt hajlandó szóba állani a föllépti díját kívánó művésznővel, daczára a zsúfolt házaknak, amelyekkel a rendszereplés járt. Az igazgatónak az a kvalifikálhatatlan viselkedése, hogy egyszerűen elinalt a városból, haragította meg a művésznőt, hogy még az előadás előtt elutazott. Ennek az áttérnek következménye az is, hogy Szoyer Ilonka kaposvári vendégszereplése elmaradt.* — A köztisztasági vállalkozó elmozdítása. A köztisztasági vállalkozó felügyeletével és ellenőrzésével megbízott rendőrkapitányi hivatal vezetője, dr. Szalay József rendőrfőkapitány aziránt tett előterjesztést a városi tanácshoz, hogy ifjabb Bagi Sándor köztisztasági vállalkozót haladéktalanul mozdítsa el a vállalattól, mivel szerződésszerűleg elvállalt kötelezettségeinek vagy nem akar, vagy pedig nem tud eleget tenni, daczára annak, hogy már több ízben megbírságolták. Nem söpreti és nem locsoltatja ugyanis rendesen és megfelelőleg az utczák legnagyobb részét s a botrányos állapotok miatt a közönség részéről egymást érik a panaszok. — Hát annyi bizonyos, hogy a mai állapotok tarthatatlanok s azokon változtatni okvetlenül kell, mert a kötelezettségek pontos teljesítését a város megkövetelheti a vállalkozótól, a ki a vállalatot önkénytesen, nyilvános árlejtésen nyerte el s igy tudta, hogy mire vállalkozik. — A mulatság vége. Egy zenekedvelő szentesi úriember, névszerint Dunaházi Mészáros Ferencz vasárnap átlátogatott városunkba, hogy itt meghallgassa Béláéknak buczó zene-estélyét. A szép és dallamos muzsika aztán annyira hatott a lelkére, hogy magyar ember szokása szerint egy görbe éjszakát rögtönzött s hajnaltájon a kisbögös és flótás társaságában az utczán, a csillagfényes éjszakában danolászott valami szerelmetes nótát. Hogyan történt később, az éjszakában való bandukolás közben a dolog, az még nem tudódik, de annyi bizonyos, hogy hétfőn reggel, mikor a mulató úriember fejéből kezdett elpárologni a mámor, a zsebében nem találta a pénzes tárczáját, mely csudálatosképen eltűnt, mint a reggeli harmat a virágról. Az esetet természetesen bejelentette a rendőrségnek, mely ismét használatba vette azt a bizonyos botot,mely a nyomozásoknál nélkülözhetetlen. — A Tisza halottja. Hétfőn este úgy 8 és 9 óra között két testvér, Bozsér