Vásárhelyi Hiradó, 1902. április (3. évfolyam, 27-51. szám)

1902-04-02 / 27. szám

111. évfolyam 27. szám. Hm.-Vásárhely, 1902. szerda április 2. 1 krajczár (2 fillér). POLITIKAI LAP. FRISS ÚJSÁG. Szerkesztőség : IV., Andrássy­ u. 34. ELŐFIZETÉSI ÁRAK vidékre postán küldve. Szerkesztik: Es­ sAd^vrr3nLr^^Szürüna- Dr GONDA JÓZSEF és FEJÉRVÁRY JÓZSEF. Kiadótulajdonos.­ | Megjelenik hétfő kivételével Dr. KENÉZ SÁNDOR. | minden nap. | Hirdetés díjszabás szerint közöltetik­ i1 magyar név — német komiszkodás. — április 1. A magyar törvényhozás kimondta, hogy az id®gen magyar helységneveket magyarral kell fölcserélni. Ehhez el­végre nemcsak jogunk volt, de nem­zetiségünk ránk rótta kötelesség is. Szívesen elismerünk és méltányolunk minden nemzeti törekvést, bármely nemzet részéről jöjjön is. Mindegyik úgy igyekszik megerősíteni érvénye­sülése talaját, a­hogy maga jónak látja. A magyar törvény nem tetszett a szászoknak. Ők voltak az elsők, a­kik fájdalmas jaj­kiáltásokat hallattak a Kronstadt, Hermannstadt, Schäs­­burg pusztulásán. Marius nem kese­reghetett oly igen Carthagó romjai fölött, mint a szászok azon, hogy ezeket a városokat a jövőben Brassó, Nagy­szeben, Segesvár néven kell nevezniük. Mi volt persze az első dolguk ? A Schulvereinnak meg telegráfolni a bar­bár magyarok újabb erőszakoskodását. Tegyenek a mint nekik tetszik. A világ­ tisztában lehet velünk és a józan ítélet elé nyugodtan tekintünk. Ám a­mi most történt, ahhoz már nagyon is van szavunk. Némely német város felült a mi szászamnak. Elhitték, hogy a magyar helységnevek csak­ugyan olyan főbenjáró bűn, melyet megbocsátani nem szabad, megtorolni minden németnek hazafias köteles­sége. Elhatározták tehát, hogy minden számukra érkező magyar küldeményt bojkottálni fognak mindaddig, mig a­ magyar helynév helyébe német nem kerül. Hogy is mondja a nóta ? Várhatsz német, elvárhatsz, A­mig ilyet ott láthatsz. . . Mi sietünk a mi térképeinken kijavítani az Ágostát Augsburgra, a Lissabon-t Lisboa-ra, a Kopenhagen-t Kevenh­agen-ra, mert elvégre jogos kivánság, hogy minden név a maga eredeti nemzeti formájában kerüljön a világba. Ez több mint méltányos, ez jogos kivánság. Hallatszott-e valaha a magyar polgárság körében ellenvetés­e miatt ? Nem, mert nem is lehetett volna. De vado­nt, ha mi koncredáljuk az idegen helynevek eredeti formáját, megkívánjuk, megköveteljük, hogy respektálják a mieinket is. A magyar történet nem ismer Maria-Theresia­­nopel-t hanem csak Szabadkát, és Pressburg mégis csak Pozsony. — A tudomány szomjas magyar ifjúság­­századokon át özönlött Göttingába, Heidelbergába — e nevek meghono­sodtak irodalmunkban, azért mi mégis Göttingent és Heidelberget fogunk írni, mert a németség úgy írja és mert ez a nevük. A berlini hivatalos sajtó elismerte nem egy alkalommal, hogy mi nem a németség ellen harczolunk,minthogy ez dőreség volna, hanem a germani­­zálásé ellen. És most Drezda, Magde­burg és bizonyára csatlakoznak majd hozzájuk más városok is (oh, a szászok keze messzire elér, messzebb mint a miénk) azt határozzák, hogy nem kell nekik a magyar név. Hát bizony komiszkodás ez, még­pedig olyan, a­melyhez fogható csak szászoktól kerülhet ki. Mernék-e ezek a bölcs urak ugyanazt megtenni a francziákkal ? Aligha. Mert, a császár­juk alaposan a körmükre koppintana. Pedig ne feledjék el, hogy a német iskolában a magyar Zrinyin tanítják a német ifjúságot hazaszeretetre és hogy éppen Zrínyi nemzetéről mondta el II. Vilmos azokat a fényes szavakat : Ez a nemzet méltó az ő nagy hőséhez ! Ne akarjanak ráczáfolni erre Drezda és Magdeburg. Fenyegetésüktől nem félünk, mert a józan németség mégis csak a magyarnak fog igazat adni és nem a kronstadtiaknak. Ráth Pálné (Ujarad) óriási hatással beszélt. Váltóaláírásra — úgymond — jó a nő is, de jogokat nem adnak. Azt mond­ják : hosszú a haja, rövid az esze, de a váltó aláírásra elég hosszú az esze. Fölszólítja a férfiakat, hogy felesé­geiket szocziáldemokrácziára neveljék. Több nő is beszélt. Végül a határozati javaslatokat el­fogadták. Eszerint mozgalmat szerveznek a fokozatos adó életbeléptetésére, általá­nos titkos választásra s e czélból röpira­­tokat bocsátanak ki s körmeneteket tar­tanak, hogy a kérdéseket napirenden tartsák.­­ A képviselőház ülése. A képviselő­­ház csütörtökön, április 3-án délelőtt 10­ órakor ülést tart, amelyen folytatják a kereskedelmi tárcza 1902. évi költségve­tésének tárgyalását. Szocziáldemokraták nagygyűlése. — Népgyűlés Mezőtúron. — Mezőtúron márczius 31-én volt az újjászervezett szocziáldemokraták kon­gresszusa. A tagokat különvonatok hozták a szomszédságból. A tanácskozást Pap János, a bécsi magyarok küldötte nyitotta meg az úgynevezett Dobogóban. A terem feldíszített falain Marx Károly és Lassale arczképei közt Petőfi rózsafüzéres arcz­­képe volt. A táblákon ilyen fölírások: Togot a népnek! Hazát a munkásnak! Magyar hazánk, ne légy hozzánk mostoha ! A szó és a falak pirossal vannak be­vonva, köztük nemzetiszin. Konstatálták, hogy 102 községből 176 küldött jelent meg. Poter Sándor szegvári kereskedők csatlakozását jelen­tette be. Zugó helyesléssel fogadták. Ők is nyomorognak a néppel. Kovács Miklós Karczag városa ellen fakadt ki. A város­nak ezer hold földje van, de a népnek egy fillér se jut. Ezrek éheznek. (Gyalá­zat !) Több hasonló felszólalás után Hor­ szakássztrájk fiuméban. április 1. Fiuméban az összes kikötőmunkások elhatározták, hogy április 1-én, beszüntetik az összes munkát. Nem kell messze menni, hogy ennek a sztrájknak az eredendő okát megtaláljuk. Trieszt adta meg rá a példát, ahol még ma is, hetekkel a munkásmozgalom után, statáriummal kormányoznak. Agitátorok működtek közre. Ezt az agitácziót, bujtogatást idegenek csinálták idegenből és mint most már bizonyos, ellenőrzetlenül. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. Most nem is erről van szó, annál inkább, mert ez már a múlté, mint megtörtént esemény. De itt van a munkások követelése. Innen azt sem tud­juk elbírálni, hogy mennyire méltányosak a munkások kívánságai. De hogy bizonyos fokig legalább is jogosaknak kell őket te­kintenünk, arra sok ok van. Elsősorban az a hallatlanul barbár bánásmód, amelyben az a két hajózási társaság, a m. kir. Adria és az Ungaro Croats, az embereit részesíti. Az utóbbira különben nagyobb sértést nem mondhatunk, mint hogyha magyarnak ne­vezzük. Mindkét hajózási társaság átlag 25—30 forintot fizet egy-egy fűtőnek és valami ellátás felében is részesíti őket, amit az igazgató uraknál szolgáló negyedosz­­tályú szobalányok meg nem érintenének a szájukkal a világért sem. Ezért a hitvány pár forintért törik magukat azok a halálra­­sápadt emberek hatvan- meg hetvenfokos melegben és végeznek olyan munkát, amit Angliában, ahol a fűtő is emberszámba megy, nyolc­van fok­i,Aou , nem vé­gez. Ha van foglalkozás a világon, amely megőrzi művelőjét, idő előtt elpusztítja, akkor ez az elsők között van. Ez volna tehát az egyik nézőpont, mely a fütőmun­­kások követeléseinek méltányossága mel­lett bizonyít. A másik a hajózási társasá­gok rideg szívtelensége, melylyel az ügyet elintézi. Lehetetlen, hogy több előzékeny­séggel legalább azt ne lehetett volna el­érni, hogy a munkában fennakadás ne áll­jon be. A fiumei eseményekről szóló távira­tok különben itt következnek : Fiume, április 1. A sztrájk­mozgalom rohamosan ter­jed. Az Adria tengerhajózási társaság fűtői az igazgatóságtól azt a fizetést kérték.

Next