Vásárhelyi Hiradó, 1905. február (6. évfolyam, 28-51. szám)

1905-02-01 / 28. szám

VI. évfolyam, 28. szám. POLITIKAI LAP. ELÖFIZETÉSI ÁRAK: vidékxe postás limesz korona. Félém 7 korona. Kegyedéra ír korona 50 file/ Hunvásárhely, 1995 szerda, február 1. 1 kr. (2 fileT.) friss újság. Szerkesztőiség: IV., Andrássy utca 34. TRJLSFON-SZIM 87. Pósserkesztö és kaptaiaií Jonos: Pereica szerkesztö: Dr. KENÉZ SÁNDOR. KÖPOSDY DEZSŐ. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések di Iabás szerint közöltéinek Harminc év bűnei. — január 31. Paródiája volt az igazi liberalizmusnak. Mert csak önmagával szemben volt szabadelvű, amenynyiben magának mindent megengedett. Szabadelvüsége abból állott, hogy készségesen meghajolt a bécsi akarat előtt; társadalmi szabadelvüsége pedig abból, hogy rendjeleivel, ciniosztogatásaival a magyar társadalom jellemét megmételyezte. Mert hittelen sáfárja volt a nemzet jogainak. Mert gyavaságánál és kishitűségénél csak önzése és falánksága volt nagyobb. Mert klikkuralmat szervezett, pártmonopóliumot csinált harminc esztendeig és ezalatt elfelejtette kiépíteni a magyar nemzeti állam épületét. Pedig erre és nem vicináliákra kapott koncessziót a nemzettől! Állandóan szabadelvűnek nevezte magát és esze ágában sem volt, hogy Magyarországot a demokrácia utján, tehát az igazi szabadelvűség irányában vezesse. Ellenkezőleg. A rangvadászatot, a címerhajszát mozdította elő. Osztályérdekeket kultivált. Gazdag parnevük gőgjét elégítette ki. Magyarország polgáraiban nem a polgári önérzetet, hanem a kitüntetések, cafrangok után kapkodó beteges hiúságot eléghette ki. Bárókkal és udvari tanácsosokkal árasztotta el a magyar közéletet az igazi szabattelvűség szégyenére és gyalázatára. Egyszer ember élte meg magát, amikor a függetlenségi párt évtizedes sürgetéseire küzdelembe állott a kötelező polgári házasságért. S ha be van bizonyítva, hogy ezt is taktikából cselekedte, hogy a hadsereg magyarságának nemzeti követeléséről elterelje a figyelmet. Mert ennél a pártnál taktika volt minden — és taktikáját nem a a meggyőződés, nem a nagy eszmék tisztelete, nem az igazi szabadelvűség szeretete sugalta, hanem a legdurvább önzés, a legcinikusabb hatalomvágy. Harminc évig szolgálta ez a párt a Magyarország kárára becstelenül kezelt kiegyezést, a meghamisított dualizmust, a csalfa paritást, a katonai gőg szemtelenségét. Harminc évig tűrte, hogy a magyar állam nyelvét a közös hadseregben ezrednyelvvé degradálják és a leghitványabb osztrák hadnagyocskának is joga legyen lenéző gúnynyal beszélni a magyar néptörzsről. Harminc évig tűrte, hogy külföldön a magyar állam lobogója egy meghódított tartomány alázatos szerénységével húzza meg magát a széles, hatalmas pöffeszkedő osztrák zászló árnyékában. Harminc évig tűrte azt a hihetetlenül pimasz állapotot, hogy ne csak Európa ne találja meg a magyar állam szuverenitását a mi közös külügyi hivatalainkban, hanema külföldre került magyar alattvaló is csak elvétve találjon embert a közös követségeknél és konzulátusoknál, aki magyarul tud felvilágosítást adni a magyar állam polgárának. Harminc évig tűrte, hogy a magyar iskola, mint az egységes magyar állam legerősebb fegyvere, elessék vezető szerepétől és átalakító hatásától. Harminc évig nem tette kötelezővé a magyar állam nyelvét ez ország valamennyi iskolájában. Harminc esztendei bűnök, mulasztások és visszaélések után a nemezis végre utolérte a hamis liberalizmusnak ezt a nagy szövetkezetét ... a különböző miniszterelnöki szerelmeknek ezt a szolgálatkész kokottját. A megvadult vaskéz a törvénytisztelő, al-jkormányvédő ellenzéket akarta összemorzsolni — és olyat ütött a saját pártjára, hogy a korifeusok, mint a záp- és metszőfogak, kiröpültek belőle, az összezúzott test pedig ott hever végső vonaglások közt a Lloyd-klub termében, a fátyollal letakart Bánffyszobor talpánál. Ha ilyen párt kimúlik a világból , melyik igaz magyar ember fog könnyeket hullatni érte? Ki fog meggyászolni egy elszálló lidércnyomást ? Tisza újabb csalódása. Ha gróf Tisza István azt hiszi, hogy ürömpoharát már kiitta, nagyon téved. Tiszáról ugyanis föltehető, hogy fanatizmusában levonja a legvégsőbb követeléseket és bolond tervei védelmében elmegy az ellenzékbe. Arra számít, hogy ötven ember követni fogja. Micsoda lesújtó csalódás lesz ebből! A kormánypárt maradványai csak arról gondolkoznak, hogy miképen juthatnának bele az új többségbe is, legkisebb gondjuk is nagyobb annál, mint a bukott vezért követni az ellenzéki száműzetésbe. Ha Tisza ki fogja adni a jelszót, hogy fel az ellenzékre, talán egyen követni fogják, ezek az egyen lesznek Gajáry Gáza, ha lesznek, mert azt sem tartjuk kizártnak, hogy ő így meggondolja a dolgot. Ezért nem tartjuk kizártnak, hogy Tisza nemcsak a miniszterelnökségről, hanem a mandátumról is le fog mondani. Mit is tehetne egyebet az utolsó és legkeservesebb csalódás után ? Tisza a királynál. Bécsből jelentik. Szerdára várják, hogy Tisza miniszterelnök Bécsbe érkezik. Tisza, kit a király külön kihallgatáson fogad, elő fogja terjeszteni a kormány írásos lemondását, referál a helyzetről és utódot fog maga helyett ajánlani. Azt hiszik, hogy a király Tisza lemondásának elfogadása után több kiváló magyar politikust fog magához hivatni, hogy véleményüket a helyzet tisztázásáról és a válság megoldásáról meghallgassa. Azok közt, kik a királyhoz előrel láthatólag meghívást kapnak, Andrássy Gyula grófot, Széll Kálmánt, Darányit, Wekerlét és Kossuth Ferencet emlegetik. / Delegációk. A delegáció ülésszakát tudvalevőleg őszre halasztották. Erre vonatkozólag a félhivatalos Bud. Tud. a következő közleményt bocsátja ki: A lapoknak az a híre, mintha a delegáció ülésszakát a magyar választások eredménye miatt halasztották volna őszre, nem való. A delegációknak az őszre való egybehívása már a múlt év októberében elhatározott dolog volt, mert a két parlament nagy munkaprogrammja mellett a delegációk ülésezése a nyári szünet előtt nem igen látszott lehetségesnek. Ifiainak viszont elárasítoknak gyári áron. illindsis- féle vonalzású irkákat, hrótollakat, tollszárakat, levélpapírokat, tintákat, trónokat, képeslapokat s könyvkereskedét. Dura lajos Kormányképesség. — Kossuth, nyilatkozata. — Kossuth Ferenc egyik beszédében olyan nyilatkozatot tett, amely kétségtelenül hozzá fog járulni ahhoz, hogy a helyzet tisztázódjék és alkalmas arra, hogy vagy pozitív, vagy rosszabb esetben negatív irányban utat mutasson a jövő kialakulására. — Ha igazán alkotmányos országban élnénk — mondta Kossuth — ma természet szerint a függetlenségi pártnak kellene kormányra jutni. És nincs is ok, hogy ez meg ne történhessék, a függetlenségi párt épp oly jogosult a kormányzásra, mint akármelyik másik. Programmja nem sufidinasztikus, sőt az úgynevezett hagyományokkal sincs ellentétben. Végül kijelentve Kossuth, hogy abban az esetben, ha a sors úgy fordulna, hogy hazájának rá volna szüksége mint miniszterelnökre, ő nem habozna ezt elfogadni. Ostoba babona az, mely arról beszél, hogy a függetlenségi párt nem kormányképes. Miért? Ilyen alkotmányjogi tételnek a forrása csak két dolog lehet: vagy a törvény, vagy az állandó szokás és gyakorlat. Tételes törvényünk, vagy törvényes intézkedésünk egy sincs, amely eltiltaná a kormányképességtől a függetlenségi pártot. Ilyen badarságot nem is lehetne törvénybe foglalni. Szokásunk, gyakorlatunk e tekintetben pedig nincsen, nem is lehet, mert 1867 óta a függetlenségi párt még többségben soha nem volt, kérdés nem is esett a kormányra jutásáról, szokás vagy gyakorlat e téren tehát ki nem fejlődhetett. Törvényes lehetetlensége egy esetleges Kossuth-kabinetnek tehát semmi esetre nincsen. Tessék logikusan gondolkozni, tessék a tételt szigorúan alkotmányos felfogással mérlegelni s egyszerre eltűnik a zavar. Íme, a függetlenségi párt többségre jutott a választáson, megilleti tehát a kormányalakítás joga. Alakítson kormányt! A programjában kétségtelenül benne lesz a hatvanhetediki kiegyezés átalakítása. Álljon elő vele! Vagy többséget kap rá a parlamentben, vagy nem. Ha igen, akkor a nemzet akarata a megváltoztatás, ha pedig nem, akkor bukik a kormány s felváltja az a párt, amelynek a programmja a nemzet akaratát fejezi ki. Ez nem zűrzavar, hanem a rend. S az átlátásához csupán csak az kell, hogy szabadulni tudjunk a kormányképtelenség babonájától.