Vásárhelyi Hiradó, 1902. március (3. évfolyam, 18-26. szám)
1902-03-02 / 18. szám
Hód-Mező-Vásárhely, 1902. Vasárnap, már ez ing 2. III. évfolyam, 18. szám. ELŐFIZETÉSI 1 IJ: Egy évre 8 kor. Fél ívre 4 kor. Negyed évre 2 kor. Egyedszám ára 8 fillér. Hirdetések jutányosan közöltétnek. POLITIKAI LAP. Főszerkesztő és kiadótulajdonos : * Dr. KENÉZ SÁpIDORFelelős szerkesztő: Dr. GopA JÓZSEF. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Alndrássy Piteza 34. szám. Megjelenik csütörtök és vasárnap reggel. A nemzetiségek. Hínvasiűihely, márcz. 1. Szeretném látni azt az eleven embert, aki azért, hogy magyar, személyes előnyöket élvez hazánkban. És szeretném látni azt az eleven tetőt, oláhot, németet, akit akár előmenetelében, akár vállalatában az a körülmény gátolt meg, hogy nem magyar. Arra is ráállok, hogy ne csak az elevenek között keressünk példát, hanem atemetőkben is. Mert az üldözés a jogegyenlőség megszegésénél kezdődik. Ha valami az egyiknek szabad, a másiknak nem szabad; ha más az adókulcs az egyikre és más a másikra nézve ; ha más a hivatalba lépés feltétele az egyiknél, mint a másiknál ; ha más tarifát szed a vasút ugyanazon árunál az egyiktől, mint a másiktól; ha más büntetőtörvény sújtja az egyiket, mint a másikat; no, akkor a hátratolt, jogegyenlőségben nem részesülő fél méltán panaszkodik üldözésről és elnyomatásról. Adott-e Magyarország okot ilyen panaszra ? Adott — a magyar fajnak. Mert egészen hasonló értelmi és erkölcsi képesítés mellett, ha oláh, tót, német versenyzett a magyarral, tíz eset közül kilenczszer mellőzték a magyart. Kinevezéseknél prémiumot élvezett valamennyi nemzetiség. Ez a szélsőségbe vitt magyar nagylelkűség voltaképpen magyar élhetetlenség. Nem tanultuk meg az élettől, hogy a politika mezején a gyöngédség gyöngeséget jelent. A politika az erőviszonyok küzdelme, győzelme, kiegyenítése. 34 év előtt összetévesztették a politikát a romantikával és a szentimentális okfejtés elemeit vegyítették a kérdésekbe. Költői lendületekben áradozik törvényünknek az a megokolása, amelyben az osztrák államadóssági járulékot elvállaltuk. Erre a romantikus időre esik a horvát kiegyezés is. A nemzetiségek egyenjogúságáról szóló tör-' vény szintén a szentimentális felfogás bizonyítéka. Ha másként kezdték volna, most írásként nézne ki hazánk. Teszem föl, ha zárszámadást csináltak volna és megállapították volna annak mérlegét. Oláh, tót, szász polgártársaimtól kérdezem, mit szóltak volna ahhoz, ha a magyarok igy beszélnek 1867-ben: »Visszanyertük intézményeinket, jogai 11 kát, szakbadiságunkat, alktmányunkat. Nagy űrt űzettünk ezekért a drágaságokért. Véreztünk a harczokban, szenvedtünk a börtönökben, bujdostunk a száműzetésben, jószágainkat elkobozták, az úrbéri kárpótlással czudarul megcsaltak. Most már osztozkodjunk. Ki amiért küzdött, abban legyen neki része. A magyar faj harczolt, vérzett, szenvedett a parlamenti intézményért, a jobbágyság fölszabadításáért, a sajtószabadságért, a jogegyenlegért. Ez hát legyen a magyaroké. Azonban az oláh, tót szász is ha vezeti. Miért? Azért, hogy ne sikerüljön a magyarok törekvése. Tehát azért, hogy ne legyen parlamenti intézmény, ne legyen népképviselet, ne legyen sajtószabadság, se jogegyenlőség. Tót, oláh és szász miért harczolt tehát? — A szolgaságért ! No hát, ez legyen az övék.“ Mit szóltak volna, ha 67-ben így beszél a magyar ? A szolgaság czélját különben elérték. Nem ők győzték le a magyart. Nem is az osztrák győzte le. Muszka segítséggel értek ezért. De czélt értek. Osztrák szolgaságba jutottak és panasz nélkül szolgáltak. Azt a szabadságot pedig, mit nekik is megszerzett a magyar faj : ime arra használják, hogy fölrobbantsák a magyar államot. ■ Hol volnának az izgatók, ha a magyar faj két mértékkel mérte volna az igazságot? Minek nektek alkotmány, mikor nem a. védelmére, hanom a. megsemmisítésére fogtok fegyvert?! Minek nektek a. szabadság, mikor azért harczoltok, hogy osztrák szolgákká, lehessetek? Hol volnának az izgatók, a hajtogatók, a hazugok, ha érdemük szerint bánt volna, velük a magyar ? És most is, ha éreznék az erősebb hatalmat, ha, nem dikcziókkal és hírlapi czikkekkel állanának szemközt, hanem törvényhozási alkotásokkal és kormányzási tényekkel : ugyan mivé lennének az olyan elnyomottajok, amelyek arra képezték ki magukat, hogy áskálódjanak és szemtelenkedjenek a külföldi sajtóban, de a szabadság-eszméért soha a fülük dobját sem mozdították meg? Mivé lennének ? Hát összezsugorodnának! Hason csúsznának hatóságaink előtt. Kegyelemért rimánkodnának. Befognák szájukat parancsszóra. Ha pedig kinyitnák, magyarul hízelegnének a magyar hatalomnak. Amit kék, föltevés. Komoly ember nem óhajt lelépni a jogegyenlőség teréről. E hazának minden polgára egyenlően érezze a törvények oltalmát. Azonban államellenes törekvéseknek tért engedni öngyilkosság. A történelmi erők ezen a helyen, ahol élünk, egy magyar országot hoztak létre. Ez az ország magyar bélyeget kapott a magyar fajnak sok százados szellemétől, országfentartó képességeitől, számbeli, vagyonbeli, értelembeli tulsúlyától. Apró népcsoportok, amelyek nem hivatkozhatnak sem a hódítás, sem a fentartás jogára, ezen ország politikai egységét föl akarják darabolni. Ha ez a törekvés sikerülne, Magyarország elveszítené történelmi jellegétés politikai állását. Prédaleső birodalmak zsákmányává lenne, miként a szerencsétlen Lengyelország. Ilyenformán a magyar faj uralma, a magyar állam nemzeti konszolidácziója, politikai, gazdasági és kulturális egysége, ennek az országnak létkérdése. A nemzetiségi törekvés gyökerében támadja meg az ország létkérdését. Éppen ezért a papír-vita ideje immár lejárt. Törvényhozásnak és kormánynak át kell menni a cselekvés terére. Harmincz év óta vitatko ziL igefín9°l női mha-készités. Már fi n. é. Hölgyközönség figyelmét felhívom legújabb vállalatomra. kabát és aljakat készíttetek férfi (Hvatkdmékből, ti ., amelyek e czélra kizárólag ezegem részére készültek. Tisztelt vevőim szives pártfogását kérve I/) % 1 3 307-52-29v Kiváló tisztelettel SÁTOR PÁLI, SZEGEDÉŐL