Vásárhelyi Hiradó, 1904. július (5. évfolyam, 158-184. szám)
1904-07-01 / 158. szám
V. évfolyama, 158- szai®. POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: vidékre postán küldve Stésa évre 14 korona. Félévre 7 korona* Negyedévre 3 korona 50 fillér. Harágvízhely, 1904. péntek julius 1.1 kr. (2 fillér) FRISS ÚJSÁG. Szerkesztőség: IV., Andrássy utca 34 TELEFONSZÁM 27. Főszerkesztő és laptulajdonos: Dr. KENÉZ SÁNDOR. Felelős szerkesztő: KÖPÖSDY DEZSŐ. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint közöltétnek Erőink mérlegelése. — június 30. I. Az egész országban végigsuhan a szomorú hir, mely az idei termésnek lesújtó kilátásairól ad számot. Megdöbbentőbb hírt nem röpíthetett volna szét a posta és a táviró, mert nyugalmunk, megélhetésünk, jövendőnk, minden a termés jóságától függ. Olyan országnak, amelynek nincs tőkebősége, nincs kifelé való világkereskedelme, nincs ipari nagy berendezése, minden érdeke egy lapra van föltéve. Jó-e a termés? Ezen fordul meg nálunk nemcsak a gazdának, de az ügyvédnek, orvosnak, iparosnak, kereskedőnek megélhetése is, mert mindezek a gazdálkodó közönség szükségleteit szolgálják és annak jövedelmeiből kapják meg saját fentartásuk eszközeit. A gazda fizeti adójával a hivatalnokokat, a tanítókat, a tanárokat, katonatiszteket, a minisztereket, a bécsi udvar német közegeit, mert végső analízisében egyoldalú mezőgazdasági államban minden bevétel csak a föld terményeinek értékesítéséből áll elő. Milyen fátumunk az nekünk, hogy éppen azok a politikusok, akik minden számítás nélkül halmoznak terhet teherre az adózó közönség vállaira, azok egyúttal a legmakacsabb ellenzői is annak, hogy ez az ország az egyoldalú gazdasági berendezésekből kiszabadíttassék. Nem kell nekik az ipari fejlettség, nem kell nekik a gazdasági emancipálás, nem kell az önálló kereskedelmi politika, nem kell a saját pénzügy és hitelszervezet, nem kell a mindezzel járó tőkebőség. Azon vannak, hogy maradjunk meg egyoldalú nyerstermelő államnak, amely búzát, rozsot és kukoricát termel. Ezt megveszi Ausztria, mi pedig megvesszük az ő iparcikkeit. Csak az az istenverte osztrák gazdasági uralom szűnne már meg egyszer felettünk. Mennyi hazugságnak lenne itt egyszerre vége. Mert ha olyan nem jó az a gazdasági önállóság, miért nincsen egyetlen állam sem, amelyazt elutasítaná magától? És hogy mit csinálunk a búzánkkal, árpánkkal, zabunkkal, ha gazdaságilag szabad állam leszünk? Kenyér mindenütt kell. Ezer vám mellett is eladhatjuk gabonánkat azon az áron, amint azt az európai piacokon megveszik. Magasabb áron pedig ma sem bírjuk eladni. Mert a gabonaárakat, sajnos, egészen a világárak szabályozzák. És Ausztria sem ad többet érte, mint amennyiért feleslegeinket más államban értékesíteni tudjuk. Hagyjanak tehát már fel az örökös hiábavaló beszédekkel. A hatalom előtt való meghajlást nem szabad a nemzet vesztének bekövetkeztéig vinni. Különösen magukba kellene szállni, amikor ilyen szomorú hírek riasztják fel a nemzetet. Meg kell vizsgálni a nemzet termelési erejét. Megnézni, hogy helyes arányban áll e költekezésünk erőforrásainkkal. Itt van csak a legközelebb kiosztott kormányjelentés, vegyük csupán annak néhány konkrét számtételét figyelembe. * Ugyebár, a föld nálunk minden. Tudjuk-e, hogy mire képes a föld ? Nem végtelen annak termelő ereje sem. Számítsuk össze az utolsó átlagos jó évek hozamát. Minden értékesebb terményt állítsunk be az évi mérlegbe. Sajnos, nem jön ki valami túlzott nagy eredmény. Évi termés Burgonya„ 110 „ Mindössze ennyi a magyar föld fontosabb terményeinek évi bruttó hozama. Ennek felét le kell számítani vetőmagra, élelmezésre, cselédbérre, üzemi kiadásokra. Marad egy évre rendelkezésre álló tiszta hozam összesen 652 millió korona. Természetes, hogy ez még nem minden; takarmányok, hüvelyesek, szőlő és más kerti termények értéke nincs benn. De ezek jelentősége kereskedelmi szempontból nem is oly kiváló és jórészben a gazdasági üzem fenntartásához — mint takarmányfélék — fel is használtatnak. És most milyen arányban állanak az állam követelései ezen nemzeti hozammal szemben? Királyi döntés a kvóta megállapításáról. A hivatalos lap mai száma közli a király döntését a kvóta megalapítása tárgyában. A királyi kézirat igy hangzik : Kedves gróf Tisza ! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok törvényes képviseletei között arra az arányra nézve, amelyben azok a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. t.-c. 19., 20. és 21 § ai (az 1867. évi december hó 21 én kelt ausztriai törvény 3. § a R. G. B/ 146. sz.) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az idézett t.-c. 21. § a (az idézett törvény 3. §-a) alapján és az 1904. évi július hó 1-től 1905. évi junius hó 30-ig terjedő egy év tartamára való érvénynyel akképp döntöm el, hogy a közös ügyek költségeiből a magyar korona országai 333/49° 0-ot, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pedig 660/430/6-ot viselnek. Utasítom Önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Schönbrunnban, 1904. évi. junius hó 26-án. Ferencz József s. k. Gróf Tisza István s. k. Ehhez csak azt kell megjegyeznünk, hogy a SS3/« '/„-ban nincs benne a precipium, amelylyel együtt a magyar kvóta 344/16 százalékot tesz ki. Búza 40 millió métermázsa Rozs 11 „ „ Kétszeres 132 „ „ Árpa 12 „ Zab 12 Kukorica 32 „ „ Burgonya 42 Ezek pénzbeli értéke: Búza értéke 520 millió korona Rozs „ 138 „ Kétszeres „ 12 „ „ Árpa , 135 „ Zab „ 120 „ „ Kukorica „ 270 „ „ ORSZÁGGYŰLÉS. — június 30. Báró Feilittsch Artur ül az elnöki székben. Bejelenti, hogy a miniszterelnök átirata megérkezett a kvóta megállapítása dolgában. Ugron Gábor azt indítványozza, hogy tűzzék azt az átiratot napirendre s annak rendje-módja szerint tárgyalják. Az elnök: Annak idején napirendre fogják tűzni s tárgyalni fogják. Egyben tudomásul vétetik. Fölkiáltások a baloldalon: Nem vesszük tudomásul. Olay Lajos: Nem vettük tudomásul, mert hiszen tárgyalásra tűztük ki. Az elnök: Magát a bejelentést vették tudomásul csak, de a miniszterelnök átiratát azért tárgyalni fogják. Ugron Gábor: Ha valamit tudomásul veszünk, akkor már fölösleges a tárgyalás. Az elnöki enunciáció ezért helytelen, vonja azt vissza. Tisza István: E fölött már egyszer vitatkoztak s akkor megállapították, hogy a kvótamegálllapitás a Felség joga s azt a képviselőház meg nem változtathatja. (Zaj a baloldalon.) Mindamellett most tárgyalni lehet az átiratot. Polónyi Géza: A parlamentnek igenis jogában van megvizsgálni, hogy a kvóta megállapításának meg voltak-e a törvényes föltételei. Különben most nem erről van szó, hanem arról, hogy az elnök „tudomásul vétetett“ olyasmit, amit csak később fognak tárgyalni. Ez volt a hiba. Az elnök: Következik a napirend: a költségvetés tárgyalása. Pintér Sándor: Hosszasan bírálja a kormány politikáját, összehasonlítja azt a volt kormányok politikájával s arra az eredményre jut, hogy Tisza iránt nem lehet bizalommal. Foglalkozik a hadsereg szellemével és nemzetietlen berendezésével. Az, aki el akarja hitetni a királylyal, hogy joga van alattvalóiból álló hadseregében a nyelvet megállapítani olyan módon, hogy a nyelv idegen legyen, megsérti a király felséges személyét. Mert a király akkor, mikor a szent koronát fejére teszik, legelső magyar emberré válik, aki alkotmánysértést követ el, ha a magyar hadsereg nyelvéül a németet határozza meg. A nyelv jogát korlátozni még a királynak sem lehet, amig a nemzet él és akaratereje fölött rendelkezik s a nyelvtől a nemzetet megfosztani nem lehet. (ügy van balfelől.) A kilences bizottság programmját bírálja. Azt vitatják, hogy vívmány az, hogy a hadsereg iskoláiban néhány tantárgyat magyarul tanítanak. Még abban az esetben is, ha minden tárgy magyarul taníttatnék, vívmányról nem lehetne szó, mert a nyelv jogát csak érvényesítenék, nem pedig kegyképen kapnék azt. Amikor a kilences bizottság ezzel a kérdéssel foglalkozott, ez volt a véleménye akkor is, ma is. Mert a nyelvkérdés nem közös ügy, ebbe beleszólása senkinek sincs, csak a nemzetnek. (Úgy van!) Abban az időben végezte iskolát, amikor ugyanazon szellem uralkodott, a közéletben, mint ma a katonaságnál , germanizálni akarták a magyarságot. A német nyelv tanítása a hadseregben hazafiatlan dolog. Majd szól a jelvénykérdésről. A magyar zászló színe piros-fehér zöld s ez úgy összeforrott a magyar nemzet szivével, hogy onnan kiirtani semmi erővel nem lehet.