Vásárhelyi Hiradó, 1906. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-02 / 1. szám

VII évfolyam, 1. szám. Hunvásárhely, 1906. kedd, január 2. 1 kr. 2 fillér POLITIKAI LAP. FRISS ÚJSÁG. Szerkesztőség: IV., Andrássy­ utca 34. TELEFON­SZÁM »7. ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Vidékre postán küldve : Siéss évre 11 korona. — Félévre 7 korona. Negyedévre 8 korona fiö fillér. Fejelős szerkesztő és laptulajdonos. Dp. k. K­­­é­z. Sándor. Megjelenik hétfő kivételével minden nap Hirdetések díjszabás szerint felvételnek. Non licet. Irta : Kossuth Ferenc. Bevonultak a póttartalé­kosok. Behívásuk az élő tör­vény félremagyarázásán alap­szik. A törvények helyes ér­telmét, ott, ahol ezeknek szövege különféleképpen ér­telmezhető, a törvényjavas­lat indokolása megállapítja, így van ez az 1­888. &­II. törvénycikkel, amely a pót­­tartalékosok behívását tineg­­■ engedi, ha erre elkerülhetet­len szükség van. Az indo­kolás megfejti, hogy mit­­értett a törvény ezen elke­rülhetetlen szükség és­­kü­lönös körülmények alatt. Az indokolás szó szerint azt mondja, hogy ez akkor van, mikor némely években a hadköteles ifjúság egyes évfolyamainak fejletlensége és­­csekélyebb hadképessége, vagy valamely járványszerű kór lehetetlenné teszi, hogy a véderőnek szükséges lét­számát rendes újoncozással kiegészíteni lehessen, továbbá oly rendkívüli eseteket ért a törvény, amikor háború ve­szedelme fenyegeti az or­szágot. Ezek képezhetik az elkerülhetetlen szükséget és a különös körülményeket. Feltétlenül bizonyos el­lenben, hogy a törvényhozás nem érthette azt, hogy oly jogot adjon a végrehajtó hatalomnak, amelylyel a tör­vényhozás legsajátosabb és az alkotmányosság szem­pontjából legfontosabb jogát kényelmesen kijátszhassa. Az egész világon minden parlament legfontosabb joga : az adómegszavazás és az újoncfelajánlás. Ha lehetne , fokozatosság e nagy parla­­­­menti elv alkalmazásában, úgy fontosabb lenne a jog­­ épségben tartása Magyaror­­­­szágon, mint bármely más­­ országban a világon, azért,­­ mert nincs több oly ország,­­ amely oly helyzetben lenne,­­ mint Magyarország, mely­ í nek uralkodója egy hatalo­­­más szomszéd állam anyagi­­ erejével rendelkezik, amiből­­ az következik, hogy a vég­­­­rehajtó hatalom túltengését rendkívül nehéz megaka­dályozni és így minden al­kotmányos jog és biztosíték sokkal fontosabb nálunk, mint bármely más országban a világon. Tébolyodott lett volna te­hát az a törvényhozás, a­mely azt akarta volna tör­vényileg kifejezni, hogy ha a magyar parlament szük­ségesnek véli azzal a tör­vényes jogával élni, hogy az újoncfelajánlás feltételeit megállapítsa, e joga ne le­gyen érvényesíthető, mert a végrehajtó hatalom a fel nem ajánlott újoncokat a póttartalékosokkal kényelme­sen pótolhatja, amikor akarja. Egész vonatok vitték a póttartalékosok sokaságát. Talán­­többen jelentkeztek, mint amennyire a katonai kormány számított. Ez a körülmény azzal in­dokolható, hogy éppen most terjedt el az a remény, hogy nemsokára létrejön a meg­egyezés a korona és a nem­zet között. Sokan tehát ab­ban a hitben vonultak ta­lán be, hogy néhány hét múlva úgy is szabadulni fognak s ezen néhány hétért nem érdemes magukat ki­tenni mindazoknak a bajok­nak, amelyekkel a hadügyi kormány sújtaná őket, ha be nem vonulnának, fel­téve, hogy tudta volna, kit sújtson és hol találja meg­­ a sújtandó­­ szökevényt. ti Az a tény, hogy az or­szág szívesen látná a nemz­­­zet és a korona közt felme­rült súrlódás megszűnését,­­ nem tekinthető gyengeségi­­ jelnek. 1 u 1 A magyar nemzet érzi, hogy a nemzetnek királyá-­­­val jó és szeretetteljes vi­szonyban kellene élnie és mindig hajlandó is volt erre,­­ most is az. Annak dacára,­­ hogy a király rossz tanács- e adó folyvást szembeállítot­­r­­ák a királyt a nemzettel i­l , és így sokat ártottak annak a dinasztikus érzésnek, me­­l­­yet kötelességünk lett volna ,­­ nem csak nem csorbítani, hanem ápolni, a nemzet mégis belátja, ha egy királyá­val és az i­rólkodóházzal neki­k itt élni, halni kell.­ Segítsük a póttartalékosokat. Nehéz munkával tartja fenn a póttartalékos önmagát és család­éi­ját. Újonc megajánlási jogunk ki­játszásával, a képviselőház nyílt tilalma ellenére hívták most be őt Bátorításul és vigasztalásul szol­gálhat ugyan a póttartalékosok­nak az a fölemelő tudat, hogy hazájukért szenvednek és hogy «közben velük érez az egész nemzet, de miután ők nem ma­gukban állanak, hanem többnyire a regénysorsú családok fentartói, most pedig ezen nemes feladatuk­ba er­őszakkal akadályozva van­nak, a társadalomra hárul a kö­telesség, hogy ezt a szerepüket átvegye. Röviden szólva, adakoz­zunk a póttartalékosok nyomorba jutó családjai részére. Küszdjünk tovább az egész vo­nalon. A Lukács László-féle alku­dozások meg ne tévesszenek. Ve­zéreink nem adják fel a küzdel­met, nekik feladatuk a tárgyalás. Hogy ez miképp dől el, előre nem , tudhatjuk. Ha kedvezően mireánk,­­ akkor sem árthat, ha folyton eré­lyesebben tovább küzdünk, sőt inkább erősíti ez vezéreink állás­pontját. De ha a tárgyalás köz-­­ ben a nemzetet elnyomni készülő­­ hatalom arra mutathat rá, hogy­­ a küzdők csatasorai már lankad-­­ nak, ez a tény a tárgyalások tel­­­jes sikertelenségének lehetne csak­­ az okozója.­­ Mutassuk tehát meg, hogy nem szalmatűz az, amely bennünk lo- * nog, hanem eltökélt férfias szán­­jj­­ék vezérel megtámadott alkot-­n­­ányunk helyreállítása és eddig­­­­em létezett magaslatra emelése­­­­rdekében folytatott küzdelmünk- a jen. Maga e lap úttörő volt és saját életével példa adója annak, hogy a krajcárok század részeire szá­mítva lehet vállatot fentartani. Úttörő volt e lap, mert meg­­indulásakor még hetenként két­szer alig volt több olvasóközön­sége városunknak összesen mint 2 ezer s ma a Vásárhelyi Híradó által annyira rászokott a nép az olvasásra, hogy a legegyszerűbb hétköznapon is legalább is 10 ezer ember olvas napilapot. A Vásárhelyi Híradó­­ nem egy politikai párt, vagy egy társaság, de egy ember lelkesedése alapí­totta és tartotta fent, a­kinek célja volt, hogy a napi események el­­sorsolása mellett népünket­­műve­lődésben s városunkat még ki.­­ gazdaságilag is előbbre vigye. A Vásárhelyi Híradót kitűzött’, céljától gyakran elterelték sajná­latra méltó hírlapi viták, de úgy látszik ennek a korszaka is le­tűnt már s nyugodtabban dolgoz­hat a Vásárhelyi Híradó is a köz­jóért. Része van a Vásárhelyi Híradó­nak a 6 év óta létrejött mi.ideír hasznos és okos alkotásban , mert­­ segített kiformálni a közvéleményt és segített a nagyközönséget fel­világosítani mindenről, a­mi jó és sokszor a mi veszélyes volt városunkra. A Vásárhelyi Híradót nem sze­rették azok, a­kik a közrovására sa­ját személyi érdekeiket igyekeztek előtérbe tolni és épen ezért még minden évben igyekeztek ilyen vagy amolyan intézkedés által a Vásárhelyi Híradót tönkreteni. A Vásárhelyi Híradó pedig nem akart személyt és egyéneket szol­gálni, tehát nem volt célja soha, hogy egyesek személyét bántsa, de a­ki közügygyel foglalkozott, annak dolgait a Vásárhelyi Hír­­adó mindig megbírálta függetle­­nül, mert nem egyes emberek kegyére volt alapítva. Nem tartózkodott kimondani a Vásárhelyi Híradó a véleményét, ha maga a nép tévedett is és helytelenül cselekedett is, mert nem az munkálja a közjót, ki a hatalmasabb, vagy a köznép gyenge oldalát legyezgeti, de aki a hibákat is megmondja. Nehéz dolog, hogy a napi ese­­ményei mellett valami mást is elmondhattunk, épen azért elha­tároztuk, hogy a Vásárhelyi Hír­adó olvasóinak minden két hó­napban egy egy regényt vagy más tanulságos könyvet adunk ingyen s igy 1 év alatt 6 könyvet kap­nak olvasóink, amelynek bolti ára közel 6 forint volna. Mindamel­lett a Vásárhelyi Híradó előfize­tési ára egy évre 6 korona és egyes számonként 2 fillér marad. A jutalomkönyveket az kapja, aki Hetedik évfolyam. A „Vásárhelyi Híradó“ befejezte hat évfolyamát. Terhes hat évfo­lyam volt, mert városunkban az első hírlap vállalat volt, mely maga elé a napi hírek, és politi­kai események, meg a városunk társadalmában előforduló esemé­nyek közlése mellé még a köz­­gazdasági élet előmozdítását tűzte ki maga elé.

Next