Vásárhelyi Hiradó, 1903. december (4. évfolyam, 287-311. szám)
1903-12-01 / 287. szám
IV. Avtolyam, ü87. Hzam. Hmv&s&rhely, tiKJo. kedd, december 1. isr. (2 5»Uér) POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK vidékre postán küldve Ágést évre lé korona. Fél évre 7 korona. Negyed évre 8 korona 50 filler. r «u i's Ata. FÖ8M,vicel ist5 ée laptulajdonos . Felel «r W erkew--i- fi : Dr. KENÉZ SÁNDOR, • ESPERSIT JÁNOS. Szerkesztőség: IV., Andrássy u. 34. TELEFON-SÍLÁM 27. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetés diizsbíts szerint közölteti. Technikai obstrukció. — nov. 30. A kocsis a lovak közé dobta a gyeplőt, most már hajrá, — száguld az ország szekere, míg bele nem roskadnak, vagy neki nem mennek a mélységnek, avagy a falnak. Ezért pedig a kocsis a felelős. A technikai obstrukció megindult. Nincs egyetlen meggyőződéses híve ennek a sivár, mechanikai karrikatúrának, azok között sem, akik csinálják. De Tisza István támadására más feleletet alig várhatott valakit ő sem. A parallel-ülések arra valók, hogy fogyaszszák az ellenzéki szónokokat ; a technikai obstrukció arra való, hogy takarékoskodhassanak a szónokokkal. Ez egyszerű és világos, mint volt a pajzs föltalálása az első kardcsapás idejében. Megindult tehát a szertelen hatalmi harc s a parlamenti küzdőtéren ma nincs más törvény, csak az erősebb joga. Tegnap a kormány volt erősebb, ma az ellenzék. Holnap talán megint az ellenzék kerül alul, lehet, hogy azután végleg felülkerekedik. — Taktika dolga az egész; kérdés, hogy Tisza István — akinek a technikai obstrukcióval, ha csak a legminimálisabb előrelátással dolgozott, számítania kellett — mit tart még tartalékban az ő erős kezében. Ez mind események, fejlemények dolga, amikhez nem igen szólhatunk hozzá. Sajnáljuk, hogy a küzdelem ennyire elfajult, sajnáljuk, hogy Tisza István föllépése következtében ez az elfajulás el nem maradhatott. De a dolog megtörtént és a rendes útra való visszatérésre nincs kilátás. Nézhetünk tehát előre s amit látunk, az éppenséggel nem örvendeztető. Az ellenzék, rákényszerülvén a nyers technikai harcra, esetleg számíthat győzelemre, de ezt csak a Tisza-kormány ellen vívhatja ki, nem pedig küzdelme célja mellett. Lehet, hogy a kormány töri meg az ellenzék erejét, de akkor sincs az országnak ebből semmi haszna, mert az ilyen győzedelem a ma fölött megmérgezi a helyzetet az egész jövendő számára. Egy erőszakkal leigázott ellenzékkel a parlamentben sohasem lehet boldogulni. S ez ellen már a választás sem segít, mert ha személyek szerint más ellenzék kerülne is a Házba, az szent örökségül fogja tekinteni a boszút az eltiport elődért. Tisza István pedig hiába mutat rá a technikai obstrukció barbárságára, a felelősség érte őt terheli. Az ellenzék tíz hónapon keresztül dokumentálta, hogy erre a végletre jószántából sohasem törekszik. Bármennyire meddő volt is a munkája, óriási, tiszteletreméltó munka volt, fizikai és lelkierejének teljes megfeszítésével elvégezve. Amit most tesz, kényszerűség, mert nem akarja, hogy tíz hónapi magas nívójú munkája kárba veszszen. Az ellenzék nem rálépett, hanem rászoríttatott, mégpedig a kormány által a technikai obstrukció útjára, ezért a kormánynak magára kell vetnie. ORSZÁGGYŰLÉS. — Távirati tudósítás. — — nov. 30. A technikai obsrukció folyik tovább rendületlenül. Ma csak huszonnégy indítványt adtak be a jegyzőkönyvhöz s mindegyikre névszerinti szavazást kérnek. Kossuth Ferenc ma érdekes jelentéseket tett a képviselőházban. Hajlandók leszerelni a választói jog kiterjesztéséért, az iskolákban a magyar nyelv érvényesítése és egészséges szociális reformok végrehajtása esetén. Ezek a nyilatkozatok a harcoló ellenzéket valósággal desperálták és árulásnak minősítették. Tisza István állítólag tegnap a Nemzeti Kaszinóban azt mondotta, hogy otthagyja a helyét, ha az ellenzék megszavazza az újoncjavaslatot, az indemnitást és belemegy a házszabály-revízióba. Félhivatalosan jelentik most, hogy a miniszterelnök e nyilatkozatot csak válaszként adta, amidőn felhozták előtte, hogy az ellenzék a leszerelést az ő visszavonulásától teszi függővé és erre konkrét indítványt is szándékoznak tenni. A mai ülés lefolyásáról távirati tudósításunk a következő: Lengyel Zoltán képviselő ma a jegyzőkönyvhöz húsz indítványt adott be, Nessi Pál pedig négyet. Feilitzsch alelnök hatot nem fogadott el, mert nem a szombati ülésre vonatkoznak. Feilitzsch alelnök egyszerre akarta a kérdést feltenni, de erre felzúdult az ellenzék: — Hát még mit akar? — Csak az kéne! — Bőrmarhai Tisza István, nem tehetvén egyebet, kijelenti, hogy jó szavazzák meg egyen kint, hadd lássa az ország, hogy mivel lopják a napot. Erre is megkapta a választ Tisza: — Nem lehet ott lopni, ahol nagyobb tolvaj van. Lengyel Zoltán: Ha mi a napot lopjuk, önök pedig elsikkasztják a nyelvünket. (Taps.) Ezután névszerinti szavazást provokáltak, mely délután egy vitáig tartott. Az első indítvány leszavazása után váratlanul szólásra emelkedik Kossuth Ferenc. Kossuth Ferenc: Hazafiságból beszél. Kéri a többséget, a hatalmat ne a nemzeti ellenállás megtörésére használja. A megnyilvánult nemzeti erőt, a nemzet felbuzdulását használják olyan dolgok keresztülvitelére, amelyek az egész nemzet javára válnak. Például a választói jog kiterjesztése, a magyar nyelvnek érvényesülése az iskolákban, a szociális reformok. Nevezetesen a szegény emberek közterhének megjavítása Kossuth fejtegetéseire a jobboldal és a Kossuth párt egy része tapsolt. Tisza István nyomban válaszolt. Tisza István: kijelenti, hogy e reményét Kossuh beszédéből meríti, de lehet objektíve is támpontot találni a békére. Neki is célja a sociális reformok végrehajtása. A választási jog kiterjesztésére nézve nézete és a liberális politika végcélja az, hogy a nemzet egyeteme azzal felruháztassék. (Helyeslés a Kossuth párton). Erre törekedni kell öntudatosan az által, hogy a nép, mind szélesebb rétegét arra alkalmassá tegyük, különben ugrás volna a sötétbe. A magyar társadalom intelligens elemeinek szupremáciáját nem szabad azért elveszni hagyni. Javaslatot fog beterjeszteni a választói jogról, amely a kiterjesztést is fogja tartalmazni. Az előkészületeket már legközelebb megkezdi s ankét elterjeszti. Erre meghívja a közélet kitűnőségeit. A képviselőház elé pedig oly időben terjeszti, hogy az országgyűlés ciklus hátralevő ideje alatt előterjeszthető legyen. Amennyiben a közbejöhető akadályok a Ház feloszlatást nem szükségesnek, már a legközelebbi választáson érvényben lenne. (Zajos helyeslés, taps jobbról. Helyeslés a Kossuth-párt egy részén.) Polónyi Géza: Kijelenti, hogy a választói jog kiterjesztésénél elsősorban a magyarságot kell tekinteni. Konstatálja, hogy sokan vannak a pártban, akik hajlandók a békére. (Nagy zaj. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ugronék kiabálják: — Hát a magyar nyelv? Ezután szünet következett. Szünet közben a szélsőbaliak indignálódva kitódulnak a folyosóra. Hollóék azt kiabálják: — Hát a lángoló tüzet egy dézsa vízzel akarjuk eloltani? Ez az ügy lassan kint átragadt a Kossuth párt harcoló elemeire. Dühösen kiabálták: — Valóságos árulás ! Mindenki nagy érdeklődével tekint a fejlemények elé. Szünet után. Zichy Aladár indítványt tesz a parallel ülések megszüntetése és parlamenti bizottság kiküldése iránt, mely a kibontakozás útját volna hivatva előkészíteni. Ezután Holló Lajos beszél és kinyilatkoztatja, hogy ő a maga személyéért tovább harcol a magyar nyelv érvényesülése mellett Majd Apponyi kér szót. Nagy megnyugvással vette a hírt, hogy a kibontakozás lehetősége meg van, ajánlja a parallel ülések hatályának megszüntetését, egyidejűleg javasolja azonban, hogy csak a kibontakozás után foglalkozzon a ház e kérdéssel. Ugron Gábor szólal ezután fel: Tüzes beszédje oda kulminál, hogy inkább hátfelé vágatja magát, de nem engedi, hogy a magyar nyelvet ezúttal is kiszorítsák azokról a helyekről, melyek azt ősi alkotmányunk értelmében megilletik. (Nagy tetszés, viharos taps balról). Végül Krasznay indítványozza, hogy a ház halassza el üléseit szerdáig, mit a ház nagy többséggel el is fogad. KÜLFÖLD. A keletázsiai helyzet. A helyzet Oroszország és Japán közt változatlanul feszült. A japán lapok azt sürgetik a japán kormányfől, hogy sürgősen kérjen választ Oroszországtól a még