Vásárhelyi Hiradó, 1905. december (6. évfolyam, 288-312. szám)
1905-12-01 / 288. szám
Amikor 1 . . . Amikor engem letesznek oda, Hol nincs élet, nincs ébredés soha; Szivem nem fáj, mely egyszer megtörött, Nyílhat a virág a sírom fölött. Történhet bármi, nyílhat a virág; Sugár örömben úszhat a világ, Én mindazokat akkor nem tudom ; Tovább alszom és tovább álmodom... A sír élén már nem fáj semmi sem, Feledve van a bú, a küzdelem ! S a megszakadt boldog napok sorát Örök álomban álmodom tovább . . . Bába Laci: Huszárok harca egy korcsmában. Sokféle különlegessége közt Nagyvárad városnak igen nevezetes a Polyka-csárda, ahol vasárnaponkint az összes fegyvernemek legénysége szokott véres csatával egybekötött bált rendezni. Ezúttal a huszárok csaptak össze igen veszedelmesen. Az egyes huszároknak volt leszámolni valójuk a Vilmos-huszárokkal, akik a legutóbbi vasárnapi bálra nagy számmal vonultak ki. A daliás fiúk már az aknát is kigombolták: a kravátlit is levetették a forró táncviharban s vagy éjféltájt javában rakták a csárdást, amint váratlanul, hirtelen rajtuk ütöd az ellenség. Hüve Lajos fzátter vezetése alatt megjelent az 1. huszárezred különítményének készültsége a „bálteremben“. Az egyesek pár percig farkasszemet néztek a táncban kifáradt huszárokkal aztán tüzes szitkok kezdtek röpködni a készültség felé. Ezalatt a táncos huszárok e kardjukért szaladtak, aztán more patbra leverték a porófeumos lámpát s a sötétben csihi puhi megkezdődött a kaszabolás. A kétféle huszárság összecsapott , rettenetes vagdalkozás támadt. Ahol érték ott ütötték egymást a huszárok. A borzalmas verekedés hírére futólépésben jött a közeli Gőzhajó csárdából a tüzér készültség, de mire odaért, a vérengző huszárok szétszaladtak. A csatatéren négy rémesen összevagdalt huszár és26 véres kard maradt. A sebesülteket bevitték a helyőrségi kórházba. KÖZgg millás. Az új japán kölcsön. A 25 millió fontos új japánkölcsön kibocsátása ismét fényes eredménynyel járt. A Franciaországra eső 12 millió fontnyi kölcsönt nem is bocsátották nyilvános jegyzésre, hanem azt a párisi bankcsoport üzletfeleinél elhelyezte. Az Angliára eső 6 és fél millióra rugó kölcsönrész aláírását is az első napon délben lezárták. Berlinben tegnap volt a japán kölcsön jegyzése, ahol az aláírásra bocsátott három és félmilliót többszörösen túljegyezték. Az új 4 százalékos kölcsön 1921 előtt nem konvertálható. 1905. péntek, december 1. Egy új államkölcsön híre. A tőzsdén ismételten felmerült az a hír, hogy az alkotmányellenes Fejérváry-kormány egy 200 milliós államkölcsönnel akar pénzügyi helyzetén segíteni. E kölcsön felvételére vonatkozólag a magyar pénzügyminisztérium és a Rothchild-csoport között állítólag már megindultak volna a tárgyalások. Mindezek a hírek azonban minden reális alapot nélkülöznek. A vagyonhiányos osztrák vasutakon. Az osztrák cukorgyárosok szövetkezete Prágában élesen kikelt az osztrák vasutakot uralkodó vagyonhiány miatt, melynek következtében több cukorgyáros az utóbbi időben üzemét beszüntetni volt kénytelen. A kormánytól sürgős intézkedést várnak a mostani forgalmi zavarok azonnali beszüntetésére. Hírek mindenfelől. Tizenhétórás vihar. New Yorkból Írják: A Lake Superior taván 17 órán át oly óriási vihar dühöngött, amilyenre 1872 óta nem emlékeznek. Attól tartanak, hogy oly szerencsétlenségek történtek a vihar következtében, amelyhez hasonlókat a nagy tavak hajózásának történelme eddig nem jegyzett fel. Megölte két testvérét, Zárából jelentik. A minap a közeli Kalina községben valami családi ügy miatt összeveszett három testvér, Koncsurat Simon, Lovro és Krszto. Az összekoccsnás úgy elfajult, hogy Simon kést rántott és két testvérét hasbaszúrta. A sebesülések oly súlyosak voltak, hogy mindketten meghaltak. Elevenen eltemetve. Szék száráról jelentik. Megrendítő módon oltotta ki a kegyetlen sors két ártítlan gyermek ifjú életét. Ozorán Horváth Gábor udvara alatt folyik a meredek Partu folyó. A szomszédban Ukó két Benedek fiú — 6 éves az öregebb, 4 éves az ifjabbik — játszott az udvarben, mikor egyszerre csak északiba part és a földomlás maga alá temette a gyermekeket. A gyorsan segítségül siető szomszédok már em halva tudták őket a föld alól kiásni. Banditák a templomban. Spanyolországban az utóbbi időben napirenden voltak a templomok kirablásai. Legutóbb — mint Madridból jelentik — a zamorai székesegyházban fosztogattak a betörők, amikor a rendőrség hirtelen rajtuk ütött. Elkeseredett harc fejlődött ki a templom szentélyében a rendőrség és a rablók között, melyben az utóbbiak közül többen súlyosan megsebesültek. Ugyanez időben a San Juan templomban fosztogatott egy banda, amelyet azonban sikerült a rendőrségnek letartóztatni. Vakmerő tolvajok. Füzesabonyban mostanában kóborcigányok és vándorlók erősen megingatták e vagyonbiztonságot Legutóbb fényes nappal, délelőtt 10 órakor fosztották ki Mega Béla érsekuradalmi intéző házát. A háziasszony a konyhában foglalatoskodott, mikor bejött oda egy idegen asszony kéregetni. Elbeszélte minden baját, bánatát s jó félórán át tartotta szóval. Mikor az asszony eltávozott, Megané bement a szobába. Itt azonban kellemetlen meglepetés várt reá. Mindent felforgatva talált, a szekrények tárva nyitva voltak s hiányzott belőlük 400 korona készpénz és körülbelül 600 korona értékű ékszer. Rögtön értesítették a csendőrséget, mely megállapította, hogy a kéregető asszony azért tartotta szóval annyi ideig a ház úrnőjét, hogy az alatt vándorló férje a szobába osonhasson s összeszedje az értékesebb holmikat. Gyilkosság a korcsmában. Nagypstak községből írják, hogy a Friedmann-féle korcsmában vár és gyilkosság történt. Az áldozst, Mariskó Flóra, békében iddogált a korcsmában, mikor egyszerre belépett Tuss Béla erdő kerülő, vállán lőfegyverrel. Tuss egyenesen Mariskóhoz lépett és minden szó nélkül arcul vágta. Ez felkapott egy éles kést és azzal közeledett Tuss felé. A kerülő azonban hirtelen lekapta válláról a puskát és ellenfelére sütötte, aki élettelenül, véresen rogyott össze. A gyilkosság hírére a csendőrök rohamlépésben jöttek a korcsmába. Tuss azonban székekkel, asztalokkal elsáncolta magát és fegyverét lövésre készen tartotta. A csendőrök csak nagy nehezen tudták megfékezni a veszedelmes embert, akit legközelebb beszállítanak az ügyészség börtönébe. REGÉNY-CSARNOK Uj Párisi Titkok, írta: * „Ejnye . . . ördög adta tacskója !“ fakadt ki a jámbor templomatya bőszülten. „Ily hangon mersz beszélni énvelem, ősz apáddal, ki nagy költséggel és fáradtsággal felnevelt? Perbe mersz szállani velem, kinek mindent köszönhetsz ? Hát így teljesíted te az Isten parancsolatát, mely eléd szabja, hogy tiszteld apádat és anyádat . . .“ „Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy ezen parancsolatot mindeddig híven beteljesítettem“, feleti Psutine. „Minden más dologban jogosan megkívánhatod, hogy neked szót fogadjak, de ebben az egyben nem tehetem . . .“ „Tehát majd kényszeríteni foglak!“ sivitott az öreg. „Meglátom, nem úgy fogsz e táncolni, ahogy én fütyülök !“ „Nem lesz én, atyám! Már elértem nagykorúságomat s a törvény értelmében szabadon rendelkezem kezem és szivem fölött.“ „Tacskó!“ ordított Gondinet rekedten. „Alig nőttél ki a gyermeksarukból s már is ily istentelen nézetet szedtél magadba ?“ Féktelen dühében nagyot káromkodott volna, ha még idejében eszébe nem jut templomatyai állása, melylvel össze nem fér az ilyen pogányság. „Elűzlek a háztól, elűzlek!” rikoltozott bőszülten, miközben öklével hadonászott a levegőben. „Elmegyek én magamtól is, csak engedj!– felelt a leány nyugodtan. „Nem ez az első eset, hogy ilyesmit hallok tőled. Megyek is szívesen, mert ... no nem mondok többet!“ Az egyházfi megijedt és elhülve tekintett leányára. Mintha attól tartana, hogy csakugyan kibökkent valamit, ami reá nézve nem lenne kellemes. Viktor közbe vetette magát. „Jövőd miatt ne aggódjál, Pauline ! Néhány hó múlva már mint hites nőmet viszlek újonnan megalapítandó otthonomba!“ „Melyet talán a kölcsön veendő tízezer frankkal akar alapítani?“ veté oda Gondinet gúnyosan. „No sok szerencsét hozzá!“ Viktort nem hozta ki sodrából e csípős megjegyzés, hanem méltóságteljesen felett: „Gondinet úr, ime hallhatta, hogy Pauline e perctől kezdve az én menyasszonyom, ennélfogva kötelességemnek fogom tartani, őt még tulajdon atyja ellenére is megvédeni. Ezt jó lesz észben tartani.” E szék után nagyúri kézlegyintéssel köszöntötte Gondinet apót s távozott. Pauline világított neki. Az egyházfi egy darabig buta tekintettel bámult utána, aztán hirtelen föleszmélt. „Pauline, jösz vissza mindjárt? csikorgatta fogait mérgesen. A szeretők még néhány biztató szót váltottak egymással, azután visszasietett Pauline. Ahogy kilépett Viktor, egy sötét alak éppen meg akarta húzni a csengőt. Puha, nemez kalapja mélyen a fejébe volt nyomva, miáltal arca egészen be volt árnyékolva. Viktor mindannak dacára apja főkönyvelőjét, Maront ismerte fel benne. Az egész után azon gondolkozott, mit kereshet itt ez az ember ? Talán bizony őt szemelte ki vőlegényül leánya számára az egyházfi. Bizonyos aggódás lopódzkodott szívébe, mely azonban csakhamar lecsillapodott. Pauline megígérte, sőt esküvel fogadta, hogy hű lesz hozzá, tehát nem kell félni! Az egyik aggodalom elmúltával azonban előtérbe lépett a másik. Az utolsó pénzszerzési kísérlet is meghiúsult. Hogyan fogja már most lefizetni a tízezer frankot ? Mikép fogja megmenteni legféltettebb kincsét, a becsületét ? Felmenjen a klubba vagy ne menjen ? Hosszú töprengés után végre is az előbbire szánta magát. Talán mégis akad a sok közül egy jó barát, aki kisegíti őt! Vagy a legrosszabb esetben halasztást fog kérni. 14. FEJEZET. Ezalatt a főkönyvelő belépett Gondinet lakószobájába. A két férfi régi bizalmas ismerősként üdvözölte egymást. „Csúnya idő van, mi?“ szólt Gondinet. „Bizony nem a legjobb. De így legalább biztosra vehettem, hogy itthon találom.* „Csak nemrég érkeztem meg , mint láthatja, még be sem vethettem az utcai kabátomat.“ „De már most csak vesse le!“ „És ön velem fog vacsorázni, mi ?“ „Köszönöm...............nem azért jöttem.“ (Folyt köv.) „Vásárhelyi Híradó“ nyomdájából. 3