Vásárhelyi Hiradó, 1902. november (3. évfolyam, 209-234. szám)

1902-11-01 / 209. szám

III. évfolyam, 209. szám._____Harvas­árhely, 1902. szombat november 1. i­kr. (2 fillér.) POLITIKAI LAP.F­RISS ÚJSÁG. E­LŐFIZETÉSI ÁRAK: vidékre postán küldve. Égése évre 14 korona. Fél évre 7 korona. Negyed évre 3 korona 50 fil. Főszerkesztő és laptulajdonos : Dr. KENÉZ SÁNDOR. Felelős szerkesztő : ESPERSIT JÁNOS. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. H­irdetés díjszabás szerint közöltetik. Szerkesztőség: IV., Andrássy-u 34. Telefon­szám 27. I­paros-érdekek a parlamentben. — okt. 31. A nagyváradi országos ipari kongresszuson több okos beszéd közben fölhangzott Nagyvárad ér­demes képviselőjéé, Barabás Bé­láé is, aki megígérte, hogy a jö­vőben a parlamentben hathatós támogatója lesz az iparos érde­keknek. Meg vagyunk győződve, hogy nem lesznek a képviselő úr sza­vai a latin közmondásnak meg­felelők: verba volant. Azt is el­ismerjük, hogy Barabás Béla meg fogja szerezni a képességét arra, hogy az iparos kérdésekhez ko­­molyan hozzá­szólhasson. De fájjon elegendő-e egy képviselő az érdekeknek? Ott ahol az ag­­áriusoknak negyedszáz képviselő­nk ül, nincs egyetlen honatya, aki az ipari érdekek hangozta­­ásával ment volna bele a válasz­­ási küzdelembe. És míg végzett éldesurak és tiszteletbeli, meg valóságos szolgabirák szívesen ázott parlamenterek, addig egy Thék Endre, aki inás­ otthont te­­rsit szülővárosának, nem tudja lérni azt, hogy ugyanott képvi­­elővé válaszszák. Sőt emléke­­ünk egy fővárosi kerületre, ahol mikor egy nagynevű iparos föl­­épett, az ellenpárt éppen azzal érteskedett ellene, hogy iparos­ol­át tette nevetségessé. Ezek a tények eléggé bizonyít­­ik, hogy a magyar iparosság mi­­ren egyedül áll az ország par­­tmentjében. Jól tudjuk, hogy azok fölszólalások, melyek időnként elhangzottak a kereskedelmi bód­­­é tárgyalásakor az iparos kér­ésekben, mint a Zichy Jenő és erényi Béla grófokéi, tiszta, ön­krén megnyilatkozások voltak, it Zichy Jenő gróf egy olyan et munkásságára tekinthet vissza,­elynél mélyebb nyomokat ke­­sjebb vágott az új magyar kuk­­­ában. Ám mikor azt mondjuk, hogy­­ iparos érdekek parlamenti meg­­dlését kívánjuk, más szempon­­t is vezetnek benünket, mint az, így valaki annak idején majd­­szólaljon nagy ékesszólással a­­dzsé tárgyalásakor. A magyar azosságnak nagy sérelmei és eségtelenül nagy válságai van­k. Egyrészt az agrár irányzat , túltengése ártott neki, másrészt a merkantil háborúszenet. De leg- s főbb baja, hogy nehezen tud lábra­­ kapni az idegen versenynyel szem­ben. A kisipar panaszkodik, hogy­­ nem tud versenyezni a gyáripar­­­­ral, a magyar gyárosok meg pa­naszkodnak, hogy az idegen gyárt­mányokat jobban kedveli a magyar közönség a magyarnál. Régóta sürgetik a katonai iparczikkek szállításának reformját is, az ipari törvény revízióját, szóval mind olyan nyílt kérdéseket, melyeknek sorsa a parlamentben kell, hogy eldőljön. Az új parlament alakulásakor már megmondtuk véleményünket a belé került honatyák kvalifi­­káczióját illetőleg, már akkor ag­gódásunknak adtunk kifejezést, hogy nincs az ipari és kereske­delmi érdekeknek ott ma méltó képviseletük. Azért most, mikor már bajos segíteni az állapoton, jó lesz, ha a magyar iparosság a nagyváradi országos gyűléséhez hasonlóan ad kifejezést kívánsá­gának. Az ilyen gyűlések bármen­nyire lokális jellegűeknek tesse­nek is, kétségtelenül összegyűjtik a kívánságokat és megnyilatkoz­tatják az érzéseket. Jól esett a nagyváradin is hallani például a kereskedelmi miniszter kiküldött­jének határozott kijelentését a mi­niszter ipari tervéről. Nagy teen­dők előtt állunk. A nemzet jövője dől el, olyan kérdés, mely meg­érdemli­­a teljes odaadást. Éppen ezért kívánatos, hogy a Barabás Bélák minél többen le­gyenek. Ha már nem sikerült ipa­rosoknak bejutniuk a parlamentbe, legalább legyenek, akik érdekeik­nek önzetlen szóvivői. Ezt köz- , gazdagsági jövőnk érdekében és egy fejlődő, de még mindig ki nem alakult osztály érdekében kí­vánatosnak véljük. Mert a par­lament az ország érzületének képe. . Főleg nálunk az. Ha innen fog­­ kiindulni a magyar iparosság­­ megvédése, bizton lehet számítani­­ helyzete javulására is. Munkások jutalmazása. A gazdasági munkások jutalmazásá­nak igen üdvös formáját alkal­mazza jövőre a földmivelésügyi miniszter. Ösztöndíj alapítvány­képpen a kiváló, jó munkások ki­tüntetésére és jutalmazására a mi­niszter ugyanis a gazdasági segély­pénztárnál ezer tagsági helyet rend­szeresített. Ezer kitűnő, szorgal­mas munkásért maga az állam fogja lefizetni a tagsági díjat öt egymásután következő esztendő­ben. Öt év alatt összeszedheti ma­gát az ilyen munkás és maga folytathatja tovább a befizetést. Ezek helyére aztán ismét ezer szorgalmas munkást részesíthet az állam ebben az ösztöndíjszerű kedvezményben. Szerencsés gon­dolatnak tartjuk ezt, különösen a fiatalabb, törekvő munkások buz­dítását c­élzó jutalmazást, amely valószínűleg nagy mértékben hozzá fog járulni a gazdasági segélypénz­tár megkedveléséhez és nép­szerűsítéséhez.Ú ji kivándorlás és a nők. Irta: Geőcze Sarolta. I. A kivándorlás nyitott sebe e nemzetnek, mely legjobb életere­jétől fosztja megy ; eg kongresszus azon tanácskozik, mi módon le­hetne a vérzést elállítani; a seb azután magától begyógyul, ha a vér tiszta és ép; de megromlása gyógyíthatatlan bajokat idéz elő, melyek a szervezet életképességét pusztítják el. Sajnos, a vérmér­gezés tünetei máris mutatkoznak: a kivándorlás népünk erkölcsét tá­madta meg. Engedjék meg, hogy én e tüneteket vizsgáljam s az orvosságot e bajra keressem, me­lyet fajomra végzetesnek tartok; mert a kivándorlás okozta gaz­dasági kárt idővel ki lehet heverni, de az erkölcsi rombolást nem le­het. Pedig ennek nyomai már ész­lelhetők. Itt van pl. a székely le­ányok romániai kivándorlása. Nem akarok köztudomású dolgokat is­mételni ; nem részletezem újból, hogy e szerencsétlen leányokra nézve a kivándorlás egyértelmű a teljes elzülléssel ; csupán azt a kérdést teszem fel, hová fog fa­julni a székely vér, az a nemes vér, mely annyi derék fiat adott a hazának, ha leányaiban a jövő nemzedékek anyái romlanak meg testileg-lelkileg ? E kérdésre a fe­leletet megtalálhatja ki-ki maga. A felvidéken hála Istennek a baj még nem vert oly mély gyöke­ret, de kezdődő jelenségeit már a gyakorlatlan szem is észreveszi. Ezen országrész különböző vidé­keinek lelkipásztoraihoz küldött kérdőívekre beérkezett válaszok csaknem kivétel nélkül konstatál­ják, hogy a kivándorlás következ­tében 1. a szülői tekintély csökkent ; a kivándorlásra kész fiú nem fél apjától, nem becsüli meg ; nem tiszteli az öregeket sem ; 2. hogy a családi kötelékek meglazultak; testvér testvért, atyafi atyafit magára hagy, a mi előbb kivétel volt — a gyöngébb csa­ládtagok magukra hagyása — az most mindennapi dolog; 3. hogy a hitvesi hűség csor­bulása egyre gyakoribb; Szabolcs­ban a szalmaözvegy-menyecskék legény-ipart tartanak s a sihede­­reket teával, rummal és nyakra­­valós szivarral vendégelik; az új­világban pedig nem egy házas ember nősül újra, itthon hagyott feleségével, gyermekeivel nem gon­dolva; 4. hogy a fényűzés és élvezeti czikkek fogyasztása rohamosan terjed; a napernyő, esernyő, czifra kalap, de a cognac, sőt a tengeri rák is kelendő czikk lett a falusi boltokban; 5. hogy az alkoholizmus nem csökken, sőt többnyire növekszik; s a mi legszomorubb, ma már sokhelyt az asszonyok is isznak — eleinte bujokban, azután meg­szokásból ; 7. hogy az Amerikát járt nép az itthoni viszonyokkal elégedetlen, polgári és egyházi kötelességeit elhanyagolja, szivéből a hazasze­retet kivesző félben van; 7. hogy a viszony az uriosztály és a nép közt teljesen elvesztette egykori patriarkális jellegét, sőt sok helyt ellenségessé fajult; a cselédmizériák köztudomásúak, a gazdálkodás némely vidéken e miatt majdnem lehetetlen; 8. végre hogy a nép, főkép a magyar falvakban, sok helyt ha­­gyogatja el régi hagyományos szokásait, dalait, meséit, élete ez­zel ridegebbé válik s szakadoznak azok a gyökérszálak, melyek a nép fiát a honi röghöz kötik; nincs legény a faluban, tehát nincs lakodalom, se táncz; s a leányok sóvárogva gondolnak Amerikára, mígnem fölkerekednek és szomorú, csöndes falusokat csapatostul hagy­ják el, mint a málezaiak, honnan a minap egyszerre 35 leány indult el Amerikába; ezek közöl ott hány zallik el, arról nincs statisztika; 9. de csökken a felelősségérzet is, mert a­ki rossz fát tett a tűzre, vagy bármily kötelezettsége alól ki akarja magát vonni, egyszerűen elmegy Amerikába, ott aztán üt­hetik bottal nyomát. A szökevény katonakötelesekről pontos statisz­tika szól : de ki tartja számon az erkölcsi vagy anyagi kötelezettség alól megszökötteket ? Azonban, ha nem is veszszük mindjárt a legrosszabb esetet, maga az a tény, hogy az erős, munkabíró ember, ki a kivándorlásra elszánja magát, elaggott szüleit, tehetetlen nagyszüleit, gyámoltalan nejét s kis gyermekeit, sokszor családja beteg tagjait, kikről gondoskodnia neki kell, minden lelkifurdalás

Next