Vásárhely és Vidéke, 1906. július-december (24. évfolyam, 78-192. szám)
1906-07-01 / 78. szám
2. 1906. Julius , VÁSÁRHELY és VIDÉKE lünkben megnyilvánul, oda fog vezetni, hogy a hadsereg nem lesz más, mint maga az egész felfegyverzett nemzet. És ha ez úgy van, akkor ennek a hadseregnek egynek kell lennie szellemben, nyelvben és gondolkozásban azzal a nemzettel, melyből vétetett — mondotta Lovászy hosszantartó tetszés közepette — és szakítani kell azzal a felfogással, hogy a hadsereg az uralkodó kizárólagos tulajdona. Majd ezen eszmemenet folyamán figyelmezteti a minisztert, hogy a politikai helyzet mai stádiumát csak fegyverszünetnek tekintették azok, akik a hadsereg és nemzet között az örvényt létesítették, mert a harcznak a nemzet és hadsereg egységessé tételéért ismét ki kell, hogy törjön, mert ezt kívánja a nemzet és annak becsülete. Beszéde további folyamán megvilágítja a függetlenségi pártnak a hadsereg kérdésében elfoglalandó álláspontját. A függetlenségi párt megszavazza most a költségvetést, — folytatta, — de a magyar hadsereg kérdését szem elől téveszteni nem fogja soha. Akik gúnynyal és lekicsinyléssel illetik ezért a pártot, azok nem tudják felfogni azt a különbséget, amely a régi és mostani rendszer között fennáll, mert míg amaz leküzdhetetlennek tartotta a hadsereg kérdésében felmerült nehézségeket, addig az új rendszer hívei tudják, hogy folytonos, kitartó munkával meg lehet oldani a megoldhatatlannak vélt problémát. Ebben van a különbség a múlt és jelen között s hiszi, hogy férfias kitartással sikerülni fog a nemzeti hadsereg létesítése. A vita második szónoka Szalay László volt, aki a szerfölött nagyszámú nyugdíjazásokat kifogásolta a hadseregben. Zboray Miklós a magyar nyelvnek a boszniai hadiiskolában való tanítása ügyében szólalt fel. Hoitsy Pál a hadvezetőség eddigi felfogásával szemben a függetlenségi párt mostani álláspontját preczizírozza s figyelmezteti a közös hadügyminisztert, hogy ne adjon a párt mostani koncziliáns magatartása jogosulatlan reményekre okot. Urbán Nándor ezredes a közös hadügyminiszter helyett válaszolt az albizottságban és a plénumban elhangzott felszólalásokra s azokban foglalt követelmények egy részének figyelembevételét ígérte. Végül megszavazták úgy általánosságban, mint részleteiben a költségvetést. Nyári este. «/ Irta: Baba. Folyó partján vagyok, síkság közepében, Törpe fűz húzódik szélesen körültem. Megyen a lakója nyugalomra térni, A leáldozó nap pihenésre készüt. Messze, a partokon legelésző nyájnak Megszólal kolompja s a kolomp szavának Oly méla a hangja. Mélyen behallatszik Puszta közepébe s csendben elenyészik. Fészkében a dalos. Elnémult az ajka. Kicsinyei mellett késő párját várja Puha kis fészkére, éjjeli nyugvásra. Itt van már, megjött már napleáldozásra, így mind elpihennek és a sok fűz sorba. Mint megannyi védő, mintha ráborulna. Mintha betakarnák ágak sűrűjével. Mintha védelmeznék zöld leveleikkel. Lehanyatlott a nap. A természet nyugszik. Rovar zümmögése, csobogás nem hallszik. Szendereg a lomb is. Feketébe vonja Lassan, lassan őket a sötétség karja. Semmi sem hallszik, csak szivem dobbanása, Semmi sem fénylik, csak szerelmemnek lángja, Semmi nem látszik már, de én téged látlak, Semmi nincs már ébren és én mégis várlak. LEGÚJABB. — Telefon-tudósitásaink. — Budapest, június 30. A delegáczió utolsó ülése. A magyar delegáczió ma délelőtt tartotta utolsó plenáris ülését gróf Zichy elnöklete alatt, melyen befejezte a hadügyi költségvetés tárgyalását. A delegáczió tagjai még a mai nap folyamán visszautaztak a magyar fővárosba. Minisztereink királyi kihallgatáson. Az osztrák fővárosban időző magyar miniszterek közül a király ma délelőtt Kossuth Ferencz kereskedelmi minisztert, Wekerle Sándor miniszterelnököt és Darányi Ignácz földmivelésügyi minisztereket fogadta külön-külön kihallgatáson, akik valamennyien a tárczájuk ügykörébe eső dolgokról referáltak az uralkodónak. A költségvetés tárgyalása. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délelőtt ülést tartott, melyen megkezdette a folyó évi költségvetés tárgyalását. Barabás Béla mandátumai. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága ma vette tárgyalás alá Károlyi István gróf elnöklete alatt Barabás Bélának az aradi mandátumról való lemondását. A bizottság mindenek előtt a jelen volt Barabás Bélát hallgatta meg, aki előadta, hogy június 8-án, mikor a képviselőházban megtörtént a mandátumok igazolása, nem volt jelen az ülésen, másnap pedig Bécsbe kellett utaznia a delegácziók ülésére. Bécsben aztán még f. hó 17-én, tehát egy nappal korábban a kiszabott időnél, postára adta az aradi mandátumról való lemondó nyilatkozatát, de a posta késedelmes volt a levél kézbesítésénél. Ezen szándékát különben Justhnak személyesen is tudtára adta. Kéri a bizottságot, hogy a fővárosi mandátumát igazolja. Gaál Sándor bizottsági tagnak azon kérdésére, hogy miért tudott idejében lemondani a nagyváradi mandátumról, azt felelte Barabás, hogy ezt megígérte a nagyváradiaknak, ellenben az aradi mandátumról való lemondással azért késett, nehogy fővárosi mandátumát peticzióval támadják meg s esetleg két szék közt a földön maradjon. A bizottság ezek után visszavonult zárt tanácskozásra s Károlyi István gróf a délután 1 órakor megnyitott nyilvános ülésen hirdette ki határozatát, mely szerint Barabás Béla az aradi mandátum megtartására köteleztetik, így aztán a főváros erzsébetvárosi kerületében közelebbről ismét országgyűlési képviselőválasztás lesz. Dani szerencséje. — A „Vásárhely és Vidéke“ tárczája. — Egy éve már, hogy Farkas Dani feleséget keres. Nem mintha nem kapott volna. Jómódú, független, rendkívül csinos, elegáns férfi. A leányos mamák csodálkozva konstatálták, hogy megfoghatatlan, miért kerüli őket oly kitartóan, ahelyett, hogy tetszésüket keresné. Valamennyien tudták, hogy nősülni akar — ilyesmi hamar kitudódik — és mégis, a házassághoz vezető úttal ellenkező irányban haladt. Napról-napra fokozódott az anyák elkeseredése és a leányok közül többen vágyódva sóhajtották: — Biztos vagyok benne, ha a mama nem volna, Farkas Dani már megkérte volna kezemet! Jól sejtették, így dúlta fel viselkedése által Dani a családok békességét és a leányok legszívesebben kitagadták volna az édesanyjukat. Figyelmeztette Danit egy jó barátja: — Rossz fát raktál a tűzre, Dani. Most még talán megbocsátanak neked a mamák, ha megváltoztatod velük szemben való neveletlen viselkedésedet; ellenben, ha így folytatod, meglásd, zárt ajtókra találsz ! — Sohse busulj ezen, öcsém! Jól tudod, hogy mennyire irtózom az „anyósoktól“! Kettesben akarom élvezni a házasélet gyönyöreit. Nem akarok jövendőbeli anyósom uszályhordozója, avagy örökös rosszkedvének villámhárítója lenni. • — Már megengeded, de bűnbaknak kényelmesebb eszköz a férje?! — június 30-án. Lapunk múlt számában közöltük már Mezőssy Béla földmivelésügyi államtitkárnak városunk országgyűlési képviselője, dr. Endrey Gyulához intézett azon levelét, melyben arról értesítette, hogy a vásártér elhelyezése ügyében már döntötte döntését, mely a város közönsége óhajtásának megfelelőleg történt, leküldette hatóságunkhoz. Most aztán azt is jelezhetjük, hogy — Szó sincs róla. Az a tiszteletreméltó úriember az évek során haszontalan bútorrá vált, melyet félretol vagy kikerül. Vejében véli fölfedezni férjének fiatalkori hibáit és megboszulni igyekszik mindazt a rosszat, amit — felfogása szerint — az öreg valaha elkövetett. Tanácsokat mond a leányának, miként kell ellentállani férje zsarnokoskodásának. Saját háztartása egyhangú pontosággal folyik ; meglepetések, nem várt apró események nem zavarják. Az egész nap a leányánál van. Talál ott mindig változtatni, igazgatni valót és kénye-kedve szerint parancsol, rendelkezik, dicsér, gáncsol töviről-hegyire mindent .... Brr! . . . Már a gondolat is megrémít! — Gonosz gyűlölet fogott el, Dani, de megállj, — szerelmes leszel és úgy foszlanak széjjel az elveid, mint a szappanbuborék! * Negyedévvel később bálon látta meg először Farkas Dani Zoltán Elluskát. Csak egy hónappal azelőtt hagyta el a nevelőintézetet. Kisérőnője mellett úgy festett, mint egy kis szobrocska. — Nénje lehet, — gondolta Dani, szemügyre véve a szép magas asszonyt. Jókedvűen követte egyik barátját, aki bemutatta a hölgyeknek : — Engedje meg nagyságos asszonyom, hogy bemutassam barátomat, Farkas Danit Őnagysága dr . Zoltánné, Elluska kisasszony. Szertartásosan és hidegen hajolt meg Dani. Anyja és leánya. — Ez a szőke leányka édes babaarczával, bájos mosolyával rég keresett ideáljának megtestesülése, így 78. szám. Vásárterünk és közvágóhidunk. — Döntés a nagyfontosságú ügyben. —