Vásárhelyi Hiradó, 1904. július (5. évfolyam, 158-184. szám)

1904-07-01 / 158. szám

V. évfolyama, 158- szai®. POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: vidékre postán küldve Stésa évre 14 korona. Félévre 7 korona* Neg­yedévre 3 korona 50 fillér. Harágvízhely, 1904. péntek julius 1.1 kr. (2 fillér) FRISS ÚJSÁG. Szerkesztőség: IV., Andrássy­ utca 34 TELEFON­SZÁM 27. Főszerkesztő és laptulajdonos: Dr. KENÉZ SÁNDOR. Felelős szerkesztő: KÖPÖSDY DEZSŐ. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint közöltétnek Erőink mérlegelése. — június 30. I. Az egész országban végigsuhan a szomorú hir, mely az idei ter­mésnek lesújtó kilátásairól ad szá­mot. Megdöbbentőbb hírt nem röpíthetett volna szét a posta és a táviró, mert nyugalmunk, meg­élhetésünk, jövendőnk, minden a termés jóságától függ. Olyan or­szágnak, amelynek nincs tőkebő­sége, nincs kifelé való világke­reskedelme, nincs ipari nagy be­rendezése, minden érdeke egy lapra van föltéve. Jó-e a termés? Ezen fordul meg nálunk nem­csak a gazdának, de az ügyvéd­nek, orvosnak, iparosnak, keres­kedőnek megélhetése is, mert mindezek a gazdálkodó közönség szükségleteit szolgálják és annak­­ jövedelmeiből kapják meg saját fentartásuk eszközeit. A gazda fizeti adójával a hiva­talnokokat, a tanítókat, a tanáro­kat, katonatiszteket, a minisztere­ket, a bécsi udvar német köze­geit, mert végső analízisében egy­oldalú mezőgazdasági államban minden bevétel csak a föld ter­ményeinek értékesítéséből áll elő. Milyen fátumunk az nekünk, hogy éppen azok a politikusok, akik minden számítás nélkül hal­moznak terhet teherre az adózó közönség vállaira, azok egyúttal a legmakacsabb ellenzői is an­nak, hogy ez az ország az egy­oldalú gazdasági berendezésekből kiszabadíttassék. Nem kell nekik az ipari fej­lettség, nem kell nekik a gazda­sági emancipálás, nem kell az önálló kereskedelmi politika, nem kell a saját pénzügy és hitel­szervezet, nem kell a mindezzel járó tőkebőség. Azon vannak, hogy maradjunk meg egyoldalú nyerstermelő államnak, amely bú­zát, rozsot és kukoricát termel. Ezt megveszi Ausztria, mi pedig megvesszük az ő iparcikkeit. Csak az az istenverte osztrák gazdasági uralom szűnne már meg egyszer felettünk. Mennyi hazugságnak lenne itt egyszerre vége. Mert ha olyan nem jó az a gazdasági önállóság, m­iért nin­csen egyetlen állam sem, amely­­azt elutasítaná magától? És hogy mit csinálunk a bú­zánkkal, árpánkkal, zabunkkal, ha gazdaságilag szabad állam le­szünk? Kenyér mindenütt kell. Ezer vám mellett is eladhatjuk gabonánkat azon az áron, amint azt az európai piacokon megve­szik. Magasabb áron pedig ma sem bírjuk eladni. Mert a gabo­naárakat, sajnos, egészen a vi­lágárak szabályozzák. És Ausz­tria sem ad többet érte, mint amennyiért feleslegeinket más ál­lamban értékesíteni tudjuk. Hagyjanak tehát már fel az örökös hiábavaló beszédekkel. A hatalom előtt való meghajlást nem szabad a nemzet vesztének bekö­vetkeztéig vinni. Különösen ma­gukba kellene szállni, amikor ilyen szomorú hírek riasztják fel a nemzetet. Meg kell vizsgálni a nemzet termelési erejét. Megnézni, hogy helyes arányban áll e köl­tekezésünk erőforrásainkkal. Itt van csak a legközelebb ki­osztott kormányjelentés, vegyük csupán annak néhány konkrét számtételét figyelembe. * Ugy­e­bár, a föld nálunk min­den. Tudjuk-e, hogy mire képes a föld ? Nem végtelen annak ter­melő ereje sem. Számítsuk össze az utolsó át­lagos jó évek hozamát. Minden értékesebb terményt állítsunk be az évi mérlegbe. Sajnos, nem jön ki valami túlzott nagy ered­mény. Évi termés Burgonya„ 110 „ Mindössze ennyi a magyar föld fontosabb terményeinek évi bruttó hozama. Ennek felét le kell szá­mítani vetőmagra, élelmezésre, cse­lédbérre, üzemi kiadásokra. Ma­rad egy évre rendelkezésre álló tiszta hozam összesen 652 millió korona. Természetes, hogy ez még nem minden; takarmányok, hüvelye­sek, szőlő és más kerti termé­nyek értéke nincs benn. De ezek jelentősége kereskedelmi szem­pontból nem is oly kiváló és jó­­részben a gazdasági üzem fenn­tartásához — mint takarmányfé­lék — fel is használtatnak. És most milyen arányban álla­nak az állam követelései ezen nemzeti hozammal szemben? Királyi döntés a kvóta megállapításáról. A hivatalos lap mai száma közli a király dön­tését a kvóta megalapítása tárgyá­ban. A királyi kézirat igy hang­zik : Kedves gróf Tisza ! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt ki­rályságok és országok törvényes képviseletei között arra az arányra nézve, amelyben azok a közös ügyek költségeihez járulni tartoz­nak, az 1867. évi XII. t.-c. 19., 20. és 21 § ai (az 1867. évi de­cember hó 21 én kelt ausztriai törvény 3. § a R. G. B/ 146. sz.) értelmében létesítendő egyez­mény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzájá­rulási arány kérdését az idézett t.-c. 21. § a (az idézett törvény 3. §-a) alapján és az 1904. évi július hó 1-től 1905. évi junius hó 30-ig terjedő egy év tartamára való érvénynyel akképp döntöm el, hogy a közös ügyek költsé­geiből a magyar korona országai 333/49° 0-ot, a birodalmi tanács­ban képviselt királyságok és orszá­gok pedig 660/430/6-ot viselnek. Utasítom Önt, hogy ezt köz­tudomásra hozza. Kelt Schönbrunnban, 1904. évi. junius hó 26-án. Ferencz József s. k. Gróf Tisza István s. k. Ehhez csak azt kell megjegyez­nünk, hogy a SS3/« '/„-ban nincs benne a precipium­, amelylyel együtt a magyar kvóta 344/16 százalékot tesz ki. Búza 40 millió métermázsa Rozs 11 „ „ Kétszeres 132 „ „ Árpa 12 „ Zab 12 Kukorica 32 „ „ Burgonya 42 Ezek pénzbeli értéke: Búza értéke 520 millió korona Rozs „ 138 „ Kétszeres „ 12 „ „ Árpa , 135 „ Zab „ 120 „ „ Kukorica „ 270 „ „ ORSZÁGGYŰLÉS. — június 30. Báró Feilittsch Artur ül az el­nöki székben. Bejelenti, hogy a miniszterelnök átirata megérkezett a kvóta megállapítása dolgában. Ugron Gábor azt indítványozza, hogy tűzzék azt az átiratot napi­rendre s annak rendje-módja sze­rint tárgyalják. Az elnök: Annak idején napi­rendre fogják tűzni s tárgyalni fogják. Egyben tudomásul vétetik. Fölkiáltások a baloldalon: Nem vesszük tudomásul. Olay Lajos: Nem vettük tudo­másul, mert hiszen tárgyalásra tűztük ki. Az elnök: Magát a bejelentést vették tudomásul csak, de a mi­niszterelnök átiratát azért tárgyalni fogják. Ugron Gábor: Ha valamit tu­domásul veszünk, akkor már fö­lösleges a tárgyalás. Az elnöki enunciáció ezért helytelen, vonja azt vissza. Tisza István: E fölött már egy­szer vitatkoztak s akkor megálla­pították, hogy a kvótamegállla­­pitás a Felség joga s azt a kép­viselőház meg nem változtathatja. (Zaj a baloldalon.) Mindamellett most tárgyalni lehet az átiratot. Polónyi Géza: A parlamentnek igenis jogában van megvizsgálni, hogy a kvóta megállapításának meg voltak-e a törvényes fölté­telei. Különben most nem erről van szó, hanem arról, hogy az elnök „tudomásul vétetett“ olyas­mit, amit csak később fognak tárgyalni. Ez volt a hiba. Az elnök: Következik a napi­rend: a költségvetés tárgyalása. Pintér Sándor: Hosszasan bí­rálja a kormány politikáját, össze­hasonlítja azt a volt kormányok politikájával s arra az eredményre jut, hogy Tisza iránt nem lehet bizalommal. Foglalkozik a hadsereg szelle­mével és nemzetietlen berende­zésével. Az, aki el akarja hitetni a királylyal, hogy joga van alatt­valóiból álló hadseregében a nyelvet megállapítani olyan mó­don, hogy a nyelv idegen le­gyen, megsérti a király felséges személyét. Mert a király akkor, mikor a szent koronát fejére te­szik, legelső magyar emberré vá­lik, aki alkotmánysértést követ el, ha a magyar hadsereg nyelvéül a németet határozza meg. A nyelv jogát korlátozni még a királynak sem lehet, a­mig a nemzet él és akaratereje fölött rendelkezik s a nyelvtől a nemzetet megfosztani nem lehet. (ügy van­ balfelől.) A kilences bizottság programm­­ját bírálja. Azt vitatják, hogy vív­mány az, hogy a hadsereg is­koláiban néhány tantárgyat ma­gyarul tanítanak. Még abban az esetben is, ha minden tárgy ma­gyarul taníttatnék, vívmányról nem lehetne szó, mert a nyelv jogát csak érvényesítenék, nem pedig kegyképen kapnék azt. A­mikor a kilences­ bizottság ezzel a kér­déssel foglalkozott, ez volt a vé­leménye akkor is, ma is. Mert a nyelvkérdés nem közös ügy, ebbe beleszólása senkinek sincs, csak a nemzetnek. (Úgy van!) Abban az időben végezte iskolát, a­mi­kor ugyanazon szellem uralkodott, a közéletben, mint ma a katona­ságnál , germanizálni akarták a magyarságot. A német nyelv ta­nítása a hadseregben hazafiatlan dolog. Majd szól a jelvénykér­désről. A magyar zászló színe piros-fehér zöld s ez úgy össze­forrott a magyar nemzet szivével, hogy onnan kiirtani semmi erő­vel nem lehet.

Next