Vásárhelyi Hiradó, 1906. május (7. évfolyam, 103-127. szám)

1906-05-03 / 103. szám

2. HÍREK. — május 3. — Fáklyás menet. Megírtuk lapunk egyik számába, hogy a függetlenségi párt tagjai Dr. Endrey Gyula képviselőnk tiszte­letére a múlt hó 3- án este fáklyás menetet fog rendezni. A tervbe vett menet a lehető legjobban és legszebben sikerült. Százakra, sőt ezrekre menő néptömeg vonult keresztül az előre meghatározott utcákon dr. Endrey Gyulának a Mária Valéria utcai lakása elé, hol is Tölcsért­stván főgymn­­tanár a párt nevében gyönyörű szavak kíséretében ü­dvö­zölte a párt vezérét, az újonnan megválasz­tott képviselőt. Majd Endrey köszönte meg a polgárságnak azt a bizalmát, a­mellyel még mindig körülveszi. Ígéretet tett, hogy ezt a bizalmat, a­melyet még soha v­isza nem élt, még hathatósabban fogja kiérde­melni. Beszéde végén a közönség szűnni nem akaró tapsban és éljenzésben tört ki. Innen a menet a vásártérre vonult, a hon­nan lassanként széjjel oszlottak. — Installáció. Csanád vármegye köz­­igazgatása az újonnan kinevezett főispán­juknak Návai Tamásnak a beigtató közgyű­lésére, amely­­ hő 5 én lesz, meghívta vá­rosunk hatóságát is. — Az óvónők közgyűlése. A „kis­dednevelők országos egyesületének a cson­­grádmegyei óveldje 1906. évi május hó 6 ár, délután 3 órakor Hódmező­vásár­he­lyen a Mária Valéria óvodában Rend­­ évi közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1 Gyakorlati előadás. Tartja : özv. Tamáskáné Nyizsnyay Aranka hódmezővásárhelyi óvónő. 2 Elnöki megnyitó és jelentés. 3 Néhai György Ala­dár emlékezete. Érdemeit kegyelettel méltatja : Steinitzer Vilma hódmezővásárhelyi áll. óvó­nőképező intézeti igazgató. 4 A „gyermek mesék létjogosultsága a nevelésben.“ Elő­adó: Skultéty Ilona szegedi óvónő. Hozzá­szóló : Kelemen Lajosné hódmezővásárhelyi óvónő. 5. Az „ óvodai rajz új módszere. Gyakorlatilag bemutatja : Székely Gáborné. Szakelőadó és kritikus Horváth József hód­mezővásárhelyi polgár iskolai tanár. 6 In­dítványok. 7 Pénztári jelentés. 8 Elnöki bezáró, gaz­dálkodó ma vezette oltár elé Elek Sándor borfogyasztási szemlész kedves és bájos leá­nyát Juliskát. Ez az esküvő minta­képű­ szol-­­­gálhat akármelyik esküvőnek. Mert ott láttuk a diszes koszorús legények között a Técsy Gyulát és Kovács Mihály kereskedelmi is­kolai tanulót disz magyar ruhába. Hát még most is megvan a disz­magyar. Hit van még olyan ember, aki magára meri ölteni azt a ruhát, a­melyet az úri körök annyira elfelejtettek. Jobb volna pedig, ha a Randa divat helyett, mert hiszen ez áll legjobban a magyarnak, ha minden ember, akinek te­hettségében áll, ilyen öltönyt csináltatnának. Ezzel is jobban ki tudnák fejezni a magyar­­ haza iránti szeretetü­ket. — A szocialisták ünnepe. Május 1-ét a munkások saját ünnepüknek foglalták le. Erre a napra majdnem az összes mun­kások beszüntették a munkát s impozáns menetben vonultak az Andrássy-utcán az Erzsébet-sétányra a nagy köröndre, a­hol­­ egy szavalatokkal és beszédekkel egybekö­tött nagyobbszabásu ünnepélyt rendeztek. Az ünnepély végeztével az egyes szakbeliek, egy csoportba gyűltek s a felkiáltásokra vagy éljeneztek, vagy abcugoltak a szerint, a mint ,véleményükkel megegyezett, Vagy­­ nem. Majd délután a Vigadó termében a­­­­ fiatalság táncra perdült. Annyira belemele­­gedtek a táncolásba, hogy észre sem vették, hogy 7 óra s haza kell vonulni. Majd szép csendben és rendben, minden szakbeli a sa­ját táblája alatt, az egyesületi helyiségbe vo­nult. Rendzavarás az egész nap nem történt. — Az öreg honvédek kérése. Bu­davár bevételének 58 ik év­­fordulója alkal­mából Budapesten e hó 19, 20 és 21-én egy nevezetes ünnep lesz. Erre az ünnepre a mi öreg honvédeink is akarnak egy kül­döttséget meneszteni. De mivel nincs ele­gendő pénzük, kérik a tanácsnak ez irány­ban­ nagy becsű támogatását. Kérésüket mi is csak pártolhatjuk és ajánlhatjuk a tanács figyelmébe. — A királysértő szocialista. A szo­­­cialista munkások május elsején az Erzsébet­­sétány nagy köröndjén ünnepséget rendez­­n­­ek. Ezen az ünnepségen több helybeli és vidéki egyén részint szavalt, részint pedig beszédet tartott. Egyik szónok, Német Antal szegedi lakos beszéde folyamán azt mondta, hogy „a szocialisták nem csak a főnemeseket, hanem a királyt is elkergetik s hogy ők fi­zetik a Felségnek a 20 millió forintot, hogy tesjék neki zerge vadászatra, pedig ha jó szive volna, abból nekik is adhatna.“ Ezen kifejezéséért ellene királysértésért feljelentést tettek. — Gyászhirek. Gyászjelentés tudatja velünk, hogy Székely Szűcs Sámuelné szül. Sajtos Julianna 1906 május 1 én délután 5 órakor, életének 77-ik, özvegységének 18 ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. A boldogultnak hitlt tetemei május hó 3 án d. u. fél 3 órakor fognak VI. ker. Dáni ut­­cza 7 ik számú gyászhírről a reform vallás szertartása szerint az uj templomban tartandó gyászbeszéd után, a Dilinka temetőbe örök nyugalomra helyeztetni. — Egyidejűleg arról értesülünk, hogy Rákos Rezsőné szül. Rosenkranz Jolán élete 34 ik, boldog há­zasságának 13 ik évében hosszas szenvedés után f évi május hó 1 én d u fél 5 óra­kor elhunyt. A boldogultnak hűlt le temet f. május hó 3 án, csütörtökön d u. 3 órakor fognak a villám­telepről, az evang. egyház szertartása szerint — ugyan­azon temetőben — örök nyugalomra helyeztetni. Férje és öt kis gyermeke siratja. Szövetkezeti gyűlés. Vasárnap délután tartotta meg a helybeli fogyasztási szövetkezet első rendes közgyűlését. Az igazgatóság 4220 korona tőke befektetéssel több mint 3300 korona hasznot mutatott fel a ta­gok örömére. Az alap­tőkéhez 579 korona csatoltatott s igy az üzlet­­részek értéke mintegy 12­0/­ al emelkedett. Mészáros­­ György az elnökségről lemondott s he­lyette Gregus Bálintot választották meg elnöknek. A közgyűlés kimondotta, hogy nem áll meg a szatócs­bolt alapításnál, de a gazdasági termények értékesítésére is ki­­terjeszkedik már ebbben az évben. Gróf Károlyi Sánndor halála felett részvétüket fejezték ki a Hangya igazgatóságának. — A kath. legényegylet mulatsága. A róm. kath. legényegylet e hó 13 án az­­ Iparegylet nagy termében bálát rendez. Be- l­­épő díj 1 korona. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. — Az ármentesitő társulat kérése­­ A körös tisza maros ármentesitő társulat kéri­­ a tanácsot, hogy a Szarvasszéki mártélyi­­ csatorna vonalon levő 325 a földet illő di-­­­jért részükre engedje át. — Munkások! A szegedi kenderfonó gyárban 50 női munkást keresnek, akik egész éven át foglalkozást találnak. Minden munkás­­­kor­ kezdő fizetést kap, de ez az összeg a kellő gyakorlat elsajátítása után emelkedni fog. Jelentkezhetni lehet Prehoffer István munkásközvetítőnél. — Jóváhagyott alapszabály. A belügy­miniszter a csókási olvasó­kör alapszabályát jóváhagyólag visszaküldte. — Utonállás. Egyik múltkori szá­munkban megírtuk, hogy az Újvároson egy iparost megvertek. A szerencsétlen iparos segítségért se kiálthatott és magát védeni sem tudta, mert olyan szerencsétlenül ütöt­ték meg, hogy összeesett. Mint értesülünk, a verekedés nem az Újvároson, hanem a Kállai utcán történt. V­ÁSÁRHELYI HÍRADÓ.« 1906. május 3. REGÉNY-CSARNOK. Uj Párisi Titkok. Irta: „De neked sem akaródzol!“ vetett rá fürkésző pillantást a rendőri szt. „Mert bűnnek tartottam!“ „Ne hazudjál felre.“ „Esküszöm, uram, hogy ártatlan va­gyok, mint a ma született gyermek.“ „Akkor is az voltál, mikor a bagnóba kerültél ?“ „Akkor is uram ! Más miatt kerültem bajba, épp úgy, mint most. „Hát akkor miért vonakodtál felbon­tani a sirt?“ „Nem vonakodtam biz én egy cseppet sem, főkép mikor rám parancsolt. Meg az­tán A nárd urnak az eljárása sem egészen szabályszerű Sirokat csak bírósági végzés folytán szabad felásni, de van e Renárd ur­nák ilyen végzése?“ Renárd kissé zavarba jött. Ennek a fickónak igaza van. „Ne tudod mit“, mondá jóval csende­sebben, a dologról hallgatni fogunk. Most csak hanto­d be újra a sírt. Hanem azért vigyázz magadra, mert ha megtudom, hogy rászedtél, jaj lesz neked!“ „Hová gondol Renárd úr? Hogy mer­nék én önnel kikötni, ki ravaszság tekinte­tében ritkítja pá­ját ?“ E hizelgés tetszett Renárdnak s nem faggatta őt tovább. Biztosra vette, hogy Lafors az egye­düli bűnös. De miért vehette ki koporsójá­ból a hazai nő hulláját? Mi haszna lehetett neki ebből, vagy mit akarhatott vele? Feltette magában, hogy ennek a nyo­mára fog jönni. De mikép ? Nagy dolog lesz­sz! „Rouvier“, szólt a sírásóhoz, „a sír felásásáról hallgatni fogsz, érted ? A­mi pe­dig Laforst illeti, később, mikor én már el­mentem, lélekszakadva oda fogsz futni a legközelebbi rendőrállomásra és jelenteni fogod, hogy felakasztotta magát.“ „Igen is értem, Renárd ur.“ „Ne vágd le, hanem hagyd úgy !“ „Igen is Renárd ur! De a százötven frank?“ „Meg fogod kapni, de nem csak ezt, ha­nem Lafors részét is. Nesze itt van!“ Rouvier örömmel kapott a pénz után és gondolta magában, vajha minden máso­dik nap kínálkoznék ily pompás kaland. 39 FEJEZET. Renárd, ki a legügyesebb és legsze­­mesabb rendőrtiszt egyikének tartotta m­­gát, a temetőben tapasztaltakkal szemben mégis teljesen elvesztette fejét. Átlátta, hogy itt egy rémes titok áll előtte. Hogy Laforsnak tudnia kellett a dolog felől, azt kétségtelenné teszi öngyilkossága. De miben áll a dolog ? Ez oly kér­dés volt, melyre nem talált feleletet. Hogy itt valami csoda történt volna, azt fel­világo­sodott férfi létére el nem hihette. Legvalószínűbbnek látszott, hogy Ler­­mont Ilona, dacára annak, hogy az orvos halottnak nyilvánította, nem volt igazán meghalva, hanem magához tért s a kopor­sóból kimászva valahogy magához kíván-

Next