Vásárhelyi Hiradó, 1904. október (5. évfolyam, 237-262. szám)
1904-10-08 / 243. szám
1 kr. (2 filier.) "Vérfolyai", 243 ss&sl Hmvtearhéim, 1904. szombat október 8 POLITIKAI LAP. Fill SS UJ1AO. ELŐFIZETÉSI ARAK: yidákra postán küldve ívre 11. korona. Félévre 7 korosult Magyadévre 8 korona 50 £1.1)ér. Főszerkesztő és isptulajdonos, fejesös szerkesztő: Dr. KENÉZ SÁNDOR. KÖPÖSDY DEZSŐ. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint kftzeitetnek „Nemzeti iskola." — október 7. Olyan a magyar nemzet sorsa, mint a kalitkába zárt madáré- Arasznyi tér, amin szabadon mozoghat. Mindenfelől sűrű rostély zárja el a szabad világtól. Hiába van szárnya, hogy repüljön, ketrecbe zárták. Ki van szabva az étele, amivel tartozik beérni. S még azt is követelik tőle, hogy víg legyen, hogy énekeljen néha jó kedvében. Ha bármire vágyik a nemzet, mindenfelől valami korlát veszi körül. Minden nemzeti aspiráció elé tilalomfát állítanak. Ha a hadseregét akarja megmagyarosítani, beleütközik a királyba. Ha az önálló vámterületre vágyik, beleütközik Ausztriába. Mindenütt beleütközik a kalitka falába, mint a rab madár. Csak az az arasznyi tér marad szabadon, ahol a kultúráját szolgálhatja s azt magyarrá teheti. Itt nem zárja el a kalitka rostélya. Röpülhetne, de itt meg a szárnyát nyirbálják meg, nehogy magasra találjon lendülni. Ezen az arasznyi téren Berzeviczy Albert az ur. Bár szállná meg a szent ihlet ezt ez egyetlen minisztert, hogy teremtene nagyot, alkotná szépet. Bár hatná át lelkét a magyarság igaz érzése s fakadna ennek melegéből egy erős, igazán nemzeti magyar kultúrpolitika. Aki az iskolát és a templomot magyarrá teszi, az magyarrá teszi a nemzetet. Ha a közoktatásügyi miniszter megmagyarosítja a tanintézeteket s megóvja az állam nyelvének tiszteletét az egyházban, akkor ám hadd legyen még egy darabig a katona-mandar zsinórja fekete-sárga. A hadsereg csak három évig neveli az embert ; az iskola tíz-húsz évig is nevel. Ha a kisdedóvótól a felsőbb tanintézetekig sikerül mindenütt a magyar nyelvet, mint tanítási nyelvet fokozatosan behozni Magyarország minden intézetébe, akkor az iskolákban teljesen megmagyarosodott, felnőtt generációt a katonaságnál akár japánul is abriktálhatják, akkorra már összeforrott az egységes ma-gyar nemzet. Aggódva várjuk Berzeviczy javvaslatát a népoktatás reformjáról, s várjon engedett-e a magyarok kijvánságaibnak, magyarrá tett-e legalább a tanítóképző intézetek tannyelvét s vett e be legalább egy paragrafust, ami a népoktatási intézetek magyar tannyelvét elvül kimondaná? S amivel csak régi törvényeinknek felelne meg. S ha túl leszünk ezen a reformon, ott áll a miniszter előtt a középiskolák reformja. Ha életében el akarja készíteni ő maga a saját szobrát, teremtse meg a gymnáziumból és a reálisokból egységes nemzeti középiskolát, amelyben a nemzeti eszme legyen az irányadó a magyar nyelv és történelem a legfőbb tartalom. A francia nép és középiskolákban francia nyelv, irodalom és történet dominál, ez szabja meg az iskolák irányát éső jellegét. A mi sokféle középiskolánkban a magyar tudomány a hamupipőke. Minden közoktatási reformnál nem szükséges, sőt nem is szabad csak a tanárokra hallgatni. A szaktudósok bele vannak bolondulva a saját szakmájukba s ennek tulajdonítható, hogy a tanuló ifjúság úgy túl van terhelve s a tantervekben minden tudományág oly terjedelemben van fölvéve, hogy a tanítás eredménye és ezért silány. Legyen a miniszter egy kissé merész kulturpolitikus, szorítsa háttérbe egészen a holt nyelveket, tétesse a tanterveket egészen nemzetivé s gyakorlativá és a gymnázium és a reál idegen elnevezéseket is irtsa ki, hanem legyen az őgj egységes középiskolája, mely az ő emlékezetét a késő utókor számára is föntartaná, még az elnevezésben is nemzeti iskola, Ugrón interpellációja. Ellenzéki körökben az a hír járja, hogy Ugrón Gábor a képviselőház egyik első ülésén a kormányhoz interpellációt intéz, amelyben azt kérdezi meg, mivel indokolja meg az utóbbi időben rendkívül sűrűn előforduló nemességre emeléseket és kitüntetéseket, vajjon igaz-e az, hogy a kormány ezekért a kitüntetésekért politikai célokra pénzt harácsolt össze, amelyből választási alapot létesített. Ezzel szemben más oldalról jelentik, hogy Ugron Gábor egyelőre a parlamenti életben egyáltalán nem szándékozik részt venni. Orosz-japán háború. A döntő ütközet. Szt.-Pétervár. Kuropatkin utolsó jelentéseiben tüntető hangsúlyozással emlegeti, hogy a mandzsuriai orosz sereg szervezése kitűnő és minden hadoszlop a maga helyén van már megfelelő hadállásban. E jelentésből pátervári illetékes körökben azt következtetik, hogy Kuropatkin meg akarja győzni a döntő tényezőket arról, hogy a döntő ütközetet Mukden előtt akarja elfogadni. Az orosz sereg, bajban. Szt.-Pétervár: Oku serege átkelt a Hun-folyón és nyugat felől meg akarja kerülni az orosz szárnyat. Az itteni katonai körök véleménye szerint Kuropatkin kénytelen lesz nagyobb haderőt elvonni a hadműveletektől, hogy a megkerülést megakadályozza. Port-Arthur ostroma. Tokió. Jelentés érkezett, hogy az orosz hadihajók megkísérelték a kitörést a port-artúri kikötőből. Az ütközet még tart. Orosz mozgósítások. Kiev. Dél-Oroszországban a lakosság közt nagy a nyugtalanság és elégedetlenség a mozgósítás miatt. A behívott tartalékosok tömegesen szöknek meg, a nép zavargásokat visz véghez. A vasút állomásokat és a vasúti kocsikat megrongálja, mert a lakosság körében hitett talál az a hir, hogy Mandzsúriában az orosz csapatok éheznek és a nagy hidegtől sokat szenvednek. Czetz János halála. 1822-1904. ■ Messze földön, idegen világrészben, ötvenöt évi száműzetés után az 1848-iki honvédsereg és a magyar szabadságharc egyik legiatentumosabb és legkiválóbb katonája hunyta le örökre szemeit. Annyira távol és olyan magányosságban élte a száműzetés hosszú éveit, hogy halála híte is csak egy hónapi megkésés után, akkor ért el hazája földjére, mikor sírhantján már az utolsó göröngyök is rég elsimultak és földi maradványaira ráborult az idegen sír békét adó enyészete. Mély megdöbbenéssel és a részvét legfájdalmasabb érzésével vettünk hírt ennek az erős jellemű, páratlan hazafiságú és ritka derék katonának a haláláról. A késői könnyek és az utólagos gyász már úgy sem segíthetnek rajta, de a keserű érzések mégis könynyeket fakasztanak szemeinkből, arra a gondolatra, hogy ennek a kiváló magyar embernek, aki a jó hazafiak között is a legjobbak egyike volt, nemesen eltöltött, feddhetetlen élete után úgy kellett megválnia az élettől, hogy utolsó napjaiban, a válás nehéz óráiban, a nemzeti kegyelet legkisebb jelének megnyilvánulásával sem találkozhatott. Katonai és hazafias erényekben keresztülvitt, fényes haditettek és kiváló hazafias cselekedetek sorozatában lezajlott élet után, az elismerés helyett egyetlen jutalma a közöny volt, ami száműzetésének első percétől egészen a koporsójáig elkísérte. Pedig a magyar kormányok teljesíthették volna, kivált a millenium évben jogos vágyát, hogy hazahívják és hazajövetelének szándékát megkönnyítsék, hiszen életét, ifjúságát, jövőjét és mindenét feláldozta egykor ő is a hazájáért. A meghívás azonban mindegyre késett és az akkor hetvennégy éves tábornoknak lassanként utolsó reménye is megszűnt, hogy hazáját még egyszer láthassa. Az utazás fáradalmai, a hosszú úttal járó költségei pedig nem riasztották volna el a már akkor is félig világtalan, testileg letört katonát a hazajöveteltől, ám a meghívást hiába várta és az 1896-iki millenium, mely az ország ezredévi fennállásának örömünnepét ülte, megtörtént anélkül, hogy az örömünnepben része lehetett volna annak, aki a jó ha- szafiak soraiban nem közönséges haditettekkel s nem mindennapi talentummal utolsó erejéig küzdött ennek az országnak a fenmaradásáért. Most ott pihen idegen világrészben, messze földön ás a kegyelet, melyben egy idegen nép nemes érzülete részesítette, dokumentuma annak a kiválóságnak és nagyszabású jellemnek, melyet uj hazájában is utolsó leheletéig megőrzött. * Czetz János 1823 junius 22-én Gidófalván született. Atyja nyug. cs. és kir. őrnagy volt, ki fiát is korán katona-iskolába adta. A kiváló tehetségű Czetz János, mint fiatal hadnagy a hadiskolába, ennek elvégzése után a vezérkarhoz került. Magyar nyelven irta meg hires Hadnyelvtanát az „ausztriai hadsereg tisztjei számára.“ Könyvében már magyar vezényleti nyelvért hazd. Az első felelős magyar minisztérium alatt a hadügyminisztériumban szolgált. A szabadságharc kezdetén a rácok ellen harcolt, majd Kossuth erdélyi hadak vezérkari főnökévé nevezte ki. Az erdélyi hadjárat minden fegyvertényét intézte. 1849. májusában tábornoki rangot kap. A fegyverletétel után, parasztruhában menekülve mentette meg életét.