Vásárhelyi Hiradó, 1905. május (6. évfolyam, 105-130. szám)

1905-05-02 / 105. szám

VX érfolyant 105. %?Ám. Hm^ádMírhaiy, 1905 kedd, május 2. POLITIKAI LAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Tiilikr* ponti* kfttdvn K«»•* t­rrr H Kd­oxtk. féUt.; 7 korona. | HepptátTr* S kom»* no ftllfr FRISS ÚJSÁG. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. KENÉZ SÁNDOR. 1 fer. (2 fillér.) Serketitőség: IV., Andrássy-út -* 34. TEUCFON-SZILM #7. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. Hirdetések dijszabás szerint közöltéinél: A nép hatalma. — május 1. Az országgyűlésen egy alka­lommal Prónay Dezső báró azt a kérdést fejtegette, hogy mi lett volna az országra nézve nagyobb , szerencsétlenség, ha török uralom­­ alá jut, vagy az, hogy az osztrák­­ hatalom alá került. Prónay az ő lángoló hazafias érzelmével fes­tette azt a sok-sok pusztulást, amit az osztrák katonai uralom a nemzetnek okozott. Bizony megrázta az emberek szívét okoskodásával és beszédé­vel. Mindazok a népek, amelyek a bécsi katonai uralom martalé­kává estek, még máig is sínylik ennek az uralomnak keserves voltát. A kaszárnyákat, várakat meg­tömte ez a hatalom idegen ka­tonasággal. Ezek fizetéséért, nyug­díjáért és zsoldjáért sarcolta az­­ adózó népet. A bécsi kincstárt­ megtömte kincsekkel és drágasá­­­gokkal. Bécset emelte nagggyá és­­ fényessé, más népek pedig, kü­­­lönösen a magyar, ezalatt elszegé­­­nyedett, eladósodott és egy része­­ földönfutóvá lett. Azok a népek és nemzetek, a melyek török uralom alatt állot­tak, már egymásután mind fel­szabadultak. A görög, szerb, ro­mán, bolgár régen szabad nép lettek. Van saját katonaságuk, iparuk, kereskedelmük, pénzügyük.­ Boldog, megelégedett államok­ lettek belőlük. Mi pedig még most is Bécs­­ járszalagján járunk. Fiaink német­ szóra execiroznak. Német tisztek­­ rugdossák, taszigálják őket egyet­len magyar szóért. És ma is fiz­­zetjük a rettenetes összegeket en­nek a katonaságnak az eltartá­sára. De ennek sem szabad már to­vább tartania. Nem lehetünk mi sem hitványabb nép a bolgárnál, szerbnél, oláhnál. Jogainkat, nyel­vünket és nemzeti mivoltunkat mi sem engedhetjük tovább elti­porni. Hogy fejedelmünk két állam uralkodója legyen, azt a törvény rendeli, meg is nyugszunk benne. De mi felettünk ne az osztrák császár uralkodjék, hanem ural­kodjék a magyar király. Az osz­trák császár legyen az a saját hazájában. Idebent hagyjon békét a magyaroknak és ne erőszakolja reánk se nyelvét, se a katonasá­gát, se a hatalmát. Most hála Isten, a magyar összefogott. Nem is kell félni. Majd megvédelmezzük most már a mi jogainkat. Népünket felsza­badítják a sok-sok csapás alól. A magyar király fényes állását visszahelyezzük régi dicsőségébe. Csak a nép ne hagyja magát többet félrevezetni. Majd jönnek ám nyakára a megfizetett árulók. Könnyen rájuk lehet ismerni. Ezek nem az ellenséget bántják. Ezek­től az osztrák maradhat. Mit bán­ják ezek, ha még több osztrák tiszt garázdálkodhatik is felettünk. Se a magyar önálló vámterüle­tért, se a nemzeti bankért ezek ugyan nem lelkesülnek. Hanem bezzeg becsmérlik, tá­madják a magyar pártokat, a nemzeti szövetséget. Minden nap, minden szavukkal ezeknek esnek. Szidják, rágalmazzák őket. A fize­tett, gaz bérencek előtt Kossuth, Apponyi, Andrássy és a többi magyar vezérek a hibásak. Ki­eszelnek minden hazugságot, csak­hogy a nép előtt őket befeketítsék. A magyar közönség ezekkel a gaz árulókkal éreztesse hatalmát. Üldözze, verje, pusztítsa őket, bármerre találja. Ne hagyjuk többé magunkat saját házunkban meg­­csúfoltatni. Végezzünk a gaz ku­­tárokkal alaposan, hogy ne le­gyen többé kedvük az ország el­lenségeivel cimboráskodni. POLITIKA. Galgóczy. Galgóczy kineveztetésének az volna a jelentősége, legalább ezt hangoztatják politikai körökben, hogy ekként a magyar hadtestek egy önálló szervezetté lennének egyesítve és az uralkodó nem vonakodnék többé a hadsereg magyar részébe a magyar vezény­szó behozatalától. Bármennyire óhajtandó volna is ekként a válságnak mielőbbi békés megoldása, beavatott he­lyen nem sokat bíznak a hit ala­posságába. Nem bízhatnak azért, mert tud­ják, hogy a katonai körök any­­nyira befolyásolják a királyt, hogy nagyon-nagyon sok idő fog el­múlni addig, míg a magyar nem­zet jogos kívánságai teljesülhet­nek. A király követelései. A király írásba szokta foglalni követeléseit, a­melyeket a kineve­zett miniszterek előtt felolvas s ezekben a követelésekben a had­sereg egységének fentartása min­dig benne van. Egyedül Széll miniszterelnök­sége idején szünetelt ez a szo­kás, akkor elmaradt a programm írásos felolvasása. Khuen alatt azonban már is­mét életbe lépett. Mindez mutatja, hogy a katonai kérdésekben az udvar rendkívül szigorúsággal vette mindaddig, a­míg lehetett, a hadsereg osztrák jellegének fen­­tartását. Csakis a nemzet kényszerítő akarata előtt fog e tekintetben meghajolni. A képviselőház tanácskozásai. Csütörtökön veszik kezdetüket a képviselőház érdemleges tanács­kozásai. Szerdán csak formális ülés lesz, amelyen a további napi­rendet fogják megállapítani. A horvátok. Több lap arról ad hírt, hogy a horvát képviselők neheztelnek, mivel a felirati bizottságban az ellenzék nekik nem juttatott he­lyet. A horvátok eme neheztelé­sének nincs jogosultsága. A fel­irat a képviselőház többségének véleményét van hivatva kifejezni. Ha a horvátok annak idején ki­jelentették volna, hogy az új több­séghez csatlakoznak, ez bizonyára nem mellőzte volna őket a felirati bizottságban. Természetes, hogy ebben az esetben a horvátoknak csatlakozniuk kellett volna, azok­hoz a törekvésekhez, a­melyeket a koalíció munkaprogrammja ki­fejez és a­melyek Horvátország­nak bizonyára éppen olyan elő­nyére válnának, mint Magyaror­szágnak. Ezt a horvátok nem tették és így most, ha álláspont­jukat meg akarják ismertetni, nincs más hátra, mint a felirat folya­mán fejteni ki azt. A király eljövetele. Újabban azt jelentik, hogy a király május 5 én érkezik Buda­pestre. Hogy mostani eljövetelé­nek mi lesz az eredménye, arra nézve találgatásokba nem bocsát­kozunk. Alighanem azoknak lesz igazuk, a­kik azt állítják, hogy végleges megoldás most sem lesz. Legfeljebb annyi történik, hogy Tiszáékat fölmentik és elbocsát­ják és másokat ültetnek helyükbe ideiglenesen, „ügyvivő“ minisz­terek gyanánt. Bécsből erre vonatkozólag a következőket jelentik: Az eddigi tervek szerint a ki­rály, május 4-én elkíséri a szász királyt a neubergi udvari vadá­szatokra, a­hol május 7-éig szán­dékozik időzni. Ezek szerint tehát, május 8 ika előtt nem igen jöhet Budapestre. Végleges intézkedés azonban eddigelé még nem történt ebben a kérdésben. A dalárda hangversenye. Az elmúlt hónap utolsó napján ismét egy minden részében szé­pen sikerült hangversenynyel gaz­dagította a hódmezővásárhelyi da­lárda hasznos és kellemes estéi­nek számát. A színkör benépesült, mikor Arany János karmester a műsor első pontját Becker Kápol­náját eldirigálta. Méltóságosan hömpölygött át a régóta pihenő­­színkörön a dalárda szép éneke­. Kun Ferenc a „Valcer“ és Magyar­ zeneképek zongora előadásával rászolgált a közönség szűnni nem­ akaró tapsaira. Vetró Lajos Endre­­helyi tárgyú, magyaros szű, helyi nyelvezettel előadott humoros fel­olvasása alatt nagyon jól mula­tott az est közönsége. Alig vé­geztük el a tapsot, tetszés­nyilvá­nításunknak újból kifejést kellett adnunk, mert gyönyörű hölgy­­ koszorú állott a színpadon, hogy „Az én szerelmem“ című darabot elénekeljék. A jó előadásért a há­lás közönség egypárszor lámpák elé hívta a díszes koszorút. A nagy magyar zeneköltő, Liszt gyönyörű bordalának gyönyörű előadása után Miklovicz Sándor mulattatta a hallgatóságot egy víg magánjelenet sikerült előadásával. Utánna a vegyes énekkar Dara­bos Lajos igen szép bariton szóló­ját kísérte oly szépen, hogy ad­dig nem szűntek meg a tapsok, m­íg meg nem ismételték. Zára­dékul a Huszár-indulót énekelte a dalárda. Az elismerő tapsok most sem hiányoztak. A hangverseny után a Vigadó­ban táncra perdült a fiatalság. —szt.— lakásváltoztatás. Bárány Béla szállító lakását a Kinizsi- és Petőfi-u utca végén levő Molnár számtanú-féle házba helyezte át. Szives párt­fogást­­vér továbbra is.

Next