Népujság, 1941. szeptember-december (14. évfolyam, 223-297. szám)
1941-10-04 / 226. szám
1941. október 4., szombat NÉPÚJSÁG Rövid beszélgetés Simkó Elemér főispánnal az eljövendő vásárhelyi konzervgyárról Az elmúlt ektekben meghívót kézbesítettek a vásárhelyi közélet valamennyi vezető egyéniségének. A meghívó egy létesítendő vásárhelyi konzervgyár terveinek megbeszélésére szólott. Az eseményről akkor röviden beszámoltak a lapok és azóta a kérdés állandóan ott izzik a város közvéleményében. "Régi szólam, sokszorosan megállapított igazság az már, hogy ennek a nagy mezőgazda városnak sorsa és jövője függ attól, váljon istenáldotta földünk termelvényei megfelelő mezőgazdasági ipar révén eljutnak-e a nagy fogyasztó piacok felé, vagy pedig csak az időt, a munkát, termelő rétegeink szorgalmát és verejtékét emésztik tovább. Hogy a napjainkig kialakult rendszer nem jelenít piacot termeltvényeink számára, ez már sok keserű tapasztalat árán megtanult dolog. Az egyébként országszerte ismert vásárhelyi kertészet nehézkes szállítási viszonyaink miatt nem tudott új utakat nyitni a mezőgazdaság számára és amikor nagyon is tudjuk, hogy a búza-kukorica váltó szerint való gazdálkodás már a múlté, akkor nagyon is időszerűen nyomul előtérbe a megvalósításra váró konzervgyár gondolata, mint első fecske a város mezőgazdasági ipara felé. A kérdést Simkó Elemér dr. főispán tepette gyakorlati térre,, amikor közgazdasági szakemberek és már kellő tapasztalattal rendelkező válllalkozók bevonásával előkészítette, feltáratta a lehetőségek minden vonatkozását és valósággal készen tálalta a dolgot, a város vezető férfijai elé. II . Lesz-e konzervgyár ? Ez a kérdés, amire most felelni kell a városnak és a megoldásához vezető utat kerestem, amikor bekopogtattam főispánunk közellátási gondokkal megrakott fogadójába. Várakozás közben sehogy se tudtam szabadulni attól a gondolattól, amit Makkay János múlt vasárnapi cikke szabadított rám. Lehet-e haladni a kapitalista termelés útján ott, ahol nincs, vagy nagyon is vékony a polgári réteg? Mert a konzervgyár kapcsán most erre a kérdésre is felelni fog a város. Felelni fog arra, hogy valójában törvényhatósági város, vagy lel közetében, feltételeiben továbbra is falu maradt, felfogásában és lehetőségeiben egyaránt. A múltat és jövőt latolgató gondolataim közben tettem föl a kérdést, hogy a válaszon át tájékozódást kapjak és adhassak a város legszélesebb rétegei számára, akiknek sorsa és jövője függ az elhatározó lépésektől . A konzervgyár ügyét minden vonatkozásban előkészítettük — adja meg a választ Simkó Elemér főispán. Amint a közgyűlési teremben összehívott értekezleten már vázoltam, a város mára múltban is rendelkezett azokkal az adottságokkal, amelyek alapjául szolgálhattak volna egy virágzó kertészeti kultúra számára, de hiába volta legszélesebb kezdeményezés, a legjobb igyekezetnek is határt szabtak az értékesítési lehetősé-ek és ma a termelési viszonyaink alig egy-két ponton léphették át a helyi fogyasztás kereteit. A város gazdasági élete ebben az irányban valósággal megmerevedett, a jövő érdekében pedig feltétlenül kedvezőbb feltételeket kell teremtenünk. Ezért vállaltam a konzervgyár kérdésének előkészítését, de a továbbiak már a város közönségén fordulnak meg. — Az első értekezlet óta miilyen lépések történtek, vagy milyenek vannak előkészületben ? — Az értekezlet megbízásából tovább viszem a kérdést abban az irányban, hogy az anyagi feltételek milyen módon lennének biztosíthatók. Amint értesültem, a Gazdasági Egyesület széleskörű megbeszélést kezdeményez, hogy a konzervgyár gondolatát, annak jelentőségét minél szélesebb térre vihesse át és hogy az alapításhoz szükséges tőkét éppen azoktól a rétegekből teremthessük elő,amelyek úgy a termelés, mint a sokkal kedvezőbb értékesítés révén elsősorban élveznék a gyár előnyeit. Ha ez az út a gazdaközönség meg- értése folytán járhatóvá válik, akkor elesik az a megoldási forma, amikor kizárólag a jövedelmet, kereső tőkére kellene támaszkodni.— A gyár tehát kettős célt kívánna szolgálni ? — Igen. Egyrészt, minden időben biztosan felvevő piacot kíván életre hívni a termelés számára, másrészt a vitathatatlanul jövedelmező üzem hasznának azt a hányadát, amely nélkülözhető a gyár üzemtének továbbfejlesztésénél, vissza akarja juttatni a résztulajdonos termelőkhöz. — A környéken az utóbbi években létesült üzemek nem jelentenek-e olyan konkurrenciát, ami veszélyest, tette a rentabilitást ? — A vállalkozás a szó teljes értelmében kockázatmentes. Ez a tér még annyira kimunkálatlan és a piac fel- vevőképessége akkora, hogy Vásárhely nem egy, de több és sokkal nagyobb üzentet is kellő prosperitás mellett kophat el. Az öntözéses gazdálkodásra való áttérés pedig csak növeli a szükségleteket, mert a sorkozottabb termelés számára csak szárítás és konzerválás útján biztosítható a megfelelő értékesítés lehetősége. — Van-e remény arra, hogy a gyár valóban megvalósulhat a tervezett úton? — Hiszem, hogy a város közönsége megérti a kérdés jelentőségét és megérti azt, hogy a jövőben reáháramló feladatokat csakis akkor tudja megoldani, ha a régi nyomdokokból kilépve, alkalmazkodik az időszabta követelményekhez és inkább önmaga lép rá az útra, amit a gyümölcsözést kereső tőkeamúgy is meg fog találni, csakhogy akkor az üzem nyújtotta jövedelem nem a város közönségét, hanem esetleg egy vidéki pénzcsoport érdekeit szolgálja majd. A kérdés még nyitva van A beszélgetést, nem folytathattuk. A telefonon a belügyminisztérium jelentkezett és azzal az érzéssel távoz, fiam, hogy a város közönyének kínai falát még nem sikerült áttörni, pedig valósággal kínálkozik egy olyan fejlődési irány alapja, amit két kézzel. "kelltene megragadni, mert akármerről nézzük a kérdést, iparosodni és iparosodni kell minden áron és különösen iparosodni kicsi a mezőgazdaságnak, amit annál könnyebben tehet meg, mert ki nem munkált területek rendkívüli lehetőségeit nyitják meg előtte. Ezekre a kérdésekre pedig mi fogunk felelni mindannyian vásárhelyiek. Felelni fogunk arra, hogy tudunk-e, vagy el akarunk-e haladni, akarunk-e lépést tartani a kortal, vagy pedig vállaljuk örökkel- Lemntmondásra keveredő életünk milyden terhét a továbbiakban is. 1 . — H — Csávázzon minden vetőmagot Jöbb termést, több termést, dszzrtmentességet biztosít Sztopóc, Portol, Mami Százhatvan százalékos pótadó a jövő évi költségvetésben évtizedek óta bevált csávázószerek. Beszerezhető Kovácsnál Lapunk egyik közelmúlt számában megírtuk, hogy a város jövő évi költségvetéséit a számvevőség elkészítette és azt a hó végén rendkívüli közgyűlés keretében tárgyalja le a törvényhatósági bizottság. Nem ismerjük a költségvetési tervezet részleteit, így nehéz lenne ahhoz hozzászólni. Az idő ezt is meghozza hamarosan, annyit azonban tudunk, hogy a számvevőségi összeállítás, amely figyelembe vette az új beruházásokat és az időközben felmerült szükségleteket, 160 százalékos pótadón épül fel-Kétségtelen: a bevételi oldal emelése és a kiadási oldal csökkentése révén mód lesz arra, hogy a pótadó cehei" ne emelkedjék. Amint a készletek ismeretessé válnak, minden vonatkozásában nyilvánosság elé tárjuk a jövő évi költségvetés adatait. Református Egyház sarok. Mi van a sütőszakosztály fájával? Itt is, ott is sok szó esik mostanárán a hódmezővásárhelyi sütőszakosztály pénzéről. Hogy világosság derüljön a dologra és végeszakadjon a mendemondának, a leghidegebb tárgyilagossággal — mindenesetre azonban harag és gyűlölet nélkül — alább ismertetjük az ügyet. Történt pedig a múlt év októbereiben, hog’ az Ipartestületek Országos Szövetsége levelet írt a hódmezővásárhelyi Ipartestületnek. A levélben az volt, hogy három nap alatt nyilatkozzék a sütőszakosztály, vájjon szüksége van-e métermázsánként 4 pengő 45 fillérért elsőrendű bükkfahasábra. Ha igen, úgy jelentse be a nyolc hónapi szükségletét és fizessen be előlegül minden mázsa fia után egy pengőt. Az Ipartestület kötelességszerűleg értesíttette a kedvező fabeszerzési lehetőségről a szakosztály elnökségét. A sebek össze is jöttek, örömmel fogadtákazi IPOSz gondoskodását, 5864 mázsa fában megállapították a nyolc havi szükségletet és még a múlt év november 7-én az IPOSZ csekklapjára befizették 5864 pengőt és várták a fa érkezését. Mit tesz Isten, a fa nem jön, a pékek pedig joggal izgulnak. Levél, levél után ment, az Ipartestületek Szövetségéhez, válasz nem érkezett A helyi Ipartestület megunta a hierce-hurcát, feljelentést tett az Ipartestületek Országos Szövetsége ellen az iparügyi minisztériumnál■ A feljelentés eredményeként jelent, kezdett Szalai Dezső budapesti fakereskedő és indignálódva közölte, hogy ő a körlevelét még nem kapta meg. a helyi ipartestület továbbra is az IPOSz-t sürgette és végre valahára, ez év január 7-én leérkezett 1050 mázsa fia, amelyet a pékek önmaguk ,3 oldal Szemét fénye KRYPTON Kapható : Hegedűs műszerész rádió szaküzletében Andrássy utca 22. — Telefon 409 között szétosztoták, és elküldték az értejáró összeget, azután újra vártak, váltak, de több fa nem jött. Természetesen ismét mentek a sürgető levelek, most már a különbözetként mutatkozó 4600 pengőért, mire májusban az Országos Hitelvédő Egylet közölte, hogy Szalai Dezső kényszeregyezség alatt áll, hajlandói azonban 30 nap alatt kifizetni a 4600 pengőt. A vásárhelyi mesterek úgy gondolták, hogy így is jó lesz, csak meg kapják a pénzüket. Eltelt a 30 nap, nem jött a guba, de jött most szeptemberben egy másik levél ugyan* csak a Hitelvédő Egyletitől és ebben már az volt, hogy Szalai Dezső csak ötven százalékot tud fizetni, ezt azután záros határidő alatt. Hát ez a története annak a favásárlásnak, amelyet az Ipartestiéztek Országos Szövetsége kezdeményezésére, a sütőszakosztály hozzájárulásával az Ipartestület bonyolított le és ahol most az az elhatározás: az IPOSztól hajtják be az egész összeget, nyert áfarendelés az Ország Szövetség útjánJöC- tém. Aki pedig mindezeket nem hinné, tekintse be az ipartestelésnél elfekvő iratokat Egy tanítóhoz Amikor átléped az osztály küszöbét, Látod a gyermekek vidám kis seregét, Arcukon az öröm rózsás ragyogását, Az ártatlan lelkek aranyos világát. Sok mosolygó szempár vet rád tekintetet, Mindegyik sugároz feléd szeretetet. Csüggenek ajkadon, figyelik szavadat, Tisztelnek tégedet, mint édesapjukat. Szeresd te is őket, —s a nép gyermekeit, Áldozd az életed, a munkádat nekik. Taníts, oktass, nevelj Istennek,hazának, Nincsen szebb hivatás lennél a világban. ungvári RÓNAY ANTALNÉ. Részz időszakra kötött kabátokat, női nadrágot, női harisnyát, férfi zoknit, gyermek szvettert és gyermek harisnyákat legelőnyösebben vásárolhat a vidék legnagyobb kötöttárú üzletében a Koltrén kötöttávú üzletben Vásárlási könyvét otthonom felejtse.