Vásárhely Népe, 1948. január-március (5. évfolyam, 1-73. szám)

1948-01-21 / 16. szám

Hódmezővásárhely, 1948 Január 21., szerda. ÁRA: * KILLER V. évfolyam, 10. szám­. DEMOKRATIKUS NAPILAP Egy kis hűvös tárgyilagosság A Szociáldemokrata Párt helybeli újságja átlag kétnaponként szokott az utóbbi időben piszkálódni a Kom­munista Párt ellen. Nem kell különö­sen tömi a fejünket annak kitalálá­sára, hogy okozati összefüggés van az Alföldi Újság magatartása és a kö­zött a határozat között, amely szerint a vásárhelyi V. B. nyíltan Szélig Imre és a jobboldali társaihoz csat­lakozott A magyar demokrácia előrehaladá­sát most két reakciós góc veszélyez­teti s ezek közül az egyik a jobboldali szociáldemokraták csoportja. De mi­vel a jobboldali szociáldemokraták itt Vásárhelyen is azt állítják magukról, hogy ők baloldaliak, vessük fel a kérdést: van-e hát itt jobboldal és nemcsak a kommunisták kitalálása-e a jobboldaliság? De előbb röviden szögezzük le, milyen emberek a jobb­oldali szociáldemokraták. Sajnos, példákban is lehet beszélni: olyanok, mint Leon Blum Franciaországban, ▼agy Bevin Angliában, akik szociálde­mokratáknak vallják magukat, de or­szágukat, ahol jelentős hatalmuk van, szőröstül-bőröstül kiszolgáltatják az amerikai rabló imperializmusnak, géppuskákkal­­felelnek a munkások jogos követeléseire. *Kell-e mondani, hogy az ilyen elemek a munkási osztály eláruló! ? Magyarországon ilyen »szocialista« volt Peyer Károly, a szökése uitán Szélig Imre vette át a szerepét, akinek a vásárhelyi V. B. bizalmat szavazott. A jobboldali szo­ciáldemokraták a kapitalizmus, az im­perializmus védelmezői és hit kiszol­gálói. Ebből következik, hogy gyűlö­lik az igazi szocialistákat, s a kommu­nistákat, hiszen a kommunisták meg akarják dönteni a kapitalizmus, az imperializmus rendszerét, azt a rend­szert, amelynek lehullatott morzsái­ból élnek s amelyben ők nagyon jól, de a munkások nagyon rosszul ére­­­zik magukat. A jobboldali szociáli­ demokratákat legkönnyebben kom­­munistaellenességükről lehet felis-­­­merni. Most már könnyen bizonyíthatjuk, , hogy szép számmal, mégpedig ve­­­­zető helyeken vannak Vásárhelyen­­ jobboldali szociáldemokraták. Íme a tények: a tavalyi képviselőválasztás előtt ezek a mi jobboldali szociáldemo­kratáink még Pfeif­ner­éket is felül­­múlták kom­m­unistaellenes mocskoló­­dásaikkal. Az Alföldi Újság valóságos csatornahangon írt a Kommunista Párt ellen. Emlékezzünk csak, töb­bek közt ezt írta egyszer: »Nem tud­tuk, hogy az ilyen tetvek a Kommu­nista Párt kedvenc háziállatai«. A tetű és a háziállat, mint jelző, Gyön-­­­gyösi János szegedi MÁV üzletigaz-­­­gatóra vonatkozott. Az A. U. augusz­tus 31-i számának »Vásárhelyi Nép­­­ ünnepély« című kétoldalas hírhedt­­ mellékletében 21 cikk és vicc olvas-­­ ható. Tizenötben a kommunistákat­­ »vágják.« Választói gyűléseiken is alig esett szó a reakcióról, de annál szorgalmasabban rágalmazták a kom­munistákat. Nagy buzgalommal ter­jesztették a kolhoz­, meg a csajka,­­mesét s a többi otromba rémhírt és rágalmat. Más kérdés, hogy a vá­lasztási eredmény bizonysága sze­-­­­rint mindezzel nem annyira nekünk, mint inkább saját maguknak ártottak. Persze, vannak itt igazi, más szó­val baloldali szociáldemokraták is. Ezektől már nem egyszer hallottuk, hogy egyesíteni kellene a két mun­káspártot, de legalább szorosabbra kellene fűzni a munkásegységet. Az ilyeneket aztán a széligisták egy-ket­tőre lehetetlenné teszik. Annál job­ban védik viszont az olyan eleme­ket, mint Papp Lajos volt vásár­helyi szociáldemokrata V. B. tag, bár az egész város tudja róla, hogy nem gyógyult ki fasiszta betegségéből, sőt bacillusgazdaként úton-útfélen ter­jesztette az antiszemitizmus betegsé­gét. A jobboldali szociáldemokrácia a maga osztály­áruló politikájának el­kendőzésére »elméleteket« is szokott gyártani. Nos, Vásárhelyen tipikus példája ennek az A. U. január 16-i számában »Világos beszéd« cím alatt megjelent cikk. Ebben az áll, hogy a két munkáspárt egyesülésének az ideje akkor jön el, amikor mester nem­tettük az osztálynélküli társadal­mat. A cikk végén aztán oda van biggyesztve, hogy várjon eljut-e a lehiggadt hang és állásfoglalás egy­szer Vásárhelyre is. A »tetvek« és háziállatok után az­­Alföldi Újság higgadtságot követel. Nyilván tőlünk, kommunistáktól. Hadd magyarázzuk hát meg higgadtan, milyen ostobaság az osztálynélküli társadalomra bízni a munkáspártok egyesítésének pro­blémáját. Először is: mindenféle pártnak csak osztály­társadalomban lehet létjogo­sultsága, mert a pártok mindegyike valamelyik osztály élcsapatát képezi. Azután: minden pártnak célja az ál­lamhatalom meghódítása, illetve kéz­bentartása, mert csak ezáltal biztosít­hatja annak az osztálynak az ural­mát, amelyet képvisel. Az osztálynél­küli társadalomban (a szocializmus­ban) »az állam elhal«, ahogy Marx, és Engels mondták és vele együtt természetesen megszűnnek a pártok is, — hiszen nem lesz rájuk szük­sége senkinek. Lehet, hogy az Alföldi Újság szer­kesztője nem ismeri a marxizmusnak ezt az á-bé-cé-jét, — az is lehet, hogy ismeri. Ha az első feltevés igaz, ak­kor az a kérdés: egy nem szocialista szerkesztő képviselheti-e a munkás­osztály érdekeit a szociáldemokrata lap élén? Nyilvánvalóim nem. De, ha a szerkesztő ismeri a szocializmus tanításait s mégis ilyen antimarxista­­elveket hirdet, akkor egy jobbol­dali szocialistával van dolgunk, vagyis a kapitalizmus ügynökével, aki szo­cialistának maszkírozza magát. Re­méljük, hogy az A. V. ezt a lehig­gadt és a­­tudományos tárgyilagosság hűvös hangján írt megállapításun­kat nem fogja szemünkre vetni. Va­lószínűbb azonban, hogy megint azt állítja majd, hogy beavatkozunk a Szociáldemokrata Párt belügyeibe. Ezért előre megmondjuk: a jobbol­dali szociáldemokraták ártalmas tevé­kenysége a kommunisták ügye is, mert az egész munkásosztály ügye. Azt is leszögezzük, hogy­ a Kommu­nista Párt és a Vásárhely Népe ré­széről még soha nem érte támadás a Szociáldemokrata Pártot. Támadá­sainkban mindig csak a munkásosz­tály árulóit és félrevezetőit, a jobbol­dali szociáldemokritákat lepleztük le. Ezt pedig a jövőben is meg fogjuk cselekedni. Államosítani kell az ármentesítő társulatokat Bűnös mulasztások okozták az árvíz pusztításait­­ Dús Zoltán beszámolói­ személyes tapasztalatairól Vasó Zoltán miniszter visszatért az árvíz sújtotta területről és beszámolt tapasztalatairól. Elmondotta, hogy Bereg­ vármegye egész területét elön­tötte a víz. Ezzel azonban elhárult a veszély Szabolcs­ megye felől, ahol a víz lényegesen nagyobb károkat tehe­tett volna. Kiemelte, hogy a­ rendőrség és katonaság önfelál­dozó munkájának köszönhető, hogy sikerült a további katasztrófát meg­állítani. Az orvosoknak pedig az, hogy a kö­rülményekhez képest az egészségügyi helyzet kielégítő. Az árvíz pusztítását bűnös mulasz­tások okozták. A háború alatt meg­sérült gátakat az illetékesek elmu­lasztották helyreállítani. A legszigorúbb vizsgálat indul annak megállapítására, hogy az árvízmente­sítő társaságok hová tették a számukra erre a célra kiutalt pénzt. A mulasztások mellett a rossz rend­szer is hozzájárult a katasztrófához. Bereg­ megyében például három ár­mentesítő társaság van, amelyek egy­mástól teljesen függetlenül dolgoz­nak. Az állami mérnökök csak akkor szólhatnak bele az ügyekbe, amikor már meg­van a baj. Az árvíz ezért a legsürgősebben fel­veti az árvízmentesítő társaságok államosításának kérdését. A jelenlegi 72 árvízmentesítő társasá­got a legrövidebb időn belül egy kéz­ben kell egyesíteni.­­Ez a magyar pa­rasztság évtizedes követelése, ame­lyet a felszabadulás előtt azért nem teljesítettek, mert politikából kímél­ték a társaságok vezetőit. Az árvíz által okozott kár nem or­szágos jelentőségű. 10 ezer kát. hold áll víz alatt, de ennek egy része krumpli­föld, amely még ilyenkor nincs bevetve. A lakosság azonban súlyos veszteséget szenvedett. —8 millió forintot haladéktalanul mutatunk számukra, — mondotta Vas Zoltán. Ma már nem vagyunk annyira kol­­dusok, hogy egy ilyen meglepetés nehézségül jelentene költségveté­sünkben. Szükség van azonban a közül­etek tá­mogatására is. Ha minden falu és vá­ros legalább egy lerombolt ház újjá­építését elvállalja, akkor nagyon gyor­san el fognak tűnni a pusztulás nyo­mai.­­ Befejezésül elmondotta, hogy húsz ármentesítő társaságnál azon­nal megkezdik a vizsgálatot. 17 millió 200 ezer dollárral csökkenti a Szovjetunió a jóvátételt Puskin, a Szovjetunió magyarországi követe és Savarin vezérőr­nagy, a magyarországi jóvátételi hivatal szovjet vezetője hétfőn délelőtt megjelent Dinnyés Lajos miniszterelnöknél és átnyújtotta a szovjet kor­mány jegyzékét. A jegyzékben a Szovjetunió kormánya válaszolva a m­al gyar kormány régebbi jegyzékére, hozzájárult a jóvátételi szállítási árak felemeléséhez. Ennek következményeként a magyar jóvátételi kötelezett­ség 17 millió 214.400 dollárral csökkent. Közölte még Puskin követ kor­mányának hozzájárulását ahhoz, hogy a jóvátételi árak átvevő helyei du­nai kikötők lehetnek. Ez lényegesen csökkenti a Magyarországra háruló szállítási költségeket. Legújabb elszámoltatási eredmény: 17 vagon gabona egy hét alatt — A szírbeszolgáltatások ellenőrzése — A városunk határában tartó elszá­moltatások az elmúlt hét folyamán teljes apparátussal tovább folytatód­tak. Jelenleg 50 elszámoltatási közeg járja a határt, ezenkívül a­­budapesti gazdasági rendőrség is bekapcsoló­dott a nagy munkába. Az elmúlt héten 17 vagon gabona gyűlt össze az elszámoltatások során. A budapesti gazdasági rendőrség az eddig be nem szolgáltatott gabona­feleslegek összegyűjtésén dolgozik, de rövid időn belül, a közellátási fel­ügyelőséggel karöltve, megkezdi a zsírbeszolgáltatások ellenőrzését is. Razziaszerű ellenőrzéseket tartanak a zsírgyűjtő kereskedőknél, de ellen­őrizni fogják a zsírbeszolgáltatásra kötelezett magánosok, gazdálkodók és az önellátók készletét is. Ahol szabálytalanságot tapasztal­nak, ott megindítják az eljárást a közellátásügyi kormányzat rendelke­zéseit elmulasztók ellen.

Next