Vásárhelyi Népujság, 1944. augusztus-szeptember (1. évfolyam, 57-93. szám)
1944-09-05 / 78. szám
4. oldal LAKODALOM — Regény — Írta: PÁKOZDY FERENC 26 — Ebbe neked nincs beleszólásod, — inti le ridegen Schulz. — Nekem se volna, ha nem kötne vér is a magyarsághoz. De éppen azért számít is, nem is, amit’mondok. Ki tudja, nem tesz-e részrehajlóvá a vérem magyar része. •— Meg vagytok gárgyalva attól a tudománytalan vérelmélettől, kiált idegesen Vajda. — Mintha lélek nem is volna. Mintha bizony nem a lélek határozná meg az embert... — Hagyjuk a lelkét, — szólt rá Égető, ~ arról még kevesebbet tudunk, mint a vérrül. Minden jel amellett szól, hogy van, de ha van, a vérbe lakik, amig él az ember, vagy pedig csal és hazudik mindenki, aki természettudományt csinál mostanában. — Szóval Petőfi, Zrínyi, Hunyadi nem volt magyar? — Avvóta’ — mosolyog a magyar, — de Arany meg Bethlen is avvót. Herczeg is avvót, a hét svábjával eggyütt, mer’ ideszegődtek, a bél mellé, mikor a májat is választhatták vóna. Én még az öregebbik Vámbérit is elfogadom magyarnak. De engemet nem, ugye? — Fogadjunk el, ugye, -- dünyüyögi fojtott dühvel a német. — Ma téged. Holnap a piócáitokat és tigriseiteket. Holnapután a pribékeiteket és könyurartokat. Az aranynak és a vérnek ezt a két-egy zsidó molodát, amely föl akarja falni az egész világot... Ha van egyáltalán tisztességes zsidó, csak azért van, hogy kalózlobogója legyen a bitangjának. Egy az ezerhez vagy a millióhoz... . — Vond vissza rögtön, — ugrik föl minden ízében reszketve, rákvörösen a zsidó, — vagy pedig... Schulz is fölugrik, nagyot csap öklével az asztalra, csak úgy dong bele a márvány, mondana valamit, de Bogátdy riadtan elébe veti magát, átöleli és úgykérleli mindkettőt: — De gyerekek... — Háromszor sebesültem, — sikolt Vajda, — a vörösök elvittek túsznak és most azzal vádol egy... — Maradhass, — üt most Égető az asztalra, aztán Schulz felé vág egyet a szemével: — Té is. — Még mindig mosolyog,, de olyan a hangja, mint a medve dörmögése. — Té bolond vagy, — ez a németnek szól, — té pedig szemtelen, — ez a zsidónak. Azazhogy mind a ketten bolondok is vagytok, szemtelenek is. Ennél az asztalnál senki ne veszeköggyön, amig én itt vagyok. Nem a tiéd az* asztal, békás, — mordul a zsidóra, majd meg a németre, ~ de a tiéd sé, hé... Mindnyájunké... Üljetek le, különben én kelek föl... — Istenem, — rogy vissza székébe a zsidó csaknem sírva, — mit meg nem kell érnem. Duzzogva, tétovázva a német is visszaereszkedik a fotelba, de konokul, megátalkodottan mondja: — Sajnálom, ha személyes érzékenységet érintettem, de amit mondtam, mondtam... Akinek nem szűre, ne vegye magára... — Mondom hogy maradhassattok, — dörmög hangosabban, de változatlan nyugalommal a nagyar. — Ha nem szűre, mint ahogy csakugyan nem az„ mér’ akarod ráhúzni?... — A zsidó már is kapna a szón, de a magyar letorkolja: — Engeggy csak a negyvennyócbul té is. Van igazad, de van homoka té igazadba is. Fájt neked csak öccer is, amikor százával árvereztétek a gazdákat, kisparasztokat? VÁSÁRHELYI NÉPÚJSÁG 1944. szeptember 5., kedd. MMBMiiiMBwmMMMHMHHiKiMNHMHaMaMnMMNmmMNNMaMi — Úgy tudom, — próbál lázadni a zsidó, — te se osztottad szét ia kétszáz holdadat a földtelen parasztok között. — Az a főd az apámról maradt rám. Az őseimről. S azok nem seffel,, nem rablással szőrözték. Hanem vérrel és verejtékkel. Azzal tartották meg is... — Hi heten messzeröppen a pillantása, kisvártatva, elkomolyodva mondja tovább: — De azér lehet, hogy mégiscsak fejbe üttettél a szögnek... Alighanem bennem is van hiba... Véttettem én is a fajtám ellen... (Folytatjuk.) Ne hagyjuk abba a munkát légiveszély jelzésekor Az újriasztási rendszer életbelépése óta sokan már légiveszély jelzésekor félbehagyják munkájukat és felsorakoznak az óvóhelyek bejáratánál, hogy az esetleges riadó alkalmával helyüket biztosítsák. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: a légiveszély jelzése még nem jelent riasztást. Lehet, amint már többször előfordult, hogy a légiveszély jelzése után egyáltalán nem következik be riadó viszont a légiveszélyt csak hosszabb idő után oldják fel. A gyáván elővigyázatosoknál ez félórák, esetleg órák kiesését jelenti napi munkájukból, amelyből országos viszonylatban nagy kára származik a nemzetnek. Különösen óriási veszteség a munkaórák nagymérvű kiesése a mai fokozottabb háborús termelésben, amikor mindenkinek sokkal többet kell dolgoznia és nagyobb eredményeket elérnie, mint egyébként. A másik fontos kérdés,amely nagyon is időszerű: a rádiókészüléknek mértéktelen használata. Mindenütt bömböl a rádió, legtöbbször anélkül, hogy hallgatná valaki a műsort. Csupán azért, hogy meghallhassák, ha időnként Riasztási közleményeket ad a rádió. Most, hogy még a légiveszélyt is hatósági riasztóeszközök adják tudtul, még feleslegesebb a rádiót kíméletlenül használni. A szirénák jelzéséből úgyis mindenki idejében megtudja a légiveszélyt vagy a riadót. A rádióból azt, ami a közönség számára fontos lenne, úgysem lehet előbb megtudni. A rádiók kíméletlen használata a rádiólámpák idő előtti elhasználódásához vezethet. A kiégett rádiólámpákat pedig manapság egyáltalán nem lehet pótolni. A lakóházak légoltalmával kapcsolatban most sem szabad "szem elől téveszteni, hogy az önvédelem a városok és községek légoltalmának alapja. Légiriadók után még akkor is gondosan át kell vizsgálni a ház vagy házcsoportterületét, ha nem hallottunk bombabecsapódást, mert tüzek apró, szinte észrevehetetlen gyújtóeszközöktől is keletkezhetnek. Riadó alatt, amíg a támadás tényleg bekövetkezik, az óvóhelyek kijáratát és vészkijáratait hagyjuk nyitva, hogy minél később kezdődjék meg az óvóhely levegőkészletének használata. Az őrségparancsnokok a fennálló rendelkezéseket fogják fel rugalmasan és ha csend van, ha a légvédelem nem működik, engedjék meg, hogy a dohányos emberek kijöhessenek az óvóhelyről rágyújtani. Csakis kis csoportoknak lehet azonban az óvóhelyről kijönniök és dohányozniok, nehogy a támadás folytatásakor esetleg tülekedés támadjon az óvóhely bejárata körül. A rágyújtásra este és éjszaka vigyázni kell. Csakis fedett és zárt helyen szabad rágyújtani, hiszen a gyújtó apró lángja másfél-két kilométerre is ellátszik s így számos emberélet és családi otthon pusztulásának oka lehet. Kályhákban, konyhai tűzhelyekben sem falun, sem városon nem kell a tüzet eloltani. Ezek füstje nem lesz árulónk, hiszen az ellenség az épületet füst nélkül is Nem szabad elfelejtenünk, hogy azért, mert az utóbbi időben a riasztást nem minden esetben , és nem mindenütt követte légitámadás, riadó esetén kötelességünk az óvóhelyre lemenni. Nem tudhatjuk sohasem, mikor fordulnak az ellenséges gépek a mi lakóhelyeink ellen és amikor a bombák hullannak, már késő lesz menedéket keresnünk. Kétszer megszökött a Csillagból a bikaerejű vasrácstördelő Pécs. Helyes Simon már 15 évet töltött a magyarországi fegyintézetekben. 1918-ban ütötte fel főhadiszállását Baranyában, ahol réme lett a mecsekaljai présházaknak és villáknak. Eredetileg a kosárfonás mesterségét tanulta, azonban birkózó is volt és vándorcirkuszokban szokott fellépni. A bikaerejű, tömzsi ember félkézzel letördelte a présházakat védő rácsokat és benyomva az ablakok keresztfáját, behatolt a pincékbe. Alvilági cimborái nagy tiszteletben tartották, mert állításuk szerint egy vödör bort meg tudott inni egy este. A hírhedt betörőt rácstördelő rém néven emlegették a vidéken, aki mintegy százezer pengős zsákmányra tett szert csak a Pécs környéki fosztogatások során. Legutóbb ötesztendei fegyházat mértek rá és a szegedi «Csillagba» vitték. Innét egyszer megszökött, azonban nem volt szerencséje, mert egy alföldi tanyán lefogták a komondorok és visszakerült a rács mögé. Ettől kezdve meghunyászkodott és Börgöndre szállították volna közérdekű munkára, azonban másodszor is kereket oldott. Most aztán sikerült is egérutat nyernie. Székesfehérváron az alsó- és felsővárosi gazdáktól lopkodott, majd kissé megtollasodva Budapesten próbált szerencsét. Amikor a fővárosban égett a talpa alatt a föld, még a honvágy is gyötörte, leutazott Pécsre. Meglátogatta régi ideálját, majd egy 20.009 pengős présházbetörést követett el. A bombakárok elől odaszállított új szmokingba bújt Helyes Simon, majd felpróbált egy vadonatúj télikabátot is, amikor rátörtek üldözői Már nem tudta ledobni a begombolt kabátot és a kánikula kellős közepén így került rendőrkézre a szmokingban és télikabátban. Pécsi kihallgatása után átadják a környékbeli csendőrörsöknek a helyszíni szemlék megtartása végett, majd visszaviszik Szegedre. GAZDASÁGI ÉVES CSELÉDSZERZŐDÉS, aratási szerződés, tengeri részművelési szerződés, hónapos szerződés, cséplőmunkás-, valamint cséplésvállalati szerződés űrlap kapható a Dura-nyomdában. dr. Tárkány-palota, Lázár- és Szentesi-utca sarok. 16.149/1944. polgm. sz. Hirdetmény Értesítem a város közönségét, hogy a m. kir. Kereskedelem és Közlekedésügyi Miniszter Úr a 95.000/1944. K. K. M. sz. rendeletével 1944. évi szeptember hó 15. napjától kezdődő hatállyal — a géperejű bérkocsi vállalatok üzemét korlátozta. A rendelet értelmében a közterületen, vagy telephelyen a közönség rendelkezésére tartott géperejű bérkocsival csak annak a városnak, vagy községnek középpontjától légvonalban számított 40 (Negyven) km.-es sugarú területén szabad fuvarozni, amelynek területére az iparengedély illetőleg engedélyokirat kiállíttatott. Ezen a területen kívül történő fuvarra rendkívüli méltánylást érdemlő esetben (pl. haláleset, súlyos betegség) a Kereskedelem és Közlekedésügyi Miniszter Úr engedélyt ad. A fentebb említett területen géperejű bérkocsival csak azt a személyt szabad fuvarozni, aki az ország egész területére vagy valamely vármegye területére, vagy csak valamely törvényhatósági jogú város területére érvényes iparigazolványt nyer. Ezutóbbit megbízásomból a VIII. ügyosztály vezetője állítja ki. Ez a rendelkezés azonban nem vonatkozik. Csomaggal utazóknak a pályaudvarra, vagy pályaudvarról történő fuvarozására, a lelkészeknek beteglátogatás céljából történő, valamint olyan fuvarozások esetére, amire egyházi vagy lelkészi ellátások céljából papi díszben kell megjelenniük, legalább 75 százalékos rokkantak, továbbá halasztást nem tűrő esetekben klinikára, kórházakba, szanatóriumba, vagy orvoshoz szállítandó betegek fuvarozására, esküvői fuvarokra, temetési fuvarokra. Ilyen esetekben az igénybevevő személyen kívül kísérő is helyet foglalhat a géperejű bérkocsiban. A közterületen a közönség rendelkezésére tartott géperejű bérkocsival a helyi forgalomban ugyanazt az utat egyfolytában egy órai időtartamon túl fuvarozni nem szabad. Telephelyen a közönség rendelkezésére tartott géperejű bérkocsival a helyi forgalomban ugyanazt az utat egyfolytában három órai időtartamon túl fuvarozni nem szabad. Ez a tilalom arra az esetre is vonatkozik, ha valamely helységben a helyi fuvarozás egy másik helységben telephellyel bíró géperejű bérkocsival történik. A rendelet értelmében a pályaudvarra vonattal érkezett géperejű bérkocsik igénybevételére jogosult utasok közül előnybe kell részesíteni, azt aki magát másik pályaudvarra kívánja fuvaroztatni, gyermekekkel érkező, az aggokat, rokkantakat, betegeket és áldott állapotban lévő nőket, azt akinek súlyos vagy terjedelmes csomagja van, és azt, aki magát a város távolabb fekvő részére kívánja fuvaroztatni. A közönség rendelkezésére tartott géperejű bérkocsival árut nem szabad szállítani. Az utasok pogygyászait stb. csak akkor szabad szállítani, ha az utas a kocsiban maga is helyet foglal. Aki a rendelet ellen akár mint a géperejű bérkocsi vállalkozója, illetőleg gépjármű vezetője, vagy utasa vét, kihágást követ el és 15 terjedhető elzárással kell büntetni. A rendelet a Budapesti Közlöny ,1944. évi 185. számában jelent meg és a hivatalos órák alatt megtekinthető a VIII. ügyosztályon, városháza 1. sz. 31. sz. Dr. SÁRKÁNY sk. polgármester.