Népujság, 1943. október-december (16. évfolyam, 223-297. szám)
1943-11-08 / 253. szám
4. oldal 6/1943. vas. Hirdetmény az abroncsacélra, reframlópatkóra, sodronyszegre (SzejSti), vashuzalra, diósra vonatkozó utalványok igénylése és az utalványok kiosztása ügyében. A m. kir. iparügyi miniszter 38000/1943. Ip. min. rendeletével a vas és acél cikkek forgalmát és felhasználását szabályozta. A hivatkozott miniszteri rendelet értelmében rárvasat és lópatkót csak a neki beszolgáltatott rés-utalvány, illetőleg lópatkó-utalvány ellenében és csak az utalványon feltüntetett személy céljaira használhatja fel. Drótot és szeget a vaskereskedő csak jegy ellenében szolgáltathat ki. A szakiparosok a jegyet közvetlenül az Ipartestülettől kapják, viszont a mezőgazdasági, vagy erdőgazdasági foglalkozást űző személyek, tehát a gazdálkodók és fuvarosok úgy a ráfa, mint a lópatkóra, oltótra és szegre vonatkozó utalványokat a vaselosztó bizottságtól igényelhetik. A bizottság működési helye Városháza, I. emelet 5 ajtó. Elnöke a főjegyző. A vaselosztó bizottság nevében felhívom mindazon mező, vagy erdőgazdasággal foglalkozókat, tehát gazdálkodókat, úgyszintén a konvenciós iparosok gazdáit, hogy akiknek vásra, lópatkóra, szegre, továbbá drótra halaszthatatlanul szükségük van, ezirányú igényüket legkésőbb november 12-én, pénteken délig jelentsék be, hogy a rendelkezésre álló készletet, illetve utalványokat a vaselosztó bizottság szükség szerint az igénylők között szétoszthassa. Az igények bejelentése a következőképpen történik: A vásárhsilykutasi, valamint pusztaközponti kirendeltségek körzetébe tartozó igénylők az illetékes körzeti központ vezetőknél jelentkeznek igényeikkel a jelzett határidő alatt, ahol igényeiket a központ vezetők jegyzőkönyvbe foglalják. A jelentkezési határidő elteltével a kirendeltségek vezetői az igénylők lapjait együttesen terjesztik be a vaselosztó bizottsághoz elbírálás céljából. Mindazon egyének utalványait, akik a vásárhelyi Antasi és pusztaközponti kirendeltségnél tett igénylésük alapján utalványt kapnak, a vaselosztó bizottság a kirendeltségek vezetőinek küldi meg, ahonnan az igénylők utalványaikat annak idején átvehetik. Az átvétel idejét a vaselosztó bizottság az érdekeltekkel ugyancsak hírlapilag közli. ( A város belterületén lakó, továbbá nem a vásárhelykutasi és pusztaközponti két közigazgatási kirendeltség területén lakó, de a város egyéb külterületi részén lakó igénylők igényüket akár személyesen, akár levelezőlapon tehetik meg a vaselosztó bizottságnál (Városháza, 1. emelet 5. ajtószám alatt). Akik igényüket levelezőlapon teszik meg, azok tüntessék fel pontosan, hogy mire van feltétlenül szükségük és igényüket csupán a tényleg szükséges mérvben terjesszék elő. Tüntessék fel azt is, hogy mekkora földbirtoka van az igénylőnek, vagy mekkora haszonbéres, vagy feles földje, továbbá, hogy tanya van-e a birtokon és hogy hány fogat és ló van a gazdaságban, végül ha szeget, vagy drótot igényelnek, milyen célra akarják felhasználni. A vaselosztó bizottság munkájának megkönnyítése céljából nyomatékosan felhívom az igénylőket, hogy csak a tényleg szükséges igényeiket jelentsék be, mert a kiutalt mennyiség így sem fedezi megközelítőleg sem az igényeket, viszont a túlzott igények következtében olyanok eshetnek el igényeiktől, akiknek feltétlenül szükségük volna az említett dolgokra. Ugyancsak kérem mindazokat, akik a múlt alkalommal már részesültek a bizott- ság részéről akár lópatkó, akár rár, akár drót, vagy szeg kiutalásban, azok lehetőleg a mostani igényléstől tartózkodja-nak, mert a bizottság elsősorban azok igényét óhajtja kielégíteni, akik eddig semmiféle kiutalásban nem részesültek. Azok pedig, akik a múlt alkalommal már igényt jelentettek be, de nem kaptak semmit, azok annyit jelentsenek be ez alkalommal, hogy igényüket fenntartják-e, tehát szükségük van-e az igényelt dolgokra. Éppen ezért ezeknek is újra kell jelentkezni. Végül ismételten kérem, hogy csak a mező- és erdőgazdasággal foglalkozók jelentkezzenek, továbbá kimondottan a jelzett határidő alatt jelentsék be igényeiket úgy, ahogy azt fentebb felsoroltam. Dr. Nagy Gábor főjegyző, a vaselosztó bizottság elnöke. népvjság mstssg&mmm 1943. november 8., hétfő Az angóranyúlszőr termein ára Az angóranyúltenyésztők egyre növekvő táborának kívánságát teljesítette a közellátásügyi miniszter, amikor újból szabályozta az angóranyúlszőr termelői árát. A rendelet értelmében a nyírott szálasan lerakott, kaszálatlan, csomómentes és minden idegen anyagtól mentes szennyezetlen hófehér angóranyúlszőr legmagasabb termelői ára, ha a szőr 9 cm-es és ennél hosszabb 250, ha 9 cm-nél rövidebb, de legalább 7 cm. hosszú 235, ha 7 cmnél rövidebb, de legalább 4.5 cm. hosszú 210, ha 4.5 cm-nél rövidebb 140 pengő kg-ként. A szennyezett, nemezes, csomós, nem fehér angóranyúlszőr ára, tekintet nélkül a hosszúságra, kőként 35 pengő. Megállapította a rendelet a fonódíjat is, amely a 16-os és ennél magasabb számú fonalaknál fonalkilogrammonként legfeljebb 75, a 16-osnál alacsonyabb finomsági fonalaknál pedig 60 pengő fonalkilogrammonként. A fonalfehérítés és mosási költség fejében legfeljebb 15, a cérnázási költség fejében 20, a kiszerelési költség fejében legfeljebb 12 pengő számítható. Élpittettfia figyelmébe! Erdélyi fűrészüzem bérhizlalás! szerződéseket köt pontbeszámítás mellett építkezési anyagok szállítása ellenében. Kívánság szerint előleget folyósítunk. — Szerződések megköthetők : Tóth József fakereskedőnél, Wlassich utca 7. JÖN A KENDERNADRÁG Magyarország feltő vidékén és Erdélyban a kendervászon fontos ruhaanyag Az újságok hírül adják, hogy a közellátásügyi minisztérium jelentős szerepet akar juttatni a kendervászonnak az ipari munkásság felruházásában és 158 millió pengő értékű megrendelést adott a kendergyáraknak, főleg nadrágok elkészítésére. A szegény kendervásznat tehát újra felfedezték, amelyet a gyári pamutvásznak már nagyon háttérbe szorítottak, mert pamutvászonból sokkal divatosabb, módosabb cikkeket lehetett gyártani. Nagyon alpári, parasztos lett a kendervászonból készült lepedő, abrosz, törülköző, hogy női ruhákról, férfi ingről ne is beszéljünk. Ami a divat, az az szép mondják a nők s ma már a városi nép akár a felső vidéken, akár az alföldi részeken utánozza az úri réteget és boltból szerzi be drága pénzen mindezeket, amit az elődök még nem is olyan régen maguk készítettek, mint a háziipar remekeit. Az ősök, a régi asszonyok még mindnyájan ismerték a kendervásznat s bizony nem mentek érte a boltba, hanem téli estéken maguk fonták, tavaszra maguk szőtték, de tele is volt a sifonér alja, a sublót nagy tüzet vásznakkal: gond se volt, ha menyasszony lett a lányból. Tévedés azonban azt hinni, hogy a kendervásznat újra felkellett fedezni. Nem halt az meg, csak a városokban, vagy csak az Alföldön. Erdélyben, a Felvidéken ma is úgy termelik a kendert minden faluban, minden háznál, mint ahogy azt az ősök tették. Ezeken a vidékeken nincsen egyetlen ház, ahol hiányozna a kendervetés, még az uradalmi cselédség kommenciójában is amelyet az uraság szántat. Mert ne felejtsük el, hogy a kendervászon az ősemberek öltözködésében az állatbőrök után következett és az ősembernek a legfontosabb öltözködési anyaga lett, az volt az ősmagyaroknál is és az ma is az említett országrészekben. A mai erdélyi ember akár székely, akár román, kendervászonból készített nyári nadrágban jár, de a felvidéki is. Ebből készül a viselő ing is. Persze a neve gatya. Az asszonyok sem vetik meg, mert ebből varrják maguknak a szoknyát; erre elől-hátul egy-egy szépen kihímzett kötényt katrincát kötnek, ami csaknem az egész vászon pendelyt betakarja. Az ing is szépen ki van hímezve a vállon, a nyakon, a mellen és a kézelőkön. Máramarosban a huculoknál szinte csodálatosan szép színtobzódást lehet látni a nők vászon ingjein és katrincáin. Ezek a nők ma sem érzik, hogy drága a textilanyag, mert kivesznek a ládából egy tüzes vásznat és leszabnak belőle amennyi kell. Ilyen volt az ősmagyarok viselete is s a régi képeken Attilát, Árpádot, a hét vezért is gatyában látjuk, csak azok már finomabb anyagból készültek, amelyet a Földközi-tenger mellékén cserélgettek tinókért a görög kereskedőktől. Még későbbről fel van jegyezve, hogy Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony nagyon szépen tudott fonni, szőni és a vártermekben dolgozott is leányai között, akiket abban az időben nem hívtak palotahölgyeknek, vagy udvarhölgyeknek. Bizonyára a többi főnemesi aszszony is maga font, szőtt, mert akkor ez volt a szokás, a divat, meg a szükségesség. Aztán jöttek a modern idők, amikor a francia divat, meg a konfekciós áruk kiszorították a városi lakosságnál, meg az úri népnél a kendervásznat. Igaz, hogy akinek kendervetése van, annak nincs ideje kiülni az utcára tercierére, se bridzs-partira, vagy koktail-partira nem járhat, mert a kender lefogja az asszonyokat. Ad az munkát eleget. Mire sifonérba kerül a tavalyi kendervetés eredménye, már ott van az idei vetés, azt kell kinyitni. Nyártólnyárig pontosan tizenhárom féle munka van vele, míg kész vászon lesz a kenderből. Külön kell megemlékezni a színes csíkokról, amellyekben a falusiak szép ízlése nyilatkozik meg. Nincs hát elfeledve, nem kell felfedezni és feltámasztani ezt a nagyon fontos népi háziipart, hiszen él, virágzik. Csak a kormányzat behozza a falukról az ipari munkások közé, mert ma erre is szükség van. A városi takácsok is Kerékpár ! Rádió 1 Varrógép! Csillár ! Gyermekkocsi S *S *35 tt&MB&e alkatrészek I»I»lieu breihelt.ő PAKSI ISTVÁN f«dl«-c TfUanMiAit' c* asflisme.Tea* RadnfcMjrntCM» 3 nán. Kiszolgáló faányt és egy villanyszaraló sagédot alkalmazok. ráfanyalodtak s ma már olyan gyönyörű »perzsaszőnyeg« készül a szegényes kenderfonálból, hogy dísze minden úri lakásnak. A szőnyeg drágasága különben behozta a rongypokróc divatját is. A falusi nép ezt is ismeri ősidők óta. Ezekkel, a színes rongyokból szőtt pokrócokkkal terítik le a »kiságyat«, ezekből varrnak szép tarisznyákat és a »felsőházat« is ezekkel terítik le. A finom urak ezt mind lenézték, mert falusiaknak, póriasnak tartották, pedig nagyon szép és praktikus, főleg olcsó, különösen, ha a saját munkából telik ki. Most a városi nép is ráfanyalodott mert az üzletben drága a textiláru, meg nincs is elegendő. A kendervásznat tehát visszahelyezzük régi, megérdemelt helyére. Hódmezővásárhely thj. város Közellátási hivatalától 2495—1943. K. sz. Felhívás a tehenesgazdákhoz. A Közellátási Miniszter szigorú kötelességemmé tette, hogy mindazokat, akik az előírt tejszállítási kötelezettségüknek minden év december 31-ig eleget nem tesznek a rendőri büntetőbírósághoz feljelentsem a megfelelő büntető eljárás lefolytatása végett. A legkomolyabban figyelmeztetem a tehenesgazdákat, hogy ezt a rendelkezést nemcsak a felsőbbség parancsára, de az ellátatlan gyermekek, aggok és betegek érdekében is végre kell hajtanom. Igyekezzenek tehát a gazdák az ez évre előírt tejmennyiséget ez év végéig hiány nélkül feltétlen beszállítani, ezenkívül pedig az 1944. évben is aránylagosan és a termelés természete szerint, — más szóval minden nap, — a kijelölt tejszövetkezethez beszolgáltatni. Azt is tudomására hozom a tehenesgazdáknak, hogy azokat a teheneket, amelyek után az előírt tejmennyiséget tulajdonosa be nem szolgáltatja, vágási célokra igénybe veszi a hatóság. Tehát még egyszer azt tanácsolom a gazdáknak, hogy ezeknek az annyira súlyos bajoknak a megelőzése végett komoly kötelességüknek tartsák a tejbeszolgáltatást és ezt a komoly kötelességet teljesítsék is. Hódmezővásárhely, 1943. nov. 4. dr. vitéz Juhász Mihály s. k. polgármesteri megbízott, közellátási hivatalvezető. Iskolatáskát, aktatáskát, bőröndöt első kézből, a készítőtől HEGEDŰS büröndöstül vásároljon. Campioni bazár. M. kir. tiszti főorvos _______Hódmezővásárhely______ 3060-1943. tfo. sz. ükráetmény A házasságkötéshez szükséges tiszti orvosi bizonyítvány megszerzése érdekében felsőbb rendelkezésre az alábbiakat közlöm az érdekeltekkel : A házasulandók, személyi azonosságukat két tanúval igazolni kötelesek, abban az esetben azonban, ha az illetők arcképes igazolványnyal rendelkeznek, tanúkkal való megjelenés nem szükséges. Jövőben házasságkötéshez tiszti orvosi bizonyítvány kiadása hetenként csak hétfő és csütörtök délelőtt 8 órától 11 óráig kérhető, a hét más napjain házasulandó feleket a m. kir. tiszti főorvos, vagy helyettese nem fogad. Hódmezővásárhely, 1943. nov. 4. Dr. Czakó Lajos m. kir. tiszti főorvos