Vásárhelyi Független Ujság, 1947. február (2. évfolyam, 20-43. szám)
1947-02-01 / 20. szám
VÁSÁRHELYI Hódmezővásárhely, 1947 február 1., szombat. A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt napilapja II. évfolyam, 20. szám. ÁRA 40 FILLÉR Éljen a Magyar Köztársaság? A Frissülni Kisgazda, Fludfranlis és Polgári Párt, a többi demokratikus pártokkal együtt, megvédi és megtartja a KÖZTÁRSASÁGOT minden reskeiéval szemben 1946 február 1-én, pénteken kiáltotta ki a magyar nép a független magyar köztársaságot s ugyanazon a napon választotta köztársasági elnökké Tildy Zoltánt. 1946 február 1-én, pénteken jelent meg a vásárhelyi Független Újság első száma, lapunk születésnapja tehát egybeesik a Magyar Köztársaság születésnapjával. Van ennek bizonyos szimbolikus jelentősége és értelme s mi ezt az értelmezést lelkünk mélyéig meggyőződve valljuk. Minden veszélyes időben, minden fenyegetéssel szemben a Vásárhelyi Független Újság első kötelessége, hogy nagy kortársát, a független Magyar Köztársaságot, bármily nagyon szerény kis erővel is, de teljes erejével, teljes hitével, teljes elszántságával védelmezze, minden ellenséges törekvéssel szemben. Ezt vallja lapunk fenntartója, a vásárhelyi Független Kisgazda Pártszervezet vezetősége és minden egyes tagja is. A mi pártszervezetünk és ez a mi újságunk igenis a demokratikus, igenis a népi értelmű független magyar köztársaság nehéz jelenét és világgá jövőjét munkálja minden törekvésével és minden megnyilatkozásával s életét egynek érzi a köztársaság életével s a köztársaság romlása a mi romlásunkat is jelentené. Pártunk országos kiáltványában a mai napra felveti a kérdést, hogy mit jelent a Független Kisgazda Pártnak a köztársaság s erre így felel meg: A köztársaság többszázéves elnyomatás után népünk szabadságát jelenti. Jelenti a dolgozó nép politikai és gazdasági jogainak teljessé tételét és megszilárdítását, a földreformot, a munkásság jogait, a társadalmi és emberi egyenlőséget. Jelenti az értelmiségi és szellemi munka igazi megbecsülését, jelenti szomszédainkkal s a világ szabadságszerető népeivel való őszinte barátságunkat. Ezekkel a nagy nemzetmentető eszmékkel eltelve kiáltotta ki nemcsak pártunk, hanem az egész magyar nép a független magyar köztársaságot 1946 február 1-én. Azon a napon a magyar nemzetgyűlés ülésén egy kisgazdapárti képviselő ajánlotta elfogadásra pártunk nevében a magyar köztársaságra szóló törvényjavaslatot. Ennek a javaslatnak az elfogadásával, — mondotta a szónok — meg kell szűnnie a feszültségnek a pártok között, mert a köztársaság a demokrácia megerősödését jelenti. A kommunista Révay József erre bejelentette, hogy az összefogás érdekében a munkáspártok elállnak kisebbségi véleményüktől. Ilyen pártközi egyetértés mellett a február 1-i ünnepélyes demonstráció valóban a pártok egységes akaratát és hangulatát jelentette. Belső zavarok nélkül, a magyar nép öröméből született meg a magyar köztársaság, a belső zavarok nélkül kell azt a megtartanunk legnehezebb időszakában is nemzetünk történetének, mert lehet, hogyha belső zavarok keletkeznének, meg is halna a független magyar köztársaság. Ma egy éve köztársaságunk az ország romjai fölött az épülés akaratával jelentkezett s már első esztendejében is nagy eredményekre tekinthet vissza. Ezeket a nagy demokratikus eredményeket nemcsak megőriznünk, nemcsak megtartanunk, hanem tiszta szándékunkkal és népünk erős és szétbonthatatlan összefogásával fejlesztenünk is kell. A sokszor súlyos veszedelmeket is magukban rejtő politikai viszálykodásokat már mélységesen elítéli a magyar nép. Éppen a napokban egy szociáldemokrata kisiparos itt bent, a mi pártházunkban, egy értekezleten kijelentette: «Verje meg az Isten, aki helyet ad a gyűlölködő pártpolitikának, mely építőmunka helyett csak egymás ellen uszítja az embereket!» Igen, ez már a magyar nép érzése és ezt ne feledjék el azok a pártvezető urak, bármely oldalról ágáljanak is, akik mindennél följebbvalónak tekintik akár egyéni érdekeiket akár pártsovinizmusukat. Igen, az az igazság ,hogy pártelfogultsággal nem lehet a magyar demokráciát szolgálni, mert a demokrácia építése nem pártmunka, hanem a magyar nép egyesített erővel Amikor lapunk első számát egy évvel ezelőtt, a Magyar Köztársaság ünnepélyes kikiáltásának történelmi jelentőségű ünnepnapján Isten segítségével útnak indítottuk, régi szép magyar szokás szerint így köszöntöttük az olvasót: Áldás, békesség! Úgy éreztük, hogy ez az első mondatunk többet jelent, mint amennyit a betűk mutatnak. Jelenti népünk dicsőségét, amellyel a háború borzalmain és ezernyi szörnyű más veszélyen túl állandó élet- és vagyonbizonytalanságban hőssé nőve — amiről az első demokratikus képviselőválasztás alkalmával is tanúságot tett — önromjaiból kiemelkedvén, megmentette a két legfőbb princípiumot, a kétlegnagyobb életelvet: Istent és a magyar lelket. Azt írtuk akkor s azt írjuk ma is, hogy ez a lélekmentés elsősorban a magyar földművelő társadalom érdeme. Ezt valljuk ma is. Politikai síkon viszont lapunk első számában Vorosilov marsallra is hivatkoztunk, ahol akkor, mint a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, meglátogatva a Kisgazda Párt országos központját, félreérthetetlenül kinyilatkoztatta, hogy «a kisgazdapárti többség megszabja az ország jövendő sorsát. Ma is az a hitünk és alapos meggyőződésünk, hogy az ország jövendő sorsa végeredményben legnagyobb mértékben a mi pártunk kezében van, természetesen ez a kéz az ipari dolgozók és az értelmiségi emberek keze felé nyúl, mert a demokrácia megtartása csak együttes erővel lehetséges. Ezt is írtuk lapunk első szóelvégzendő nagy és megváltó nemzeti munkája. Éljen a Magyar Köztársaság! Éljen Tildy Zoltán köztársasági elnök! Éljen a mi magyar népünk minden egyes dolgozója, pártkülönbség nélkül, éljen és boldoguljon mindenki a lassan, de biztosan épülő magyar demokráciában! * Hódmezővásárhelyen a baloldali blokk pártjai együtt ülik meg a köztársaság ünnepét, a Független Kisgazda mában : «Nem vetélkedni jöttünk, hanem együttműködni, nem hátráltatni egymást a munkában, hanem segíteni, és ha szükség esetén meggyőzni akarunk, ezzel szemben azt is jószívvel fogadjuk, ha minket győznek meg, így állítottunk mi be a vásárhelyi közéletbe s ma is így állunk itt! Ami azóta történt, legmélyebb meggyőződésünk s legtisztább hitünk szerint nem a mi hibánkból történt. Mindamellett, minthogy senki sem hiba nélkül való: sajnáljuk, ha bárkit is megbántottunk, vagy bárkiben is, akaratunk ellenére, a megbántódás érzetét keltettük fel. Mi a dolgozó magyarság, a dolgozó vásárhelyi nép, lelke szerint kikezelt sajtó munkásainak érezzük magunkat s mindig a város általános érdekét kívánjuk szolgálni. Pártszervezetünk vezetősége is azért indította meg lapunkat, mert a vásárhelyi nép sürgette és várta ezt az újságot s ezt mindennél jobban bizonyítja egy esztendő alatt elért magas példányszámunk. Nem dicsekedni kívánunk ezzel, csak megállapítani, hogy igenis eltaláltuk az általános érdek őszinte kifejezését és hangját. Legőszintébben sajnáljuk, ha dolgozó ipari munkástársaink sokszor talán félreértettek bennünket, szent meggyőződésünk azonban, hogy mindig jobban és jobban találkozni fogunk lélekben, hiszen mi tiszteljük politikai elveiket, nagyrabecsüljük szakmai szervezeteiket, pártjaikat a maguk politikai lényegében soha nem! Földmunkás és Polgári Párt pedig (a közös társadalmi életből is történt kibojkottálása miatt) a Gazdasági Egyesület székházában vasárnap, délelőtt pártnagygyűlése keretében tartja meg köztársasági ünnepélyét. Minden párttagunk ott legyen, hogy népünkért, a magyar demokráciáért, a magyar köztársaságért folytatott hétköznapi munkáink után együtt imádkozzunk Istenhez, együtt kérjünk áldást és békességet bántottuk és nem bántjuk, a ha egyes vezetőiknek gyakran túlságba vitt harcos temperamentuma miatt természetszerűleg fel is merültek közöttünk gyakran elég súlyos ellentétek, ezekből jóhiszeműen soha nem lehetett azt következtetni, hogy mi a szocialista vagy kommunista politika nemzetmentő értékeit bármikor is le akartuk volna kicsinyelni. Az összeesküvés miatt most túlságosan bonyolult a politikai helyzet, ki fog azonban derülni az igazság s mindenki megláthatja, hogy a mi vásárhelyi pártszervezetünknél tisztábban ebből a bonyodalomból az ország egyetlen pártszervezete sem kerülhetett ki. Egy ilyen valóban demokratikus, mert nagyrészben egészen tiszta kisparaszti pártszervezettel szemben a baloldali blokk pártjai nem lehetnek bizalmatlanok. El kell tehát következnie rövidesen annak az időnek,amikor, ha az országos pártközpontok megadják a példát, itt is helyre kell állania a koalíciós együttműködésnek. Minden nem jóindulatú beállítással szemben mi igenis őszinte szóval jelenthetjük ki, hogy úgy pártvezetőségünk, mint a vásárhelyi Független Újság igenis a legjobb koalíciós partner lehet, ha annak szüksége felmerül s ha megszűnik igazságtalan lebecsültetése. Hiszünk a demokratikus fejlődés jóságában s ezért hiszünk a vásárhelyi Független Újság hivatásában, amit becsülettel be fog tölteni. Éljen a Magyar Köztársaság! — Éljen a magyar demokrácia! Az egyéves Vásárhelyi Független Újság