Népujság, 1943. október-december (16. évfolyam, 223-297. szám)

1943-11-08 / 253. szám

4. oldal 6/1943. vas. Hirdetmény az abroncsacélra, refram­lópatkór­a, sod­ronyszegre (SzejS­ti), vashuzalra, diósra vo­­n­atkozó utalványok igénylése és az utal­ványok kiosztása ügyében. A m. kir. iparügyi miniszter 38000/1943. Ip. min. rendeletével a vas és acél cikkek forgalmát és felhasználását szabályozta. A hivatkozott miniszteri rendelet értel­mében rárvasat és lópatkót csak a neki beszolgáltatott rés-utalvány, illetőleg ló­­patkó-u­tal­vány ellenében és csak az utal­ványon feltüntetett személy céljaira hasz­nálhatja fel. Drótot és szeget a vaskeres­­kedő csak jegy ellenében szolgáltathat ki. A szakiparosok a jegyet közvetlenül az Ipartestülettől kapják, viszont a mezőgaz­dasági, vagy erdőgazdasági foglalkozást űző személyek, tehát a gazdálkodók és fuvarosok úgy a ráf­a, mint a lópatkóra, oltótra és szegre vonatkozó utalványokat a vas­elosztó bizottságtól igényelhetik. A bizottság működési helye Városháza, I. emelet 5 ajtó. Elnöke a főjegyző. A vaselosztó bizottság nevében felhívom mindazon mező, vagy erdőgazdasággal fog­lalkozókat, tehát gazdálkodókat, úgyszin­tén a konvenciós iparosok gazdáit, hogy akiknek vásra, lópatkóra, szegre, továbbá drótra halaszthatatlanul szükségük van, ezirányú igényüket legkésőbb november 12-én, pénteken délig jelentsék be, hogy a rendelkezésre álló készletet, illetve utal­ványokat a vaselosztó bizottság szükség szerint az igénylők között szétoszthassa. Az igények bejelentése a következőkép­pen történik: A vásárhsilykutasi, valamint pusztaköz­ponti kirendeltségek körzetéb­e­ tartozó igénylők az illetékes körzeti központ ve­zetőknél jelentkeznek igényeikkel a jel­zett határidő alatt, ahol igényeiket a központ vezetők jegyzőkönyvbe foglalják. A jelentkezési határidő elteltével a kiren­deltségek vezetői az igénylők lapjait együttesen terjesztik be a vaselosztó bi­zottsághoz elbírálás céljából. Mindazon egyének utalványait, akik a vásárhelyi Antasi és pusztaközponti kiren­deltségnél tett igénylésük alapján utal­ványt kapnak, a vaselosztó bizottság a kirendeltségek vezetőinek küldi meg, ahonnan az igénylők utalványaikat annak idején átvehetik. Az átvétel idejét a vas­­elosztó bizottság az érdekeltekkel ugyan­csak hírlapilag közli. (­­ A város belterületén lakó, továbbá nem a vásárhelykutasi és pusztaközponti két közigazgatási kirendeltség területén lakó, de a város egyéb külterületi részén lakó igénylők igényüket akár személyesen, akár levelezőlapon tehetik meg a vaselosztó bi­zottságnál (Városháza, 1. emelet 5. ajtó­szám alatt). Akik igényüket levelezőlapon teszik meg, azok tüntessék fel pontosan, hogy mire van feltétlenül szükségük és igényü­ket csupán a tényleg szükséges mérvben terjesszék elő. Tüntessék fel azt is, hogy mekkora földbirtoka van az igénylőnek, vagy mek­kora haszonbéres, vagy feles földje, to­vábbá, hogy tanya van-e a birtokon és hogy hány fogat és ló van a gazdaságban, végül ha szeget, vagy drótot igényelnek, milyen célra akarják felhasználni. A vaselosztó bizottság munkájának meg­könnyítése céljából nyomatékosan felhí­vom az igénylőket, hogy csak a tényleg szükséges igényeiket jelentsék be, mert a kiutalt mennyiség így sem fedezi megkö­zelítőleg sem az igényeket, viszont a túl­zott igények következtében olyanok es­hetnek el igényeiktől, akiknek feltétlenül szükségük volna az említett dolgokra. Ugyancsak kérem mindazokat, akik a­­ múlt alkalommal már részesültek a bizott-­­ ság részéről akár lópatkó, akár rár, akár drót, vagy szeg kiutalásban, azok lehe­tőleg a mostani igényléstől tartózkodja-­­­nak, mert a bizottság elsősorban azok­­ igényét óhajtja kielégíteni, akik eddig­­ semmiféle kiutalásban nem részesültek. Azok pedig, akik a múlt alkalommal már igényt jelentettek be, de nem kaptak semmit, azok annyit jelentsenek be ez al­kalommal, hogy igényüket fenntartják-e, tehát szükségük van-e az igényelt dol­gokra. Éppen ezért ezeknek is újra kell jelentkezni. Végül ismételten kérem, hogy csak a mező- és erdőgazdasággal foglalkozók je­lentkezzenek, továbbá kimondottan a jel­zett határidő alatt jelentsék be igényeiket úgy, ahogy azt fentebb felsoroltam. Dr. Nagy Gábor főjegyző, a vaselosztó bizottság elnöke. n­épvjság mstssg&mmm 1943. november 8., hétfő Az angóranyúlszőr termein ára Az angóranyúltenyésztők egyre növekvő táborának kívánságát tel­jesítette a közellátásügyi miniszter, amikor újból szabályozta az an­­góranyúlszőr termelői árát. A ren­delet értelmében a nyírott szálasan lerakott, kaszálatlan, csomómentes és minden idegen anyagtól mentes szennyezetlen hófehér angóranyúl­­szőr legmagasabb termelői ára, ha a szőr 9 cm-es és ennél hosszabb 250, ha 9 cm-nél rövidebb, de leg­alább 7 cm. hosszú 235, ha 7 cm­­nél rövidebb, de legalább 4.5 cm. hosszú 210, ha 4.5 cm-nél rövidebb 140 pengő kg-ként. A szennyezett, nemezes, csomós, nem fehér angóranyúlszőr ára, te­kintet nélkül a hosszúságra, kő­­ként 35 pengő. Megállapította a rendelet a fo­nódíjat is, amely a 16-os és ennél magasabb számú fonalaknál fonal­kilogrammonként legfeljebb 75, a 16-osnál alacsonyabb finomsági fo­nalaknál pedig 60 pengő fonalkilo­grammonként. A fonalfehérítés és mosási költ­ség fejében legfeljebb 15, a cérná­­zási költség fejében 20, a kiszere­lési költség fejében legfeljebb 12 pengő számítható. Élpittettfia figyelmébe! Erdélyi fűrészüzem bérhizlalás! szerződéseket köt pontbeszámítás mellett építkezési anyagok szállítása ellenében. Kívánság szerint előleget folyósítunk. — Szerződések megköthetők : Tóth József fakereskedőnél, Wlassich­ utca 7. JÖN A KENDERNADRÁG Magyarország feltő vidékén és Erdélyban a kendervászon fontos ruhaanyag Az újságok hírül adják, hogy a közellátásügyi minisztérium je­lentős szerepet akar juttatni a kendervászonnak az ipari munkás­ság felruházásában és 15­­8 mil­lió pengő értékű megrendelést adott a kendergyáraknak, főleg nadrágok elkészítésére. A szegény kendervásznat tehát újra felfedezték, amelyet a gyári pamutvásznak már nagyon hát­térbe szorítottak, mert pamut­vászonból sokkal divatosabb, mó­dosabb cikkeket lehetett gyártani. Nagyon alpári, parasztos lett a kendervászonból készült lepedő, abrosz, törülköző, hogy női ruhák­ról, férfi ingről ne is beszéljünk. Ami a divat, az az szép mond­ják a nők s ma már a városi nép akár a felső vidéken, akár az al­földi részeken utánozza az úri réteget és boltból szerzi be drága pénzen mindezeket, amit az elő­dök még nem is olyan régen ma­guk készítettek, mint a háziipar remekeit. Az ősök, a régi asszonyok még mindnyájan ismerték a kender­vásznat s bizony nem mentek érte a boltba, hanem téli estéken­­ maguk fonták, tavaszra maguk szőtték, de tele is volt a sifonér alja, a sublót nagy tüzet­ vásznak­­kal: gond se volt, ha menyasszony lett a lányból. Tévedés azonban azt hinni, hogy a kend­ervásznat újra fel­kellett fedezni. Nem halt az meg, csak a városokban, vagy csak az Alföldön. Erdélyben, a Felvi­déken ma is úgy termelik a ken­dert minden faluban, minden ház­nál, mint ahogy azt az ősök tet­ték. Ezeken a vidékeken nincsen egyetlen ház, ahol hiányozna a kendervetés, még az uradalmi cselédség kommenciójában is ame­lyet az uraság szántat. Mert ne felejtsük el, hogy a kendervászon az ősemberek öltöz­ködésében az állatbőrök után kö­vetkezett és az ősembernek a leg­fontosabb öltözködési anyaga lett, az volt az ősmagyaroknál is és az ma is az említett országrészekben. A mai erdélyi ember akár székely, akár román, kendervászonból ké­szített nyári nadrágban jár, de a felvidéki is. Ebből készül a viselő ing is. Persze a neve gatya. Az asszonyok sem vetik meg, mert ebből varrják maguknak a szoknyát; erre elől-hátul egy-egy szépen kihímzett kötényt kat­­rincát kötnek, ami csaknem az egész vászon pendelyt betakarja. Az ing is szépen ki van hímezve a vállon, a nyakon, a mellen és a kézelőkön. Máramarosban a hucu­­loknál szinte csodálatosan szép színtobzódást lehet látni a nők vá­szon ingjein és katrincáin. Ezek a nők ma sem érzik, hogy drága a textilanyag, mert kivesznek a lá­dából egy tüzes vásznat és leszab­nak belőle amennyi kell. Ilyen volt az ősmagyarok vise­lete is s a régi képeken Attilát, Árpádot, a hét vezért is gatyában látjuk, csak azok már finomabb anyagból készültek, amelyet a Földközi-tenger mellékén cserél­gettek tinókért a görög kereske­dőktől. Még későbbről fel van jegyezve, hogy Lorántffy Zsuzsanna fejede­lemasszony nagyon szépen tudott fonni, szőni és a vártermekben dolgozott is leányai között, akiket abban az időben nem hívtak palo­tahölgyeknek, vagy udvarhölgyek­­nek. Bizonyára a többi főnemesi asz­­szony is maga font, szőtt, mert akkor ez volt a szokás, a divat, meg a szükségesség. Aztán jöttek a modern idők, amikor a francia divat, meg a konfekciós áruk kiszorították a városi lakosságnál, meg az úri népnél a kendervásznat. Igaz, hogy akinek kendervetése van, annak nincs ideje kiülni az utcára tercierére, se bridzs-partira, vagy koktail-partira nem járhat, mert a kender lefogja az asszonyokat. Ad az munkát eleget. Mire sifo­­nérba kerül a tavalyi kendervetés eredménye, már ott van az idei vetés, azt kell kinyitni. Nyártól­­nyárig pontosan tizenhárom féle munka van vele, míg kész vászon lesz a kenderből. Külön kell meg­emlékezni a színes csíkokról, amel­­lyekben a falusiak szép ízlése nyi­latkozik meg. Nincs hát elfeledve, nem kell felfedezni és feltámasztani ezt a nagyon fontos népi háziipart, hi­szen él, virágzik. Csak a kormány­zat behozza a falukról az ipari munkások közé, mert ma erre is szükség van. A városi takácsok is Kerékpár ! Rádió 1 Varrógép! Csillár ! Gyermek­kocsi S *S *35 tt&MB&e alkatrészek I»I»lieu breihelt.ő PAKSI ISTVÁN f«dl«-c TfUanMiAit' c* asflisme.Tea* RadnfcMjr­ntCM» 3 nán. Kiszolgáló faányt és egy villanyszaraló sagédot alkalmazok. ráfanyalodtak s ma már olyan gyö­nyörű »perzsaszőnyeg« készül a szegényes kender­fon­álból, hogy dísze minden úri lakásnak. A szőnyeg drágasága különben be­hozta a rongypokróc divatját is. A falusi nép ezt is ismeri ősidők óta. Ezekkel, a színes rongyokból szőtt pokrócokkkal terítik le a »kiságyat«, ezekből varrnak szép tarisznyákat és a »felsőházat« is ezekkel terítik le. A finom urak ezt mind lenéz­ték, mert falusiaknak, póriasnak tartották, pedig nagyon szép és praktikus, főleg olcsó, különösen, ha a saját munkából telik ki. Most a városi nép is ráfanyalodott mert az üzletben drága a textiláru, meg nincs is elegendő. A kendervásznat tehát visszahelyezzük régi, meg­érdemelt helyére. Hódmezővásárhely thj. város Közellátási hivatalától 2495—1943. K. sz. Felhívás a tehenesgazdákhoz. A Közellátási Miniszter szigorú kötelességemmé tette, hogy mind­azokat, akik az előírt tejszállítási kötelezettségüknek minden év de­cember 31-ig eleget nem tesznek a rendőri büntetőbírósághoz feljelent­sem a megfelelő büntető eljárás lefolytatása végett. A legkomolyabban figyelmezte­tem a tehenesgazdákat, hogy ezt a rendelkezést nemcsak a felsőbbség parancsára, de az ellátatlan gyer­mekek, aggok és betegek érdeké­ben is végre kell hajtanom. Igye­kezzenek tehát a gazdák az ez évre előírt tejmennyiséget ez év végéig hiány nélkül feltétlen beszállítani, ezenkívül pedig az 1944. évben is aránylagosan és a termelés termé­szete szerint, — más szóval minden nap, — a kijelölt tejszövetkezethez beszolgáltatni. Azt is tudomására hozom a tehe­­nesgazdáknak, hogy azokat a tehe­neket, amelyek után az előírt tej­mennyiséget tulajdonosa be nem szolgáltatja, vágási célokra igénybe veszi a hatóság. Tehát még egyszer azt tanácsolom a gazdáknak, hogy ezeknek az annyira súlyos bajoknak a megelőzése végett komoly köte­lességüknek tartsák a tejbeszolgál­tatást és ezt a komoly kötelességet teljesítsék is. Hódmezővásárhely, 1943. nov. 4. dr. vitéz Juhász Mihály s. k. polgármesteri megbízott, közellátási hivatalvezető. Iskolatáskát, aktatáskát, bőröndöt első kézből, a készítőtől HEGEDŰS bü­röndöstül vásároljon. C­­ampioni bazár. M. kir. tiszti főorvos _______Hódmezővásárhely______ 3060-1943. tfo. sz. ükráetmény A házasságkötéshez szükséges tiszti orvosi bizonyítvány megszer­zése érdekében felsőbb rendelke­zésre az alábbiakat közlöm az ér­dekeltekkel : A házasulandók, személyi azonos­ságukat két tanúval igazolni köte­lesek, abban az esetben azonban, ha az illetők arcképes igazolvány­­nyal rendelkeznek, tanúkkal való megjelenés nem szükséges. Jövőben házasságkötéshez tiszti orvosi bizonyítvány kiadása heten­ként csak hétfő és csütörtök dél­előtt 8 órától 11 óráig kérhető, a hét más napjain házasulandó feleket a m. kir. tiszti főorvos, vagy he­lyettese nem fogad. Hódmezővásárhely, 1943. nov. 4. Dr. Czakó Lajos m. kir. tiszti főorvos

Next