Vásárhelyi Hiradó, 1903. május (4. évfolyam, 104-130. szám)

1903-05-01 / 104. szám

IV. évfolyam, 104. szám. Hunvásárhely, 1903. pestek május 1. 1 kr. (2 fillér.) POLITIKAI LAP. FRISS ÚJSÁG. ELŐFIZETÉSI ÁRAK vidékre postát küldve Egész évre 14 korona. Fél évre 7 korona,­­ Negyed évre 3 korona 50 fillér. Főszerkesztő és laptulajdonos: Dr. KENÉZ SÁNDOR. Szerkesztőség: IV., Andrássy­ u. 34. TELEFON­SZÁM 27. Felelős szerkesztő : ESPERSIT JÁNOS. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetés díjszabás szerint közöltetik Politikai jellem. Hunvásárhely, ápr­il 30. Sajnos, Magyarországon bátran lehet mondani bárkiről is, hogy nincs politikai jelleme, ezért nem akasztanak a nyakába sem sajtó­­port, sem semmiféle más port. Politikai karakter nélkül, amit más szóval politikai jellemtelen­­ségnek mondanak, Magyarorszá­gon igen nagy és szép karriert lehet csinálni. Sőt minél kisebb az úgynevezett politikai jellem, annál nagyobb lehet a karriere. Lehet valaki miniszter, sőt kor­mányelnök is. Fő dolog, hogy az úgynevezett politikai karaktert ne fogja föl nagyon is tragikusan. Elhangzott a Házban is a ki­fejezés, hogy évtizedek óta a politikai jellemtelenség ül a mi­niszteri székekben. Szomorú és lesújtó ítélet! A nagyközönség, a nép, az istenadta nép azt hinné, hogy azok, akik sorsát intézik, akik ott állanak a kormányzat élén, nem tartanak mást szem előtt, mint azt, hogy azokat a köteles­ségeket, a­melyeket magukra vállaltak, híven teljesítsék. Telje­sítsék pedig azzal a jellemszi­­lárdsággal, amely a férfiúnak adatott a gondviseléstől, különö­sen akkor, amikor nagy és ne­héz feladatok háramlanak rá. Ha pedig ezeknek a nagy kötelessé­geknek és feladatoknak nem tud megfelelni, akkor éppen jellem­szilárdságánál fogva ott hagyja az állását, mondván: Isten és ember előtt megtettem mindent, amit megtehettem; tovább nem bírom. Mi még mindig abban a vé­leményben vagyunk, hogy a po­litikai jellem és a polgári jellem között nincs különbség, vagy legalább is nem szabad különb­ségnek lennie. Aki politikai jel­­lemtelenségre képtelen, az más tekintetben is jellem hiányában le­ledzik. Lehet, hogy naiv felfogás. De erről a naivitásról nem mon­dunk le. Tisztelet annak, aki magasan áll és erőt fejt ki a nemzet és az ország érdekében. Tisztelet annak, aki le tud mon­dani a hatalmi vágyról, hiúságról, külső díszről és mindarról, ami után oly sokan kapkodnak, amit oly sokan áhítoznak és kívánnak, ha látja, hogy egy ország nagy érdekei követelik, ha a nép nyu­galma és biztonsága megkí­vánja. Széll Kálmánról még mindig feltételezzük, hogy a polgári ér­telemben vett jellemszilárdságot nem nélkülözi. S ha ez így van, akkor a politikai jellemtelenség vádját is tettekkel fogja megcá­folni. Hogy eddig nem mondott le, annak talán, ha jóhiszeműek akarunk maradni, amit készsé­gesen megteszünk, az lehet az oka, hogy nem akarja elhagyni az állását addig, amíg a törvé­nyen kívüli állapot tényleg be nem következik. Mindaddig hát vitatkozik és ellentmond már va­lószínűleg helyzeténél fogva is. Azonban, ha a politikai és pol­gári jellem törvényeihez hű akar maradni, akkor az ex-lex bekö­vetkezése után azonnal beadja lemondását. .." -------. —.—~—r—rsttt: r-- ■—i­ lyen az ottani német lakosság is nagy tömegben vett részt. A nép­­gyűlésre a rend fenntartására Bo­ros Kálmán csendőrőrmester öt csendőrrel volt ki­rendelve. A népgyűlés a legnagyobb rend­ben folyt le. A szocialisták Kur­­ticson is nagy tért hódítanak, különösen a románság körében, akiket feleskettek a piros zász­lóra. Május 6-án pedig népgyű­­lést tartanak, melyre az aradi főszolgabírói hivatal már meg­adta az engedélyt. Talpason a szocialisták teg­napra tervezett népgyűlését a fő­szolgabírói hivatal betiltotta. Emiatt nagy volt a zavargás, mire a község elöljárósága a csendőrség megerősítését kérte. A szocialisták Arad megyében, Aradról írják: Vármegyeszerte egyre nagyobb tért hódít­ a szo­­cializmus, amelynek apostolai szün­­telen igyekeznek tanaik számára meghódítani a népet. Különösen a románság körében van nagy talaja a vörös zászló alatt portált eszméknek, amelyek kétségen kí­­vül igen alkalmasak arra, hogy a nyomorban sínylődő nép körében kedvező fogadtatásra találjanak. Székudvaron az elmúlt héten olyan nagy mérvet öltött a szocialista apostolok mozgalma, hogy a la­kosság körében minden percben zendüléstől lehet tartani. A község elöljárósága tegnap távirat utján a csendőrörs meg­erősítéséért folyamodott s erre nézve a vármegye hatósága még a tegnapi nap folyamán megtette az intézkedéseket. Hasonló hírek érkeztek Talpasról is. Az aradi csendőrszárnyparancsnokság Sik­lóra Keresztessy György csend­­őrörsvezető vezénylete alatt 26 csendőrt összpontosított; a szo­­cialisták annyira felizgatták a ke­délyeket, hogy komolyabb termé­szetű zavargásoktól lehet tartani. Vasárnap délután Glogovácon a szocialisták gyűlést tartottak, de­ Károly román király mint komornyik, Bukarest városa nagy ünnep­séggel készült leleplezni május 11-én a Bratiano János szobrát. Bratiano János, a jelenleg való külügyminiszter apja, a román szabadságharc egyik legkimagas­lóbb alakja, híres hős, népszónok, államférfi, amolyan oláh Kossuth­­féle, de fordítva, mert ő adta Romániának mai királyát, I. Ká­rolyt, akit 1966-ban Sigmaringen­­ből hozott az országba. A szobor­­bizottság valami nagyon szépet és nagyon eredetit akart, természe­tes tehát, hogy mellőzte azt a két szobrászt, aki Romániában a nem­zeti képfaragást reprezentálja, Störk és Spaethe urakat, akik még — szintén természetesen — néme­tek, mint minden, ami ez ország­ban valamirevaló. A bizottság te­hát elment Párisba és ott kike­reste magának Ernest Dubois urat s ezzel csináltatták meg a szobrot, amely se jobb, se rosz­­szabb az átlagos ilyfajta műem­lékeknél. Hanem a talapzat dom­borműve, az aztán igazán nagyon eredeti. Ábrázolja a nagy szabad­sághős Brattanot, amint komor­nyikja kíséretében átlépi az ország határát. Ez a komornyik pedig senki más, mint Hohenzollern- Sigmaringen Károly herceg, ma I. Károly néven Románia királya. Hogy mit jelent ez a basrelief, tudnunk kell, hogy 1866-ban Bra­tiano a nemzet nevében felkereste a hohenzollern-sigmaringeni her­ceget az ő ősi fészkében, valahol Németországban és felajánlotta neki a koronát, azaz, hogy akkor még csak a fejedelmi süveget. A fiatal német princ kapott az al­­­­kalmon és elfogadta az ajánlatot, sőt rögtön útnak is eredt Brati­­anoval Havasfold felé. Mint tud­juk, éppen akkor folyt az osztrák­porosz háború és az osztrák ar­­mádia aligha engedte volna ke­resztül sorain a német herceget. Mit volt mit tenni, bizony a király mint Bratiano János komornyikja, ennek nevére szóló útlevéllel uta­zott leendő országába. Ez histó­riai tény, amit itt egyébként senki se tagad, a király legkevésbbé. Elvégre Hunyady Mátyás is volt olyan úr, mint a román király, mégis akárhányszor felöltötte a szegény ember gúnyáját. Hanem hogy mi szükség volt ezt a Bratianó János szobrát megörökíteni, azt igazán érde­mes volna tudni. Pláne úgy megörökíteni, ahogy Dubois mes­ter tette, aki valóságos inaslibe­­riát viseltet a királylyal. Pedig tudnivaló, hogy csak a színház­ban viselnek a nagy urak inasai sujtásos katuszéket, térdig érő bu­­gyogót és fehér harisnyát. Az életben aligha kiséri a komor­nyik ilyen parádéban a gazdáját. Mindegy no, a Bratiano inasát mégis így ábrázolta a francia. Csodálatosképpen azonban a szoborbizottság kifogásolni valót nem talált ebben és május 11-re kitűzte a leleplezést.­­ Közben azonban a király értesült Le­­comte de Nouy udvari műépítő útján a domborműről és termé­szetesen roppant haragra gerjedt az ízléstelenségen. Csak nem fog a saját fővárosa egyik legszebb terén mint inas ércbeöntve ál­lam ? Kezdtek utána járni, hogy kinek az eszméje hát ez a dom­bormű, de eddig még nem tud­ták kisütni. Annyi azonban bi­zonyos, hogy még ha csakugyan le is leplezik május 11-én azt a szobrot, a dombormű nem lesz rajta. Kérdés, a leleplezésen ott lesz-e a király, sőt egyáltalán lesz-e hivatalos személyiség je­len? A szoborbizottság biztosan nem megy el. Az ál-feleség. Pár héttel ezelőtt történt, hogy Gál Mátyás hivatalnok karján egy nőt vezetve, beállított Budapesten a Szövetség­ utca 4. sz. szállodába­n szobát kért. A személyzet előtt azt állította, hogy Aradról érke­zett a feleségével együtt. A beje­lentő lapot is így töltötte ki: Gál Mátyás „hivatalnok“ és neje Arad­ról. Alighogy elfoglalták a szá­mukra kinyitott szobát, Gál két b­eát és sonkát rendelt. Azután a személyzetet nem is vették igénybe^ Tavaszi tapsivra ajánlják varga és lakatos é arad&i luuit i­s, A ^ Q e angol úri és magyar Nagy választék bel- és külföldi kelmékben. Elegáns és szép szabászat. Pontes és gyors kisakolgálátt. Üzlet.: Andrássy­ ut.45., uj templom átellenben.Rohaszabás&teht.

Next