Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1916. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1916-01-20 / 17. szám
Hódmezővásárhely, 1916. január 20. csütörtök. Ára 4 fillér. XH. évfolyam 17. szám. VÁSÁRHELYI $ ii ^ $ m 13 ® »9 ® « 8 tt s te m S ■*§ & g» s i « gi ». SimkesetMg ti ti»dóhjT*Ui KoM«tli-té*. Telefon: 3 S i:*!*5 Si | K 16 fi*«tés» &» helyben e£éi* évre 14 K., félév,« 7. i£ •yes tetős ára, hétfő kivitelével (a jndeainap 4 fillér |______________________SClSlKff |&MSi. | Vidék, negyedév,« 4 K. — Nylítté, petít sora SSlMt* Mnteosszá tápilulációja a békére tereli az Patáit figyelmét. A félhivatalos Indépendance Roumaíne román lap a montanegrói különbékéről érkezett távirati jelentés kapcsán így ír: Napok óta diplomáciai katonai és politikai körökben el volt terjedve a hír, hogy Montenegró békét kér a győztes központi hatalmaktól. A Lovcsen gyors eleste csak megerősítette a szállongó híreket. Bécsben a múlt héten a vezérkari főnök bevonásával tartott közös minisztertanács már foglalkozott a felajánlott kapitulációval. Montenegrón a sor, hogy teljesítse az déje szabott feltételeket. A különbéke lehetősége Montenegróval kezdettől fogva nem volt kizárva. A londoni egyezményt, amely a szövetségesek közti, különbékét kizárta, csak Anglia, Franciaország, Oroszország, Japán és Olaszország írta alá. Szerbia, Montenegró és Belgium az egyezményt nem írták alá. A különbéke szempontjából már most a helyzet ez. Az öt nagyhatalom közül egyik se köt különbékét. Belgrumra lehetetten akülönbéköm Először, mert országának majdnem egésze meg van már szállva és sorsa már el van intézve, illetve a Világháboru marsétól az ő sorsa már kiválaszthatatlan s másodszor es fő tag, mert seregei a franciák és angolok közé vannak osztva, s különbéke esetén ezek az antant kezén maradnának. Szerbia még rosszab helyzetben van, mert egész területe az ellenségé, tehát a különbéke tárgytalan volna. Különben hadseregének igen nagy része van Görögországban az antant seregeivel. Maradt tehát Montenegró, melynek különbékéje csak abból a szempontból bír fontossággal, hogy a szent egységet megszegte, hogy mint az első fecske a békére ráterelte a népek és uralkodók egész figyelmét, s hogy kivonta magát abból a szoros érdekszférából, amelybe Szerbia, Olaszország és Oroszország támogatása folytán eddig tartozott. Görögország í00 tiltakozást jelentett be. Az Agence d’Athénes görög lap jelenti, hogy a görög kormány az ántánt újabb megszállásai ellen ismételten tiltakozó jegyzéket intézett az ántánt-kormányokhoz, amelyek azonban nem vették figyelembe az elhangzott tiltakozásokat, sőt eddig még feleletet sem adtak egyetlen jegyzékre sem. Úgy látszik, hogy a franciák Korfut hadműveleti alapul akarják felhasználni Albániában tervezett partraszállásuk részére. A katonai körök utalnak arra, hogy Santi Quarantiból az albán parton, mely Korfuval szembe fekszik, modern, jól kiépített széles országút vezet Monasztirba, az egyetlen igazán kiépített országút albániában, melyet francia mérnökök, még a törökök idejében készítettek. E terv valószínűsége mellett szól az is, hogy néhány hét előtt francia mérnökök jelentek meg Santi Quarantiban, akik miután az utat megvizsgálták, megállapították, hogy azt csekély tartozásokkal ismét járhatóvá lehet tenni. Ezeket a javításokat már meg is kezdték. Korfu megszállásával a négyesszövetség arra törekszik, hogy francia csapatokból, olaszokból és a szerb hadseregnek újra felfegyverzett és újjászervezett maradványaiból új nyugati frontot alkosson, mely az angol és francia csapatoknak Szalonikiból kiinduló offenzívája esetén ezekkel a csapatokkal együttműködne és az lenne a feladata, hogy a bolgárok és szövetségesei erejét legalább is szétforgácsolja. Itteni mérvadó körökben meg vannak arról győződve, hogy Görögország, ha még tovább is habozna, katasztrófa elé megy. Ezekben a körökben határozottan tudják, hogy az antánt hatalmak azt a tervüket, hogy Görögországot megszállják, nem fogják önként feladni, mert mindenesetre kezüikben akarják tartani Görögországot, hogy ezt a jövendőbeli béketárgyalásokon csereértéknek használhassák föl. A tiltakozások a mai visszonyok között semmit sem érnek. Anglia nem tudja kiképezni újoncait. Az angolok hárommilliós hadseregéről érdekes információkat kaptunk. Még emlékezetes, hogy Hamilton angol tábornok a Gallipoli-félszigeten folytatott utolsó harcok alkalmával 50.000 főnyi erősítést kért, hogy a szenvedett vereségek okozta hiányokat, valamiképen pótolni tudja. A kért segítség nem érkezett meg, de röviddel ezután az angolok nem tudták magukat tartani Gallipoli-félszigeten többé. Ezzel szemben Londonban hivatalosan kijelezték, hogy a Kitchener féle táborozásnak az volt az eredménye, hogy Anglia három és fél milliós hadsereget állíthat ki, viszont Asquith miniszterelnök néhány nap előtt azt jelentette ki az alsóházban, hogy az összes fronton harcoló angol katonák száma 1.250.000 ember. Hol marad tehát a negyedmillióból még fennmaradó 1.750.000 ember, ha a tényleg felszerelt katonák számát csak három millióra tesszük. És hogy történhetett az, hogy ha a frontokon csak másfél millió ember van és, hogy Hamilton tábornok abból nem kaphatott 50.000 embernyi segítséget. A dolog magyarázata, hogy a hivatalos kijelentések a valóságnak nem feleltek meg, az egész bluff volt, másodszor pedig az a tény, hogy a hadseregnek Angliában maradt része nem volt kiképezve. Ezért nem tudtak Hamiltonnak segítséget küldeni és ezért nem tudják a Franciaországba küldendő utánpótlásokat útnak indítani. Asquith állandóan a hadsereg harckészségéről és Görögország politikai függetlenségét már csak úgy mentheti meg, ha azonnal a központi hatalmakhoz csatlakozik, offenzív hajlamairól beszél, de a hadsereg növelésről sohasem. A valóságban nagyon rosszul fest az az angol hadsereg, amelynek erősítésére támaszkodva akarja Joffre nagy terveit keresztülvinni. Az olasz király Brindisiben. Az olasz király és a tengerészeti miniszter Tarantóba és Brindisibe utazott. Torontóban horgonyoz jelenleg az abruzzói herceg parancsnoksága alatt álló hadiflotta, Brindisiben pedig útra készen állanak az Albániába menő csapatok. Hír szerint Mirkó montenegrói herceg is Brindisibe érkezik, hogy tanácskozzék az olasz királylyal. Pasics szerb miniszterelnök is találkozni fog velük. Az összitaló Mimi A Politikennek jelentik Bergenből. Itt átutazó oroszok igen sötét színekkel festik az oroszországi állapotokat. A rettenetes hideg a városokban, különösen Pétervárott, Moszkvában és Nisnij-Novgorodban a szegényebb néposztály köréből számos áldozatot követel. A karácsonyi ünnepeken az utcákon egész sereg megfagyott embert szedtek föl. Már hosszú évek óta nem tapasztaltak ilyen kemény telet. A nagy városokban nagy a munkanélküliség és emiattt a munkásság elkeseredése egyre nő, különösen Anglia ellen, mert Angliát azzal vádolják, hogy egyetlen akadálya a gyors békekötésnek. Ezt a lehangoltságot még növelték a gallipolii események. Több újság meg is írta, hogy az orosz nép nagy tömegei belefáradtak már a háborúba és vágyakoznak a békére. A munkászavargásoktól való félelem következtében az orosz kormány a nagy városokban csapatokat vont össze. A cenzúrát újra megszigorították és néhány újságot nagy pénzbírsággal sújtottak, mert annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy a dumát nemsokára össze fogják hívni. Ennek a reménységnek azonban kevés az alapja, mert a reakcionárius körök nagy túlsúlyban vannak. Az Urániában csütörtökön január 20-án 5 és fél 9 órakor, Psylanderrel A „gavallér“ dráma 3 felv, Uj harctéri kép és új kisérő műsor.