Vásárhelyi Hiradó, 1901. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)

1901-07-04 / 53. szám

Hód-Mezö-Vásárhely, 1901. Csütörtök, julius 4. II. évfolyam, 53. szám. POLITIKAI LAP. ikz meg*­jelennie minden vasárnap és csütörtök­ön reg­gel. Előfizetési­ dij: 1 . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: ^ Zrinyi,utcza 6_ik szám alatt. HirdeténYyggosan közültetnek.___________Dr. KENÉZ SÁNDOR.___________Lévai F. sétatér­ könyvnyomdájában, Búcsúztató, Hunvásárhely, 1901. julius 8. Mert fizikailag él, — és testalka­tánál fogva hosszú életre van kilátása, — nem akarta elhinni Ugron Gábor, hogy politikailag meghalt, még a sí­ron is elültette a reményt. Megjelent a képviselőházban, hol kiállították számára a halotti levelet és a frissen ásott sírba sírkövet emeltek neki, azzal a felírással, melyet műkö­dése maga fogalmazott. Állapota felől most már alkalma­sint egészen bizonyos, tudni fogja, hogy többé aligha ámító tekintélyének éljen­zése csak teljesíthetetlen politikai kíván­ságot jelent. Csak a tisztelt néppárt, mely a karzaton egy meghívott, na­gyon lármás visszhangot állított magá­nak rendelkezésre, kiabált és tombolt folyton, hogy hisz’ az ő kedvencze mit­­sem változott s még mindég oly heve­sen vagdal maga körül, mint eddig. „Csak reflexmozgások, mint amilyenek a frissen elhunytakon tudvalevőleg elég gyakran előfordulnak,“ — lehetett vá­laszul adni a néppártnak, — „sápadt­ság és a tagok megmerevedése nem legelső tünetei az éltünk életnek“. És bizonnyal nem az éppen eltűnt politikai életnek sem. Igen, Ugrón dek­­lamáló schémává lett, tompa lélegzetű s üres szavaknál tovább nem vitte. De, hogy a szellem, a lélek már végképp elszállt belőle, azt azzal a kétségbeesett mentséggel bizonyította be, hogy a hár­mas szövetségtől való távozás már azért is lehetetlen, mert Magyarorszá­gon férfiatlan önmegalázással már min­denki belelovagolta magát ebbe a szövetségbe .... mentség, mely szinte kényszerít e kérdésre: „ha már a kül­politika sem képes többé ürügyül és takaróul szolgálni ahhoz az elveteme­dett akc­ióhoz, ugyan mi egyebet akartak akkor azzal az akczióval, mint hogy Magyarország belpolitikáját vál­toztassák meg külföldi eszközökkel?“ Ezt pedig csak azok értelmezése szerint lehetett szándékba venni, akik az eszközöket adják, tehát idegen ér­dekek szolgálatában. „Szándékba venni“, ezt Ugrón maga is elismeri, ha csak leplezve is, azzal a szemrehányással, hogy ellenségei a szándékot részhiszeműleg elcserélték a tettel. Mintha bizony nem léteznének büntetendő előkészítő cselekmények, mint ha a ténynyé nem válás Ugrontól füg­gött volna. Nem Ugrón magábatérése, hanem Delcassé idejekorán történt értesülése az oka, hogy a vállalkozás, a kezdés nem érhetett ténynyé és Ugrón még most is a balsikert tartja tulajdonképpeni hi­bájának . . Nos akkor megfelel ez a sirkőfelirat . . . „Itt nyugszik egy erős parlamenti tehetség, mely nagyzási hó­bortban és lelkiismeretsorvadásban ment tönkre.“ A néppárt reményti Ugrón feltá­madását. Lehet, hogy igaza lesz, lélek­vándorlást végigcselekedni Ugrón Gá­bornak ahhoz már nem kell. Magyar­­ország nemzeti élete számára azonban örökre meghalt Ugrón. Hisz már úgyis rég elkülönítette magát mindazoktól, kik egyenjogúságért és haladásért küzdenek, tehát valóban nemzetiek. Akkor aztán a titkos közös­ség helyett, nyílt közösségben működnek azokkal, kik csak másodsorban magya­rok, első­sorban pedig ultramontán koz­mopoliták. + Ref. egyháztanácsi gyűlés. A re­formátus egyháztanács gyűlést tartott folyó hó 1-én Szeremlei Sámuel lelkész és Köti Pál egyházgondnok elnöklete alatt. E gyűlés lefolyása a következő volt: Az egyházi pénztárnok előterjesztésére a folyó kifizetések teljesítésére — minthogy az egyházi adó ez időben igen csekély mér­tékben folyik be, — az egyházi alapból utal­­tatik ideiglenes kölcsön. A kadarkuti kis egyház részére tem­­plomépítési czélokra 20 korona utaltatott. Lele községben az ott levő leányegy­ház vagyona után, az egyház a községi kép­viselőtestület póttagjai sorába jutott. — Az egyháztanács ott képviseltetni óhajtván ma­gát, dr. Szomor Dezső egyházi ügyészre ru­házza a jogot. Szász Károly tanító rendes szolgálati bizonyítványt kér, melyben fegyelmi ügye­ket ne emlittessék. — Az egyháztanács most is fenntartja az e tárgyban múlt hónapi gyű­lésén hozott határozatát s csakis a tényle­ges állapotnak megfelelő bizonyítványt adhat. Az újvárosi templom építési pénztár megvizsgáltatván, rendben találtatott. Mint­hogy pedig még mindig vannak be nem fize­tett ajánlatok, ez ajánlatok tevőt felszólit­­tatnak ajánlataiknak 30 nap alatti lefizeté­sére, a nem fizetők további eljárás végett egyházi ügyésznek adatnak át. Báthory Sándor nyugalmazott tanítónak egyszer s mindenkorra 100 korona jutalom adatott. Hegedűs Lidia tanítónő állandósíttatott. Báthory Sándor tanító helye helyi pá­lyázat útján töltetik be, oly módon, hogy áthelyezések által I.—II. leányosztály üre­sedjék meg, erre pedig nőtanító választatik országos pályázat útján. E pályázatnak ha­tárideje julius 1. A helyi pályázatnak pedig julius 15. Szeremlei Sámuel elnöklelkész 6 heti szabadságidőt kért, távolléte alatt Pap Imre lelkész veszi át az elnöki teendőket. „Tények közéletünkből.“ Hunvásárhely, 1901. julius 3. A „Hódmező-Vásárhely“ 52-ik számá­ban ilyen czímen megjelent czikk végén Garzó Imre nyilvános működésemben a „Hazai biztosító részvénytársaság“ párto­lását a közönségre nézve károsnak tünteti fel. A városnak 3 millió korona adóssá­gának olcsóbb kamatú s könnyebben tör­­leszthető kölcsönné átalakítási ajánlatomból, kapzsiságot magyaráz s tőkét csinál a kö­zönség vagyonát lekötve tartó Fári érde­meihez. Végül a Vásárhelyi Híradóban való fellépésemre azt mondja, hogy a kipróbált férfiak tekintélyében és eljárásuk megbízha­tóságában gázolok. Ezeket a rám nézve sértő és megaláz­tatásomat czélzó állításokat visszautasítom, mint méltókat ahoz, a­kinek lelkéből ilyen rosz­indulatú állítások származnak, nemcsak ellenem, de mások ellen is. A­ki pedig érdeklődik az iránt, mi a válaszom Garzó Imre ezen állításaira, nem Garzó Imrének, de a közönségnek mondom el ezeket. Általános volt a panasz s általános ma is, hogy épen Magyarországon a keres­kedelem pang, az ipar pang, a kereskede­lem válsággal küzd. Keresték és keresik az okát a közjogi politikában, az iparos osztály kiképzetlenségében, a kereskedésnek és a mezőgazdaságnak egymáshoz való sokszor ellentétes viszonyában, végül az idők mos­­tohaságában s a polgárok hazafiatlan közö­nyében. Mikor a közpályára léptem, tűrhe­tetlenné kezdtek válni az állapotok s még ma is mélyen érint az az állapot, hogy ezt a természet élén élő szabad gondolkozása tiszta magyar népet az intelligenczia elha­nyagolja. Odáig fajultak a viszonyok hogy a testvér munkás- és gazdaosztály ellenségként álltak egymással szemben s mint egykor a politikai és vallás­szabadság eszméjéért a Dózsa lázadásban nyilvánult az alföldi nép felfogása, igy ma a szoczializmusban és a hanyatló erkölcs, a hiányos jogi, a helytelen politikai s különösen az elhanyagolt közgaz­dasági szabadság megsértése miatt felzendül a tisztább eszméket érző, de kifejezésre jut­­tetni nem tudó, sőt az izgatók által félre is vezetett magyar munkásnép, itt az alföldön, itt a paraszt Párisban.“ Ekkor lett jelszó s jelszó még ma is, hogy mindent meg kell tenni a magyar ke­reskedelem, ipar és mezőgazdaság, szóval a közgazdaságért. Egy felhívás jelent meg ebben az idő­ben, hogy a magyar biztosítás rendezetlen s hogy milliók vándorolnak ki e czímen or­szágunkból s addig is, míg a törvényhozás intézkedik, segítsünk egy tiszta magyar biz­tosító intézet által, amely már létre is jött. „Létre jött ez intézet — mondja a felhívás — egyrészről azért, hogy a nemzeti vagyon védelmében, olcsó díjtételek által ne­mes versenyt teremtsen s a biztosítás ügyé­nek általánosítását előmozdítsa s annak ál­dásait azon milliókra is kiterjeszsze, akik a

Next