Vásárhelyi Hiradó, 1904. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1904-02-02 / 26. szám

V­á­rfal-ram 9 fi­­ram. HunTastárhíd­T. 1904. kedd február 2. 1 kr. (2 fillér.) POLITIKAI LAP, FRISS ÚJSÁG. Szerkesztőség: IV., Andrássy­ utca 34. TELEFON­SZÁM 27. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: vidékre postán küldve Egész évre 14 korona. Félévre 7 korona. Negyedévre 8 korona 50 fillér. Főszerkesztő és laptulajdonos: Dr. KENÉZ SÁNDOR. Felelős szerkesztő: KÖPÖSDY DEZSŐ. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetés díjszabás szerint közöltetnek. Vér és pénz. — febr. 1. Tehát vér és pénz kell nekik; összeül a „dualisztikus parlament“ ismét, hogy megtanácskozza, hány uj milliócskával tömje meg annak az örökké éhes szörnyetegnek öb­lös gyomrát, melynek neve: mi­­litarizmus, minő új áldozatot hoz­zon a „Gesammt Monarchie“ méltó külképviseletére. Megtanács­kozza? Hát tanácskoznak is ab­ban a „dualisztikus parlament­ben ? Hát igen, tanácskoznak, milyen ígéreteket tétessenek a közös had­ügyminiszterrel meg a külügymi­niszterrel a magyar hadsereg és a külön vámterület réme közele­désének megakadályozására ? Sokszor mézes-mázos szavak­kal, különféle csalafinta fogások­kal igyekeznek a magyar közvé­leményt megnyugtatni az iránt, hogy mennyire előnyös a közös hadsereg, a közös vámterület Ma­gyarország érdekeire nézve. Sok­szor azonban még azt sem tart­ják érdemesnek, hanem egysze­rűen ráparancsolnak, hogy erre szükség van s ennek meg kell lenni, így járja ez 67 óta. Örökké csak: „Vakulj magyar!" Szemfényvesztés, népbolondítás, önámítás az egész. Szuggerálják a magyarnak, hogy magyar hadsereg, külön vámterü­let, külön külképviselet, szóval független állami létének kellékei nélkül haladhat csak a boldogu­lás útján. Csak úgy lehet boldog a magyar, ha fiát osztrák katoná­nak adja, ha külföldi képviselői­nek címerében ott ékeskedik a kétfejű sas, ha ipara az osztrák verseny fojtogatása alatt nyög. Mily bárgyú, mily élhetetlen az a nép, amely ennyi álnok hitege­tés után is még mindig hisz és boldogulásának reményét abból a forrásból meríti, honnan oly sok csalódás eredt számára ! Ma is katonai brutalitásról hoz hírt a táviró. — Ez a mi jutal­munk az évente meg-megújuló vér és pénzáldozatért. Fiainkat elviszik idegenbe, hoz­nak helyettük mindenféle nációt, kik nem értik nyelvünket, nem érzik örömünket, sem fájdalmun­kat, kiknek mi csak „Betyáron, Kanaszen“ vagyunk. De sőt, ha véletlenül egy-egy vérünkbelit köz­tünk felejtenek és az tudatára éb­redve magyarságának, csak mu­tatni merészeli lelkesedését a ma­gyar nemzeti eszményekért, mind­járt tesznek róla, hogy az ilyen­­ alkalmatlan individum mielőbb­­ elkerüljön láb alól. Nincs a föld kerekségének má­sik ilyen szánalmas nemzete mint Í Te vagy Magyarom! Hát hiszen­­ neked még nemzetnek se szabad magadat érezned ; mikor jogaidról van szó, csak néptörzs vagy; de mikor fizetned kell, akkor meg­­s sarcolnak mint egy hatalmas, gaz­­­­dag, boldog országot. POLITIKAI HÍREK. — febr. 1. A katonai nevelés reformja. Mint a Pester Lloyd értesül, a Magyarország területén levő cs. és kir. katonai nevelőintézetek­ben létesítendő reformokról már elkészült egy elaborátum, melyet a közös hadügyminiszter a szer­dán összeülő magyar delegáció elé fog terjeszteni. A tervezett reformok szerint Magyarországon egy új katonai főreáliskolát s egy gyalogsági kadétiskolát fognak létesíteni. (Ha igaz.) Új főispán. A hivatos lap leg­utóbbi száma közli, hogy a ki­rály Haller János grófot Három­szék vármegye főispánjává ne­vezte ki. A kölesdi mandátum. A Pichler Győző halálával meg­üresedett kölesdi kerületben a mandátum örököséül köztiszte­letben álló, érdemes veterán poli­tikusunknak, Madarász Józsefnek a fiát, ifj. Madarász Józsefet em­legetik, aki függetlenségi prog­rammal lép föl. Rejtélyes öngyilkosság. Szó­fiából jelentik, hogy Petrov alez­redes, a katonai iskola igazgatója, agyonlőtte magát. Az öngyilkos­ság okául gyógyíthatatlan fülbe­tegséget hoznak föl, a városban azonban az a hír van elterjedve, hogy az udvarnál történtek olyan dolgok, amelyek miatt Petrov ön­­gyilkos lett. i­g­­g A pénzügyigazgató jubileuma. — február 1. Ternovszky Alajos köztisztelet­­­ben álló szegedi kir. pénzügyigaz­gató szombaton töltötte be állami szolgálatának harmincadik eszten­dejét. Ebből az alkalomból sze­retetteljes és fényes ünneplésben részesítette őt a vezetése alatt álló pénzügyigazgatóság tisztviselőkara éppen úgy, mint Szeged város hatósága, a szomszédos pénz­ügyigazgatóságok számos küldött­sége, a városnak és a vármegyé­nek előkelő közönsége. A jubiláns ünnepség sokkal nagyobb szabású lett, mint ahogy azt a rendezőség csak gondolta is. A fényesen sikerült, nagysza­bású társadalmi ünneppel egy­idejűleg lesújtó gyászeset látogatta meg az ünnepelt igazgatót. Ezt az eseményt valósággal tragikussá teszi az a körülmény, hogy ép­pen ezen a napon kellett bekö­vetkeznie, a róla szóló hírnek ép­pen akkor kellett megérkeznie, amikor az ünneplő küldöttségek serege jelent meg a pénzügyigaz­gató előtt. Ternovszky Alajos veje, Gallovich Jenő hírlapíró délelőtt 11 órakor táviratot kapott, amely azt jelentette, hogy a pénzügy­igazgató édes­apja...............meg­halt. A pénzügyigazgató környe­zetének volt annyi lélekjelenléte, hogy a lesújtó hírt eltitkolta a jubiláns előtt és igy történhetett meg, hogy a jubileumi ünnepség a legszebben, zavartalanul lefoly­hatott. Ez a ritka szép ünnep délelőtt vette kezdetét, amikor a szegedi kir. pénzügyigazgatóság, továbbá a mellé és alája rendelt hivata­lok tisztikarai, majd pedig szá­mos egyéb szegedi állami hiva­tal tisztikarai üdvözölték az ér­demekben gazdag pénzügyigaz­gatót. Ugyancsak a délelőtt folyamán üdvözölte az ünnepeltet küldött­ség Csongrád vármegye, Szeged és Hódmezővásárhely városok kö­zönségének nevében. Népes kül­döttség útján üdvözölték Ter­­novszkyt a vármegye községei, valamint a nagybecskereki, zom­­bori, temesvári és a makói kir. pénzügyigazgatóságok tisztikarai. Az üdvözlések után a Kass-vi­­gadóban délben 1 órakor lakoma volt, amelyen mintegy 300 sze­mély vett részt. Jelen voltak a többek között: Kállay Albert fő­ispán, Rónay Jenő a D. M. K. E. elnöke, Lázár György dr. orsz. képviselő. Városunk részéről az ünnepségen Juhász Mihály kir. tanácsos, polgármester, Kmetykő József v. főjegyző, Faragó Sán­dor tanácsnok, Szeless János föld­­mivesiskolai igazgató vettek részt. A lakoma alatt az első felkö­szöntőt Dögl Adolf kir. pénzügy­­igazgató-helyettes mondotta az ünnepeltre, akiben a kiváló fő­nököt dicsérte. Fodor Károly dr. tanácsnok Szeged város hatósága nevében üdvözölte Ternovszkyt, aki nehéz, exponált állásában mél­tányos és humánus eljárásával rövid itt tartózkodása alatt any­­nyira meg tudta nyerni nem csu­pán Szeged, de az egész vár­megye közönségének ragaszkodó szeretet­ét. Majd Ternovszky Alajos kir. pénzügyigazgató felelt a felkö­szöntőkre. Az állam és adózók érdekeltek szemmel tartása mellett minde kor az volt a fő törekvése, hogy e két érdeket úgy egyez­tesse össze, hogy a törvények pontos betartása mellet lehetőleg kímélje az adózókat. Amennyiben ezt sikerült elérnie, úgy meg­nyugvással tekint vissza harminc­éves közpályájára, amelynek ez a legkedvesebb emléke. Ujváry Zsigmond pénzügyi tit­kár a pénzügyi tisztviselők nevé­ben üdvözölte szellemes felkö­szöntőben igazgatóját. A lakomán egybegyűlt szép kö­zönség fesztelen jókedvben egész alkonyatig maradt együtt. A vár­megyéből és a szomszédos vár­megyék területéről egybegyűltek az esti vonattal utaztak el Sze­gedről, legszebb fényképek készülnek Várady Gyula akad. festő és fényképész kényelme­sen fűtött műtermében Hm.-Vásárhely, Andrássy­ u. 18. W5 Üzleti elv, elsőrendű munka, olcsó árak, pontos kiszolgálás. W9 13 Földvásárlás. — febr. 1. Legutóbbi számunkban jelentet­tük, hogy Beniczki Antal és tár­sait dr. Szalay József rendőrfőka­pitány vezette fel Budapestre és ott a város országgyűlési képvi­selője, dr. Endrey Gyula mutatta be a földművelési miniszternek. A miniszter a küldöttséget ke­gyesen fogadta és megígérte, hogy a földvételhez szükséges anyagi erő előteremtésére minden lehetőt elkövet. Ugyancsak ez ügyben a mai napon a következő miniszteri le­irat érkezett a polgármesterhez: „Beniczky Antal és Hegyi An­tal a hódmezővásárhelyi munká­sok nevében azzal a kérelemmel járultak elém, hogy a hódmező­vásárhelyi határban fekvő gróf Károlyi Mihály-féle „Mészárszék- Szikáncs-Répáshát“ nevű, mintegy 1149 holdas birtok parcellázása érdekében közbenjártak.

Next