Vásárhely és Vidéke, 1910. március-június (28. évfolyam, 73-147. szám)
1910-03-31 / 73. szám
Politikai napilap, a helybeli függetlenségi és 48-as párt lapja. Hm.-Vásárhely, 1010 márczius 31., csütörtök Megjelenik naponként délután 9 órakor. | XXV111 Évfolyam 73-ik lapszám. Sserkesd«»^ és kiadóhivatal. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Előfizetési dij helyben, házhoz hordva, egész évre 8 kor., félévre _ _ , - , 4 kor., negyedévre 0 kor. Vidékre postán küldve egész évre 14 SZEülfiník m 1, TBÍBtUnSZám II. Qp. EndPE]/ Gyuls. tíííljö böjSS, kor., félévre 7 kor., negyedévre 8-50 kor. Egyes szám ára 2 filt. A granicsár kudarcza. A granicsárhad síppal, dobbal, czintányérral, na meg jókora darab húsvéti kaláccsal megpróbált ünnep másodnapjára Budapesten a „Vigadó“ nagytermében egy olyan népgyűlést összehívni, amelyik hajlandó lett volna a múlt heti parlamenti véres botrányt elítélni és Hédervárynak, valamint bécsi mézzel itatott czimboráinak bizalmat szavazni. A kormánynak ez az első vállalkozása is fiaskóval végződött, mert a nép nem gyűlt a gyűlésre, a Vigadó nagytermét félig se töltötték be az érdeklődök, akik megjelentek, azokról meg mindenki tudja, hogy a granicsár kormány húsvéti kalácsából bőven kivették a maguk jussát. Ezek bíznak abban, hogy legalábbis a választások lezajlásáig nem ürül ki a kamarájuk és csak természetes, hogy ilyen irányban, de csakis ilyen irányban, bizalommal viseltetnek Héderváryék iránt. S ha ennek a bizalomnak a kifejezését népgyűlésen kívánják tőlük, ők nem pirulnak, népgyűlésen is kifejezik a bizalmat. Minden kormánynak vannak ilyen léhűtői, akik a kormány támogatásából élnek, sőt urizálnak. A mai kormánynak meg éppen sok van parázs pénzzel felfogadott tapsolója, éljenzője, bizalomszavazója, akiktől azt várják, hogy majd az ország hangulatát kellő időben ellensúlyozzák. Ezek a kitartott alakok, meg a szoczialistáknak egy ráérő tábora felszállingózott a Vigadóba a Khuen gyűlésére. A polgárok közül kevesen mentek fel, akik felmentek, azokat is a kíváncsiság vitte fel vagy az unalom. De ez a néhány ember, aki talán puszta véletlenségből vett részt a granicsárék gyűlésén, felforgatta az egész szépen megállapított tervet, mert az egyébként békés polgárok nem tudták szó nélkül tűrni, mikor a Khuenék fogadott bizalmi embere valami vaskos ostobaságot mondott, vagy az önálló bankért küzdő függetlenségieket gyalázta, hanem a teremnek hol egyik, hol másik sarkából megeresztettek egy pár csípős megjegyzést, ami a felfogadott tapsolókat és éljenzőket arra késztette, hogy véres pecsenyét verjenek a tenyerekből és rekedtre kiabálják magukat. A gyűlés ilyenformán már majd elakadt a kezdet kezdetén, mikor a szoczialisták segítségére siettek Khuenék embereinek és azzal a kikötéssel, hogy a népgyűlés határozati javaslatának felét ők diktálják, készek voltak a tapsolókkal egy szívvel és egy akarattal elhatározni, hogy Hédervárynak a véres parlamenti gyűlésen kapott sebeire megadják a megrendelt és sok húsvéti kalácscsal jól megfizetett flastromot. A töredék népgyűlés aztán papíron elhatározta, hogy ezer tagból állóküldöttséget meneszt a miniszterelnökhöz, aki húsvéti álmodozását megszakítva, rohant a fővárosba, hogy ezt az előre megrendelt nagy küldöttséget fogadja. Az ezer tagból álló küldöttség leolvadt pár száz emberre, de azért csak „ezer tagú küldöttség“ volt annak a neve. Hárman-négyen, a granicsár jóvoltából, az ország pénzéből fényesen népgyülésezők közül felmentek Héderváryhoz, hogy a sok ezer emberből álló népgyűlésnek s az ezer tagú küldöttségnek bizalmát, ragaszkodását tolmácsolják neki. A granicsár pedig komolyan vette a dolgot, legalább mutatta, hogy egészen komolyan veszi és hálásan megköszönte a sok ezer embernek „minden kérés nélkül“ megnyilatkozott nagy bizalmát. A kormánypárti újságok örömtől repeső szívvel repítik világgá a granicsárt ért nagy szerencsét, kitűnő bizalmat és a király, mivel mindig csak kormánypárti újságokból informáltatja magát, azt hiszi, hogy ennek a kedves Hédervárynak a sorsa fenékig tejfel, mert ha egy ember megsebzi, ezer meg ezer a csókjával gyógyítja be a sebet, Így félrevezetve, még azt is hiszi a király, hogy a magyar nemzet milliói a granicsárral tartanak és a választásokon teljes győzelemmel kerül ki a munkapártnak bérmált Tiszapárt. Csalódnak ! Hamarabb karóra húzzák Héderváryt, mint ezt az örömet megszerezhetné a királynak, mert zsarolt pénzen, bécsi pénzen, piszkos pénzen sok embert megvásárolhatnak, akikkel hamis színben tüntetik fel a Burg kényura előtt az ország hangulatát, de a magyar néped megvásárolniok nem sikerül, mint a király mondaná, — soha. A politikai helyzet. — Rágalmak a függetlenségi párt ellen.— A függetlenségi párt diadalmas előnyomulása. — Budapest, márczius 30. Az a nagy erkölcsi tőke, amelyet a függetlenségi és 48-as párt szerzett magának azzal, hogy a felkínált hatalmat magától elutasította, mert elveit és törekvéseit feláldozni nem volt hajlandó és az a nagy vonzóerő, amelyet a függetlenségi és 48-as párt a nemzet széles, nagy tömegeire gyakorol: ezek keltik föl a többi pártok dühét és gyűlöletét. Innen van, hogy mind arra törekszenek, hogy a függetlenségi és 48-as párt erkölcsi tőkéjét, becsületét ráfogásokkal és rágalmakkal csorbítsák, kisebbítsék. Ezért vádolják hazugul a hatalomra való törekvéssel, a kormánynyal való paktálással azt a pártot, amely tettleg bebizonyította, hogy elveit a hatalomért föláldozni nem hajlandó. Hiába azonban minden igyekezet, a tények beszélnek, a nemzet pedig lát és ítél. A rágalom nyilai lepattannak a függetlenségi és 48 as párt szeplőtelen becsületének védőpajzsáról és a legtöbb esetben magukat a rágalmazókat sebesítik meg. Igen sok esetben látjuk, hogy maga a közönség fojtja bele a rágalmazókba a szót és vonja felelősségre a hazugságok és ráfogások hirdetőit. A munkapárt eszközei. Csúnya dolgokról beszélnek mostanában a Délvidéken. Azt beszélik, hogy a kormány most már nemcsak a kitüntetéseket, de a közhivatalokat is pénzért árulja, így egy legutóbbi, nagy feltűnést keltett főispáni kinevezésről beszélik a beavatottak, hogy a kinevezett főispán százezer koronát fizetett be a kormánypárt kasszájába azért, hogy főispán lehessen. Azt is mondják, hogy ez az eset nem áll egyedül az utóbbi időkben történt kinevezések között. Választási mozgalmak. A húsvéti ünnepek alatt a választási mozgalmak már nagy hullámokat vetettek. Az agitáczió terén a függetlenségi és 48-as párt fejti ki a legnagyobb tevékenységet, sőt bátran állíthatjuk, hogy ez az egyetlen párt, mely agitáczióval, meggyőződéssel, felvilágosítással szerez magának híveket. A többi pártok inkább „suba alatt” dolgoznak. A kormány megfizetett korteseivel és a hivatalos apparátussal operál. A néppárt elkeseredve nézi, hogyan vesz lábai alól a talaj és elkeseredésében teljesen reménytelen kísérletekbe ugrik be. A választások határidejét a legközelebbi minisztertanács fogja megállapítani. Hir szerint a választásokat a kormány végső terminusra, június elejére tűzi ki, mert úgy találja, hogy a talaj még nincs eléggé „előkészítve“. Khuenék tanácskozása. Akabinet tagjai ma délelőtt tíz órakor a miniszterelnökségi palotában a rendes heti minisztertanácsra gyűltek össze. Képviselőválasztás előtt. — Otromba valótlanságok és fenyegetődzések. — — márczius 30. Ha nem vétenénk a minden tisztességes újságírót egyaránt kötelező irodalmi hang és a minden művelt embert jellemző jóizlés ellen, akkor sorainkat azzal kezdhetnék mi is, hogy a „Vásárhelyi Reggeli Szemétgyűjtő*, más szavakkal a „Reggeli Újság“, mely mai számának vezérújdonságában lapunkat „Garamberzenczei Kis Bűnös* névvel illeti: ismét otromba valótlanságokkal ámítja a közönséget s hogy múltját leplezhesse és takargathassa, azzal fenyegetődzik, hogyha mi nem hallgatunk, hát majd ö üvöltözni kezd. Mivel azonban minket újságírói minőségünkben és közéleti szereplésünk terén is a tisztesség szabályai köteleznek, az akasztófahumornak ezen példáját nem követjük, hanem egész tárgyilagosan válaszolunk a nevezett lap legújabb ferdítéseire. Azt írja nevezetesen a Kovács József úr képviselőjelöltjének a lapja, hogy mi tegnapi számunkban czúlzatos és valótlan tudósítást tálaltunk fel olvasóinknak a hétfői jelölő gyűlésről s otromba valótlanságot követtünk el, mikor azt állítottuk, hogy a gyűlésen csak 150—200 szavazó polgár volt. — Hát mi nem ezt állítottuk, hanem szó szerint a következőket írtuk: „Hétfőn délelőtt 10 órára megtelt a „Sas“ emeleti terme közönséggel. Voltak ott nagy számmal függetlenségiek, munkapártiak, szoczialisták, más érdeklődök és