Vásárhelyi Hiradó, 1901. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)
1901-07-04 / 53. szám
1901. július 4. jogom van nekem, hogy véleményemet a saját újságomban közreadassam ő róla is és szövetkezeti társairól is. Ha bármilyen tekintetben sértve érzik magukat, rendelkezésükre állottam és állok minden téren. Dr. Kenéz Sándor, felelős szerkesztő. Polgári leányiskola. A miniszter leirata: Hunvásárhely, 1901. julius 3. A törvényhatósági bizottság az áprilisi közgyűlésen takarékoskodni akart s a miniszter által az állami polgári leányiskola felépítéséhez kért 400,000 tégla helyett éppen csak 150,000-et szavazott meg, holott a tárgyalások folyamán a miniszter kifejezetten kijelentette, hogy csak azon esetben hajlandó a polgári leányiskolát felépíteni, ha a város 20,000 koronát és a felépítéshez szükséges tégla mennyiséget megadja. A közgyűlés azonban takarékoskodni akart a téglán s mintha csak előre sejtette volna, hogy silány termésre lesz kilátás, csak éppen 150 ezer téglát szavazott meg. Már akkor kifejeztük a feletti aggodalmunkat, hogy ez a garasoskodás meg fogja akadályozni azt, hogy a polgári leányiskola ez évben felépüljön. Kifejeztük azt, hogy ez a felesleges takarékoskodás, mely nagyobb dolgoknál érthető volna, itt egyátalában nem tesz szolgálatot. A tanács nem tud mihez fogni a téglájával, leszállítja, úgy sem veszi senki. De mikor a közgyűlésen arról van szó, hogy egy kulturális intézményt létesítsünk, azt mondjuk elég 150 ezer tégla is. Mert utoljára is nem az államnak érdeke az, hogy városunkban a polgári leányiskola felépüljön, hanem legelsősorban is a miénk. Nekünk és gyermekeinknek van reá szükségük. Ennek az iskolának különben kettős hasznát is látjuk, mert kapunk helyette egy másik épületet, mely teljesen alkalmas arra, hogy az iparos tanoncz iskola, melynek tisztában legyünk azzal, aminek okvetlenül be kellett következnie, szerelmi vallomás formájában. „Imádom, angyal, szivem mindenem, valóm, mind-mind már régen nem az egyém . . . Így ömledeztem . . . De a kis istennő, ki úgy látszott, már némi gyakorlattal bírt a szerelmi vallomás megítélésének hímes mezején, legbájosabb mosolyával, így válaszolt: „szeret, azt mondja ? no jó, lássuk azt a felajánlott szívet ? Persze iszonyúan meg voltam szorulva, hiszen a sok mulatozásban, hol itt, hol amott hagytam szivemnek egy-egy részét és most azon vagyok, hogy ez egyszer igazán kellene az a tavaszi poéták által annyiszor megénekelt szívnek csúfolt húsdarab, de hát mcsés nincs, mit tegyek? hová forduljak? Szorultságomban eszembe jutott az én Amor czímü barátom, aki már annyiszor segített ki a hínárból, rögtön stafétát menesztettem hozzá, adjon ha máskép nem lehet kölcsönbe egy tartalékos szivet. Kaptam egyet tőle, amelylyel azután imádottamhoz siettem, de mily nagy kudarczot vallottam; a kis hamis ráismert a tartalékos szívre, mely nem tud úgy szeretni, oly igazán érezni, mint az igazi és követelte, vagy megkapja az én szívemet, vagy pedig vége mindennek, mint azt a nóta is olyan találóan mondja. Mit tehettem, jó volt, hogy a szívrészletet oda erősítettem rózsalánczcal a helyéhez, s hogy most szorultságomban megfoghattam azt a bizonyos lánczvéget és egy jó nagyott ránthattam rajta. Hihetetlenül sok szív rész került így vissza t. i. azok a részek, amelyek közömbös helyen voltak elhelyezve, vagy nem törődtek vele, vagy más szív szorította ki az én szivem részét helyéből, szóval visszakerült egy nagy része, most helye nincsen, elhelyezést nyerjen. Mi sem vagyunk barátjai annak, hogy a város javait minden ok nélkül elajándékozzuk. De most megkapjuk érte az ellenértékét. Ha a szükséges téglamennyiséget a város meg nem adja, úgy az építkezésből nem lesz semmi, mert a miniszteri leirat szerint, erre nincsen a költségvetésben fedezet. E nélkül pedig az építkezést nem rendelheti el. Az 1900. febr. 14-én tartott értekezleten felvett jegyzőkönyvben az foglaltatik, hogy csak azon esetben rendelheti el a miniszter a leányiskola felépítését és veteti meg a dr. Imre-féle telket, ha a város a felajánlott és kért 20.000 koronát és a szükséges tégla mennyiséget megadja. A felépítéshez pedig legkevesebb 400 ezer tégla szükséges. A most leküldött miniszteri leiratban kijelentette a miniszter, hogy az áprilisi közgyűlés által hozott határozatot nem fogadhatja el. Hogy pedig az iskolaépítés fenakadást és halasztást ne szenvedjen és hogy az iparos tanoncziskola elhelyezése is kérdésessé ne tétessék, óhajtaná, hogy a megszavazott 20.000 koronát a város a helybeli kir. adóhivatalba beszállítsa és hogy odahasson, miszerint a megfelelő téglaanyag idejében megszavaztassák. Ez az ügy valószínűleg az e havi rendkívüli közgyűlés tárgysorozatába felvétetik és tárgyaltatni fog. Nekünk kevés a reményünk, hogy kedvező elintézést nyerjen, mert valószínű, hogy az ellenzék valószínűleg le fogja szavazni, avval az indokolással, hogy silány termésre van az idén kilátásunk. Ez bizonyos, íme ilyen állapotokat szült a klikk magatartása az aszfaltügyben. Minden lépésük káros eredményt szül a város elhaladására nézve. Az a véget nem érő, erőszakoskodó akadékoskodás, mely Bauer úr és társainak e kérdésben tanúsított magatartását jellemzi, még nagyon nagy hátrányára válik városunk ügyeinek, csak azok a lánczszemek szakadtak el, ahol még törődtek szívemmel és erősebben tarttották. A rózsalánczok tudvalevőleg nem igen erősek s nem nagy erő kell oda, hogy elszakadjanak, ha csak nem viselik gondját mindkét részről. Azért is van olyan nagyon igaza annak a dalnak, amelyben olyan busán éneklik, hogy hát: „Mindenféle szerelemnek vége szokott lenni.“ így hát a szivem, ha nem is egészen, bizonyos hányadában visszakerült és siettem vele imádott kis angyalomhoz . . . éppen fel akarom ajánlani neki az igyen összefoltozott szívemet, amikor András a szolgám nagy csizmájával és még nagyobb lármájával a szobámba ront, lelkendezve jelentvén: Hadnagy uram jelentem alásan a század már raportra áll, kéreti az őrmester ur Rugós, hogy tessék kijönni . . . Oda kaptam a szívemhez, ott van-e még a helyén? Ott volt szegény, csak egy kissé hevesebben dobogott, mert megijesztett nagy lármájával a legényem, én azt hittem, ég a kaszárnya, pedig hát csak öt óra délutántól fogva aludtam és álmodtam egyfolytában hajnali hatig . . . Most kezdem csak érteni, miért mondják, hogy sajog a szivem . . . úgy látszik, az én fantazmagóriámnak néha napján valóra válni vágyik kedve és ezt a procedurát nevezték el „szivajgásnak“, de ha nincs is úgy, akkor is kérem bocsássanak meg nekem, hisz azért fantazmagória, hogy fantazmagória legyen . . . VÁSÁRHELYI HÍRADÓ. D’Amant Leó. 53. szám. Ideje volna már, hogy káros befolyásuk és uralmuk végre-valahára véget érjen. Hisszük, hogy úgy lesz. Újdonságok. Hunvásárhely, 1901. julius 3. — Tisztelettel értesítjük olvasóinkat, hogy julius elsején lapunkra uj előfizetést nyitunk. Az előfizetési árak a régiek. Előfizetni lehet Lévai Fülöp nyomdájában és a lapkihordóknál. — A főispán távozása. Néhány fővárosi lap utján szárnyra kelt a hir, hogy városunk főispánja báró Thoroczkay Viktor állásától felmentetett. A kormányhoz közelálló félhivatalos lap azonban mindjárt a következő napon dementálta a hírt a következőképen : A hódmezővásárhelyi főispánság. Egy néhány lap azon közleményével szemben, mintha báró Thoroczkay Viktor hódmezővásárhelyi főispán állásától felmentetett volna, illetékes helyről nyert értesülés alapján jelentik, hogy a hír csak annyiban felel meg a valóságnak, amennyiben báró Thoroczkay az általános választásoknál képviselői jelöltséget vállalván, a nyár folyamán felmentését, illetve nyugdíjazását fogja kérni. Tehát városunk főispánja csak azon esetre fogja kérni felmentését, illetőleg nyugdíjaztatását, ha az általános képviselő választások alkalmával — mint azt szándékozik tenni — jelöltséget vállal. A távozásáról, illetve felmentéséről szóló hírek ezidőszerint koraiak. Különben báró Thoroczkay főispán kedden este kisfiával együtt városunkba érkezett. Személyi hír. Kméty Károly egyetemi tanár családjával együtt pár heti üdülés végett helyben lakó szüleit meglátogatta és itt fog tartózkodni. — Darányi miniszter köszönete. Múlt számunkban megírtuk, hogy Péter és Pál napján tartotta a helybeli földműves iskola évzáró vizsgáját, amelyen igen szép számú érdeklődő közönség jelent meg. A vizsgálaton részt vettek városunk kitűnőségei, a város főbb tisztviselői. Jelen volt városunk országgyűlési képviselője, a gazdaközönség részéről is számosan, a kormány és egyes földmíves iskolák kiküldöttei. A vizsgálat eredményéről mindenki a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. A vizsgálat után a vendégek Szeness János igazgató vendégei voltak s a kedélyesen elköltött ebéd alatt számos felköszöntő hangzott el. A város és gazdaközönsége nevében Juhász Mihály polgármester sürgönyileg üdvözölte Darányi Ignácz földmivelésügyi minisztert, a melyre a miniszter a következő sürgönynyel válaszolt: Juhász Mihály polgármester Hódmező-Vásárhely. A földmives iskola záró vizsgálata alkalmából küldött szives megemlékezésért polgármester úrnak és a tisztelt gazdaközönségnek őszinte köszönetet mond: Darányi Ignácz, földmivelésügyi miniszter. — Rendkívüli közgyűlés. Bár júliusban a szervezeti szabályrendelet szerint nem szokott a törvényhatósági bizottság közgyűlést tartani, mégis a Solti telek megvétele végett f. hó 15-ére rendkívüli közgyűlést hívott egybe a polgármester. A Solti-telek megvétele most harmadízben kerül tárgyalás, illetőleg név szerinti szavazás alá s így a közgyűlés most már végérvényesen fog határozni, tekintet nélkül a megjelent bizott.