Vásárhely és Vidéke, 1908. július-december (26. évfolyam, 148-299. szám)

1908-07-01 / 148. szám

V­ÁLÁSHET és VIDÉKÉ Polfflfeal a&plim a Jsetvbel! fca«tlei*$égi és iMs part lapja. m­idEmSf, 1S08 Julius 1 szerda. ! leg jeliül apuéiul délután 3 óra^r. | KIÜL évfolyam­ W8-t& lapszám. * 4­6*erke*ílA*ég­it u»suuv»u; fit*wSuí*t«, felőlit ukrkMZt«. Rl«fizeté»i­ dij helyben, házhoz hordva, egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 kor. Vidékre postán küldve egész évre 1« IHS*'*8tllS"llfCZB 7. ?8!tf?önSf'*tfi'; ugc Dr. SÜßPff aicé u3]0S. kor., fél*v«. 7 szor., negyedévre 3.50 kor. Egyes szám ára 2 fill. A parlament ereje és tekintélye. Irta: Holló Lajos orsz. képviselő. A „Magyarország“ vasárnapi száma közli az alábbi nagyérdekű, ko­moly megfontolást igénylő sorokat: Semmi sem hat reám olyan visszataszítóan, mint amikor néhány alacsony irányú lapban azt a semmibevevést és becsmérlést olvasom, amely­­lyel közintézményeinket és a közpályán levő embereket napról napra illetik. Nem az arczátlanság nagysága boszant, hanem inkább saját gyámoltalanságunk döbbent meg. Hát olyan tehetetlenek és erőtlenek vagyunk, hogy apró férgek is ilyen merészen bán­talmazhatnak bennünket? Saját országunkon belől nap­­ról-napra dolgoznak ellenünk, hogy hazudozással és piszkoló­­dással leőröljenek nálunk min­den nemzeti tekintélyt. Mintha nem lenne más törekvésük, mint hogy általános bomlás következzék be és akkor a szét­­züllött magyar társadalom felett úrrá lehessen egy nemzetközi, erkölcstelen, romboló felfogás. Micsoda hihetetlen módon szólnak naponkint nálunk a magyar törvényhozásról és nemzeti szervezetünk egyéb erősségeiről! Mindenki megért­heti, aki egy kissé gondolkodik, hogy miért akarják éppen ezen intézményeinknek hatalmát meg­­dönteni. Látják, hogy a katona­ságban nincs erős nemzeti tá­maszunk, a császári hatalom szemben áll nemzeti törekvése­inkkel. Más téren is erőink gyöngék és fogyatékosak. A ma­gyarság nagy államfentartó ereje az utóbbi századokban már egyedül nemzetgyűléseiben és önkormányzati szervezetében volt összpontosítva. Hajrá tehát ezekre! Le kell dönteni a nem­zet hitét és bizalmát védelmi sánczai iránt. Ne legyen egyet­len erőssége sem, ahonnan a nemzeti ellenállás még küzdhet a romboló és nemzetietlen tá­madások ellenében. Nálunk minden szabad. Aki talán csak még tegnap került elő az utcza legsötétebb rejteké­­ből, ma már lekének min­den mocskát szabadon zúdíthatja a magyar törvényhozásra és nem­zeti életünk vezetőire. Névtelen semmik, akiknek se tudásuk, se lelkiismeretük, álar­­c­osan és hazugul naponta rárontanak szennyirata­ikban nemzeti életünk szervezetére. Minél nagyobb a hazugság, annál ripőkebb mó­don merészelnek vele a világ elé állani. Most, mikor harmincz esz­tendő után a nemzet kiküzdötte végre magának a parlamentje felett való szabad rendelkezést, amikor a nemzet saját lelkiis­merete szerint szabadon választ­hatott módon erőszak nélkül; amikor a nemzetnek igazán leg­jobbjai és önzetlen harc­osai kerültek a nemzet élére , most kell ráuszítani a szabaddá tett nemzeti életre egy névtelen, piszkos elemet, amely naponként becsmérli a nemzeti bizalom leté­teményeseit. Hadd kívánja vissza a nemzet a régi világot, nemzetietlen jellegével és korrupt kormányzatával együtt. Most egyszerre léhák, dolog­kerülők és naplopók lettek a magyar törvényhozás tagjai azok előtt, akik a régi világba és annak korrupt rendszerébe olyan könnyen tudtak beleilleszkedni. Mikor egy-egy ilyen szennyes névtelen förmedvényt olvasok, sze­retném fülönfogni azt a pisz­­k­o­s k­e­z­ű embert, aki ilye­neket firkál és kiránczigálni onnan a sötétből, menjen el hát bármelyik országgyűlési kép­viselő kerületébe és álljon fel nyíltan a választóközönség előtt. Vegye föl nyíltan a versenyt az illető kerület képviselőjével. Nézze meg, hogy kap-e várjon egyetlenegy becsületes magyar embert is, aki bizalmával feléje fordulna? A nemzet törvényhozási ter­mébe azokat küldötte be, akiket bú­almával megtisztelt. Termé­szetesen embereket.­­­áz égi lények nem kószálnak közöttünk. De hogy ezeket az embereket és a nemzeti élet vezetőit alatto­mosan, naponként támadják és becsméreljék olyanok, akik a parlamenti életben nemcsak kü­lönbek nem volnának, de akiket menten kilódítanának min­den tisztességes kerü­letből, az már mégis csak sok. A dolog nem a jelentősége­­ miatt boszantó. Hiszen a ma­­i gyar közönség már átlát a szitán. Tudja már minden épeszű em­ber, hogy ezek a pimasz­kodások csak üzérkedő lelkeknek piszkolódásai. Legföljebb tehát arra valók, hogy az ember eldobja kezéből azt a szennyiratot, amely­ből ilyeneket olvas. De az elfajulás mégis rendkí­vül szomorú amiatt, mert mind­untalan emlékeztet bennünket saját intézményeinknek gyönge­­ségére és saját tehetetlensé­günkre. Kicsinyek és nagyok, akik legjobb erejüket adják oda a nemzeti kultúrának szolgálatába és akiknek pályája és egyénisége megbecsülésre és tiszteletre méltó : ezek kell, hogy szenved­jenek azok miatt, akik bito­rolják a nyilvánosság munkásainak czímét és akik ma itt, holnap ott, de min­denütt csak üzérkednek és gyalázkodnak. A magyar társadalomnak és a magyar közéletnek meg kellene végre keresnie a sikeres véde­kezésnek eszközeit. Megbecsülés és tisztelet a legkisebb ember iránt is, aki bármi téren és bár­mely párton meggyőződéssel és önzetlenül szolgálja a nemzeti előhaladás ügyét. Az új korszaknak egyik leg­nagyobb hivatása a belső meg­tisztulás előmozdítása. Az er­kölcsi miazmáktól meg kell sza­badítani nemzeti életünket. Bár­hogy nyüzsögjenek, bárhogy ki­abáljanak, neki kell vágni és ki kell pusztítani életüknek és fen­­tartásuknak minden erejét, általánosságban és részleteiben is el­fogadták. A rádiótelegráf egyezmény­­r­ő­l szóló törvényjavaslatot vita nélkül fogadta el a Ház. A kúriai bíráskodás meghosz­­szabbításáról szóló törvényjavaslatot Szász Zsombor előadó ismertette és ajánlotta elfogadásra, melyet Vlad Aurél, Mezei­ Vilmos, Nagy György és Günther Antal igazságügyminiszter felszólalásai után ál­talánosságban és részleteiben is változat­lanul elfogadták. Ezután a holnapi ülés napirendjére kitűzték a birtokrendezésről szóló törvényjavaslat tárgyalását, mire az ülés 2 órakor bevégződött. ORSZÁGGYŰL­ÉS. A képviselőház mai ülése. A „Vásárhely és Vidéke“ telefontudósítása. Budapest, június 20. Az országgyűlés képviselőházának mai ülésén J­u­s­t­h Gyula elnökölt s az ülés elején harmadszori olvasásban is meg­szavazták­­ a szeszadóról szóló törvényjavaslatot, melyet átküldenek a főrendiházhoz. Azután Hoitsy Pál előadó terjesztette elő és ajánlotta elfogadásra a munkás­házakról szóló törvényjavaslatot. A javaslat általános vitájában Thorocz­­kay Viktor báró és Mezőfi Vilmos vettek részt, kik azt örömmel fogadták el, a részletes tárgyalásnál pedig Bernáth István, Mezőfi Vilmos és Wekerle Sándor miniszterelnök szólaltak fel, mire azt Városunk vasúti állomásának kibővítése elmarad. — Be nem váltott miniszteri ígéret.— — június 30. Őszintén szólva, nagy megerőlte­tésünkbe kerül, hogy a szükséges nyugodtságot megőrizve, tárgyilago­san emlékezzünk meg Szterényi József kereskedelmi államtitkárnak azon leiratáról, mely tegnap érke­zett városunk hatóságához a vasúti állomás kibővítése ügyében s mely valóságos lekicsinylését jelenti nemcsak Vásárhely város jogos igényeinek és óhajtásainak, de annak az ígé­retnek is, melyet Kossuth Fe­­rencz kereskedelmi miniszter tett annak idején az ez ügyben nála el­járt vásárhelyi küldöttségnek. Az államtitkár úr ugyanis kijelenti, hogy az állomási épület ki­bővítését most nem rendel­hetik el, mert arra nincsen szükség s ezen rideg és mél­tánytalan eljárást a következőleg in­dokolja meg: „A törvényhatósági bizotttság már az 1906. évben is terjesztett elém a mostanival azonos kérelmet és 1907. évi április hó 1- én kelt leira­imban kilátásba helyeztem, hogy a forgalom biztos és gyors lebonyolítása érdekében kielégí­tésre váró sürgősebb és fontosabb természetű szükségletek kielégítése után, a város közönségének óha­jára figyelemmel leszek. Azóta az utazó és szállító kö­zönség érdekében fekvő, való­ban szükséges bővítések, úgymint az áruraktár és lerakó­helyek kibővítése tete­mes költséggel részben már végre is hajtatott, részben folyamatban van. A felvételi épület újjá­építésének ideje azonban még nem érkezett el. A helyzet ugyanis a következő: Igaz, hogy a múlt század 60 as évei óta, a­mióta a felvételi épü­let fennáll, a forgalom és maga a város is jelentékenyen fejlődött, de ennek megfelelően időközben a váróhelyiségek is kibővíttettek, úgy, hogy jelenleg az I. oszt. váróterem 34, a II. oszt. 58, a III. oszt. 94.

Next