Vásárhely és Vidéke, 1910. július-december (28. évfolyam, 148-299. szám)
1910-07-01 / 148. szám
Politikai napilap, a helybe!! f figgetlenségi és 48-as párt lapja. Hm.llásikhály, 1910 julius 1., péntek Sierkegettség és kikdédiratal: Szent-fiatal-utczi l ~ Telgfeimám 88. Megjelenik naponkint délután S érakor. XXVIII inforom IVB-ik lapszám. Főszerkesztő: Dr. Endrey Gyula. beleid. szerkesztő: Hiba 1 5]os. Siófizetesi-iiti helyben, házhoz hordva, egész évre 8 kor., félévre 1 kor., negyedévre 2 kor. Vidékre postán küldve egész évre 14 kor., félévre 7 kor.,, negyedévre 1 50 kor. Egyes számára 2 fill. »Sztrájkoló aratók. A régi világban azt tartották, hogy Péter Pálkoz vágják a kaszát először az arany kalászos rónába. És az aratók viadalától már hangos is a mező, megkezdődött az egész Alföldön az aratás. Az aratók kaszája előtt gyorsan dűlnek a vastag rendek, amelyek a közepesnél jóval gazdagabb termést ígérnek, mert nemcsak a „gaz“ nagy, hanem a szem is elég szapora, kövér és aczélos. E tekintetben nem sok panaszra van okunk. Amit a földbe vetettünk, azon Isten áldása volt s lehetősen fizet a termés. Mégis veszedelem fenyeget bennünket. Régen, ha megadta az Isten a termést, volt aki levágja. A dalos véteknek tartották volna aratatlanul a földön hagyni az Isten áldását, az életet. Ma azonban már nagyot fordult a világ. Lelketlen emberek egyezség útján vállalják, hogy betakarítják a termést s mikor leérett a búza és gyorsan, habozás, halogatás nélkül vágni kellene, újabb követelések útján kibújnak vállalt kötelességeik teljesítése alól és nem aratják le a gabonát. Sztrájkba lépnek az aratók. Képesek anynyira, hogy ott hagyják a termőföldön elrothadui, amit már Isten megadott. Péter Pál elmúlt s mint minden évben, a megújuló szomorú hírek az arató sztrájkokról már kezdenek érkezni. Most a szomszédos Leién, holnap az ország más részében állnak ki az aratók a munkából, romlásba, éhínségbe, szegénységbe döntvén ezátal magukat s az egész környéket. A legsúlyosabb elítélés alá esnek ezek a szavukat megszegő, dologtalan sztrájkólók. A nemzet csűre is kiürült. A nemzet termése is megérett. Egy jobb, gazdagabb aratás után vágyott az ország. A sok csalódás után jobb jövőt remélt. A nagy aratásra szerződtette is a munkásokat a választáson. Azzal lépett egyességre, aki többet ígért, aki kevés bérért nagy munkára vállalkozott. A munka ideje már küszöbön van. A kaszákat lehet kalapálni. Az országgyűlés össze van híva, megkezdődhet a nemzetimunka, a nagy aratás, a nemzet vágyainak betöltése, a vállalt kötelességek teljesítése, az ürességtől kongó nagy magtárnak hasznos dolgokkal való megtöltése, amikből élni tud a nemzet. Még bele se suhintották a kaszájukat a munkába a nagy aratásra szerződött „nemzeti munkások“ és máris veszedelmesen fenyeget a politikai sztrájk Vezetőik szavaiból kiértettük, hogy ezek ugyan a nemzet üres csűrét nem töltik meg, hanem még a csűrt is eladják, felélik. A nevek ugyan munkapárt, de a dolgot kerülik, a sztrájkot azorban mindenek felett szeretik. A piaczokon, a nép előtt programbeszédeikben vállalt kötelességeiket nem teljesítik, adott szavukat megszegik, a választáskor kötött szerződés egyetlen pontját smi tartják írig. Sztrájkolnak. Mivel pdig a nemzeti munka hosszú idig tart, ők is hosszú ideig, mindig sztrájkolnak, romlásba, szegénységbe, nyomorba döntvén ezáltal az országot. A sztrájkoló munkapárt és a sztrájkoló aratók egy kalap alá tartoznak, egy elbírálás a más nek, mindegyik a nemzet legdrágább kincsét, az életet pusztítja és emészti fel anélkül, hogy egy mákszemnyit is használna a hazának. Mására nézve a két miniszter megegyezik, mert csak lényegtelen eltérések forognak még fenn. A készfizetések felvétele kérdésében ugyan vannak még nehézségek, de bizonyosra vehetjük, hogy a K huenkormány itt is eleget fog tenni az osztrák kívánságoknak. A banktárgyalásokról ezt jelentik Bécsből a félhivatalosMagy. Tudónak . Lukács László pénzügyminiszter délelőtt meglátogatta Bilinski osztrák pénzügyminisztert, akivel egy óránál tovább tárgyalt. Lukács ezután az Osztrák-Magyar Bank épületébe hajtatott, ahol Popovics bankkormányzóval és Pranger vezértitkárral folytatott hosszabb tanácskozást. Lukács László pénzügyminiszter a déután folyamán fogadta a félhivatalos kőnyomatos lap munkatársát, aki előtt a tanácskozásokról tett közlést. Ebből kitűnőleg az osztrák pénzügyminiszterrel és az Osztrák-Magyar Bank vezetőségével folytatott tanácskozások tárgya csaknem kizárólag a bank kérdés volt s folytatása azoknak a skozásoknak, amelyeket Budapesten a két kormány szakreferensei megkezdettek. Mivel annak idején egyes fontosabb kérdésekben a szakreferensek megegyezni nem tudtak, szükséges volt, hogy a két pénzügyminiszter közvetlenül érintkezzék egymással. A fő nehézség a készfizetések kérdésében mutatkozik. A többi kérdésben, amely a készfizetések kérdésével összefüggésben van s amely a tanácskozás során is szóba került, csak lényegtelen nehézségek merültek fel. A mandátum árnyai. Mikor a szerecsen mosakodni akar. — június 30. Abból az esetből kifolyólag, hogy a rendőrkapitányság, tekintettel a közelgő kánikulai napokra és a közegészségügy érdekeire, szigorúan és a szokáshoz képest elrendelte az udvarok tisztántartását és a dudva kihordását, ellenőriztetvén egyúttal rendeletének végrehajtását: az országgyűlési képviselővé felcseperedett Kun Béla úr lapja, a »Reggeli Újság“ fenyegetésbe futó jajgatásban tör ki, hogy a hatóság közegei zaklatják az ő választóit s apró-cseprő haszontalanságokért üldözik a kisembereket, akiknek szavazataik és magánviszonyaik felől tudakozódnak, mert megakarják fojtani Kun Bélát, a város diadalmasan megválasztott képviselőjét. Hát az ellen, hogy így jajgat és így rágalmazza Kun úr lapja a hatóságot és annak tisztviselőit, mi nem tehetünk semmit, mert a megtorlás nem a mi kötelességünk. Hanem a legerélyesebb és leghatározottabb visszautasításban kell részesítsük a »Reggeli Újság“ azon rágalmazó állításait, melyekkel ismételten gyalázza az Endrey Gyula dr. vezérlete alatt álló függetlenségi és 48 as pártot és annak vezérembereit, kiket »letörölt, szemétdombokon kutaszkodó politikai férfiaknak“ nevez a munkapárt vezetőivel egyetemben. Azt mondja és azt hazudja nevezetesen Kun úr lapja, a »Reggeli Újság“ egyik utóbbi számában: ... »a város két hatalmas, eddig külön-külön zsarnoki uralmat gyakorló politikai pártja szövetkezett Kun Béla letörésére. Fellázították ellene a város társadalmát, úgy tüntették fel szereplését, mint a legaljasabb demagógiát s mindenképen azon mesterkedtek, hogy előbb a nép, azután a város intelligens elemei előtt befeketítsék.“ . . . „Megakarják Kun Bélát, a város diadalmasan megválasztott képviselőjét egyszerűen fojtani. Ne legyen béke, ne legyen összhang, ne legyen emberi belátás, ne legyen többségi elv, de legyen igazi fekete boszu, otromba erőszak és érvényesüljön a kisebbség elbizakodott terrorja“ . . . Íme így jajgát, igy hazudik és így rágalmaz Kun úrnak, a „diadalmasan megválasztott“ képviselőnek az újságja, fehérre akarván mosdatni a szerecsent, akinek csak a lelke feketébb az arczánál. Hát állíthatja ép ésszel valaki azt, hogy városunkban a párok a Kun ur „letörésére“ szövetkeztek? Hát ki volt itt. Kun úr, hogy őt „letörni“ kelljen ? A pártok mindössze is csak azt akarták és arra törekedtek, hogy a város tisztességét és becsületét megmentsék, hogy a képviselőségre ne tolakodhassék fel egy tanulmányaiban félbenmaradt, politikailag szokszorosan hitehagyott renegát, mert ez mindnyájunknak a szégyenét, a megalázását jelenti. Nem lázszott itt Kun úr ellen senki egy szóval sem, hanem az ő közéleti és politikai szereplését a valóságnak megfelelően, ezégeres meztelenségében tárták fel a közönség előtt, ellenben Kun úr a „kisemberek“ jelszavával igazi osztálygyűlöletre izgatott s felháborító demagógiája abban a förtelmes rágalmazásban és gyalázkodásban csúcsosodott ki, melyekkel elhalmozta városunk valamennyi vezető férfiat, ezzel mintegy reá uszítván a „kisembereket“ a vagyonosabb és intelligens elemre, felzavarván a békét, a nyugalmat, a polgárság együttérzését hosszú időkre. Nem a város becsületének és tisztességének védelmére egyesült pártok fekesítették be tehát az értelmesebb nép és intelligens elem előtt Kun Béla urat, mert Kun Béla úr maga hajigált állandóan sarat és szemetet a város vezető és törvényhatóságunk irányító férfiaira, kiközösítvén ezzel magát abból a társadalomból, melynek ízlése van s mely a rágalmazókkal és gyalázkodókkal egy csapáson haladni nem akar. A politikai helyzet. — Lukács tárgyalásai. — A közös bank szabadalmát meghosszabbítják.— Budapest, junius 30. Lukács László pénzügyminiszter pár nap óta Bécsben időzik s tegnap az osztrák pénzügyminiszterrel, B i- 1 i n s k i v e 1 másfél óra hosszáig tárgyalt a bankkérdésről s a készfizetések felvételéről. A közös bank szabadalmának 1917-ig való meghosszabbításáról tanácskozott a két miniszter s egy bécsi lap jelentése szerint a bankszabadalom meghoszszabbitása semmi különös nehézségekre nem fog alkalmat adni s a mai állapot 1917 ig való kiterjesztésének nagyobb akadályok nem fognak útjában állni. Félhivatalosan is megerősítik azt a hírt, hogy a közös bank szabadalmának meghosszabbí