Vásárhelyi Hiradó, 1906. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1906-03-01 / 51. szám

a járhatatlan utak. — A hatóság és az egyházak figyelmébe. — Hm.­vásárhely, 1906. február 28-án. Hányszor jelenik meg ezen a cimert jogos panasz a város különbözet részeiben az utcák járh­­atlansága miatt. Legtöbbször épen azok az itcák járhatatlanok, amelyek­nek fentartásáról, jókarban tartásáról a város tartozik gondoskodni­. Sok tavasz elmúlt, sok eső leesett, sok hó ele­olvadt azóta, mióta a várostól jó távol eső temetők első lakói elfoglalták pihenő helyüket. Az elsőknek hamva úgy összeve­gyült az anyafölddel, hogy nem is lehetne már különválasztani. Sok ezer hivő lélek kisérte örök nyugalomra kedves halottját. Sok szép pénz összegyűlt a sírhelyek árá­ból is. Felhancsikolták a temetőt, körül kérhették drága drótkerítéssel. Helyes. Ezzel is hozzá tartoznak a temető megbecsüléséhez, kedveseink iránti kegyeletünk megőrzéséhez. De tudunk mi fontosabbat, elsőbbet ennél. Nem is uj, nem­­ először hangzik a zörgető szó, valószínűleg — ami nem valami dicső dolog — nem is utoljára. Most különösen sáros, esős időben láthatjuk, hogy elhalt kedveseinket, barátain­­­­kat, ismerőseinket a régi kegyeletes szokás­hoz híven alig kísérhetjük ki. A temetőhöz vezető út olyan süppedé­­kes, hogy soha se tudjuk hol fordul fel a kocsi, vagy hol akad el, hol kell a sárba kilépnünk. Ez közút, ennek fentartásáról a hatóság tartozik gondoskodni. A temető­kaputól, halottunk sírgödréig dagaszthatjuk , mérhetjük a sarat. Egyetlen ünnepi ruhán­kat tönkre tehetjük. Ennek jó karban tartása az egyházak kötelessége. Olyan sürgős kötelességek ezek, melye­ken rövid idő alatt segíteni kell. Halottaink eltakarításánál oly busás összeggel adózunk, hogy joggal megkívánhatjuk, hogy kedvese­­i­nk végtisztességénél kegyeletünk lerovásá­ban az egyház megadja mindazokat módo­kat, melyek szeretteink iránti utolsó köteles­sé­geink teljesítésében kegyeletünket nem sérti. Készíttesse el soronkivül a város a temetőhöz vezető utat, mert azt naponként használjuk, készíttessen az egyház járdát a temetőben, hogy az elhunytakat nyugvó he­lyükig kísérhessük, ne kelljen a temető sa­roktól a sírig vezető úton sülyesztő sártól visszarettenni senkinek, hogy kegyeletit min­denki akad­ly nélkül gyakorolhassa. Mi úgy hisszük, hogy a halottak birodalma, hitünk erősítésében, a templommal egyenlőrangú. Ha valakit a templom nem nemesített meg, a sír szélén állva, valószínűleg belopódzik lelkébe a hit malasztja, hogy beszámoljanak a múltról és irányt je­l­tel­jenek meg a jövőre nézve. A manifesztum nehezen készült. Céljai felől aggodalmak keletkeztek. Tartalmát igen nagy körültekintéssé kellett megállapítani. De végre ma elkészült a manifesztum olyan formában és olyan tartalommal, hogy az összes szövetkezett pártok vezetői és a ve­lük rokonérzésnek aláírhatták. A felhívás a magyar nemzethez van címezve. Ki kell azonban emelni ama nagy igazság megállapítsát, hogy amint a történ­tek igazolták, hogy mint a katonai tér­, úgy közgazdasági téren is akadályai voltak a nemzeti akarat érvényesülésének. A keres­kedelmi szerződések rendeleti úton való élet­beléptetése bizonyítja, hogy az összbirodalmi eszme gazdasági érdekeink föltétlenül jogos védelmét sem tűri meg. Már­pedig minden­től eltekintve, hogy viselhessük el épen a katonai téren folyton növekvő terheket, hogy ha gazdasági életünkel nem tehetjük függet­lenné és ezáltal nem gondoskodhatunk az ország­­nagyobb teherviselő képességéről? A jelenre nézve a manifesztumban fog­laltak közül a nemzet közül kitartására tör­ténő hivatkozás a legaktuálisabb Ám a tör­vényes védekezés igénybevétele csak akkor lehet hatásos, ha mindenül­, minden társa­dalmi tényező egyformán teljesíti a köteles­séget. Aggodalmunk nem múlik el, látva, hogy ellenfeleink cselekvése rendkívüli­­mó­don gyors és ezzel szemben a szervezkedés most sem, sőt a hivatali világnak egy nagy rész a hatalom szolgálatában maradt. A kormány agitációi kiterjednek a nem­zetiségekre és kiterjednek a választói jogo­sultsággal nem bírókra. Ezért nagyon fontos a manifesztum ama passzusa, mely e két tényezővel foglalkozik. Az alkotmány védel­mében most valóban nem volna szabad, hogy pártkülönbségek legyenek, sem pedig, hogy nemzeti széthúzások keletkezzenek. Akiknek pedig a hatalom eddig­­nem adott választói jogot, azok érdemtelenek lennének e jogra, ha most a nemzet alkotmányának az eltiprása árán akarnák megszerezni Hisz akkor ez a jog teljesen értéktelen volna. Ellenben a küz­dőkhöz csatlakozva, az alkotmányosság hely­reállításában segédkezve méltókká teszik magukat arra, hogy ennek jogaiban része­süljenek. A manifesztum hangja nyugodt. Hogy miné lesz a hatása, az csak ké­sőbb állapítható meg, majd ha eljut a nem­zet minden rétegéhez, ponti takarékpénztári szelvény. Kéretik a be­csületes megtaláló, hogy a rendőrséghez szolgáltassa be. — A colportage betiltása. Mire e sorok az olvasó kezeibe kerülnek, ma reggel már nincs rikkancs a város utcáin. A rendőrség már jelentette a sajtóiroda útján, hogy az utcai colportage betiltására vonatkozó bel­ügyminiszteri rendelő szerdán megérkezett már a főkapitányságra. A főkapitányhelyettes annak alapján utasította a rendőrhatóságot, hogy mától kezdve az utcai lapelárusítást akadályozzák meg, vagy kobozzák el a la­pokat s az elárusítók s az elárusitttatók ellen indítsák meg a kihágási eljárást. A szegény rikkancsokat kétségbeejtette Kristóffy miniszter önkénye. Ezek a szeren­­csétlenek eleinte hinni sem akarták, hogy megfosztották őket kenyerüktől. Csütörtöktől fogva tehát az utcát már nem élénkíti a rik­kancsok kiáltása s igy ezek is ki fogják venni a részüket a nyomorból és a szenvedésből. Durva hatalmi önkény és egy gonoszlelkű miniszter eszeveszettsége megfosztotta őket biztos kenyerüktől, melyet mindvégig becsüle­tesen kerestek meg. A magyar társadalomnak azonban nem szabad megengedni, hogy ezek az ártatlanok éhen vesszenek. Sok te­her nehezedik ugyan reá, gondoskodnia kell elsősorban az alkotmányküzdelem áldozatai­ról, a vármegyék letört­ hőseiről, de se feled­kezzék meg ezekről a szerencsétlen proletá­rokról sem, akiket a népjogok fenhéjázó „harcosa“ koldusbotra juttatott. — Tisztelgés az új világi elnöknél. Folyó hó 2- án délután 4 órakor a róm. kath. tanitótestület tisztelegni volt az ujonan megválasztott világi elnök Fári Antal urnái Simkó Mihály főtanitó vezetése mellett. Simkó Mihály és Ritt Jánosné úrnő szép szavakkal üdvözölték és tolmácsolták a ta­nítótestületnek ragaszkodását és szerelmét. Fári Antal és kedves családja a legszivélye­­sebben fogadta a tanítótestületet. Az új el­nök a két beszédet megköszönte s magyar szokás szerint poharazás közt elbúcsúzva a legjobb reményekkel távozott a tanítótestület. — Külterületi isteni tiszteletek- Tudat­juk a külterületen lakó ref. híveket, hogy i. e. március hónapban a következő helyeken tartatnak istentiszteleteket: 4-én délelőtt Kispusztán, Külső Szerháton, délután Szőkehalmon , 11-én délelőtt Má­tyáshalmon, Arcuton, Szikáncson, délután Belső Erzsébeten ; 25 én délelőtt Kistóvöl­­gyön, Mártély-Feketehalmon , délután Tég­láson. Ez isteni tiszteleteket a külterületi ta­nítók fogják végezni mindaddig, míg az utak meg nem javulnak, úgy hogy a lelkészek akadálytalanul mehetnek a tanyák közzé, mi felől annak idején előre fogjuk értesíteni a híveket. Az isteni tiszteletek délelőtt 9, délután 2 órakor kezdődnek. — Bezárt iskola. A főorvos előterjesz­tésére a polgármester a Mihály- és Holló­­utcák sarkán levő ev. ref. népiskola oszta­­yait 4 hétre vörheny miatt bezárta. Bár e mér csak az első osztályban lépett föl na­gyobb mérvben, de óvatosságból a többi osztályokat is bezárták. A S­ékely-társaság összejövetele. A helybeli Szék­e­y társaság márc. 2 án pénteken délu­tn 5 órakor a D­iák Ferencz utcai nép­iskolában az alapszabályok új tervezetének tárgyalása ü­gyéban összejövetelt tart, melyre a társaság t. tagjait tisztelettel meghívja az Elnökség. A szövetkezett ellen­zék manifesztuma. A szövetkezett ellenzék mely 1904. november 18 án éjjel tömörült, először hogy az alkotmányosság elleni első merényletet megtorolta és hatástalanná tegye, azóta meg­­növekedett, megerősödött De mennél nagyobb és minél erősebb lett a nemzeti akaratot képviselő pártok szövetkezése, minél hatal­masabb támogatást talált az 1904. januári választások után, annál több megpróbálta­tással kellett küzdenie, annál több csalárd­ság, roszindulat gyűlölködés és ellenséges­kedés akadályozta, hogy a szövetkezeti pár­tok programmja érvényesüljön. A cselvelők kifogyhatatlanok lettek újabb és újabb csap­dák felállításában. Nagy baj volt az is, hogy a szabadelvűek mindig akadékoskodtak. Tisza még a múlt héten is külön célok felé irányítja a szabadelvű pártot. A szövetkezeti pártok érvényesülésének többi akadályai szintén ismeretesek, így következett el sok eredménytelen kísérlet után és az országgyűlés erőszakos feloszlatása után, az a határállomás, ahol az ahol a szövetkezett pártok megint csak egy manifesztummal léphetnek a nemzet elé. ..V­­­ÁRHELYI HÍRADÓ“ ____________________1906. március 1. Csók. A szerelemben minden szó hazugság, Csupán a csók igaz, Ne mond, hogy hű leszel halálig, Légy az utolsó csókig az, A szerelemben nincs más örök élet. Csupán a pillánál. Többet száz éven­ át sem élhetsz. Amennyit élsz egy csók alatt. Rudnyánszk­y Gyula. h­írek.­ ­ február 28. — Bodnár Bertalan előléptetése. A vallás- és közoktatásügyi m kir. miniszter Bodnár Bertalan főgymn. tanárt a hunvásár­­helyi ev. ref. főgymnasiumhoz a fennálló szerződésből kifolyólag rendes tanárrá ne­vezte ki, illetve az államilag kinevezett taná­rok létszámához vette át. * — Felmentett s kinevezett államtitkárok. Szél Ignác belügyminiszteri másodtuki­rt sa­jét kérelmére felmentette. — Dr. Selley Sán­dort és Kafka Lászlót belügyminiszteri ál­lamtitkároknak nevezte ki a király. — Elveszett egy bőr pénztárca, benne 25 korona ezüst pénz és egy magyar köz­

Next