Vásárhelyi Hírlap, 2017. február (11. évfolyam, 21-40. szám)
2017-02-14 / 30. szám
2 Vásárhelyi Hírlap ■ 2017 február 14 , kedd AKTUÁLIS ELŐFIZETÉSI ÁRAINK lapkihordóinknál 25 lej postai előfizetés 28 lej »0265-260170« “Hírlap Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-4318 BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Főszerkesztő: Pataky István Főszerkesztő-helyettes: Szász Cs. Emese tartalomigazgató: Sziszer-Nagy Róbert Ügyvezető:Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Antal Erika Bakó Zoltán Bálint Boglárka Gáspár Botond Hajnal Csilla Horváth Bálint Ottó Simon Virág Szucher Ervin Korrektúra: Simon Annamária Fotó: Boday Gergely Tördelőszerkesztés: Gála Zoltán, Haáz Vince Lapszerkesztő: Hajnal Csilla Tévéműsor: Gráf Botond Apróhirdetés: Balázs Bernadett Reklám: Ferenczy Anna E-mail: sales@vasarhelyi-hirlap.ro, marketing@vasarhelyi-hirlap.ro Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! “MTI HÍRFELHASZNÁLÓ ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Vásárhelyi Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0265-260 l?0-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 540049 Marosvásárhely, ma Rebreanu utca 48. szám telefon: 0265-260170 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti elmen hétköznap 8-16 óra között Honlap: www.vasarhelyi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0265-260170 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-16 óra között! Ötcentis mérföldkő Marosvásárhely és a kolostor történetében Közszemlén lesz a pecsétnyomó Alig két hónapja érkezett vissza Kínából annak a kiállításnak az anyaga, amelynek egyik jelentős darabja a vásárhelyi Vár területén 2010-ben megtalált, máig is keveset emlegetett XIV. századi készítésű pecsétnyomó volt, amelynek nemcsak vásárhelyi, de Kárpát-medencei viszonylatban is óriási jelentősége van. Amint a Maros Megyei Múzeum igazgatója, Soós Zoltán elmondta, a Kínában megrendezett Románia kincsei című viszontkiállításra (három éve kínai tárlat volt nálunk - amely több mint egy évet tartott - a megye húsz tárggyal nevezett be, ebből négyet fogadtak el, köztük volt az 1300-as évekből származó pecsétnyomó. Emellett ott volt a marosfelfalui fibula, egy 1622-ből származó reneszánsz szekrény, egy XVI. századi bronz üst. Erről a pecsétnyomóról, amelyet a 2010-ben felgyorsult régészeti kutatások során találtak meg, eddig kevés szó esett, pedig felbecsülhetetlen értékű, s a város történetének olyan tárgyi bizonyítéka, amilyenhez hasonló 2010-ig még nem került elő Régészeti szemétben „Az egykori kolostor északkeleti sarka mellett találtunk meg egy faépületet, illetve annak a maradványait, amely a XIV. században épülhetett. Valamikor a XV. század elején ezt elbontják, s ennek az épületnek a pincéjét töltik fel a kolostor szemetével" - kezdte el a megtalálás történetét mesélni a múzeum igazgatója. A szemetet nem a mai értelemben kell tekinteni, ez régészeti szemét, ami építkezési- és edénytörmeléket, használati eszközöket, elveszett pénzérméket is tartalmaz, mintegy száz négyzetméteres területet ölel fel. Tulajdonképpen 200 köbméternyi tömör szemét volt, rétegesen elhelyezkedve. Több ezer tárgy került elő belőle, tíz ember mintegy két évig ásta, s paklival bontotta, majd átszitálták a teljes kétszáz köbmétert. Egy gyors feltárásnál, ahol lapáttal kidobálják a földet, elképzelhető, hogy ez a körülbelül négy és félcentis tárgy elő sem kerül. Azért egyedüli és egyedi, mert nem tudunk róla, hogy Romániában még lenne XIV. századi pecsétnyomó. (Egy volt, a nagybányai pecsétnyomó, de azt tavaly tavalyelőtt ellopták az ottani múzeumból.) A pecsételőt mintegy egy méternyi mélységben találták meg. Az a tény, hogy a Vár jó ideig osztrák kaszárnyaként működött, segít a feltárásban, ugyanis itt nem építettek épületeket, amelyek elfedhetnék az ilyen értékes lelőhelyet, és esetleg soha nem férnének hozzá a régészek. Győri eredet Azt nem tudni pontosan, mikor és milyen körülmények között került a szemétbe a pecsétnyomó. Feltehetőleg elveszett, vagy véletlenül került a hulladék közé, ugyanis az ilyen tárgyakkal igencsak csínján bántak. A rajta levő elemek vizsgáJelenleg folyik a várbeli épület átrendezése, új, hosszabb időszakra tervezett kiállítások létrehozása. lala során kiderült, hogy a győri ferences rendi kolostor gvárdiánjának tulajdona lehetett, ezzel hitelesítette az általa kiadott dokumentumokat. Több elképzelés is fennállhat: vagy ellenőrizni jött Vásárhelyre, vagy zarándokúton volt - a vásárhelyi kolostornak ugyanis akkor már volt zarándokjoga -, vagy valamilyen más, hivatalos ügyben járhatott itt a XIV. század második felében vagy a XV. század elején, s akkor veszett el a pecsétnyomó, ami belekerülhetett a szemétbe. Tudatos elhagyásról szó sem lehet, ugyanis az ilyen pecsétnyomókat szigorúan őrizték, olyannyira szigorúan, hogy használója elhunyta esetén bezúzták, hogy megakadályozzák, hogy bárki is hamisításra használja. Akár az is megtörténhetett, hogy a gvárdián elhunyt, s a halála körüli hercehurca alatt veszett el a pecsétnyomó. Nagy valószínűséggel már soha nem deríthető ki, miként került a szemétbe - ám egy dolog biztos: nem készakarva. Szent Erzsébet és az E betű Az elnyújtott ovális - vagy lekerekített rombusz - alakú pecsétnyomón a halat tartó (az adakozást jelképező, máskor kenyérrel megjelenített) Szent Erzsébet alakja látható negatív vésetben, ebből, no meg a gótikus körirat betűinek jellegéből következtettek arra a marosvásárhelyi történészek, hogy a XIV. században készült. A gótbetűs felirat nem ritka az ilyen tárgyakon, ám a betűk formája, metszése alapján viszonylag jól behatárolható, hogy a század melyik évtizedeiben készülhetett. A jellegzetes tartású nőalakot gyöngysor övezi, azonkívül - csillagokat idéző - gyémántmetszés tölti ki a pecsétkoronát a gyöngysorig. Az már valamivel világosabb, hogy ki lehetett a pecsétnyomó tulajdonosa, vagy talán inkább őrizője-használója. A csúcsán egy E betű áll, elképzelhető, hogy egy Egyed - Egidius nevű (a görög eredetű latin Aegidius - Egidius, Egyed/ Egid rövidülésének régi magyar olvasata, jelentése lehet pajzshordozó, egyetlenke, elsőszülött győri gvárdiáné lehetett. A XI. században Esztergomban már őrizték Szent Egyed koponyájának három töredékét, elképzelhető, hogy a győri kolostor gvárdiánja is a szent nevét választotta szerzetesi névnek. Ehhez a győri ferences rendi szerzetesrend gvárdiánjainak névsorát kellene faggatni. Rövidesen látható lesz A jelenleg még kincstárban tartott lelet óriási jelentőségű a város és a várbeli kolostor történetében. A várbeli ferences kolostor, amelynek írásos említésével már 1332-ben találkozunk Erdélyben, a negyedik volt - fontossági sorrendben -, s a pecsétnyomó is nagyjából ebből az időszakból származik. Soós Zoltán múzeumigazgató elmondta, hogy a fakolostor-épület helyén (pincéjében) álló szemétgödröt 1450 után már már nem használták, erre bizonyságul szolgál, hogy az utolsó pénzérmék I. Ulászló (1440-1444) korából származnak. A gödröt 1450-ben lezárták, következésképpen a pecsétnyomó később már nem kerülhetett oda. A kolostor 1332 előtt már létezett, csak az írásos említés származik ebből az évből, tehát a győri (Egyed?) gvárdián látogatását joggal tehetjük az 1300 és 1450 közötti időszakra, de ezt az intervallumot tovább lehet szűkíteni. Ferences „multik” A ferences szerzetesrend igen nagy hatással volt az alakuló városra, a rendet úgy képzelhetjük el, mint a jelenlegi multinacionális cégeket, amelyek az egész Kárpát-medencét behálózták a nyolc provinciával (ezek egyike Erdély), szakembereket küldtek a rendi provinciákba, hogy építsenek, fejlesszék a gazdaságot, kereskedelmet, kultúrát és oktatást, hozzanak létre templomokat és rendházakat. A XIV. század elején Marosvásárhely még valóban csak egy kis poros, provinciális település volt, számára nagy előnyt jelentett a fejlődésben a ferencesek megtelepedése. Ez a hatás a protestantizmus terjedésével 1556-ban megszűnt hosszú ideig. A múzeum igazgatója elmondta - jelenleg folyik a várbeli épület átrendezése, új, hosszabb időszakra tervezett kiállítások létrehozása, s ennek egyik pozitív hozadéka lesz, hogy az áprilisi nyitástól a nagyközönség is „élőben láthatja" az olyan értékes leleteket, mint ezt a XIV. századi pecsétnyomót, vagy az 1924-ben egy kőbányában megtalált, a Kr. e. XII. századból származó, immár több mint 3200 éves marosfelfalui bronzkori fibulát. BAKÓ ZOLTÁN A szemétgödörben megtalált 1300-as évekbeli pecsétnyomó, amely valószínűleg a győri Egyed gvárdiáné volt.