Vásárhelyi Hiradó, 1903. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1903-12-01 / 287. szám

1903. december 1. VÁSÁRHELYI HÍRADÓ. 287. szám. í­ rásos ihlettel áthatott gyülekezet­ben. A helyesen megválasztott, val­lásos szónoki ihlettel előadott ima, beszéd, felolvasás és szavalat ment volt minden fanatikus túl­buzgóságtól és ép ezért meg­győző erkölcsi erővel hatott a jelenlevőkre, a művészies elő­adás által pedig kívánatos lelki gyönyörűséget nyújtott. Azt hiszem, az összes jelenvol­­tak általános óhajának adok ki­fejezést, mikor azt mondom, vajha megismétlődnék e szép estély mielőbb. A műsor egyes részleteiből em­lítésre méltók: Farkas Lajos fő­­gimnáziumi tanár hegedű pro­dukciója, özv. Tamáskáné Nyizs­­nyai Aranka úrasszony lelkes sza­valata, Pap Imre ref. lelkésznek, az ifjúsági egylet elnökének rég­imája és az iskolás leánykák kar­éneke. H­a szabad volna e nemes ügy érdekében egy kis kritikát is gya­korolni, úgy megjegyezném, hogy a következő alkalommal kívána­tos volna a kis leánykák karával valami melodikusabb énekdarabot előadatni; végül a felolvasást il­letőleg említetlenül nem hagyható, hogy még az oly vallásos tárgyú felolvasásnál is, mint amelyet va­sárnap volt alkalmunk hallani az előadásnak tárgyilagosabb mond­hatnék hétköznapiabb hangon kell történnie. G. 7. Törvénykezés. Esküdtszék! tárgyalás. — nov. 30. M­a délelőtt folyt le a szegedi esküdtszék előtt első sajtópe­­rünk, melyet a helybeli takarék­­pénztár igazgatósága indi­tott lapunk felelős szerkesztője Espersit János ellen. A­z esküdtszék, — mint előre látható volt, — felmért­ő ítéletet hozott. A tárgyalás lefolyásáról saját tudósítónk jelentése alapján a következő tudósítást hozzuk: E­sküdtszéki elnök: Pókay Elek. Szavazó bírák: Kriston Péter és dr. Marton József. A vádat dr. Reniger Jakab szegedi ügyvéd képviselte, a vé­delmet dr. Baksa Lajos ügyvéd látta el. A­z esküdtszék megalakítása előtt Pókay elnök az ügy békés elintézését javasolta. R­einiger Jakab vádló ügyvéd hajlandónak nyilatkozott az ügyet megszüntetni, ha Espersit János bocsánatot kér. Erre felelős szerkesztőnk kije­lentette, hogy bocsánatot kérni nem hajlandó, mert a sértettek­nek már régen teljes és férfias elégtételt adott. A békítési kísérlet meghiúsulta után következett az esküdtszék megalakítása. Esküdteknek kisor­­soltatnak: Bohn Károly, Wéber György, Felmayer Lajos, dr. Stra­­usz Miklós, Virág Sándor, dr. Pártos Ernő, Klein Gerő, Benkóczy Pál, Werkheimer Adolf, Fein La­ jos, Ábrahám József és Sándor Nándor. A­z esküdtszék megalakítása után vádlott az általános kérdé­sekre kijelenti, hogy neve Espersit János, 24 éves, nős, r. kath. hír­lapíró, vagyontalan és büntetlen előéletű. N­em érzi magát vétkesnek. Ez­után előadta a vádlott Espersit Já­nos az egész ügy keletkezését. Rámutatott, hogy a takarékpénztár igazgatósága a takarékpénztárból politikai fészket csinált, ő maga is folyton politikailag exponálja magát s mert e lap ezeket s a szerinte káros helyi politikai be­folyásokat ostorozza, vádlott ellen valóságos hadjáratot indítottak. Terrorizálni akarták őt hírlapírói működésében. A cikkekből, ha felolvastatik, az első pillanatra kilátszik, hogy tárgyilagos, szám­adatokkal bizonyított kritika. E­zután a bizonyítási eljárás kö­vetkezett. A törvényszék elrendelte a bu­dapesti értéktőzsde hivatalos ár­jegyzőjének és a Vásárhelyi Híradó május 13-iki számának felolvasá­sát, a­melyben a rektifikáció fog­laltatik. E­zek felolvasása után az es­küdtekhez intézendő kérdés meg­szövegezése következett, a­hol a védőügyvéd, dr. Baksa Lajos ki­fogásainak helyet adott. A megszövegezett kérdés felol­vasása után dr. Reiniger Jakab állott fel a vád előterjesztésére. R­ágalmazással vádolja Esper­sit Jánost azért, mert az inkrimi­nált kifejezések a takarékpénztár igazgatóságára sértők és mert rosszindulatból fakadnak, meg­gondolatlanok és szándékosak. Felrója a vádlott terhére, hogy a cikk megjelenése után csak há­rom hónapra közölte a rektifiká­ciót. Számadatokkal igyekszik bi­zonyítani, hogy a takarékpénztár milyen nemesen fogja fel hiva­tását. Csak azt sajnálja, hogy nem vásárhelyi esküdtek ítélkez­nek ez ügyben. (Megjegyezzük, hogy éppen a vád utasította vissza a két vásárhelyi esküd­tet.) Kéri a bűnös kimondását. E­zután dr. Baksa Lajos emel­kedett szólásra és remek, tárgyi­lagos és logikus beszédben kelt a vádlott védelmére. Rémmese, a­mit a vádló ügyvéd előadott és amivel hangulatot akar kelteni. Eszébe jut erről egy nagy király mondása: A boszorkányokban nem kell hinni, mert azok nin­csenek. Azokat sem kell elhinni, amiket az igen­­. vádló mondott, mert azok sincsenek. Rosszakarat­tal vádolja védencemet a vádló úr, hogyan lehetséges az, hiszen a vádlott a vádlókat személyesen nem is ismerő, azokkal soha nem érintkezett, miből fakadna tehát lelkében a rosszindulat. E­gyebet nem cselekedett, mint jogos kritikát gyakorolt a pénz­intézet működése felett közérdek­ből. E­zután rátér az egész ügy rész­letes és kellő ismertetésére. Itt csak magáról a takarékpénztár igazgatójáról van szó és nem az igazgatóságról, mert ő maga az igazgatóság. Elmondja védő Fári Antal viselt dolgait. Beszélt Fádi­nak az ellenzéki lapba való cik­­kezéséről, ahol letagadta a cikk szerzőségét és később az mégis rábizonyult, tehát nyilvánosan va­lótlanságot állított. A­z elnök figyelmezteti a védőt, hogy a főmagánvádló nem vád­lott s nem engedi meg annak sértő aposztrofálását. D­r. Baksa Lajos kijelenti, hogy az elnök figyelmeztetése előtt tisz­telettel meghajol, de ezeket vé­dence érdekében kénytelen el­mondani. E­zután rátér a dupla napidij­­számitás dolgának ismertetésére s éppen ezen dolgoknál fogva szi­vesen ráállana arra, hogy a vá­sárhelyi polgárok ítélkezzenek ez ügyben, mert hiszen e közismert dolgainál fogva Fári Antal már rég erkölcsi halott. A félmillió koronás pert is is­merteti. Sok adattal és meggyőző logikával mutatta ki a vádlott büntetlenségét. Rosszhiszeműség­ről és rosszakaratról szó sem le­het, hiszen mikor tévedését vád­lott belátta, rögtön helyreigazította tévedését. „A legfőbb jog, a leg­főbb igazságtalanság“, itt is a legnagyobb igazságtalanság volna, ha védencét elítélnék. Kéri a fel­mentést. A vádló válasza és a védő vi­szonválasza után Espersit János mondott rövid beszédet védelmére. A vádló képviselője őt rossz­akarattal vádolja. Kérdi az esküd­teket, hol lehet ott a személyes rosszakaratról szó, amikor ő vád­lókat személyesen nem ismeri, soha velük érintkezésben nem volt és soha a takarékpénztárhoz vál­tót be nem adott, hogy azt vissza­utasították volna? Ő nyugodt lel­kiismerettel, szent meggyőződés­sel és felemelt fetjel állítja, hogy soha a vádbeli cselekményt el­követni essze ágában sem volt s éppen ezért az esküdtek igazság­érzetére apellálva, miután ő fér­fias és korrekt elégtételt adott s az esetleges bocsánatkérést fegy­verül használnák fel ellene, kéri felmentését. E­zután az esküdtek tanácsko­zásra visszavonultak s néhány percnyi tanácskozás után Strausz Mihály ügyvéd az esküdtek fő­nöke felolvasta a verdiktet, mely Esperesit Jánosra nézve felmentő. A törvényszék az esküdtek íté­lete alapján Espersit Jánost a vád és következményei alól felmentette, egyben vádlókat Espersit János­nak 50 korona utánjárási, dr. Baksa Lajos védőnek 200 korona ügyvédi költség megfizetésére egyetemlegesen kötelezte és a tár­gyalási költségekben elmarasztalta, sok pénzzel, amit keresel? — A papa takarékba teszi s ha nagy leszek, veszek egy Stradivariust, egy házat, kocsit, lovat és autó­mobilt. — Szeretsz a gyerekekkel játszani ? — Nagyon! — És mióta tanulsz hegedülni ? — Há­­­rom éve s most 42 koncertdara­­­bot tudok kívülről. Öt nap alatt tanulok meg egyet, úgy, hogy a hangjegyeit is leírom. — Egy fiatal leányka, a művész dugocs­kája, lépett a társalgókhoz s igy szólt közbe: — Egyszer már én rólam is írtak az újságban. — És mit írtak rólad ? — Hogy én semmit se tudok — válaszolta a kis csacska. Eközben Ferkó úr szétnézett s e kiállással: Ahá, hozzák a fagylaltot s mind meg­eszik, ha nem sietek! — a csa­ládjához szaladt. Később mégis visszajött s mesélte, hogy most Robinsont és Jules Vernét ol­vassa. Aztán figyelni kezdett, majd igy szólt: Milyen álmosan játszik a cigány! — Hát menj oda és vedd ki kezéből a hegedűt. — De én is már álmos vagyok, no meg az impresario bácsi nem is engedné. — Felmentő ítélet. — "Beszélgetés Vecsey Ferkével. — nov. 30. A 10 éves magyar hegedűmű­vészt, Vecsey Ferencet idehaza is meginterviewálta egy újságíró s megkérdezte tőle, hogy örül-e annak, ha annyira megtapsolják? — Persze! — felelte a kis nagy művész, tetszik nekem, de Ber­linben sokkal jobban megtapsol­tak. — És mit beszéltél ott a császárral ? — Nem sokat, de a császárné az ölébe vett s azt kérdezte, hol tanultam hegedülni s vannak-e testvéreim. — És jól tudsz németül ? — Nem igen. — Hát akkor hogyan tudtad m­egszólítani a császárnét ? — Azt mondtam neki: császár néni! E közben egy hölgy is odajött és cirógatta a művészt. De a gyer­mek idegesen félrehúzódott. — Hát a hölgyeket nem szereted? — Nem, haragszom a nénikre! Berlinben sohsem hagytak békén. Sohsem fogok a nőknek udva­rolni. — Hát mi lesz avval ? Még egy csodagyermek. A felnőttek dicsőségét alapo­san kezdik veszélyeztetni az egy­re másra felbukkanó csodagyer­mekek. Alig fedezték föl a kis Vecsey Ferencet, máris kíre ér­kezik Londonból egy másik csodagyermek csodálatos szerep­lésének­. A kis Darewski Miksa sikeresen konkurrái Vecsey Fe­ rivel, miután ő még csak 8 éves és máris „kész“ zongoraművész, sőt komponista. E­gy bournemouthi zenekar elő­adta egyik szerzeményét, mely még „ifjúkori“ szerzeménye tud­niillik — ötéves korában kom­ponálta. A kis Darewski-fiú egy jónevű énekmester fia, 1895-ben született és már akkor játszott saját szerzeményű melódiákat, mikor még az ábécét sem is­merte. Akkoriban még mások írták le szerzeményeit, meg az orvosok,­ tekintenek rendkívüli agyfejlettségére, megtiltottak, hogy tanuljon. Ú­gy mondják, hogy hat hónap alatt tanulta meg a zeneszerzés technikját. Karácsonyra már ő maga fogja egyik keringőjét di­rigálni és tavaszszal bemutatko­zik Londonban a nagy nyilvános­ság előtt mint zongoraművész. M­ár most harminc klasszikus darabot játszik kotta nélkül. Hogy várjon hiba nélkül is, azt persze ilyen messziről jött hírekből nem konstatálhatjuk. Bevignaninak, a „Covent Garden“-színház kar­mesterének tanúsága szerint, fél évvel ezelőtt, próba és hiba nél­kül játszotta el Mozart egyik trió­jának zongorarészletét. — nov. 30. Hírek mindenfeléi. A Kossuth-gyalázó radnai ügyvéd fegyelmije. Emlékeze­tes még az a botrány, melyet Mórai Valér dr. radnai ügyvéd rendezett a radnai „Magyar Ko­rona” vendéglőben. Az ügyvéd és néhány magyarfaló társa tud­valevőleg a vendéglőben függő Kossuth-képet, továbbá a tizen­három vértanú képét leköpte. E­miatt Mozart a radnai kaszinóból

Next