Vásárhelyi Hiradó, 1902. július (3. évfolyam, 104-130. szám)
1902-07-01 / 104. szám
1902. julius 1 VÁSÁRHELYI HÍRADÓ. 104 szám. 3 az italadást. Miközben a magyar az ajtóban versengett a szeszért, jött a fia egy másik legénynyel, kik is segítettek az öreg kituszkolásában. Az öreg azonban tovább akaratoskodott nem akart menni a fiával, aki valósággal vonszolta az öreget az evangélikus templom irányába. Néhány lépést téve még, valóságos kis parázs verekedést rögtönzött a három részeg ember. A két fiatal véresre verte az öreget a ki vérbe borult fejjel bukott az árokba. Negyed óra múlva a három ember háromfelé párolgott el — rendőri beavatkozás nélkül. — Esküvő: Barkász Kálmán biai református lelkipásztor, Barkász Károly főgimnáziumi tanár rokona, ma délelőtt vette feleségül Pap Lujza urhölgyet, Pap Imre lelkipásztor leányát. A szép frigy a ref.ó-templomban köttetett meg reggel 1 9 órakor; a polgári kötést tegnap végezte Draskovics Árpád anyakönyvvezető. — Násznagyok voltak Barkász Károly tanár és Papy József földbirtokos. — Pancsova város kérése Pancsova Magyarországnak egyetlen olyan törvényhatósági jogú városa, mely önálló választó kerületet nem képez. Mivel pedig igy épen a vidék van túlsúlyban, sokszor leszavaztatik a választásokon, jogának sérelmét látván e tényben, feliratot készített a képviselőházhoz s feliratának másolatát pártolás czéljából városunk közönségének is megküldötte, — Szenzácziós hir Újvároson. Széltében hosszában beszélik Újvároson, hogy pénteken délelőtt valami kocsi felborult a Hajdú mellett és az abban ülők halálosan megsérültek. "Van aki állítja, hogy látta is az esetet, hogy látta mikor a lovak a 11 órás vonattól megijedve elragadták a kocsit s hogy a kocsiban ülő gazdának keze lába kitört, az asszonynak pedig ökölnyi nyílás támadt a homlokán, így beszélték, az emberek s tárgyalták a rémes esetet. — Utánna járván a szenzácziós hírnek kijelenthetjük, hogy a dologból egy szó sem igaz. Történhetett valami kisebb jelentőségű baleset, de tragikus végű kocsifelfordulás nem volt, mert ilyesmiről sem az újvárosi rendőrség, sem a hatóság semmit sem tud, már pedig ez szerencsétlenség esetében teljes lehetetlenség. — Találtatott. A rendőrséghez ma két talált tárgyat vittek be. Egyik sem ér sokat, de tulajdonosának tehet még szolgálatot mind a kettő. Ott feküsznek egymás szomszédságában: egy pár vászon czipő s egy kopott bőr tarisznya. Igazolt tulajdonosa átveheti a talált jószágot. — Halál lórugás következtében. Imolya Bálint 18 éves béres legény Zsoldos János gazdálkodónál szolgált, míg szerencsétlenség miatt haza nem szállították. A lovak körül forgolódott május 14-ikén, mikor egyik ló ágyékon rúgta a legényt. A rúgás következtében mozdulatlanul terült el a béres, úgy hozták haza súlyos betegen. A III. kerület Tükör utcza 40 számú házban ápolta a beteg legényt özvegy édesanyja, de hiába. Vasárnap reggel 7 órakor elszállt a lélek a fiatalemberből, meghalt a lórúgás miatt. Holtestét felbonczolták és ma délután eltemették. — Állatkínzás. Botrányos állatkínzásnak voltak tanúi ma reggel a piaczon járókelő emberek. A gyepmesterhez vitt egy halálra ítélt ebet Mező Sándor s mivel a kutya menni nem akart, hurkot vetett annak a nyakára és úgy húzta végig a nagy utczán. A botrányos utczai jelenetnek végül is a rendőrség vetett céget s a kínzó ember ellen az eljárást megindította. Elyik szó a „Transsylvania“ oláh biztosító magyar ügynökeihez!! A Transsylvania oláh biztositóbank, a kölcsönös biztositó szövetkezet bukásával betört az országba s a magyar gazda biztosításokra vetette ki hálóját. A magyar gazda, Magyarországnak ez a becsületes eleme, mely verejtékkel kaparta össze vagyunkáját, a szövetkezet apostolai által csak a minap lett 100% pótdíj utánfizetéssel megzsarolva, a mellett hogy sok száz család, ki nem egyenlített károk következtében földönfutóvá lett. A Magyar kölcsönös biztosító szövetkezet a gazdák elbolondítója és réme elpusztult, de a szövetkezet eszme áldásaiból felocsúdott gazdaközönséget egy újabb veszedelem környezi. A „Transsyilvánia“ a Kölcsönössel egyforma alapon, egyforma törekvéssel, de szemérmetlenebb eszközökkel országszerte kopogtat ügynökeivel a parasztgazdáknál, hogy azokat hurokjára kerittesse. Az e czélból mozgósított ügynökök, kölcsönnyújtás ígérgetésével és alacsonyabb biztosítási dijakkal lépre csaltak egyes magyar gazdákat, kik a biztositáskötés beugrása után — szomorúan tapasztalták, hogy be vannak csapva, mert a kölcsönt, melyet a biztosításkötés elnyeréséért ígértek, legtöbb esetben nem kapták meg. Ha pedig az olcsóbb biztosítási díj és olcsó kölcsönnyújtás humbugjával behálózott gazda ingatlanai többszörös fedezetet nyújtottak, az Albina, a nagyszebeni Takarékpénztár vagy más, magyar földre éhes bank által a kölcsön folyósíttatott, úgy e magyarfaló bankok által alapított Transsylvánia biztosító bank részére, amortisátió czimén biztosítási dijpótlékot is hozzá számítottak. Ennek a szemtelen garázdálkodásnak, lapom, mely a magyar gazdaközönség érdekeit mindenkor szívén viseli — útját szegte. Felvilágosítottuk a magyar biztosító közönséget a „Transsylvánia“ oláh biztosító bank megbízhatatlanságáról, gyűlöletes működéséről. Reámutattunk, hogy ez a törekvéseiben hazafiatlan, alapszabályaiban megtévesztő, működésében szélhámoskodó kellő biztosítékkal nem rendelkező, gyanús intézmény, mely tulajdonát nem képező idegen pénznek kölcsönnyújtása ígérgetésével, biztosításkötésre csábítja a gazdaközönséget. Kimutattuk, hogy a becsapásoknak áldozatul esett gazda, kelepczébe jutott az által, hogy a Transsylvánia lelkiismeretlen ügynökeinek hazug szavaira beugrott s már fennáló biztosítását, a Transsylvánia biztosítékot nem nyújtó szövetkezetre ruházta. Éber szemmel kísérjük a szász bankok e kreatúráját és még idejekorán, magyarországi üzletszédelgésében torkon ragadtuk s biztosra vesszük, hogy a magyar biztositógazdaközönség józanságával ennek a hydrának fejét tapossuk. A Transsylvánia, az ellene megdönthetetlenül felhozott, igaz állításaink és számszerű kimutatásainkkal szemben tehetetlenségében magyar ügynökeihez fordul hogy azok védjék meg támadásainkkal szemben és igyekezzenek ellensúlyozni a biztosító közönségnél hazafias és közérdekű leleplezéseinket. Akadt három magyar ügynöke, „három oláh bérencz“ kik védelmükbe vették a magyarság vak gyűlölettel teli ellenségeinek ez alapítását. A gyászmagyarok nevei: Kossuth István Budapest, Hegedűs János, Hódmezővásárhelyen, Várbogyai Bogyai József Pécsett. Magyar pénzen — a magyarság ellen kitartott három úr — ha született magyarfalók volnának, akkor sem tudnának több hazugságot és vakmerő állítást a Transsylvánia támogatására felhozni mint ahogyan azt tették. De ezzel e helyen nem kívánunk foglalkozni, csak még egyet tudomásul. : A Transsylvánia oláh biztosító bank, nem képez önálló intézetet, hanem az alapítási titkos szerződés értelmében a magyar földre áhítozó Albina Nagyszebeni általános takarékpénztár, Nagyszebeni földhitelintézet tulajdona, tehát azoké, a melyek pénzzel támogatnak minden olyan törekvést melyt a magyar állameszme ellen tör, mely a magyarság meggyalázására, ártalmára minden áldozatra kész. A Lurtzok-Kornak támogatói, mely utóbbit a magyarság ellene való nemtelen merényleteiért a törvényszék minap is több hónapra ítélte el. Ha tehát magyar ember, ki a magyar gazdaközönség pénzével ilyen törekvések istápolására segédkezést nyújt, eltekintve attól, hogy saját vérbelijét értéktelen biztosításra bírja; az a magyar, ki a magyarság ádáz ellenségét szolgáló bérenczczé aljasul, lekopni való. Pallay Mihály: — Országos vásárok. Aradon julius 4, 5., 6., 7. és 8-án; Mezőberényben julius 5-én; Kisteleken julius 6-án; Nagylakon julius 12-én és Hódmezővásárhelyen július 12., 13. és 14-én lesz a legközelebbi országos vásár. Vásároljon osztálysorsjegyet az Első Magyar Általános Biztosító Társaság irodájában, Piacz-tér Desits-ház sarkán Közönség köréből. E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk.) REGÉNYCSARNOK. A remete-király. Irta: *** (Folytatás.) 33 Hát mi végből akartál a házba lopózkodni ? „Vaspurgával akartam beszélni!“ Hazudsz! kiáltá az erdész. Láthattad az ablakon át, hogy senki sincs a szobában s mégis belopózkodtál. Persze megóhajtottad ennek az ártatlan kis teremtésnek a vérét, te szörnyeteg te. !“ E pillanatban léptek a szobába Veronika és Walpurga. Mind a ketten felindulástól remegve néztek a boldogtalan ifjúra, kire most — mint hitték — rábizonyult a rettenetes gyanú. Andris Walpurgára mutatott. Ezzel a leánynyal akartam beszélni! mondá. De láthattad, hogy nem volt a szobában. „Égett a gyertya, hát azt hittem, hogy talán a kamarában van. Vájjon elment az eszetek, hogy egyebet akartok rám fogni ? Én lennék a lidércz. Még gondolatnak is képtelenség. Ugyan mivel szolgáltam rá ily gonosz véleményre ? Hát én vagyok az egyedüli, aki észt teszem ? Fiatal korában maga is akárhányszor megtette azt, Józsi bácsi! „Mondom, ne bácsizz !“ kiáltott a szénégető Én meg azt mondom, hagyjanak fel az ilyen alaptalan vádaskodással. Mert ha én egyszer dühbe jövök, akkor emberhal lesz belőle kiáltott Andris. Walpurga szikrázó szemekkel állott a szorongatott legény elé. Nem is hitte volna senki, hogy ez a szelidlelkű jámbor teremtés egyszerre ilyen kis fúriává tudjon átváltozni. „Tagadni mered-e, hogy a minapi zivataros éjszakán rámtámadtál. El mered-e tagadni, hogy az a jel ott a balkezeden tőlem származik ? Andris megrázkódott.