Vásárhelyi Hiradó, 1904. június (5. évfolyam, 133-157. szám)
1904-06-01 / 133. szám
V évfolyam, 133. szám. Hunvásárhely, 1904. szerda junius 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: vidékre postán küldve Üggésss évre 14 korona. Félévre 7 korona. Negyedévre 3 korona 50 fillér. Főszerkesztő és laptulajdonos: Dr. KENÉZ SÁNDOR. FRISS ÚJSÁG. POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: IV., Andrássy utca 34. TELEFONSZÁM 27. Felelős szerkesztő: KÖPÖSDY DEZSŐ. 1 kr. (2 fillér) LüggJSL'i—"gy "y— Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint közöltéinek Pénzintézetek versenye! — Válasz a Hódmezővásárhelynek. — I. Hmvhely, május 31. A Hódmezővásárhely vasárnapi számának rejtélyes*-e— jegyű írója vezércikkben két, nem igen hatásos védelmére a hódmezővásárhelyi — első, nagy, öreg takarékpénztárnak. A rejtélyes és előkelő ismeretlen nem annyira véd és cáfol, mint inkább nekünk ront, támad és gyanusít a mellett, hogy az abc és vicceket ereget, köztudomású tényeket letagad és bizonyos, cáfolhatatlan dolgok fölött lepke könnyűséggel átsiklik. Vélt igazságainak fölötte gyönge és ingatag alapján állva elmondja, hogy a V. H. az utóbbi időben hol nyilatkozat, hol vezércikk, hol szerkesztői üzenet alakjában foglalkozik a hódmezővásárhelyi takarékpénztárral, melynek eljárását különös kedvteléssel szereti olyan szélhámosságfélének, az üzleti tisztesség határait is túllépőnek stb. feltüntetni. Aztán, az igaztalan vádak után jó a meggyanusítások sorozata, hogy a mi hátunk mögött általa sejtett hírszerzők lappanganak, akiket mi elleplezünk s akik helyett szólunk; aztán egy kis oldalgyanúsítás a szövetkezetekkel, végül a mondatszerkezet nehézkességében elburkolt, de jól kihámozható gyanúsítás, amely szerint a Hmv. érti, hogy a többi helybeli pénzintézeteknek fájdalmasan esik, hogy olcsóbb kamattal kell dolgozniok — de elvégre is — mondja a Hmv. — a sajtónak (respektive most a mi lapunknak) nem az a kötelessége, hogy a közönséget a pénzszövetkezetnek kiszolgáltassa. No és még a szentigazságról és a mások tisztességének megbecsüléséről is leckét ad a titokzatos —e— ur. Összegezzünk! Tehát a V. H. igaztalanul támadja a hunvásárhelyi — első vagy öreg takarékpénztárt. Támadja a háttérben lappangó és általa elleplezett, érdekelt hírszerzők, (értsd: a másik két helybeli pénzintézet) felbujtására és beszolgáltatott hírei, adatai alapján. Nem is önzetlenül, mert hiszen az (első, nagy) takarék versenye nem neki a Híradónak, de a konkurrens pénzintézeteknek fáj, mégis a Híradó jajgat helyettük, de meg hiszen: a sajtónak nem az a kötelessége, hogy pénzszövetkezeteknek szolgáltassa ki a közönséget, ám a Híradó a jajongásával, a nagy takarék hántásával ezt cselekszi amazok javára, hát (és ezt akarja kiéreztetni a cikkíró a burkolt sorokban) nem is teszi önzetlenül, hanem önzően, vagyis: talán bizony ellenszolgáltatásokért. Nem utánozzuk t. laptársunk rejtélyes, nagytakarék védő haragját a sok semmit mondó, naivul tagadó, burkoltan gyanúsítgató polémikus útjain. Kiérezhetően nem a tények igazságára épített meggyőződéssel, de sugalmazott állítások és szóbeli bizonykodások jóhiszemű elhivésével írott vádjaira és gyanúsításaira iparkodunk nyugodtan, elfogultság és szenvedély nélkül álláspontunk korrektségének,, igazaink szilárd valóságának tudatában és meggyőződésével, a következőkben válaszolni. Jól tudjuk és tudja a nagyközönség is, hogy ez a lap, más időkben, más vezetés mellett, erős, súlyos támadásokat intézett és küzdelmeket folytatott az első nagy, vagy öreg takarékpénztári vezetőségének visszásnak, helytelennek és közérdek ellenesnek ítélt cselekvései, viselkedése ellen. Mindig a közönség és a közérdek nevében és javáért! És mindig diadalmasan. A törvény mindenek fölött álló, lapunk és küzdelmünk jogos, igazságos voltát elismerő és megpecsételő ítéletét is nem egyszer megnyerve igazunk mellett. Most, hogy újra visszásságot látunk és újra fölemeljük az ellen szavunkat, — amint azt tenni kötelességünk, — régi vezetés alatt sok izalmat, sőt nem egyszer a törvény súlyát is átszenvedett érdekelt körökben egyszerre felhangzik a panasz és felszisszenés: — Eh! A krajcáros lap az, ami volt — nem változott, ismét mar és támad bennünket! Legyen az ő hitük szerint! Az bizonyos, hogy a régebbi, sokszor féktelen és fegyelmezetlen nyerseséggel támadó irány is igazolást nyert a törvény ítéletei által. Hanem azt kérdezzük, ha már azon fordul meg a kérdés: ki mi volt és mi maradt, nem fordulhat-e így a sor. — Azért kell újra kifogás tárgyává tennünk az illető öreg takarékpénztár panaszolt dolgait, mert az öreg takarék maradt az, ami volt. Nem akar a vezetősége okulni és tanulni. Szinte szuverén önkényűséggel tesz és cselekszik és cselekedtél hivatalnokaival, igazgatósága tagjaival olyan dolgokat, vagy huny szemet olyan cselekedeteik fölött, amely cselekvések, — ismételjük és bizonyítani fogjuk — az üzleti szolidság, más hasonló intézetekkel szemben illendő igazságosság és a közönség igaz érdekei iránt köteles .méltányosság — határain jóval túl esnek és amelyek ellenében a független és az érdekek finom hálójának ezernyi szálaival át nem font és le nem kötött lapnak szavát felemelnie egyenesen kötelessége. Mindenekelőtt kijelentjük, hogy ha még olyan bátor fensőbbséggel akarja is vakmerő ráfogásnak és rágalomnak bélyegezni a titokzatos cikkíró úr állításainkat, mi azokat, míg meg nem győznek valótlanságukról, a kezeink közt levő ténybizonyítékok alapján fönttartjuk, ismételjük. Sőt amennyiben az szükségessé válik, taliszative felsorolva kinyilvánítani és bizonyítani fogjuk. Mielőtt ezt tennék, már most kijelentjük, hogy a Hmv. olcsó és értéktelen viccet farag ugyan lapunk f. évi május 21-ik számában szerepeltetett A. polgártársunk névkezdő betűvel jelzett nevéből és esetéből, amivel ugyan ottani állításunk komolyságát és hitelességét nem gyöngíti, de gyöngéd tapintattal elsiklik pl. a lapunk f. é. május hó 18-iki számában a Közérdek rovatban panaszolt eset fölött, amelyben S. P. iparos és felesége súlyos panaszát közöljük. A közönség megnyugtatása érdekében is jobb szerettük volna, ha azt cáfolják meg hivatalos hitelességgel. De ez nem történt. Nem is történhetett. Pedig mi ott azt is jeleztük, hogy az illetők teljes neve és címe szerkesztőségünkben megtudható. Olcsó viccek gyártása helyett méltóztatott volna —e már inkább az iránt érdeklődni és nem egyoldalú, sugalmazott információ alapján kelni jobbra méltó hévvel és buzgalommal jóhiszeműleg igaznak vélt dolgok szépítésére. Méltóztassék föltenni mi rólunk is, hogy nem a levegőből kapkodjuk súlyos és felelősséggel járó állításainkat, de legalább is olyan komoly alapra építjük azokat, mint amilyeneken állva a szépítő flastromokat rá akarják faggatni némelyek a felfedött szépséghibákra ! A mások tisztességeinek illető megbecsülését és a hirlapírás nemes hivatását illető kioktatásokat pedig illő tiszteletig visszautalványozzuk. Többször elvált már, melyik oldalon van nagyobb szükség e kisded leckékre. Egyebekben pedig jövő közleményünkben befejezzük a válaszadást. Egy kissé hosszú a bevezetés, de az Oetur vezércikke is elég hosszú. És eleitől végig alip egyéb lapunkkal és a lap körül állók személyével való foglalkozásnál. Arra felelni kellett! :j£ Az osztrák helyzet. A delegátusok köreiben túlnyomólag azt a nézetet vallják, hogy Körber októberben fogja a Reichsrathot összehívni és akkor az 1905. évi költségvetésen kívül a delegációk által megszavazott katonai követelések fedezetére szolgáló pénzügyi javaslatokat is előterjeszti. Az esetben, ha a Reichsrath ezúttal se lesz munkaképes, Körber azt decemberben feloszlatja és januárra kiírja az új választásokat, közben pedig úgy a költségvetést, mint a pénzügyi javaslatokat a 14. szakaszszal fogja elintézni, legszebb fényképek készölnek Várady Gyula akad. festő és fényképész kényelmesen sütött műtermében Hm.-Vásárhely, Andrássy u. 18. Üzleti elv, elsgremta munka, olcsó árak pontos kiszolgálás.""Té’lä A delegáció. — Távirati tudósítás. — A nép oktatási ankétén Nadeczky és Beöthy Zsolt szólaltak fel. Ezekre s a többi kisebb felszólalásokra Berzeviczy válaszolt s a határozati javaslatot elfogadták. Az egyesült albizottságban Münnich Aurél előadó a megszállt tartományok rendkívüli szükségleteit ismertette. Utánna Hegedűs Sándor volt miniszter beszélt, erre Burkán reflektált. A hadügyi albizottságban a jegyzőkönyveket hitelesítették s áttették az osztrákokhoz. Az Ujpárt győzelme Szegeden. Országos érdeklődés mellett folyt le ma Szegeden az Ujpárt mérkőzése a régi szabadelvű párttal.Az érdklődést az keltette fel különösen, hogy báró Bánffy Dezső vélt miniszterelnök, az Ujpárt megteremtője volt a jelölt s épen abban a választókerületben, ahol mind konzervatív kormánypárti képviselőt választottak eddig. Érdekességet az adott a dolognak, hogy az Ujpárt életrevalóságát most próbálták meg s különös kíváncsisággal leste egész Magyarország, hogy a magya