Vásárhelyi Hiradó, 1905. december (6. évfolyam, 288-312. szám)

1905-12-01 / 288. szám

VI évfolyam, 288. szám. Hunvásárhely, 1905. péntek, december 1. 1 kr. 2 fillér POLITIKAI LAP. FRISS ÚJSÁG. Szerkesztőség: IV., Andrássy­ utca 34. TRI.RKON-SZÁM 87. ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Vidékre postán küldve : filára évre 14 korona. — Félévre 7 korona. Negyedévre 6 korona 110 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: I.P. H­E­NÍ É­Z SÁNDOR. Megjelenik hétfő kivételével minden nap Hirdetések díjszabás szerint felvételnek. A darabantok diadala. Azt a virágos mezőt, a­melyet a mi darabantjaink kortesbeszédekben bőséges harmattal öntözgettek, rövid pár perc alatt ugyancsak letarolta a Reichsrathban báró Gautsch osztrák mi­niszterelnök. Katonai vívmá­nyokról tehát szó sem le­het, bármit lódítsanak össze a kamarillának hozzánk kül­dött inasai. Ellenben annál inkább kitűnt, hogy meny­nyire azonos célok vezetik a két kormányt, Gautschékat és Fejérváryékat. Eleinte — tagadhatatlan — volt némi nézeteltérés a két «állam­férfi« között. Gautsch úr semmiképpen sem rokon­szenvezett Kristóffy világ­megváltó ötletével, a nem­zetközieknek a hazafiakra való uszításával. Nyilvánvaló, hogy Fejérváryék első bu­kását az okozta, hogy báró Gautsch az általános titkos választói jognak a magyar kormány programútjába való bevétele ellen kézzel-lábbal tiltakozott. Pár hónap alatt azonban nagyot változott a dolgok állása. Az előbb még oly szörnyen bakafántoskodó dr. Gautsch jóleső érzéssel hall­gatta végig a Pécs utcáin százötvenezer szocialista to­rokból zúgó „Marseillaeise“-t. Csodálatosképen azonos volt a válasz is, amelyet Fejér­­váry és Gautsch különböző időkben adtak a náluk tisz­telgő elvtársaknak. A két birkózó közül előbb az öreg generálist ny­omta a föld­höz az osztrák báró, most azonban a mi darabantunk kerekedett fölül. Előbb hiába bizonyította az uralkodónak a Fejérvár­y-, Kristóffy- és a Beck-féle szövetség, hogy az általános választói joggal nagy dolgokat lehet mű­velni, a felséges úr együtt érzett a finom Gautsch-csal, aki irtózott a tom­boló tö­megtől. Mégis egyszerre minden átmenet nélkül vígan lepa­­rolázott a kényes úr az osztrák szocialisták küldöt­tével, mint már jóval előbb Kristóffy Bokányival. Végre hát egységessé lett a két kormány politikája. Gautsch legyűrve nyög és megbunnyászkodva teljesíti azt, amit Kristóffy diktál. A külső színnek azonban annak kell lenni, hogy a kamarilla minden vonalon a szabadelvűség, a modern ideálok apostolává szegődött. Általános titkos választói jog! Ez lett most egyszerre a vakulj magyar és a vakulj osztrák. Kacagni kell az embernek, hogy a ,,fenséges nép“ és a kamarilla karöltve gázol végig tüntető körme­netben a nemzeti haladás viruló vetésein ! Az osztrák miniszterelnök ügyveleje tehát végre szin­tén bevette, amit a magyar lángész tanácsolt. Nem sok esetben történt ez így, de ha történt is, nem sok kö­szönet volt benne. Ha most mégis szövetkeznek, nem le­het nehéz bevilágítani gon­dolkodásuk gyarló műhe­lyébe. Lehet-e más közös céljuk, mint hogy a nemzeti törekvéseket az alkotmány megvédésére irányuló moz­galmakat Lajthán innen és Lajthán túl kíméletlenül le­törjék ? Mert a Lajthán túl is erről van szó. A csehek mozgolódásai, a 14-ik pa­ragrafusnak veszedelemben való forgása, a nemzetisé­geknek maguk között való súrlódásai és általában a komoly alkotmányosság után való vágyakozásnak mind­inkább erősödő kitörése azok a tényezők, amelyek az osz­trák kormányt is beleker­gették a szocialistákkal való paktálásba. Ez a kényszerű-kelletlen szövetség csak újabb bizo­nyítéka annak, hogy a ka­marilla az ördöggel inkább összeadja magát, semhogy a nemzeti követelések telje­sítésének csak árnyéka fér­jen is hozzá. A kidobott botunk, Mmmásárhely, november 30. A cs. és kir. 46 ik hadkiegé­szítő kerületi parancsnokság az 1903. és 1904 ik évfolyambeli pót­tartalékos katonák behívására vo­natkozólag több rendbeli behívó hirdetményt küldött kifüggesztés végett Hódmező-Vásárhely vá­rosi tanács katonai ügyosztályá­hoz. Egyidejűleg megkereste a hadkiegészítő kerületi parancsnok a város katonaügyi előadóját, dr. Gonda Józsefet, hogy az ügyosz­tálynál vezetett katonai nyilván­tartásokból közölje a parancsnok­sággal a körülbelül 300 kmvásár­hely­i illetőségű póttartalékos tar­tózkodási helyét és címét. A katonaügyi tanácsnok ma átiratot intézett a hadkiegészítő parancsnoksághoz, melyben tu­datja, hogy miután a törvényha­tósági közgyűlés a póttartalékosok behívására vonatkozó honvédelmi miniszteri rendeletet nem vette tudomásul, a behívásnál nem segédkezhetnie s a küldött behívó hirdetmények kifüggesztését megtagadja. Ugyancsak meg­tagadja a katonaügyi tanács­nok a közgyűlési határozat alap­ján a póttartalékosok lakcímének kiadását is. A nehéz helyzet. A miniszterelnök a haladók köz­­helyiségében beismerte, hogy na­gyon nehéz a kormány helyzete s kemény harcot kell vívnia, míg elérik céljukat. A lemondástól csak az tartja vissza, hogy fél, hogy utána a katonai kormány követ­kezik. Ez a nyilatkozat annyira ko­mikus, hogy tulajdonképen nem is érdemes vele foglalkozni. Csak föltűnő, hogy Fejérváry, a katona, a törvénytelen, erőszakos minisz­terelnök, a császári akarat föltét­len tisztelője a hirtelen átválto­zott, szelíd bárány lett belőle, aki nemzetét félti, hogy az elkövetke­zendő súlyos idők viharainak nem fog ellentállni tudni, félti, hogy az utánna következő kormány nem respektálja majd a nemzet jogait, az alkotmányt, hogy esetleg kar­hatalommal újoncoztat s hajtja be az adókat. A miniszterelnök fé­lelme amellett, hogy nevetséges, frivol­is. Soha­se törődjék azzal, mi lesz, hogy lesz utána, csak menjen. Rosszabb állapotok úgy sem következhetnek. Mert amire a katonai kormány vállalkoznék, az az ő prograrrumjában is meg­van. Nem ő rajta múlik, hogy nem tud akaratának érvényt sze­rezni. Azon meg minden erőszak, minden törvénytelenség hiábavaló. A nemzet ellenére kormányozni nem lehet. Atyai aggodalmai azonban nem akadályozzák meg abban, hogy nyilatkozatát ismét fenyegetések­kel ne végezze. Kijelentette, hogy tavaszig szállítania kell az újon­cokat s ő töb­b szabad szállítja is azokat. Ha másképpen nem lehet, hát bűnvádi útra tereli a törvény­hatóságok ellenállását. Mi lesz akkor, ha így sem kap újonco­kat ? Ha bűnvádi úton sem lehet, aminthogy nem is lehet, a tör­vényhatóságokat az önként jelent­kező újoncok belépő leveleinek ki­állítására kényszeríteni ? Minthogy töb­b szabad szállítania kell a „bé­­kelétszámot“, valószínű, hogy el­következik a fegyverrel való újon­­cozás. Miért fél hát attól, hogy utána a katonai kormány jön ? Egyebet az sem csinálhat! Hogy elérjék a katonai kormány színvonalát, a legjobb után van­nak. Újból egész csomó törvény telén rendelkezés történt. Az ügyészséget ráuszították a haza­fias megyei tisztviselőkre s hiva­talos hatalommal való vis­­elés címén perbe fogták Fazeka Ágos­tont, Pest vármegye főjegyzőjét, rá­írtak az adóhivatalokra, hogy ne szolgáltassák ki a dotációnak de­cember elsején esedékes részle­tét azoknak a megyéknek, ame­lyektől a belügyminiszter azt tör­vénytelen rendelettel megvonta s fölfüggesztettek állásától egy me­gyei tisztviselőt, aki erre csak az­zal szolgált rá, hogy hazafias lelki­­ismerete szavát követte. Még né­hány ilyen intézkedés és ott tar­tanak, ahol a katonai kormány csak fog tartani. Hát m­i nem mennek ? Megint minisztertanács. Ismét minisztertanács volt teg­nap délután, amely a folyó ügye­ken kívül az általános helyzettel is foglalkozott. A minis­z­tertanáács négy órától fél nyolcig t­ ártott.

Next