Vásárhelyi Hiradó, 1904. november (5. évfolyam, 263-288. szám)
1904-11-01 / 263. szám
V. évfolyam, 263 szám. •• *Hunvásárhely, 1904. kedd, november 1. 1 kr. (2 fillér.) PQLITIKAI LAP. FRISS UJSAIS. Szerkesztőség ^ ^dritey utca 34. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: vidékre po»t*n küldvt? Ávre 10 korona. Félevra 1 Wr'ítyodóv/« ti korona Verli Ar_ Főszerkesztő és laptulajdonoa: felelős szerkesztő: Dr. KENÉZ SÁNDOR, KOPOSDY DEZSŐ. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint közöltétnek Ami nincs a költségvetésben. — okt. 31. Lukács László hazánk pénzügyi helyzetét teljesen a saját és a kabinet szája ize szerint ecsetelte s egyúttal beterjesztette az egy milliárd koronát már a jövő évben jóval felülmúló deficitmentes költségvetési előirányzatot. Lapunk tere nem engedi, hogy a költségvetés tételeit részletezzük. Épen ezért elegendőnek véljük, ha általánosságban bíráljuk el, miféle eredményeket képes felmutatni Lukács László az általa tegnap beterjesztett költségvetési előirányzatban. Ezenkívül cikkünk végén rámutatunk arra, aminek benne kéne lenni, de még sincsen benne. Lukács László, amint előterjesztéséből kitűnik, nagy eredményeket ért el a lefolyt évben a pénzügyi terén. Csak egy a bökkenő! Nem az állami jövedelem forrásainak emelésében ért el nagy eredményeket, hanem az adók emelésében s az adók behajtásának szorgalmazásában. Pedig e kettő közt óriási és lényeges különbség van ! A jövedelmi források emelése ugyanis az általános és közvagyonosodást, az adóbehajtás rendkívüli túlszigorúsága pedig a pénzügyi források romlását eredményezi. Az a derű, az a rózsaszín, ami a költségvetést keresztül lengi, egyenesen az adók lelketlenül szigorú behajtásából származik. Ezáltal esetleg még egy-két évig mutathat fel a pénzügyminiszter vagy utóda látszólagos javulást. De ez a látszólagos javulás tényleg és valóságban nem más, mint az adófizetési képesség gyorsabb apasztása, az adófizető polgárság tőkevagyonának megtámadása. Az ily pénzügyi gazdálkodás mellett Magyarország hamarosan el fog vérzeni, ha államgazdaságunk egész rendszerét gyökeresen át nem alakítják. Az első és legsürgősebb reform, amit a pénzügyminiszternek már rég kötelessége lett volna a Ház elé terjeszteni, a progresszív adó behozatala. Mert a legszembeötlőbb istentelenség, hogy az adóterhek aránytalanul vannak el- és felosztva a kis- és nagyadózó, főleg pedig a kis és a nagybirtok között. A kisbirtok adója elviselhetetlen, míg a túlságosan agyonadóztatott kisbirtokos megterhelésével szemben a nagybirtok aránylag meg sem érzi a reá kivetett minimális adóterhet. És ezzel a progresszív adóztatással nemcsak a költségvetésen fog nagyot lendíteni az, aki behozza, hanem legalább ötven esztendőre megmenti főleg a magyar Alföldet a földművelő szocializmus rémétől. Általában pedig a költségvetés ránk azt a benyomást teszi, hogy nem csak a mi koldusországunk, de ha folyóink vize szivárványnyá változna, államháztartásunk akkor sem bírná ki a nap-nap után emelkedő új katonai terheket. De van ennek a költségvetésnek jellemző része is. Az, hogy belszükségleteire alig jutott garas, vagy csak fillér is, hol a közös kiadásokra száz és száz milliókat fecsérlünk el rendes, rendkívüli és pótkiadások eíméri. Csak egy hiányra mutatok rá: az ingyenes népoktatás hiányra. A milliárdot túlhaladó költségvetés mellett igazán úgynevezett »gyufára való spórolás“ az, hogy az állam által fentartott elemi népiskolákban nem törülik el a tandíjat. Ez kis dolognak látszik. Lehet, hogy az is. De tényleg és , lényegében nagy jelentőségű. És a magyar államnak semmiféle tőkéje nem hozná meg oly dúsan, busásan a kamatot, mint az a másfél ezer korona, amit a magyar nép legszegényebb részétől von el, mint tandíjat. De ezen, mind megteremné gyümölcsét abban az ezer és ezer idegen ajrkunak született, de magyarrá nevelt polgárban is, akik, ha a népi oktatás ingyenes lenne, ott a magyar állam népiskolájában, magukba szívnák a hazafias érzést. Én édes Istenem! Ha már oly pazarul költünk a közös ügyekre, , ha kantár nélkül lovagolunk az összbirodalom eszményének délibábja után, akkor pár garast a magyar faj nevelésére sem kellene sajnálnunk. Ha beruházásokkal gazdasági helyzetünkön nem javíthatunk, legalább pár ezer koronával mentsük meg a magyar hazának, a magyarságnak, a magyar nemzetnek azt a néhány ezer magyar fiút, akiknek szülei oly szegények, hogy nem képesek a tandíjat fizetni. Ingyenes népoktatás, jöjjön el a te országod! Hentaller Lajos: Az öreg honvédek nyugdija. Az öreg negyvennyolcas honvédek sorsán iparkodik lehetőleg segíteni a kormány. Új esztendőtől kezdve fölemelik valamivel az agg honvédek nyugdiját. A közvitézek nyugdija eddig hat korona volt havonkint, ezentúl nyolc korona lesz; az altiszteké nyolc korona volt, ezentúl 10 korona lesz., A tisztek nyugdíját is iparkodnak a lehetőségig emelni, de ez iránt még nem történt megállapodás. Ebből a nyugdíjemelésből ugyan még meg nem élhet egy-egy öreg honvéd, de hát az állam nem képes az egykori félisteneket a koldus sorból kiemelni, az adózók millió koronáit fölemésztvén a közös hadsereg emelkedő kiadásai. Orosz-japán háború. Az angol-orosz incidens csakugyan simulóban van. Az egyedüli érdekesség a Balfour angol miniszterelnök beszéde, amelyben igen érdekesen nyilatkozott a balti flotta merényletéről. A háború színhelyéről az a hír jön, hogy a japánok ismét megverték az oroszokat s három tengeri hajót felrobbantottak. A harctér Tokió Kuroki tábornoki főhadiszállásáról távirat érkezett, mely szerint a japánok 27-én ütközettel bevették Vaikaosant. Az ütközet reggel 8 kor kezdődött és délután 4 ig tartott. A japánok két gépágyút zsákmányoltak. Az oroszok veszteségét 200, a japánokét 170 főre becsülik. Az oroszok, akik Vaikaspant 14 ike óta nyolc századdal tartották megszállva és védműveket kezdtek emelni, a Sahon át visszavonultak. Port-Artur ostroma, London. Port- Artur helyzete felette válságos. E hó 2- án a japánok általános ostomot indítottak és az orosz ütegeket elhalgattatták. A japánok több erődöt rohammal bevettek és megszállottak. Egy benszülött hajós áttörte az ostromzárat és egy magánlevelet hozott Sanghajba, melynek az írója azt állítja, hogy Port Artúrban és körülötte a legutolsó nagyelkeseredett harcra készülnek. A japán gránátok több lőporraktárt felrobbantottak és a kikötőben levő orosz hajókon újabb sérüléseket okoztak. Az elszánt Kosdestvenski, London. A Daily Cronicle vigói tudósítója, aki megintervieválta Rosdestvenski admirálist, azt jelenti, hogy az orosz tengernagy el van rá tökélve, hogy ágyúit az angol csatornaflotta ellen szögezi, mihely kísérletet tesz arra, hogy az orosz flottát megállítsa. Rosdestvenski, aki kitűnően beszél angolul, az újságíró előtt is megmaradt annál az állításánál, hogy két japán torpedóhajó közeledett a balti flottához és az ágyúzás közben, amelyet az orosz hajók kezdtek meg, hat golyó érte az utóbbiakat, miközben ketten veszedelmesen megsebesültek; egy japán ágyúgolyó egy orosz papnak a karját sodorta el. A Körös Tisza Maros ármentesit a társulat közgyűlése előtt. — Közgyűlési tagok értekezlete. — A sajtóban és a közönség széles rétegeiben megnyilatkozó izgatottság, elégületlenség, mely a Körös Tisza-Maros ármentesítő és belvízszabályozó társulat újraosztályozási munkálatainak sérelmes és sok tekintetben igazságtalan voltánál fogva Makó, Szeged és több érdekelt község hatóságát is arra bírta, hogy a sérelmes munkálatokkal szemben erélyesen állást foglaljanak — városunk hatóságát is megmozdította. Juhász Mihály polgármester a sajtó első hangjaira, átírt a társulat főigazgatóságához, a végre, hogy az újraosztályozási tervek városunkban kifüggesztesseztek. A főigazgató megtagadta jogos kérelem teljesítését. Aztán beavatkozott a miniszter is. De a beavatkozásnak foganata máig sincs. November hó - én, pénteken, rendes közgyűlését tartja városunkban a társulat. Ezt a közgyűlést megelőzőleg hívta egybe, közös értekezletre, polgármesterünk tegnap a társulat közgyűlési szavazati joggal felruházott tagjait. Az értekezleten, az összehívó Juhász Mihály kir. tan., polgármesteren kívül, a következők vettek részt: dr. Endrey Gyula, dr. Hódy Mózes, Lázár Lajos, Ember János, Epstein Gyula, Gojdár János, Török Péter, Borotvás Kálmán, P. Hegedűs Sándor, Kenéz Péter, Nagy Mihály és dr. Szabó Elemér jegyző. Az értekezlet közérdekű megállapodásait a következőkben közöljük : A központi választmány, évi jelentésének tárgyalásánál Juhász Mihály polgármester felszólal és a költségek kirovásának eddigi aránytalan és igazságtalan kivettési módjával szemben azt indít-