Vásárhelyi Hiradó, 1905. április (6. évfolyam, 79-104. szám)

1905-04-01 / 79. szám

2 egy nagy győzelmet nem arat. Nagy gyorsasággal folytatják az előkészületeket a háború folytatá­sára. Arról már nincs szó, hogy újabb 400.000 embert küldjenek a harctérre mert a nagy terv most az, hogy ki kell fárasztani az el­lenséget. A fő dolog időt nyerni, hogy azalatt a japánok kimerülje­nek. A cár le akar mondani. A cár a leghatározottabban a háború folytatása mellett nyilat­kozott. Azt mondta, hogy ha kény­szerítve lenne aláírni a békét, azon­nal lemondana. A cár öngyilkossági kísérlete. A „Newyork Herald“ kiadása jelenti Pétervárról, hogy a cár meg akarta magát ölni, anyja azon­ban az öngyilkosságot megakadá­lyozta. A cár kezén megsebesült. A „Marin“ szintén felemlíti eze­ket az öngyilkossági híreket, de azokat alaptalanoknak jelenti ki és azt mondja, hogy a cár kezén véletlenül sebesült meg. A japán sereg előnyomulása. Tokiói távirat szerint a japáni sereg gondosan nyomul előre és be akarja keríteni az oroszokat. A japáni hadvezetőséghez olyan je­lentések érkeztek, hogy az orosz seregek Karbinig fognak vissza­vonulni és fel fogják adni a vla­­divoszto­d útvonalat. Békehírek. New York. Az Associated Press szentpétervári képviselője távira­­tozza, hogy már megtették az első lépést a békekötésre. Orosz­ország Japánnal közvetve közölt néhány negatív feltételt, amelyek alapján megtörténhetnék a béke­kötés és pedig, hogy ne történjék területátadás és ne adassák hadi­­ kárpótlás, Oroszország Japánra bízta a döntést, hogy ez alapon megkezdhetők e a tárgyalások. Japántól nem érkezett felelet. Az özvegy cárné veszedelemben. London. Hir szerint Alexandre királyné levélben megkérte test­vérét, az özvegy cárnét, hogy sietve hagyja el Oroszországot és utaznék Kopenhágába, mert na­gyon aggódik életéért, amíg Oroszországban marad. HÍRE­K. — márc. 31. Március idusának törvénybe iktatása. Szirmai Vidor dr. bajai ügyvéd és lapszerkesztő törvény­javaslatot dolgozott ki, amely az április 11-ikét nemzeti ünneppé avató törvénycikk eltörlésére és március 15 ének, mint nemzeti ünnepnek törvénybe iktatására irá­nyul. Baja város törvényhatósági bizottságának közgyűlése, Beze­rédy István, Szabadka és Baja városok főispánjának elnöklete alatt egyhangú lelkesedéssel ma­­­gáévá tette a hazafias indítványt, amelyet pártolás végett az összes törvényhatóságoknak megküld. — A Szerdahelyi szobor ügy. Már-már feledésbe kezd menni a Szerdahelyi-szobor ügye. Legújabb hír felőle, hogy a szobor­bizott­ság április 3 án, délután ülést tart a városházánál. — Az agyagiparos munkás­­házak ügye. Meleg rokonszenv­vel és élénk érdeklődéssel kíséri a közönség tálas iparosaink moz­galmát, hogy hatósági és állami támogatással munkásházakat épít­hessenek. Ma volt ebben az ügy­ben a város részéről kiküldött bizottság értekezlete, amelyen az agyagiparosok nagy része jelen volt. Kérdés tárgya volt, hol he­lyezzék el a telepet. A többség a Makói-út és Dil­inka temető közötti térre szavazott. Mekkora legyen az udvar, legkevesebb 150 négyszögöl, volt a válasz. Be­mutatta a főmérnök az egyes la­kások tervét, amelyben 2 terem mindenfelé 5 méter s egy konyha ugyanolyan területű. Azonkívül 10 méter hosszú s 3 méter szé­les ereszet 5 méteres hosszú lenne. Általánosan tetszett s hogy az ára 2167 korona telek nélkül azt se bánják iparosaink. Csak az a kívánságuk, hogy évi 100—140 koronánál többet össze vissza ne keljen fizetniök s az épületeket bemeszelve kapják. Fogas kérdés lesz ez igy és aligha semmivé nem lesz az egész, mert a bizott­ság 100—140 korona évi fizeté­sére nem lesz képes nekik a leg­jobb akarat mellett sem házat épitni. — A szerajevói magyar egy­let. Boszniában eddig csak a német iparnak volt piaca s el­lepte Boszniát a német vidéc, akár csak Magyarországot. Mivel­hogy a kormányzás is németül megy, annyi ott a német, mint akárcsak Budapesten, hogy egy­mást éri. Lassan szaporodik a magyarok száma is, akik legin­kább iparosok és kereskedők. Annyian vannak, hogy egy kis egyletet is alapítottak a magyar­ság ügyének Boszniában való előmozdítására. Igaz, hogy nekünk még több pénzünkbe és vérünkbe van Bosznia, mint az osztrákok­nak, de mi még Budapesten sem vagyunk rendben a magyar ügy­gyel. De azért a tanács nem zár­kózik el a segélytől. — Ki megy Cirkvenicába ? Az idén is, mint a múlt évben, annak rendje módja szerint közzé teszi a város, hogy alapítványi he­lyére egy szegény sorsú angol­kóros gyermeket elküldhessen. A múlt évben nem került akit a vá­ros elküldött volna. Úgy látszik, most sem kerül a városban angol­kóros gyermek, mert a tanács fel­hívta a főorvost, hogy tegyen jelen­tést, nem­­ jelentkezett nála va­laki az alapítványi hely elnyeré­­sére ? — A D. M. K. E. ülése. A Délvidéki Magyar Közművelődési Egyesület helybeli fiókjának vá­lasztmánya szombaton délután 5 órakor a Kaszinó éttermében ülést tart a folyó ügyek elintézésére. — Nem akar a krumpli jön­ni. Többszöri sürgetésre a mi­niszter azt szente, hogy küldi már a 7 vagyon krumplit. Ma ismét táviratozott a polgármester a magyar gazdaközönségnek, mint aki a krumpli szállítását eszközli, hogy küldené már a krumlit. Ta­lán egy hét múlva itt lesz, ha mindjárt elküldik. — Nyugdíjazások a város­nál. Legújabban mint azt már máskor is megírtuk nyugdíjazta­tásukat kérték a városnál Poko­mándy Imre tanácsos, Fári János rendőr és Tatár Kis Pál rendőr. A nyugdíjazási ügyet az úgyneve­zett nyugdíjügyi bizottság veszi tárgyalás és megbírálás alá s ez a bizottság megállapítja, hogy egyik, vagy másik kérvényezőnek mennyi nyugdíj jár. Ez a bizott­ság április 3 án, délután 3 óra­kor ül össze, hogy az ügyeket előkészítve, terjeszthesse az ápilisi közgyűlés elé. Törvényszék Makón, Makó város képviselőtestülete mozgal­mat indított a végből, hogy Makón kir. törvényszék állittassék fel. Az ügy előkészítésére dr. Dózsa Sámuel megyei főügyész elnök­lésével bizottságot küldött ki. Telket a vármegye telkéből vesz­nek, mely éppen a járásbíróság mellett van, a város pedig tégla­gyárából ingyen adja a szükséges téglát. Az ügy támogatására fel­kérik Nagy Sándor és Návai La­jos orsz. képviselőket. — Tanítók estélye. A hely­beli tanítói kar szombaton este a „Szarvas“-ban társasvacsorával egybekötött táncmulatságot rendez. Az estély igen népesnek és kelle­mesnek ígérkezik. Az aláírások szerint a termek egészen megtel­nek. — Talált kulcs. A piac al­kalmával valaki egy kis kulcsot elvesztett. Jogos tulajdonosa je­lentkezzen érte a rendőrségen. — A villámáram erőssége. Sokszor gyanakodva nézzük, hogy milyen véresen égnek itt is, ott is a villámlámpák, mintha gyenge volna a vezetékekben levő áram. Már kérdést is intéztek hozzánk e tárgyban, hogy mi az oka en­nek ? Most megnyugtatjuk a kö­zönséget arról, hogy az áram elég erős. A napokban vizsgálta meg a főmérnök a városban több helyen s úgy találta, hogy a szerződés szerinti áramerősség he­lyei közel még túl is megvan. — Drougeria. Az Andrássy­­utcai drougeria a napokban hi­vatalos közegek jelenléte mellett megnyílt. Most már felhívjuk­­. olvasóink figyelmét a Drougeriára, hogy miféle szereket lehet kapni, arról a kiadott hirdetés számol be. A feledékenység netovábbja. A bécsi rendőőrigazgatóságon csü­törtök hajnalban egy 30 évesnek látszó elegáns úriember jelent meg és kérte, hogy mondják meg, hogy ő kicsoda. Eleinte rossz tré­fának vették a dolgot, de kiderült, hogy az idegen emlékezőtehetsé­gét hirtelen teljesen elvesztette. Három órával később egy inas jelent meg a rendőrségen, aki gazdáját, T. grófot kereste, aki­be­m volt más, mint az az ur, aki a saját nevét elfelejtette. — Zsebtolvaj tettenérése. Kocsis Julianna a piacon azon vette észre magát, hogy va­­laki zsebében kotorász. Odakapott és a Török Teréz ismert zsebtolvaj kezét megfogta, amint a zsebből az kezét hirtelen kirántani nem tudta. Török T. öklét a Kocsis Julianna fogásából kirántotta s elszaladt. Csak később vette észre Kocsis Julianna, hogy kis pénzes tarisznyáját is elvitte 3 korona összeggel. A tüzérkapitány tragédiája. Kassán 28 án temették el katonai pompával Reindl tüzérkapitányt, aki, mert lábát kitörte, agyonlőtte magát. Az elhunyt 40 éves, bécsi születésű, de magyar ember volt.­­ úgy látszik, pillanatnyi meggon­dolatlanságában követte el tettét, ezért feleségének és négy gyer­mekének, akiket rajongva szere­­tett, egy sornyi írást sem hagyott. — Házi tolvaj, Pákozdi állat­orvost egyre lopják. Hol drága tyúkjai, hol más egyebe vész­ül. Most panaszt emelt a rendőrség­nél, hogy szobájában, az Íróasztal fiában tartott pénzre jár rá valaki s lassan kint 200 koronát elhor­­dogatott. Cselédjeit elbocsájtotta s mivel bizonyítéka nincs, ismeret­len tettes ellen tett panaszt. Ír­nunk se kell, hogy a rendőrség nyomoz. A cenzor és az anyós. Hogy Oroszországban milyen alapos és körültekintő a cenzúra, azt eléggé mutatja ez a kis eset. Kroshnecky újságíró néhány vidéki lapba hu­moros cikket akart közölni Anyó­sok cím alatt. — Nem lehet, — mondta a cenzor. — Tilos a vic­celés az anyósokkal, mert attól lehet tartani, hogy ez megboly­gathatja a családi élet alapjait. A szerző már lemondott min­denről, amikor a cenzor egyszerre csak visszatartja. — Megálljon csak, azért mégis meg lehetne megtenni a cikket. Helyettesítse az Anyósokat Apó­sokkal, minden egyéb maradjon meg. — Csakugyan megy akkor a cikk ? — Föltétlenül. Az apósok meg­támadása ellen nincs tilalom. Az újságíró megfogadta a cenzor ta­nácsát, és a cikk megjelent. — Ekét találtak. Ki gondolná, hogy még ekét is el tud valaki veszteni s nem keresi? Még az őszi vásáron október 15 én szom­baton a Klauzál utcán találtak egy ekét s bevitték a rendőrségre. Hiába hirdették, tulajdonosa még máig sem jelentkezett érte. Botrány egy football mat­­chen. Glaskowban egy ottani football matchen a minap óriási botrány történt, úgy, hogy végül a játékot is abba kellett hagyni. Vagy százham­incezer főnyi néző­­közönség, amely megbotránkozott azon, hogy a biró a glasgowi Celtic csapat és a vendég Ran­­ger-egylet közötti küzdelem egyi­kében a glasgowiakra kedvezőtlen döntést hozott, áttörte a korláto­kat és megverte a birót. Egy csa­pat a vendég játékosokkal hason­lóképpen akart elbánni, de ezek­nek sikerült magukat keresztül­­törniök. A rend nagy nehezen helyreállván, folytatták a mérkő­zést, de néhány perc multva vég­leg abba kellett hagyniok, mert a tömeg újra betódult a játéktérre és bántalmazta a bírót, akit csak a rendőrség tudott megszabadítani. — Iparengedélyt kapott: Gonda György kőműves és ip­ar­­igazolványt kapott: Keiler Sámuel harisnyakötő és rövidáru keresk., Kardos Imre bognár. Iparát be­szüntette: Rózsa János sertés­kereskedő. Iparlajstromból hiva­talból töröltetett: Halasi Gáspár szabó, Árvai János férfi- és női ruhakereskedő, B­llisz Ödön bőr­kereskedő, Dobsa Bálint bor és kávémérő, Mank Éva divatárus, Rabenstein Rozália szatócs, Ka­szás Zsófia férj. Szűcs Lajosné, Tódor István tojáskeresk., Nagy János juhvágó, Győri Imre női­­ és férfi lábbelikészítő. 1905. szombat, április 1.

Next