Vásárhely és Vidéke, 1908. július-december (26. évfolyam, 148-299. szám)
1908-07-01 / 148. szám
VÁLÁSHET és VIDÉKÉ Polfflfeal a&plim a Jsetvbel! fca«tlei*$égi és iMs part lapja. midEmSf, 1S08 Julius 1 szerda. ! leg jeliül apuéiul délután 3 óra^r. | KIÜL évfolyam W8-t& lapszám. * 46*erke*ílA*égit u»suuv»u; fit*wSuí*t«, felőlit ukrkMZt«. Rl«fizeté»i dij helyben, házhoz hordva, egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 kor. Vidékre postán küldve egész évre 1« IHS*'*8tllS"llfCZB 7. ?8!tf?önSf'*tfi'; ugc Dr. SÜßPff aicé u3]0S. kor., fél*v«. 7 szor., negyedévre 3.50 kor. Egyes szám ára 2 fill. A parlament ereje és tekintélye. Irta: Holló Lajos orsz. képviselő. A „Magyarország“ vasárnapi száma közli az alábbi nagyérdekű, komoly megfontolást igénylő sorokat: Semmi sem hat reám olyan visszataszítóan, mint amikor néhány alacsony irányú lapban azt a semmibevevést és becsmérlést olvasom, amelylyel közintézményeinket és a közpályán levő embereket napról napra illetik. Nem az arczátlanság nagysága boszant, hanem inkább saját gyámoltalanságunk döbbent meg. Hát olyan tehetetlenek és erőtlenek vagyunk, hogy apró férgek is ilyen merészen bántalmazhatnak bennünket? Saját országunkon belől napról-napra dolgoznak ellenünk, hogy hazudozással és piszkolódással leőröljenek nálunk minden nemzeti tekintélyt. Mintha nem lenne más törekvésük, mint hogy általános bomlás következzék be és akkor a szétzüllött magyar társadalom felett úrrá lehessen egy nemzetközi, erkölcstelen, romboló felfogás. Micsoda hihetetlen módon szólnak naponkint nálunk a magyar törvényhozásról és nemzeti szervezetünk egyéb erősségeiről! Mindenki megértheti, aki egy kissé gondolkodik, hogy miért akarják éppen ezen intézményeinknek hatalmát megdönteni. Látják, hogy a katonaságban nincs erős nemzeti támaszunk, a császári hatalom szemben áll nemzeti törekvéseinkkel. Más téren is erőink gyöngék és fogyatékosak. A magyarság nagy államfentartó ereje az utóbbi századokban már egyedül nemzetgyűléseiben és önkormányzati szervezetében volt összpontosítva. Hajrá tehát ezekre! Le kell dönteni a nemzet hitét és bizalmát védelmi sánczai iránt. Ne legyen egyetlen erőssége sem, ahonnan a nemzeti ellenállás még küzdhet a romboló és nemzetietlen támadások ellenében. Nálunk minden szabad. Aki talán csak még tegnap került elő az utcza legsötétebb rejtekéből, ma már lekének minden mocskát szabadon zúdíthatja a magyar törvényhozásra és nemzeti életünk vezetőire. Névtelen semmik, akiknek se tudásuk, se lelkiismeretük, álarcosan és hazugul naponta rárontanak szennyirataikban nemzeti életünk szervezetére. Minél nagyobb a hazugság, annál ripőkebb módon merészelnek vele a világ elé állani. Most, mikor harmincz esztendő után a nemzet kiküzdötte végre magának a parlamentje felett való szabad rendelkezést, amikor a nemzet saját lelkiismerete szerint szabadon választhatott módon erőszak nélkül; amikor a nemzetnek igazán legjobbjai és önzetlen harcosai kerültek a nemzet élére , most kell ráuszítani a szabaddá tett nemzeti életre egy névtelen, piszkos elemet, amely naponként becsmérli a nemzeti bizalom letéteményeseit. Hadd kívánja vissza a nemzet a régi világot, nemzetietlen jellegével és korrupt kormányzatával együtt. Most egyszerre léhák, dologkerülők és naplopók lettek a magyar törvényhozás tagjai azok előtt, akik a régi világba és annak korrupt rendszerébe olyan könnyen tudtak beleilleszkedni. Mikor egy-egy ilyen szennyes névtelen förmedvényt olvasok, szeretném fülönfogni azt a piszkos kezű embert, aki ilyeneket firkál és kiránczigálni onnan a sötétből, menjen el hát bármelyik országgyűlési képviselő kerületébe és álljon fel nyíltan a választóközönség előtt. Vegye föl nyíltan a versenyt az illető kerület képviselőjével. Nézze meg, hogy kap-e várjon egyetlenegy becsületes magyar embert is, aki bizalmával feléje fordulna? A nemzet törvényhozási termébe azokat küldötte be, akiket búalmával megtisztelt. Természetesen embereket.áz égi lények nem kószálnak közöttünk. De hogy ezeket az embereket és a nemzeti élet vezetőit alattomosan, naponként támadják és becsméreljék olyanok, akik a parlamenti életben nemcsak különbek nem volnának, de akiket menten kilódítanának minden tisztességes kerületből, az már mégis csak sok. A dolog nem a jelentősége miatt boszantó. Hiszen a mai gyar közönség már átlát a szitán. Tudja már minden épeszű ember, hogy ezek a pimaszkodások csak üzérkedő lelkeknek piszkolódásai. Legföljebb tehát arra valók, hogy az ember eldobja kezéből azt a szennyiratot, amelyből ilyeneket olvas. De az elfajulás mégis rendkívül szomorú amiatt, mert minduntalan emlékeztet bennünket saját intézményeinknek gyöngeségére és saját tehetetlenségünkre. Kicsinyek és nagyok, akik legjobb erejüket adják oda a nemzeti kultúrának szolgálatába és akiknek pályája és egyénisége megbecsülésre és tiszteletre méltó : ezek kell, hogy szenvedjenek azok miatt, akik bitorolják a nyilvánosság munkásainak czímét és akik ma itt, holnap ott, de mindenütt csak üzérkednek és gyalázkodnak. A magyar társadalomnak és a magyar közéletnek meg kellene végre keresnie a sikeres védekezésnek eszközeit. Megbecsülés és tisztelet a legkisebb ember iránt is, aki bármi téren és bármely párton meggyőződéssel és önzetlenül szolgálja a nemzeti előhaladás ügyét. Az új korszaknak egyik legnagyobb hivatása a belső megtisztulás előmozdítása. Az erkölcsi miazmáktól meg kell szabadítani nemzeti életünket. Bárhogy nyüzsögjenek, bárhogy kiabáljanak, neki kell vágni és ki kell pusztítani életüknek és fentartásuknak minden erejét, általánosságban és részleteiben is elfogadták. A rádiótelegráf egyezményről szóló törvényjavaslatot vita nélkül fogadta el a Ház. A kúriai bíráskodás meghoszszabbításáról szóló törvényjavaslatot Szász Zsombor előadó ismertette és ajánlotta elfogadásra, melyet Vlad Aurél, Mezei Vilmos, Nagy György és Günther Antal igazságügyminiszter felszólalásai után általánosságban és részleteiben is változatlanul elfogadták. Ezután a holnapi ülés napirendjére kitűzték a birtokrendezésről szóló törvényjavaslat tárgyalását, mire az ülés 2 órakor bevégződött. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház mai ülése. A „Vásárhely és Vidéke“ telefontudósítása. Budapest, június 20. Az országgyűlés képviselőházának mai ülésén Justh Gyula elnökölt s az ülés elején harmadszori olvasásban is megszavazták a szeszadóról szóló törvényjavaslatot, melyet átküldenek a főrendiházhoz. Azután Hoitsy Pál előadó terjesztette elő és ajánlotta elfogadásra a munkásházakról szóló törvényjavaslatot. A javaslat általános vitájában Thoroczkay Viktor báró és Mezőfi Vilmos vettek részt, kik azt örömmel fogadták el, a részletes tárgyalásnál pedig Bernáth István, Mezőfi Vilmos és Wekerle Sándor miniszterelnök szólaltak fel, mire azt Városunk vasúti állomásának kibővítése elmarad. — Be nem váltott miniszteri ígéret.— — június 30. Őszintén szólva, nagy megerőltetésünkbe kerül, hogy a szükséges nyugodtságot megőrizve, tárgyilagosan emlékezzünk meg Szterényi József kereskedelmi államtitkárnak azon leiratáról, mely tegnap érkezett városunk hatóságához a vasúti állomás kibővítése ügyében s mely valóságos lekicsinylését jelenti nemcsak Vásárhely város jogos igényeinek és óhajtásainak, de annak az ígéretnek is, melyet Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter tett annak idején az ez ügyben nála eljárt vásárhelyi küldöttségnek. Az államtitkár úr ugyanis kijelenti, hogy az állomási épület kibővítését most nem rendelhetik el, mert arra nincsen szükség s ezen rideg és méltánytalan eljárást a következőleg indokolja meg: „A törvényhatósági bizotttság már az 1906. évben is terjesztett elém a mostanival azonos kérelmet és 1907. évi április hó 1- én kelt leiraimban kilátásba helyeztem, hogy a forgalom biztos és gyors lebonyolítása érdekében kielégítésre váró sürgősebb és fontosabb természetű szükségletek kielégítése után, a város közönségének óhajára figyelemmel leszek. Azóta az utazó és szállító közönség érdekében fekvő, valóban szükséges bővítések, úgymint az áruraktár és lerakóhelyek kibővítése tetemes költséggel részben már végre is hajtatott, részben folyamatban van. A felvételi épület újjáépítésének ideje azonban még nem érkezett el. A helyzet ugyanis a következő: Igaz, hogy a múlt század 60 as évei óta, amióta a felvételi épület fennáll, a forgalom és maga a város is jelentékenyen fejlődött, de ennek megfelelően időközben a váróhelyiségek is kibővíttettek, úgy, hogy jelenleg az I. oszt. váróterem 34, a II. oszt. 58, a III. oszt. 94.