Vásárhelyi Hírlap, 2017. november (11. évfolyam, 210-230. szám)

2017-11-10 / 217. szám

HISTÓRIA Vásárhelyi Hírlap * 2017 Legitimizációs törekvések által befolyásolt városrendészet Marosvásárhelyen 1860-1944 között Utcanevek és emlékezetpolitika Az 1860-tól 1944-ig tartó időszakban Marosvá­sárhely lakosai szám szerint három impérium­váltást éltek meg, és mindezen államok igyekez­tek legitimizálni hatalmukat saját uralmuk alatt. A városrendészet fokozódása a 19. század má­sodik felére tehető, ennek a szimbolikus terek létrehozása az egyik velejárója. Írásomban arra világítok rá, hogy a város történetében miként függenek össze a politikai törekvések az utcák el- és átnevezésével. 1860-ban történt meg az első hivatalos névváltoztatás Maros­­vásárhelyen ebben a periódus­ban. A főtéri részt ekkor Széche­nyi térnek nevezték át, az Ebház utcát pedig Kazintzi utczának. E két átkeresztelés korántsem a véletlen műve. Az Ebház utcát az író-költő születésének 100. év­fordulójára készültek átnevezni, amely 1859-re esett, a helyszín­választás pedig amiatt került az Ekház utcára, mivel Kazinczy ko­rábban abban az utcában szállt meg egyik marosvásárhelyi láto­gatása során. Széchenyi István tiszteletére pedig halála évében nevezték el a város legfontosabb terének egy részét. A következő szimbolikus in­tézkedés 1868-ban történt, ami­kor Deák Ferencről egyaránt ut­cát és lakónegyedet neveztek el. Ez az első olyan gesztust jelen­ti, amikor az emlékezet tárgyá­ról, tehát a kiemelkedő szemé­lyiségről még élete során utcát neveznek el. Érvényesült Bernády szándéka 1887-ben kevésbé szimboli­kus, inkább a szükségszerűsé­get kielégítő intézkedésről van szó. Az új utcák a következők: a Fürdő, Fogház, Belső-kutas, Kül­ső-kutas, Alsó, Kis, Vár, Temp­lom, Felsővasúti, Sörház, Iskola, Tábor, Új- és az Alsó vasúti ut­ca, a Vár tér, valamint a Kör ut­ca. Megjelentek a helynevek és funkcionális nevek között sze­mélynevek is: Petőfi (Sándor), Eötvös (József), Borsos Tamás. 1893-ban Bernády György vá­rosi tanácsos, későbbi polgár­­mester javaslatára négy utca ka­pott új nevet: Jókai Mór, Kossuth Lajos, Arany János, Baross Gá­bor. E nevekből a Jókai Mór ut­ca a neves szerző 50. írói jubi­leuma tiszteletére lett elnevez­ve, és a Marosvásárhelyi Bizott­ság kezdeményezésére indult. Azonban Kossuth Lajos népsze­rűsége mellett Bernády György szándéka is érvényesült az utca elnevezésében. Az Arany János és Kossuth Lajos névpáros a vá­ros egyik fő artériáját jelentette. Ehhez képest Petőfiről egy sze­rényebb, félreesőbb utcát nevez­tek el. Ezt kompenzálhatta, hogy 1902-ben a mellette levő teret is róla nevezték el, valamint 1912- ben a Bodor-kút mellé emelték a Petőfi emlékoszlopot, a római katolikus plébániával szemben. A Baross Gábor elnevezés mint­egy köszönetet jelent, ugyanis Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter támogatására épülhe­tett meg a Székely Iparmúzeum pár évvel korábban Közterek is nevet kaptak A 19. század utolsó évében újabb utcanévadásokkal bővült a város, ugyanis 1900-ban egyes közterek is nevet kapnak az új utcák mellett: Berek-, Gát-, Aran­ka-, Gyár-, Álmos-, Szent Lász­ló-, Árok-, Mentovich-, Régi kór­ház-, Bethlen Gábor-, Rákóczi-, Nagyhegy-, Werbőczy-, Tele­ki-, Dósa Elek-, Wesselényi-, Vá­rosmajor-, Kemény Zsigmond-, Honvéd-, Mikó-, Könyök-, Pa­tak-, Tompa-, Nyár-, Mező-, Hid-, Szabadi-, Remeteszeg-, Hidvég-, Holtmaros utcák, meg a Bodoni út. Emellett megjelenik az Apaffy (Mihály) és a Mátyás király tér. Az utcanevek sorában ekkor je­lenik meg az első dinasztikus személyiség. Ebben az évben a városvezetés az eddigi törvény­­szerűséget, miszerint a közpon­tibb utcák személyneveket kap­nak, teljesen elhagyja. Az emlé­kezetpolitikai megnyilvánulást a következő ellentétben látjuk a legtisztábban: míg az új utcák, amelyeket egy kisebb számú kö­zösség használ, a régi helynevek utcáit jelölik, addig a nagyobb lé­­lekszám által használt központi utcák mind személyiségek emlé­két őrzik és éltetik tovább a helyi lakosság emlékezetében. 1907-ben a következő nevek­kel bővül a város utcahálózata: Pázmány Péter, Damjanich Já­nos, Hunyadi János, István ki­rály, Báthory István, Bocskay Ist­ván, József Nádor, Gr. Batthyá­ny Lajos, Vasváry Pál, Kiss Ernő, Csokonai Vitéz Mihály, Erkel Fe­renc, Fogarassi Pap József, Kö­teles Sámuel, Kisfaludy Károly, Irányi Dániel, Br. Jósika Mik­lós, Székely Falu, Mikes Kele­men, Tinódy Sebestyén, Kinizsi Pál, Vörösmarty Mihály, Zrínyi Miklós, Garai János. Jellegze­tessége, hogy a személynevek jó­val erőteljesebben „elindulnak" az akkori periféria területére. A személynevek összeköttetésben állnak egymással, és azokat az utakat jelölik, amelyek mentén később újabb utcahálózatok fog­nak létrejönni, ezáltal a perifé­ria-zónákban válnak főutakká. Dinasztikus nevek Az 1910-ben adott tíz hely­névről egyértelmű, hogy a vá­ros azon része után nevezték el, ahol az utcák elhelyezked­nek. A személyneveknél vi­szont megjelentek a dinaszti­kus nevek, amelyek már nem a modern nemzetállamot képvi­selik, hanem szinte kivétel nél­kül az Árpád-házi királyok kö­zül kerültek a térképre. Kivé­telt képeznek a Nagy Lajos és a Mátyás király elnevezések, azonban a történelmi szemé­lyiségek kiemelkedő népszerű­ségüknek köszönhetően kerül­hettek az Árpád-házi királyok mellé, a többi magyarországi város névadó intézkedéseihez hasonlóan. Az addigi Kör utcá­nak, amely a várost átszeli, új neve IV. Béla király út és Lajos király út lett, ugyanis felosztot­ták két részre. A történelmi személyiségek „szórásával" egy időben azt lát­juk, hogy a város magterüle­tén tovább erősödik az 1848-as emlékezet, ezáltal újra egyen­súlyozva a periférikus zónák­ra kiterjesztett emlékezetpoliti­kát. A főtérről két párhuzamos utca nyílik ebben az időszak­ban: Ferenc József­ és Erzsébet királyné utcák, amelyek a vá­ros központi részére nyílnak. A kor egyik jellegzetessége, hogy a császárról és királynéról gyak­ran neveztek el minden város­ban utcákat, hidakat és intéz­ményeket. Az 1948-as évszám 24 nevet hozott a városba, azonban emlé­­kezetpolitikai szempontból sok­kal visszafogottabb, mivel szinte teljes mértékben általános neve­ket vezettek be. Olyan utcanevek jelentek meg, mint például: Búza, Szív, Nap, Pipacs, Rét. Legitimizálási törekvés A trianoni békeszerződés ér­telmében Marosvásárhely is a román állam részévé vált, amely maga után vonta az új államha­talom legitimizálási törekvését. Ezután a város utcanevei kivé­tel nélkül román nyelven íród­tak. Egyes esetekben tükörfor­dítást végeznek, mint példá­ul: Munkás - Munditorilor vagy Hidvég - Podeni. A személyisé­gek Liszt Ferenc nevének lefor­dításán kívül mind kicserélőd­tek, viszont észrevehetjük, hogy a pozicionálásnak éppolyan sze­repe van, mint az impériumvál­tás előtti időszakban. A Széchenyi tér Regele Ferdinand nevet kapta, a II. Rá­kóczi Ferenc utca az Avram lánca nevet, Bolyai Farkas he­lyére Ștefan cel Mare került, Ba­­ross_ Gábor helyett Traian ut­ca lett, Arany János helyett meg Octavian Goga. Ha régebben egy személynév állott az utcatáblán, ezután nem feltétlenül került he­lyébe másik személynév. Ennek a tendenciának végeredménye Kossuth Lajos emlékezetének el­törlése, helyébe Călărașilor ut­ca lett, vagy a Petőfi tér esetében Mărășești tér helynévre cserélő­dött, vagy akár a Deák Ferenc ut­cából Unirei lett. A Regele Ferdinand és az Avram láncú nevek elhelyezé­sei nagyon beszédesek lehet­nek az új államhatalom törekvé­seiről. Míg a főtéri rész a Regele Ferdinand nevet kapta, aki az újonnan létrejött Nagy-Románia első koronázott királya volt, ad­dig Avram láncú, az 1848-as er­délyi román felkelés vezetője tá­volabbi helyre kerül a magterü­­lettől. Ezáltal fejezi ki az impéri­umváltást követően a román ál­lamhatalom, hogy a hangsúlyt egy központosított állam létre­hozására fekteti. Hasonló eljárás jellemző Kolozsvárra is ebben az időszakban. Folyamatos névváltoztatások A térképről teljesen eltűntek a Marosvásárhelyhez kötődő sze­mélyiségek, helyette a lakosság számára a korábbihoz képest idegen nevek képviselték az ut­cahálózatot. Ugyanakkor meg­jelentek a katonai személyiség­nevek is, közülük egyesek ab­ban az időben tevékenykedtek: St. Acatarina Teodoriu, Gen. Drăgălina, Gen. Berthelot, Gen. Grigorescu, Gen. Mărdărescu. Kétségtelen, hogy a bevezetett új nevek semmiképp nem egyez­tek meg a lakosság kollektív em­lékezetével. A következő tervezet 1934-ben érkezett a város életében, ami­kor összesen 74 új névvel bővült a város térképe. Ebből 52 új, név­telen utcákat jelöl, 22 pedig név­­változtatást szolgál. A korábbi­hoz hasonlóan nem kaptak he­lyet a városhoz köthető szemé­lyek: Petru Șchiopul, Bogdan Vodă, Timotei Cipariu és egyéb nevek kerültek a térképre. A második bécsi döntés értel­mében (1940) Erdély északi ré­sze 22 év után ismét Magyaror­szág részét képezte. A régi utca­nevek bevezetése 1941-ben tör­tént meg, azonban a város utcái nem egyeztek meg teljes mérték­ben az 1920-ig érvényes utcane­vekkel. Ekkor 30 átkeresztelés és 94 új név kerül be. A főbb útvo­nalak a következő neveket fogják viselni: Horthy Miklós út, Musso­lini tér, Hitler tér, Unió utca. Lát­hatjuk, hogy a kor nagy politikai szereplői mellett helyet kap Kos­suth Lajos, Deák Ferenc, Sándor János, Ugron Gábor. Az utolsó fordulatot az 1944-es év hozza a tárgyalt időszakban, amikor a front átvonulását köve­tő új politikai realitás az akko­ri utcanévhálózat átkeresztelé­sét kívánta elérni. Ezáltal jelen­hettek meg 1944-ben a főbb te­rek nevében orosz személyisé­gek, valamint a II. világháború­ban szövetséges hatalmak sze­mélyi kultuszát propagáló ne­vek is. A főtér Sztálin térré ala­kult át, a Dr. Bernády György ut­cából Panov­, a Teleki Mihály útból pedig Malinovski út lett. Ugyanakkor megjelenhetett a Roosevelt­ és a Churchill név is a centrum határán levő tereken. A szovjet ellenőrzés alatt olyan elnevezések is érvényesülnek, mint a Szabadság, vagy akár a Béke utca. A háborús helyzet egyik következménye, hogy az emlékezetpolitika sokkal köz­vetlenebbé és erősebbé válik, mint a béke ideje alatt. BERECZKY ZSOLT A cikk bővebb változata az Erdélyi Krónika portálon olvasható fotó: KÉPESLAPOK. FILES. WORDPESS.Ct :Fí,j"ímtPetifi emíéí A Petőfi-emlékoszlop 1916-ban

Next