Vásárhelyi Hiradó, 1902. július (3. évfolyam, 104-130. szám)

1902-07-01 / 104. szám

1902. julius 1 VÁSÁRHELYI HÍRADÓ. 104 szám. 3 az italadást. Miközben a magyar az ajtó­ban versengett a szeszért, jött a fia egy másik legénynyel, kik is segítettek az öreg kituszkolásában. Az öreg azonban tovább akaratoskodot­t nem akart menni a fiával, a­ki valósággal vonszolta az öreget az evangélikus templom irányába. Néhány lépést téve még, valóságos kis parázs ve­rekedést rögtönzött a három részeg em­ber. A két fiatal véresre verte az öreget a ki vérbe borult fejjel bukott az árokba. Negyed óra múlva a három ember három­felé párolgott el — rendőri beavatkozás nélkül. — Esküvő: Barkász Kálmán biai re­formátus lelkipásztor, Barkász Károly fő­­gimnáziumi tanár rokona, ma délelőtt vette feleségül Pap Lujza urhölgyet, Pap Imre lelkipásztor leányát. A szép frigy a ref.­ó-templomban köttetett meg reggel 1 9 órakor; a polgári kötést tegnap vé­gezte Draskovics Árpád anyakönyvvezető. — Násznagyok voltak Barkász Károly ta­nár és Papy József földbirtokos. — Pancsova város kérése Pancsova Magyarországnak egyetlen olyan törvény­hatósági jogú városa, mely önálló választó kerületet nem képez. Mivel pedig igy épen a vidék van túlsúlyban, sokszor le­­szavaztatik a választásokon, jogának sérel­mét látván e tényben, feliratot készített a képviselőházhoz s feliratának másolatát pártolás czéljából városunk közönségének is megküldötte, — Szenzácziós hir Újvároson. Szélté­ben hosszában beszélik Újvároson, hogy pénteken délelőtt valami kocsi felborult a Haj­dú mellett és az abban ülők halálosan megsérültek. "Van aki állítja, hogy látta is az esetet, hogy látta mikor a lovak a 11 órás vonattól megijedve elragadták a kocsit s hogy a kocsiban ülő gazdának keze lába kitört, az asszonynak pedig ökölnyi nyílás támadt a homlokán, így beszélték, az emberek s tárgyalták a ré­mes esetet. — Utánna járván a szenzácziós hírnek kijelenthetjük, hogy a dologból egy szó sem igaz. Történhetett valami kisebb jelentőségű baleset, de tragikus végű kocsifelfordulás nem volt, mert ilyes­miről sem az újvárosi rendőrség, sem a hatóság semmit sem tud, már pedig ez szerencsétlenség esetében teljes lehetet­lenség. — Találtatott. A rendőrséghez ma két talált tárgyat vittek be. Egyik sem ér sokat, de tulajdonosának tehet még szol­gálatot mind a kettő. Ott feküsznek egy­más szomszédságában: egy pár vászon czipő s egy kopott bőr tarisznya. Igazolt tulajdonosa átveheti a talált jószágot. — Halál lórugás következtében. Imolya Bálint 18 éves béres legény Zsoldos János gazdálkodónál szolgált, míg szerencsétlen­ség miatt haza nem szállították. A lovak körül forgolódott május 14-ikén, mikor egyik ló ágyékon rúgta a legényt. A rú­gás következtében mozdulatlanul terült el a béres, úgy hozták haza súlyos betegen. A III. kerület Tükör utcza 40 számú házban ápolta a beteg legényt özvegy édes­anyja, de hiába. Vasárnap reggel 7 óra­kor elszállt a lélek a fiatal­emberből, meg­halt a ló­rúgás miatt. Holtestét felbonczol­­ták és ma délután eltemették. — Állatkínzás. Botrányos állatkín­zásnak voltak tanúi ma reggel a piaczon járó­kelő emberek. A gyepmesterhez vitt egy halálra ítélt ebet Mező Sándor s mi­vel a kutya menni nem akart, hurkot vetett annak a nyakára és úgy húzta vé­­gig a nagy utczán. A botrányos utczai jelenetnek végül is a rendőrség vetett céget s a kínzó ember ellen az eljárást megindította. Elyik­ szó a „Transsylvania“ oláh biztosító magyar ügynökeihez!! A Transsylvania oláh biztositóbank, a kölcsönös biztositó szövetkezet bukásá­val betört az országba s a magyar gazda biztosításokra vetette ki hálóját. A magyar gazda, Magyarországnak ez a becsületes eleme, mely verejtékkel ka­parta össze vagyunkáját, a szövetkezet apostolai által csak a minap lett 100% pótdíj utánfizetéssel megzsarolva, a mellett hogy sok száz család, ki nem egyenlített károk következtében földönfutóvá lett. A Magyar kölcsönös biztosító szövet­kezet a gazdák elbolondítója és réme el­pusztult, de a szövetkezet eszme áldásaiból felocsúdott gazdaközönséget egy újabb veszedelem környezi. A „Transsyilvánia“ a Kölcsönössel egyforma alapon, egyforma törekvéssel, de szemérmetlenebb eszközökkel országszerte kopogtat ügynökeivel a parasztgazdáknál, hogy azokat hurokjára kerittesse. Az e czélból mozgósított ügynökök, kölcsönnyújtás ígérgetésével és alacsonyabb biztosítási dijakkal lépre csaltak egyes ma­gyar gazdákat, kik a biztositáskötés beug­rása után — szomorúan tapasztalták, hogy be vannak csapva, mert a kölcsönt, melyet a biztosításkötés elnyeréséért ígértek, leg­több esetben nem kapták meg. Ha pedig az olcsóbb biztosítási díj és olcsó kölcsönnyújtás humbugjával be­hálózott gazda ingatlanai többszörös fede­zetet nyújtottak, az Albina, a nagyszebeni Takarékpénztár vagy más, magyar földre éhes bank által a kölcsön folyósíttatott, úgy e magyarfaló bankok által alapított Transsylvánia biztosító bank részére, amor­­tisátió czimén biztosítási dijpótlékot is hozzá számítottak. Ennek a szemtelen garázdálkodásnak, lapom, mely a magyar gazdaközönség érdekeit mindenkor szívén viseli — útját szegte. Felvilágosítottuk a magyar biztosító közönséget a „Transsylvánia“ oláh bizto­sító bank megbízhatatlanságáról, gyűlöle­tes működéséről. Reámutattunk, hogy ez a törekvéseiben hazafiatlan, alapszabályaiban megtévesztő, működésében szélhámoskodó kellő biztosítékkal nem rendelkező, gyanús intézmény, mely tulajdonát nem képező idegen pénznek kölcsönnyújtása ígérgeté­sével, biztosításkötésre csábítja a gazda­­közönséget. Kimutattuk, hogy a becsapá­soknak áldozatul esett gazda, kelepczébe jutott az által, hogy a Transsylvánia lel­kiismeretlen ügynökeinek hazug szavaira beugrott s már fennáló biztosítását, a Transsylvánia biztosítékot nem nyújtó szö­vetkezetre ruházta. Éber szemmel kísérjük a szász bankok e kreatúráját és még idejekorán, magyaror­szági üzletszédelgésében torkon ragadtuk s biztosra vesszük, hogy a magyar bizto­­sitógazdaközönség józanságával ennek a hydrának fejét tapossuk. A Transsylvánia, az ellene megdönt­hetetlenül felhozott, igaz állításaink és számszerű kimutatásainkkal szemben tehe­tetlenségében magyar ügynökeihez fordul hogy azok védjék meg támadásainkkal szemben és igyekezzenek ellensúlyozni a biztosító közönségnél hazafias és közér­dekű leleplezéseinket. Akadt három magyar ügynöke, „há­rom oláh bérencz“ kik védelmükbe vették a magyarság vak gyűlölettel teli ellensé­geinek ez alapítását. A gyászmagyarok nevei: Kossuth István Budapest, Hegedűs János, Hódmezővásárhelyen, Várbogyai Bogyai József Pécsett. Magyar pénzen — a magyarság el­len kitartott három úr — ha született magyarfalók volnának, akkor sem tudnának több hazugságot és vakmerő állítást a Transsylvánia támogatására felhozni mint a­hogyan azt tették. De ezzel e helyen nem kívánunk foglalkozni, csak még egyet tudomásul. : A Transsylvánia oláh biztosító bank, nem képez önálló intézetet, hanem az ala­pítási titkos szerződés értelmében a ma­gyar földre áhítozó Albina Nagyszebeni általános takarékpénztár, Nagyszebeni föld­hitelintézet tulajdona, tehát azoké, a melyek pénzzel támogatnak minden olyan törekvést melyt a magyar állameszme ellen tör, mely a magyarság meggyalázására, ártalmára minden áldozatra kész. A Lurt­­zok-Kornak támogatói, mely utóbbit a magyarság ellene való nemtelen merényle­teiért a törvényszék minap is több hó­napra ítélte el. Ha tehát magy­ar ember, ki a ma­gyar­ gazdaközönség pénzével ilyen törek­vések istápolására segédkezést nyújt, el­tekintve attól, hogy saját vérbelijét érték­telen biztosításra bírja; az a magyar, ki a magyarság ádáz ellenségét szolgáló bérenczczé aljasul, lekopni való. Pallay Mihály: — Országos vásárok. Aradon julius 4, 5., 6., 7. és 8-án; Mezőberényben julius 5-én; Kisteleken julius 6-án; Nagylakon julius 1­2-én és Hódmezővásárhelyen július 12., 13. és 14-én lesz a legközelebbi orszá­gos vásár. Vásároljon osztálysorsjegyet az Első Magyar Általános Biztosító Társaság irodájában, Piacz-tér Desits-ház sarkán Közönség köréből. E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk.) REGÉNYCSARNOK. A remete-kir­ály. Irta: *** (Folytatás.) 33 Hát mi végből akartál a házba lopózkodni ? „Vaspurgával akartam beszélni!“ Hazudsz! kiáltá az erdész. Láthattad az ablakon át, hogy senki sincs a szobá­ban s mégis belopózkodtál. Persze meg­óhajtottad ennek az ártatlan kis terem­tésnek a vérét, te szörnyeteg te. !“ E pillanatban léptek a szobába Ve­­ronika és Walpurga. Mind a ketten fel­indulástól remegve néztek a boldogtalan ifjúra, kire most — mint hitték — rábi­zonyult a rettenetes gyanú. Andris Walpurgára mutatott. Ezzel a leánynyal akartam beszélni! mondá. De láthattad, hogy nem volt a szo­bában. „Égett a gyertya, hát azt hittem, hogy talán a kamarában van. Vájjon el­ment az eszetek, hogy egyebet akartok rám fogni ? Én lennék a lidércz. Még gondolatnak is képtelenség. Ugyan mivel szolgáltam rá ily gonosz véleményre ? Hát én vagyok az egyedüli, a­ki észt teszem ? Fiatal korában maga is akárhányszor meg­tette azt, Józsi bácsi! „Mondom, ne bácsizz !“ kiáltott a szénégető Én meg azt mondom, hagyjanak fel az ilyen alaptalan vádaskodással. Mert ha én egyszer dühbe jövök, akkor emberha­­l lesz belőle­ kiáltott Andris. Walpurga szikrázó szemekkel állott a szorongatott legény elé. Nem is hitte volna senki, hogy ez a szelidlelkű jámbor terem­tés egyszerre ilyen kis fúriává tudjon át­változni. „Tagadni mered-e, hogy a minapi zivataros éjszakán rámtámadtál. El mered-e tagadni, hogy az a jel ott a balkezeden tőlem származik ? Andris megrázkódott.

Next