Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1913. február (9. évfolyam, 29-51. szám)

1913-02-14 / 39. szám

fcs­­ikás ilék­az ímu hó etni R. été-743 fel­­lal -563 ok­ku­sz. 799 öld bor gü­tve dó. hé-522 Re­a 4 oz­)Ü­ ki­ki­ki­1 31 gy .k. io­ité 06 i605 18 ju al i-13 ja u­in t­z. 0 ja y 10 si IS .651 ti r. 1 i. 9 a i ] ] i k I i i i 9T­­ i T­essék mosolyogni. A főkapitány és a szocialisták. Hunvásárhely, ftbr. 13. Tudja a jó Teremtő, hogy hon­nan fúj a szél — valószínű azon­ban, hogy Szentes felől — de a vásárhelyi főkapitány az utóbbi idő­ben jobb ügyhöz méltó buzgalom­mal és szorgossággal igyekszik azon, hogy a vásárhelyi dolgozó munká­sok ne az embert lássák benne, ha­nem a hatalom letéteményesét, a vérbeli „rendőrt,­ akinek minden ténykedését a gondolat, a szó, a gyülekezés elfojtása irányítja, — ter­mészetesen felsőbb parancsra és utasításra. Olyan határozatokat hoz az utóbbi időben a vásárhelyi főkapi­­tány, melyekről nemsokára híresek leszünk az egész országban s a melyek fölött minden józanul gon­dolkozó ember csak mosolyogni tud, mert hiszen oly nagyon kicsüng belőlük a lóláb, hogy a vak is látja. Mit tett újra a főkapitány ? Hát azt tette, hogy a vásárhelyi szocialista pártnak ma estére a város három különböző pontjára összehívott népgyűlését betiltotta azzal az indokolással, hogy az e­s­t­i ór­á­kb­a­n v­a­l­ó gyűl­é­­sezéshez nem járulhat hozzá. Hát nem kacagni való ez ? Hi­szen a munkások reggeltől késő es­tig dolgoznak, csak az esti órákban beszélhetik meg ügyes-bajos dolga­ikat, ekkor meg azért nem lehet, mert a főkapitány úrnak ez nem tetszik, mert ezzel a vacsoráját, vagy az első álmát rontják el. No hát ez már több a soknál. Mindennek van határa. Még az el­fogultság is csak egy bizonyos mér­tékig terjedhet, ha azon túlhalad, akkor a gyűlöletet váltja ki, amit bizonyára nem kíván magának a főkapitány, de nem kívánhat neki senki. E szomorú jelenségben külön­ben van vigasztaló is; az, hogy ez az állapot nem tarthat soká, jönni kell a tisztító viharnak, mely elsöp­ri a hatalom polcáról azokat, kik a gondolat és a szó megfojtásával akarják megnyitani tobzódó uralmu­kat. El fognak tűnni az osztály és zsebpolitikusok, mert eszmét meg­ölni, eszmét kiirtani kevés a kard, a puska, a szurony, az eszme igaz és örökkön élő, a zsarnoki önkény pedig csak amolyan tisza­virág ... A török előnyomulás. A bolgár cáfolatok tarthatat­lansága. — Csataldzsánál a törökök döntő támadásra ké­szülnek. — Embermészárlás Szkutari előtt, Hunvásárhely, febr. 13 A tegnapi napról újabb ütközet hí­re nem érkezett, hanem az előző üt­közetről érkeznek teljesen ellentétes jelentések. A bolgárok természetesen sorra megcáfolják a török győzelemről szóló híreket, de a cáfolatok olyan ügyetlenül vannak megfogalmazva, hogy az első szempillantásra kitűnik azoknak tarthatatlansága. Így például azt mondják, hogy Csataldzsánál, mi­után megverték a törököket, vissza­vonultak; a Gallipoli-félszigeten le­folyt ütközetről azt állítják, hogy meg­akadályozták a török csapatoknak Sarkesnél való partraszállását, ugyan­akkor azt mondják, hogy visszavo­nultak és Bulak­nál elsáncolták ma­gukat. A hadászatban általánosan el­ismert tétel lévén az, hogy aki igyőz, az nem vonul vissza, tiszta dolog, hogy a nagy zavarban a bolgár táv­irati ügynökség ügyetlenül működött. Ezek u­tán most már határozottan elfogadhatjuk a török győzelmi hírek valódiságát, mert a bolgárok saját cá­folatukkal erősítették meg azokat. Drinápolynál és Szkutarinál, de különösen az utóbbi­­helyen rettenetes véres harcot vívnak egymással az ellenfelek, de az eredmény eddig jó­formán semmi. Hakki basa, aki a török kormány megbízásából el­megy külföldre, ma utazott keresztül Buda­pesten és első állomása Bécs lesz, ahol a béke ügyében megteszi pro­­spozícióit. Mai jelentéseink a következők: A törökök megszállották Csataldzsát. Konstantinápolyból jelentik: A hadügyminisztérium a következő hi­vatalos közlést adta ki: Tegnapelőt a csataldzsai jobbszárnyon nem ál­lott be változás. Jobbszárnyunk (az ellenséget, mely a 9-ik hadosztály által kiküldött csapatokkal találta ma­gát szemben, Akalan irányában visz­­szaverte. Az ellenség földerítő osztá­lya balszárnyunk önkéntes csapatai táján támadott, de vereséget szenve­dett. Egy földerítő osztályunk napfel­keltekor benyomul­ Csataldzsába és­­megszállotta a várost. Az ellenség odahagyta a buluki magaslatokat, melyek Csataldzsát nyugat felől ural­ják. Haderőink, melyek Babasz-Bur­­gaszban állapodtak meg­, vitéz sru­­ronytámadással bevették az e hely­ségtől nyugatra eső hegyhátakat. Lo­vasságunk megszállotta Rogadoszt. A bolgárok nyugati irányban visszavo­nulnak. Skulstri véres ostroma. A Bardagnol-hegyen l­efolyt csatáról most érkeznek részletes jelentések és ezekből kitűnik, hogy a montenegrói katonák csodálatos önfeláldozással és hősiességgel harcoltak. A törökök a legtökéletesebb technikai eszközök igénybevételével elsáncolták magukat. Árkaik és sáncaik a tábori erődítések összes modern vívmányaival voltak felszerelve. Vukotics tábornok az erő­dítések megtekintése után kijelentet­te, hogy szinte hihetetlennek látszik, hogy ezeket az erődöket a török ka­tonák ismert vitézsége mellett be le­hetett venni. Az árkok és sáncok kö­rül a Bardagnol elfoglalásánál való­ságos mészárlás keletkezett, amely­­két óráig tartott. Az ellenség a méter­­i mélységű árkokból lövöldözött, ame­lyek szélén homokkal telt zsákokat h­almoztak fel védőfal gyanánt. A Bardagnol csúcsát háromszoros k­ls­­­kés dróthálózat védte. Egy szerb különítmény, amelynek Brdicsa bevétele volt a feladata, nem nem hajtotta végre ezt a parancsot,­­ mert megtudta, hogy az­­ellenségnek ] erős tüzérsége van. A különítmény­­ Busatinál elsáncolta magát, hogy a tüzérségét ott bevárja. Busati bevé­­­­telénél egy török tisztet és harminc­­ közkatonát fogtak el a szerbek. A montenegróiak a Bardagnol környé- j­kén 150 törököt fogtak el, akiket­­ Podgoricába vittek. Tegnap a Bardag-­­­nolon és a Tarabos körül elesett mon-­­ tenegrói és török katonák eltemetésé­vel voltak elfoglalva a­­montenegróiak. A sebesültek Podgoricába, Antivár­ba, Cetinjébe és Dul­ignoba vitték. A háromnapos harcban 126 monte-­­ negrói tiszt meghalt, illetve még se­­­­besült. A halottak közötti van Milica királyné két unokatestvére, a selbe­­­­sültek egyike pedig a királyné test­vére. Bolgár jelentések. Szófiából jelentik: Tegnap sem Csataldzsa, sem Bulair előtt nem tör­tént semmi. A törökök semmiféle ak­­­­cióba nem bocsátkoztak­: A bolgárok Bulair előtt és Csataldzsától öt kilo­­méternyire nyugatra elsáncolták ma­gukat. A Sarkos előtt tegnapelőtt lefolyt harcban a törökök több mint ötezer embert vesztettek. A bolgárok vesz­tesége több mint 60 ember volt. Dri­nápoly bombázása megszakításokkal egész nap tartott. Az ellenség nehéz ágyukkal viszonozta a tüzelést. A Csataldzsa körüli Sklali falu mellett lefolyt harcban résztvett és e hé­­t­én fogságba került török katonák­­el­beszéléseiből kitűnik, hogy ebben a harcban, melyben a bolgárok három Zászlóaljjal küzdöttek, a 11. és 17 gyalogezred vett részt, amelynek Zászlóalji állománya 200 ember volt. Az Izzedin falu körül felállított török ütegeket gyalogsági katonáknak kel­lett húzniok, mert a lovak kimerültek. Az e­ső 8. és 9-iki harcokban a tö­rököknek tetemes veszteségeik voltak. A tisztek azzal bátorították katonáikat, hogy azt mondották, a török csapa­tok Csataldzsánál és Gallipolinál tá­madásba mennek át, Drinápoly föl­mentése végett. Kirohanás Drinápolynál. Drinápoly őrsége kirohanást inté­ ■ zett a bolgár csapatok ellen de ,a bolgárok visszaszorították a táma­dást. Hódmezővásárhely 1918. február 14 péntek Ara 2 fillér IX. évfolyam 39 szám 1 -1IWIII—MI w-.-T in . r SI.ÖFIZETÉ8I &B 1 HELYBEN! saetfredívre 3 Ke félévre 4 H stfész évre “9 m VIDÉKRE 8 «■lyedévre 4 Ke SÍT hóra­­.40 ISK­ szám érái eSzközrmp . és-., TSMárnap "" „ 48ÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth-tér és Hódi Pál­ utca sarok. Pászerkesztős és laptulajdonos: KUN BÉLA. TELEFONSZÁM : 58. HIRDETÉSEÜ díjszabás szerion NYÍrT-TÉR­­ petit sora SO­­KE( Megjelenik a kora reggeli órákkal­ ÁHÉRÍTJÁK Vásárhely - Kliá­­­son, Orosházán, a Pusztán, Gyo­­pároson, Békés,­ Sámsonban Az utcák burkolása. Egyszerre csinálják meg. Hunvásárhely febr 13.­­ Mint az köztudomású, a belügym­­­niszter jóváhagyta a városnak a bel-i területi utcák burkolására vonatkozó szabályrendeletét, mely szerint min­­­­den olyan utcát kiburkolnak, hol a­­ háztulajdonosok fele azt kéri, a költ­­s­ségeket 40 százalékban a város, 60­­ százalékban az illető utca lakossága viseli, de kimondhatja a törvényha­­­­tóság közérdekből bármelyik utca ki­­burkolását, ha az érdekeltek nem ké­­s­rik is. Míg ez a szabályrendelet jóváha­­­­gyás végett fel volt terjesztve a mi­niszterhez, a huszonhárom utca ér­dekeltsége kérte a fentiek szerinti ,­­burkolást. Ezek az utcák a következők: Nádor, Malom, Károlyi, Bajza, Kölcsey, Lé­­­­vai, Botond, Szerencse, Mihály a­­Hollós­­ utcáig, Búvár, Kigyó, Szőlő, Csillag,­­ György, Görbe, Dáni, Könyves, Vajda,­­ Mátyás, Jegenye, Szent István, Fá­cán és Oroszlán utcák. Most, hogy a burkolási szabály­­rendelet jóvá van hagyva, aktuálissá­­ vált a fenti utcák kérelmének elinté­­­­zése. A városi tanács — mint értesü­­l­tünk — úgy akarja igen helyesen­­­ megoldani a kérdést, hogy ezeket az­­ utcákat hasított kőből egyszerre bur­­­­koltatja ki. A burkolás hozzávetőleges számítás szerint 280000 koronába fog kerülni. A költségek mikénti fedezésére­­és­­ a munkálat biztosítására vonatkozó­­lag Bereczki Pál tanácsnok most ké­­r­szít e­gy terjedelmesebb előterjesz­tést a tanácshoz, melyet annak idején ismertetni fogunk bővebben. Öngyilkos vásárhelyi ápolónő* Megunta a szolga sort. Hunvásárhely febr. 13. Pár esztendővel ezelőtt Hódmező­vásárhelyről Szegedre került Rákos Mária s ott a kórházban ápolónőnek szegődött be. A fiatal, elvált asszony jó modorá­val, becsületes tevékenykedésével megnyerte felebbvalóinak bizalmát, szeretetét. Míg azonban munkáját lát­szólag kedvvel végezte, lelkét kínozta, gyötörte az a tudat, hogy szolga sor­ban kell élnie. Ez a gondolat addig üldözte, míg az öngyilkosság terve fogamzott meg agyában. Tegnap délután végre is hajtotta a rettenetes dolgot; ebéd után bevonult szobájába, egy pohár vízbe két szub­­limát pasztillát oldott fel s a gyilkos italt felhajtotta. A méreg rögtön hatott, eszméletle­nül terült el a földön, úgy találtak rá s rögtön ápolás alá vették. Kihallgatni nem lehetett. Levelet hagyott hátra, melyekben vásárhelyi rokonaitól­­és ismerőseitől búcsúzik el, mindegyik­ben azt írja, hogy nem született szél­

Next