Vásárhelyi Hírlap, 2017. november (11. évfolyam, 210-230. szám)
2017-11-10 / 217. szám
HISTÓRIA Vásárhelyi Hírlap * 2017 Legitimizációs törekvések által befolyásolt városrendészet Marosvásárhelyen 1860-1944 között Utcanevek és emlékezetpolitika Az 1860-tól 1944-ig tartó időszakban Marosvásárhely lakosai szám szerint három impériumváltást éltek meg, és mindezen államok igyekeztek legitimizálni hatalmukat saját uralmuk alatt. A városrendészet fokozódása a 19. század második felére tehető, ennek a szimbolikus terek létrehozása az egyik velejárója. Írásomban arra világítok rá, hogy a város történetében miként függenek össze a politikai törekvések az utcák el- és átnevezésével. 1860-ban történt meg az első hivatalos névváltoztatás Marosvásárhelyen ebben a periódusban. A főtéri részt ekkor Széchenyi térnek nevezték át, az Ebház utcát pedig Kazintzi utczának. E két átkeresztelés korántsem a véletlen műve. Az Ebház utcát az író-költő születésének 100. évfordulójára készültek átnevezni, amely 1859-re esett, a helyszínválasztás pedig amiatt került az Ekház utcára, mivel Kazinczy korábban abban az utcában szállt meg egyik marosvásárhelyi látogatása során. Széchenyi István tiszteletére pedig halála évében nevezték el a város legfontosabb terének egy részét. A következő szimbolikus intézkedés 1868-ban történt, amikor Deák Ferencről egyaránt utcát és lakónegyedet neveztek el. Ez az első olyan gesztust jelenti, amikor az emlékezet tárgyáról, tehát a kiemelkedő személyiségről még élete során utcát neveznek el. Érvényesült Bernády szándéka 1887-ben kevésbé szimbolikus, inkább a szükségszerűséget kielégítő intézkedésről van szó. Az új utcák a következők: a Fürdő, Fogház, Belső-kutas, Külső-kutas, Alsó, Kis, Vár, Templom, Felsővasúti, Sörház, Iskola, Tábor, Új- és az Alsó vasúti utca, a Vár tér, valamint a Kör utca. Megjelentek a helynevek és funkcionális nevek között személynevek is: Petőfi (Sándor), Eötvös (József), Borsos Tamás. 1893-ban Bernády György városi tanácsos, későbbi polgármester javaslatára négy utca kapott új nevet: Jókai Mór, Kossuth Lajos, Arany János, Baross Gábor. E nevekből a Jókai Mór utca a neves szerző 50. írói jubileuma tiszteletére lett elnevezve, és a Marosvásárhelyi Bizottság kezdeményezésére indult. Azonban Kossuth Lajos népszerűsége mellett Bernády György szándéka is érvényesült az utca elnevezésében. Az Arany János és Kossuth Lajos névpáros a város egyik fő artériáját jelentette. Ehhez képest Petőfiről egy szerényebb, félreesőbb utcát neveztek el. Ezt kompenzálhatta, hogy 1902-ben a mellette levő teret is róla nevezték el, valamint 1912- ben a Bodor-kút mellé emelték a Petőfi emlékoszlopot, a római katolikus plébániával szemben. A Baross Gábor elnevezés mintegy köszönetet jelent, ugyanis Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter támogatására épülhetett meg a Székely Iparmúzeum pár évvel korábban Közterek is nevet kaptak A 19. század utolsó évében újabb utcanévadásokkal bővült a város, ugyanis 1900-ban egyes közterek is nevet kapnak az új utcák mellett: Berek-, Gát-, Aranka-, Gyár-, Álmos-, Szent László-, Árok-, Mentovich-, Régi kórház-, Bethlen Gábor-, Rákóczi-, Nagyhegy-, Werbőczy-, Teleki-, Dósa Elek-, Wesselényi-, Városmajor-, Kemény Zsigmond-, Honvéd-, Mikó-, Könyök-, Patak-, Tompa-, Nyár-, Mező-, Hid-, Szabadi-, Remeteszeg-, Hidvég-, Holtmaros utcák, meg a Bodoni út. Emellett megjelenik az Apaffy (Mihály) és a Mátyás király tér. Az utcanevek sorában ekkor jelenik meg az első dinasztikus személyiség. Ebben az évben a városvezetés az eddigi törvényszerűséget, miszerint a központibb utcák személyneveket kapnak, teljesen elhagyja. Az emlékezetpolitikai megnyilvánulást a következő ellentétben látjuk a legtisztábban: míg az új utcák, amelyeket egy kisebb számú közösség használ, a régi helynevek utcáit jelölik, addig a nagyobb lélekszám által használt központi utcák mind személyiségek emlékét őrzik és éltetik tovább a helyi lakosság emlékezetében. 1907-ben a következő nevekkel bővül a város utcahálózata: Pázmány Péter, Damjanich János, Hunyadi János, István király, Báthory István, Bocskay István, József Nádor, Gr. Batthyány Lajos, Vasváry Pál, Kiss Ernő, Csokonai Vitéz Mihály, Erkel Ferenc, Fogarassi Pap József, Köteles Sámuel, Kisfaludy Károly, Irányi Dániel, Br. Jósika Miklós, Székely Falu, Mikes Kelemen, Tinódy Sebestyén, Kinizsi Pál, Vörösmarty Mihály, Zrínyi Miklós, Garai János. Jellegzetessége, hogy a személynevek jóval erőteljesebben „elindulnak" az akkori periféria területére. A személynevek összeköttetésben állnak egymással, és azokat az utakat jelölik, amelyek mentén később újabb utcahálózatok fognak létrejönni, ezáltal a periféria-zónákban válnak főutakká. Dinasztikus nevek Az 1910-ben adott tíz helynévről egyértelmű, hogy a város azon része után nevezték el, ahol az utcák elhelyezkednek. A személyneveknél viszont megjelentek a dinasztikus nevek, amelyek már nem a modern nemzetállamot képviselik, hanem szinte kivétel nélkül az Árpád-házi királyok közül kerültek a térképre. Kivételt képeznek a Nagy Lajos és a Mátyás király elnevezések, azonban a történelmi személyiségek kiemelkedő népszerűségüknek köszönhetően kerülhettek az Árpád-házi királyok mellé, a többi magyarországi város névadó intézkedéseihez hasonlóan. Az addigi Kör utcának, amely a várost átszeli, új neve IV. Béla király út és Lajos király út lett, ugyanis felosztották két részre. A történelmi személyiségek „szórásával" egy időben azt látjuk, hogy a város magterületén tovább erősödik az 1848-as emlékezet, ezáltal újra egyensúlyozva a periférikus zónákra kiterjesztett emlékezetpolitikát. A főtérről két párhuzamos utca nyílik ebben az időszakban: Ferenc József és Erzsébet királyné utcák, amelyek a város központi részére nyílnak. A kor egyik jellegzetessége, hogy a császárról és királynéról gyakran neveztek el minden városban utcákat, hidakat és intézményeket. Az 1948-as évszám 24 nevet hozott a városba, azonban emlékezetpolitikai szempontból sokkal visszafogottabb, mivel szinte teljes mértékben általános neveket vezettek be. Olyan utcanevek jelentek meg, mint például: Búza, Szív, Nap, Pipacs, Rét. Legitimizálási törekvés A trianoni békeszerződés értelmében Marosvásárhely is a román állam részévé vált, amely maga után vonta az új államhatalom legitimizálási törekvését. Ezután a város utcanevei kivétel nélkül román nyelven íródtak. Egyes esetekben tükörfordítást végeznek, mint például: Munkás - Munditorilor vagy Hidvég - Podeni. A személyiségek Liszt Ferenc nevének lefordításán kívül mind kicserélődtek, viszont észrevehetjük, hogy a pozicionálásnak éppolyan szerepe van, mint az impériumváltás előtti időszakban. A Széchenyi tér Regele Ferdinand nevet kapta, a II. Rákóczi Ferenc utca az Avram lánca nevet, Bolyai Farkas helyére Ștefan cel Mare került, Baross_ Gábor helyett Traian utca lett, Arany János helyett meg Octavian Goga. Ha régebben egy személynév állott az utcatáblán, ezután nem feltétlenül került helyébe másik személynév. Ennek a tendenciának végeredménye Kossuth Lajos emlékezetének eltörlése, helyébe Călărașilor utca lett, vagy a Petőfi tér esetében Mărășești tér helynévre cserélődött, vagy akár a Deák Ferenc utcából Unirei lett. A Regele Ferdinand és az Avram láncú nevek elhelyezései nagyon beszédesek lehetnek az új államhatalom törekvéseiről. Míg a főtéri rész a Regele Ferdinand nevet kapta, aki az újonnan létrejött Nagy-Románia első koronázott királya volt, addig Avram láncú, az 1848-as erdélyi román felkelés vezetője távolabbi helyre kerül a magterülettől. Ezáltal fejezi ki az impériumváltást követően a román államhatalom, hogy a hangsúlyt egy központosított állam létrehozására fekteti. Hasonló eljárás jellemző Kolozsvárra is ebben az időszakban. Folyamatos névváltoztatások A térképről teljesen eltűntek a Marosvásárhelyhez kötődő személyiségek, helyette a lakosság számára a korábbihoz képest idegen nevek képviselték az utcahálózatot. Ugyanakkor megjelentek a katonai személyiségnevek is, közülük egyesek abban az időben tevékenykedtek: St. Acatarina Teodoriu, Gen. Drăgălina, Gen. Berthelot, Gen. Grigorescu, Gen. Mărdărescu. Kétségtelen, hogy a bevezetett új nevek semmiképp nem egyeztek meg a lakosság kollektív emlékezetével. A következő tervezet 1934-ben érkezett a város életében, amikor összesen 74 új névvel bővült a város térképe. Ebből 52 új, névtelen utcákat jelöl, 22 pedig névváltoztatást szolgál. A korábbihoz hasonlóan nem kaptak helyet a városhoz köthető személyek: Petru Șchiopul, Bogdan Vodă, Timotei Cipariu és egyéb nevek kerültek a térképre. A második bécsi döntés értelmében (1940) Erdély északi része 22 év után ismét Magyarország részét képezte. A régi utcanevek bevezetése 1941-ben történt meg, azonban a város utcái nem egyeztek meg teljes mértékben az 1920-ig érvényes utcanevekkel. Ekkor 30 átkeresztelés és 94 új név kerül be. A főbb útvonalak a következő neveket fogják viselni: Horthy Miklós út, Mussolini tér, Hitler tér, Unió utca. Láthatjuk, hogy a kor nagy politikai szereplői mellett helyet kap Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Sándor János, Ugron Gábor. Az utolsó fordulatot az 1944-es év hozza a tárgyalt időszakban, amikor a front átvonulását követő új politikai realitás az akkori utcanévhálózat átkeresztelését kívánta elérni. Ezáltal jelenhettek meg 1944-ben a főbb terek nevében orosz személyiségek, valamint a II. világháborúban szövetséges hatalmak személyi kultuszát propagáló nevek is. A főtér Sztálin térré alakult át, a Dr. Bernády György utcából Panov, a Teleki Mihály útból pedig Malinovski út lett. Ugyanakkor megjelenhetett a Roosevelt és a Churchill név is a centrum határán levő tereken. A szovjet ellenőrzés alatt olyan elnevezések is érvényesülnek, mint a Szabadság, vagy akár a Béke utca. A háborús helyzet egyik következménye, hogy az emlékezetpolitika sokkal közvetlenebbé és erősebbé válik, mint a béke ideje alatt. BERECZKY ZSOLT A cikk bővebb változata az Erdélyi Krónika portálon olvasható fotó: KÉPESLAPOK. FILES. WORDPESS.Ct :Fí,j"ímtPetifi emíéí A Petőfi-emlékoszlop 1916-ban