Vásárhelyi Hiradó, 1906. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1906-03-01 / 51. szám

VII. évfolyam, 51. szám. Hunvásárhely, 1906. csütörtök, március 1. 1 kr.­­2 fillér függetlenségi- és 48-as újság. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre justán küldve : Egész évre 14 korona. — Félévre 7 korona. _______Negyedévre 2 korona y 2 fillér. [ Felelős szerkesztő: SÜIWHGHY ZOL­TÁ^­Megjelenik hétfő kivételével minden nap.­­Szerkesztőség: IV. ker., Andrássy­ utca 34. TELEFON­SZÁM: 27. gazságok. A természetben mindennek van határa, a nagy­ mindenségnek is, csak a nemzet nyakán élősködő darabant­­kormány erkölcstelenségének nincsen. Ez a kalandortársaság, úgy lát­szik, a végletekig próbára akarja tenni a nemzet türelmét. Nincs nap, hogy újabb és újabb erőszakoskodással és törvénytelenséggel fel ne ingerelné a nemzetet. Mióta onnan felülről leg­kegyelmesebben a nyakunkra vezé­nyelték őket, egyebet se tesznek, mint a házakat és a kibúvókat keresik a törvények lab­­rinthusában, mit sem törődve azzal, hogy gyászos tényke­désükkel önön sírjukat ásogatják. Nincs az a törvénytelen és hazafiatlan tett, melyet el ne követnének, ha a tak­tika úgy kívánja. Ez a taktika pedig nem más, minthogy megtörni akar­ják a nemzet ellenállását s elfojtani a küzdelmet, melyet sarkalatos nem­zeti jogaink érvényesítéséért indítot­tunk meg mintegy három évvel ezelőtt. Különösen a vármegyék voltak szálka a darabant-kormány szemében. Egy kanál vízbe folytogatták volna őket, ha engedték volna magukat. Megették volna őket elevenen, t. i. ha oly kemény falat nem lettek volna. Nem haraphatott beléjük a kormány anélkül, hogy néhány foga ki na tör­jön. Visszavertek sorban minden tá­madást, minden rohamot, melyet ön­­kormányzati joguk megcsonkításáért és elrablásáért indított a darabant­­kormány, pedig csak törvénykönyvvel védekeztek a csendőrszurony ellené­ben. És mégis a vármegyék győztek, mert a végrehajtó hatalom bitorlói, a császári biztosok tehetetlenül álla­nak tömött, az egész nemzetet ma­gában foglaló sorainkkal szemben. Mikor látták, hogy a vármegyék­kel semmire sem mehetnek, ádáz dühvel azok ellen fordultak, akik nem vehetnek fegyvert a kezükbe, akik nem védekezhetnek a hatalom erő­szaka ellen, terrorizálni kezdték a tisztviselőket. A vármegyék derék, hazafias tisztviselőit egyre-másra fel­függesztették, állásuktól elmozdítot­ták, hivatalukból erőszakkal eltávolí­tották csak azért, mert nem akartak nem tudtak gazemberek lenni. Célt ezzel sem értek, mert a lelketlen s törvénytelen eljárás csak fokozta az ellenállás intenzivitását, csak növelte a harci kedvet, sőt egy ünnepélyes, szent fogadásra kényszerítette a pol­gárságot, hogy mindaddig, míg a nemzet jogos követeléseit el nem is­merik odafent, az ellenállás fegyve­reit a vármegyék a kezükből ki nem adják! Az egész ország népe meg­­botránkozott azon a lelketlen gazsá­gon, mikor a semmiből megyefőnökké, császári biztosokká felkapaszkodott, eladósodott, megtévelyedett kóborló ritterek, élve a reájuk ruházott «rendkí­vüli« hatalommal, egyszerűen elcsapták állásukból vármegyéink köztisztviselőit Mindenki önkénytelenül is arra gon­dolt : micsoda romlott, mételyes, el­­aljasodott kormányzati szellem lehet az, mikor olyan emberek, akiket a kormány az adósság tengeréből, a züllöttség fertőjéből mentett meg az állam pénzén, egyszerűen megfoszt­hatnak exisztenciájuktól tisztességes és becsületes munkában megőszülő köztisztviselőket, a­kiknek nincs más bű­nük, minthogy rendületlen hűség­gel ragaszkodtak a magyar alkot­mányhoz, mel­rre megválasztásuk al­kalmával esküt tettek. Ezzel sem ér­tek célt. Ha olyan világot élünk is, hogy a hazaszeretet és alkotmány­­tisztelet bűn, mégis mindig többen lesznek azok a tisztességes és becsü­letes magyar hazafiak, akik a haza­árulás «dicsőség«-ét undorral hárít­ják el maguktól s hitvány koncért, rangért, pénzért, kitüntetésért és egyébb anyagi előnyökért nem bocsájtják áruba meggyőződésüket! De az ügyvivő banda tovább ha­lad a megkezdett után. Most a haza­fias magyar sajtó ellen fordult, betil­totta az újságok utcai árusítását, úgy akarva belénk fojtani a szót, elnyo­mott nemzetünk szentséges igazának szavát. Ily gonosz merényletet, koro­nás király uralkodása alatt, még nem követtek el a sajtószabadság ellen. Fejérvárynak, egy vén rokkant gene­rálisnak s darabant társainak jutott ki e gyászos feladat, hogy meggya­lázzák saját nemzetüket, koronás uru­kat és a huszadik századot! Ha voltak eddig, akik a hosszú, ádáz harcrombolásait látva, békére lettek volna hajlandók, azok is a haza folytatását követelik ily elvetemült­ségek láttára. Ennek a kalandortár­saságnak pusztulni kell a nemzet nyakáról! A harcot folytatni fogjuk ellene oly kitartással és oly vehemen­ciával, melyet nem fog megtörni tudni a törvénytelen hatalom, ha millió szuronyt szegez is mellünknek!­s. .. Olvasóikhoz ! A törvénytelen ügyvivő kormány min­denre kész ördöge, Kristóffy úr, őrjöngő dühe féktelen paroxizmusában a szabad sajtó ellen tört. Betiltotta a lapoknak utcán való eláru­­sítását, igy akarva elnémítani, lakatot verni a hazafias magyar sajtó szájára. Hogy ezzel remélt célját nem éri el, bizonyos. Az elve­temült gonosz se azért követi el igen sok­szor a bűnt, mert abból talán haszna volna, hanem elköveti azért, hogy szenvedélyét ki­elégítse. Egy gondolatölő, szabadsággyilkos, alkotmánytipró kormány minden hatalma, galád eltökélése, katonauralma összedül a nemzet egy lehe­letére, mint a kártyavár. Csak tartsunk ki igazaink mellett. Támogassa a független sajtót minden magyar ember. Hatalmas fegyverünk a sajtó. Lerántja az álarcot a hitványok gaz szándékáról. A nem­zeti jogok gyilkosait végigkorbácsolja. A nemzeti ügy diadalát elősegíti, mert nagyban elősegíti az egységes szervezkedést. Mi mindig azt tartottuk szem előtt: a haza minden előtt. Olvasóink tudják legjob­ban, hogy ettől soha egy pillanatra el nem tántorodtunk. Elszántak, szilárdak voltunk és maradunk a küzdelemben. De ügyünket csak közönségünk támogatásával vihetjük diadalra. A hatalmi önkény előbb koldussá akar tenni bennünket és azután megfojtani. A szabadelvű sajtó elkobzásával, az utcai árusítás megvonásával a szellemi táplálékot akarják megvonni a néptől. Ezt csak a nép akadályozhatja meg. Felkérjük olvasóközön­ségünket, hogy magasztos céljaink elérésé­ben nemzeti küzdelmünkben támogassanak bennünket. Rendeljék meg lapunkat a nyom­­dánkban, vagy jegyeztessék elő magukat az újsághordóknál.

Next