Vásárhelyi Hiradó, 1904. december (5. évfolyam, 289-314. szám)

1904-12-01 / 289. szám

V. évfolyam, 289 szám Hunvá­sárhely, 1904. csütörtök december 1________1 kr. (2 filler.) POUTI­KAI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: gitUtaca poetia JílIcstö r.Kjiss t?rc H­­oron­a. FAléria 7 koronna. IVwjjísdévsft 8 korony, f?P.Az Főszerkesztő és laptulajdonos: Dr. KENÉZ SÁNDOR. Szerkessztőség: IV., Andrássy­ utca 34. TK 1 131-­011-aZÁM *7.r­osss ussáe. Felelős szerkesztő: KÖPÖSDY DEZ­S­Ő. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések díjszabás szerint közöltéinek Karhatalom a Házban. — november 30. A bekövetkezendő parlamenti erőszakosság mindjobban előtérbe tolja a parlamenti karhatalom szer­vezésének kérdését. Közölték már azt a hírt, hogy a képviselőház háznagya ötven erős férfit a csend­őrség kötelékéből átvett s a kép­viselőház szolgálatába szegődte­tek Ezt a közlést illetékes helyen nem erősitik ugyan meg, de nem is cáfolják. A legközelebbi napok, december elseje, vagy másodika fognak e tekintetben teljes vilá­gosságot hozni Akkor kerülnek köztudomásra az idevágó intézke­dések. Tisza István miniszterelnök az 1948: IV. törvénycikk 12-ik sza­kaszából vezeti le a karhatalom lehetőségét. Ez a szakasz mondja, hogy a rend és csend föntartásáról az elnök, a terembiztosok, szük­ség esetén pedig a nemzetőrség segítségével is gondoskodhatik. Tisza ezt a negyvennyolcas tör­vényt úgy értelmezi, hogy a nem­zetőrség a képviselőkkel szemben is igénybe vehető. És itt van a tévedés. Egy közjogi tekintélyünk, ki éppenséggel nem gyanúsítható el­lenzéki érzelmekkel, fejtette ki, hogy a negyvennyolcas törvény­nek ez a rendelkezése csakis a hallgatóság karzatára vonatkozik. Kitűnik ez a szakasznak elhe­lyezéséből is: az előtte és utána levő szakaszok ugyanis a karza­tok rendbontásának módjairól szól­nak csupán. De különben is a nemzetőrséget a 68 iki törvény megszüntette. Igaz, hogy a házszabályok sze­rint ott, ahol a képviselőház kap­csán a nemzetőrségről van szó, a nemzetőrség megszűnte óta a nemzetőrség helyett fegyveres erő értendő,­­ de az ily fegyveres erő alkalmazásának a Ház tagjai ellen való értelmezése, legkivált az ily erő külön szervezése, nem maradna következések nélkül az amúgy is megfogyott szabadelvű­­pártban. E párt tagjai sorában jó számmal vannak, akik nagy­­nehezen ugyan, de passzíve nézik a történtteket, ám újabb erősza­kosság esetén kilépnének passzivi­tásukból, igazabban szólva, ki­lépnek a pártból. S akkor Tisza István kormánya nyomban kisebbségben marad. Vagyis Tisza István gróf e szerint nagyon is kétélű fegyverrel ját­szik, mikor a karhatalmat muto­gatja. Elválik röviden: Be meri-e vál­tani fenyegetését. A munkás vasárnapja, Bihar­ vármegye gazdasági egye­sülete akciót indított a vasárnapi józanság érdekében s a mozga­lomhoz társul szegődött a napok­ban Pest megye gazdasági egye­sülete is. Naivitás azonban az, amit elérni akarnak, olyan naivi­tás, amit a nálunk semmivel sem kevésbé korhely Anglia megenged­het magának, de amire mi nem is gondolhatunk. Azt kívánják a bihariak, hogy vasárnap ne legyen szabad ki­nyitni a korcsmákat. Az aki a mai rend mellett, a pihenés nap­ján egyik korcsmából a másikba dülöng, rá legyen kényszerítve a szolid mulatságra. Valahol a messze jövendőben talán olyan kép is lebeg az akció kezdeményezői előtt, ami­ben pater familiae családja köré­ben bibliát olvas. Az asztal körül elégedett asszony, meg jól öltözött, tiszta gyerekek, akiknek a testére ez idő szerint azért nem jut jobbfajta rongy, mert a ruha árát a korcsmáros zsebeli be. S talán megváltozik a munkás ember otthonának képe is. A bűzös odú helyett egészséges, tiszta kis la­kásokban pihen meg a munkás. A szombati bér nem kotyog le egy nap alatt a torkán ... — Hiábavalóság . . . Ennek a moz­galomnak nem lehet megnyerni a snapszputik legmagasabb pro­tektorát, az államot. Míg olyan primitív és lelketlen a pénzügyi berendezésünk, hogy állami bevételeink érdekében minél több holtrészeget kell belekiván­­nunk az árokba — hétfőn reggelre, nem zárják be vasárnapra a korcs­mákat. Nagyon bizalmas! Kedves kartárs­! A hétfői megyei köz­gyűlésen a szövetkezett ellen­zék támadást intéz a kormány ellen. Közismeretes előtted az a kiváló jóakarat, melylyel a kormmányelnök úr a községi jegyzők iránt viseltetik és bizo­nyára rut hálátlanság volna ré­szünkről, ha mi őt ezen nehéz perceiben nem támogatnánk, ezzel is bizonyságot tennénk arról az igaz megbecsülésről, melyet vármegyénk intéző körei tőlünk bizonyára megérdemel­nek. Felkérünk tehát, hogy szí­ves a hétfői megyei közgyűlé­sen személyesen megjelenni, sőt mindazokat, kiket pártunk ré­szére biztosíthatsz, a közgyű­lésre behozni és szavazataitok­­kal bennünket támogatni. Am­eny­­nyiben pedig ez esetleg anyagi áldozatba kerül, hétfőn szám­­ládat kiegyenlíteni fogjuk. Min­denesetre kérünk, tartsad ezen levelemet teljesen titokban, hogy a vatlanok arról tudomást ne szerezzenek. Budapest, 1904. november 26. Szegedi Albert, Kovács Gyula, Bitskei Gyula. Bizalom — kormánypénzen. — A kormánypárt korrumpálása. — Mindenfelé megbotránkozást kel­tett az a leleplezés, amelyet Gul­­ner Gyula államtitkár tett a pest­­megyei gyűlésen. Bizalmas leve­lekben hívták föl az összes köz­ségi jegyzőket, hogy akiket csak behozhatnak, hozzanak be a sza­vazásra, ami anyagi áldozatba ez kerül, azt Budapesten megtérítik. Az egész közvélemény elfordul az ilyen korrupt eljárástól. Itt adjuk egész terjedelmében a levelet, a­melyet a központból küttek szét a vidékre . Orosz-japán háború. Port-Artur ostroma. London. Szent-Pétervárról érke­zett jelentés szerint, amely az orosz vezérkartól származik, a japániaknak szombaton Port-Ar­­tur ellen megkezdett támadását a helyőrség fényesen visszaverte. Ezt a hírt Tokióból érkezett ma­gánjelentések is megerősítik, ame­lyek azt mondják, hogy a japá­niaknak sikerült ugyan Erlungsan külső erődjeinek, Osterlingnak és Majokobie Jamadienek szétrombo­­lása, a Sungsusan és Kikvansan elleni támadás azonban meghiú­sult. A japániak veszteségeit két­ezer emberre teszik. Mandzsúriában. Berlin. Mukdenből jelentik a Berliner Lokalanzeiger­nek, hogy e hó 24-ike óta a japániak a ke­leti szárnyon több támadást intéz­tek az oroszok ellen és Rennen­kampf hadosztályát néhányszor komoly veszedelemmel fenyegették, 25 én egy ellenséges dandár 12 ágyúval kétszer is intézett siker­telen támadást az orosz előőrsök ellen és támadását a következő napokon is megújította és csak akkor állt a megtámadott előőr­sök támogatására. A leghevesebb támadás 27-én reggel 7 órakor kezdődött az oroszok legszélső keleti szárnya ellen, heves harc után azonban ez is meghiúsult. Iparunk és kereskedelmünk bajai. Évtizedes tapasztalatainkat le­szűrve, arra a meggyőződésre kell, hogy jussunk, hogy Magyar­­ország azon közgazdasági szere­pét, melyre hivatva volt, csakis mesterséges akadályok miatt nem töltötte be mindez ideig. Sötétbe ugrásnak nevezik a magyar iparosok és kereskedők követelte önálló vámterület sürgős felállítását, ámbár legyen az sö­tétbe ugrás, még akkor is, sőt semmi fáradságtól vissza nem ret­tenve, megfeszített erővel küzd­­jünk azért, hogy gazdasági füg­getlenségünk újra a régi fényével ragyogjon fel. Ha végig tekintünk a népek gazdasági történetén, nem fogunk találni egy pontot sem, mely bi­zonyságot tenne arról, hogy egy erősebb államtól való függés an­nak a kisebb szövetséges állam­nak megerősödésére szolgált volna, hanem ellenkezőleg, azt fogjuk tapasztalni, hogy mindez orszá­gok iparából úgy lett versenyké­pes, hogy iparának megvédését a túlnyomás és a csírájában való megölés ellen úgy védelmezte, hogy az iparcikkekre magas védő­vámokat vetett ki. A keleti államokba való kivi­telre mi volnánk hivatva, azon­ban a közös vámterület következ­tében, kénytelenek vagyunk tehe­tetlenül szemlélni, hogy mint hó­dítja el Ausztria, ez a tehetetlen Moloch, előlünk a keleti piacokat. Eklatánsabb bizonyíték nem szükséges az önálló vámterület mellett, mint az, hogy az ország iparosai és kereskedői egy szív­vel-lélekkel követelik a vámkö­zösség felbontását. Mindennél fontosabb iparfej­lesztési tényezőknek tartjuk a ke­reskedőket. Ők állanak közvetlen összeköttetésben a gyárosokkal, ennélfogva ők, ha hazafias hiva­tásukat kellőkép felfogják, köz­vetítői szerepet kell játszaniok a magyar ipar fejlesztésében. Hátramaradottságunkat még nyo­masztóbbá teszi az, hogy közgaz­dasági tényezőink örökös háború­ban vannak egymással. A köz­gazdaság alkatelemeinek össze­tartása, egymás kölcsönös gyámo­­lítása volna ama hatékony eszköz, amely gazdasági fejlődésünket ma­gas fokra emelné. Ha a kereske­delem, ipar és mezőgazdaság nem képeznek egy szerves egészet, ha ellenséges lábon állanak egymás­sal, úgy mindeniknek a fejlődése szárnyaszegett s az ellenséges in­dulat a legjobb akaratú törekvés érvényre jutását is meggátolja. De nem elég a békés egyetértést és a kölcsönös támogatást hangoz-

Next