Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1919. október (15. évfolyam, 216-242. szám)

1919-10-18 / 231. szám

I­I ) N­­­ s­n ^ ^ fl (3«) fin­ony sok igazság rgjük » mi törzsgyökeresnJ a flTSff közmozdU-itikbal!; Inte feg» rikító példa rá : megjelent a vásárhelyi nyílvánosság láthatárán .egy rosszul összeállított emberpár ás Meg­gondolatlanul, , tájékozatlanul,, de főleg tehetség és értelem-fáikOU. .bU$, sze­repre vállalkozott. Az etoberpár szebbik fele szépen prédikált valamikor t­em­et é- Beken és lakadalmikon: Krisatusról... ] szeretésről .­­ Ffl Csúnyábbik, a TraégeaV pancsovai árvák szikén ült Kiégnem lé­lek ötszekerült, megszerették egymást, egy szerkesszől széliben összeígntak és : —’ megszületett a „Közérdek*'.’ Igaz, sut fogják a resz nyéké«, hogy az ujszülött nemcsa« cégjegyzett apjának, köszölheti! létezését! Hogy többten, fői­öokiátflár­­ak volna akkoriban arrafelén­­ .(Jöjjön js ezek a titkos apá« meggondolták'e, ami­ ' kor az újszülött „közérdekkel''*széténk r eresztették, hogy az a szék­és, amit belé­­ leheltek, amelynek feladatául tűzték Ifi .t „világosságot gyújtani a sötétbe“, tény-­­ leg egy élesen világító testté fog-e válni ? ■ meggondolták-e, hogy a zavaros vizen­­ azért ez mégsem fog átvilágítani, de­­ majd az ő saját, a kulisszák sötét hát-­­­terében ál­l alakjaikra vett éles fényt ? A , Közérdek" végtelenül ujj­efogyott" támadásaival vallomást tett közönségé­s­k­nek. Oly őszinte vallomásokat olvasha­tunk ki sorai közö itt, hogy szinte egy, meghatóan naiv fülbegyónásnak szeret-­­ném nevezni. Elsősorban bevallotta, hogy őt „odahaza“ nem In „Közérdek“-­ nek, hanem „Magánérdekének szólítják, mert neki a köz érdekéhez semmi köze nincs, másodsorban elárulta, hogy az ő hivatalosan bejegyzett papája nem is rosz ember, mert kiabál sok emberre, de tulajdonképen csak egyre, a polgármes­terre haragszik. A többieket csak azért vette méregbe mártott tolla alá, mert onnan hátulról súgtak neki és ő tudta, hogy nem fogja érte senki bántani, amíg a házibarátok a kuliszák mögött védik a hátát. Ő nem is tehet róla, hogy olyan sokat súgtak, ő az áldozatra szánt leg­több embert, nem is ismert, kicsit meg­ is zavarodott az írásban, mert az egyik súgónak a travátz állása kellett, a má­­­siknak az Ábrahám fajé, más valaki há­rom Márkról is kiabált valamit, megint másiknak egy „párisi-görög"(­ pongyola szúrt szemet ! Hát a végén megharagudott és lege­lőször a maga emberét, a polgármestert , vette elő, jó sort hegedült rajta, akkor írta a többit sorba, ahogy hátulról hang­zott. De hogy ideges is volt már, hét­szer belekerült tévedésből a „párisi gö­rög"*, egy Márk meg­­maradt a három­ból. Most utólag, már eszébe jut ,» fene idegen név. Márk Twainnak mondták »•» Ján, de akkor a sietségben eliteltette, csak annyit tudott, hogy ezt dicsérni kellett volna, no de sebaj, ha nem la ismeri ezt a Márk urat, mihelyt ugy­­anerre emlegették két «fent névrokoné­­val, legalább I» ttezlsletes lehetett, biz«'­tón abból a fajtáiból a tiszteteteseknek, akik ha h^elk nem veszik be­ szépen áf*ajkukról .zengő malasztot, nem ha­boznák marokra fogai kezüket hossy a szentet; nevében lénet ^ya^anak hi­tetlen koponyákon. Na, ezt a fajtát 3*- ] »érte jól. Elővett egyet a tartalékból és nyomlatékut hegyibe hajitott a meg­semmisítő förmedványnek, így jutott a lepocékolt ember közzé merész ét meglepő stylusfordul»Val egy földicsák­ is. Vajon nem szegyen á, szegény h­­­támzsigor t­ól tgyár­ ek kontárkodtak egy nagy és ko*­m oly feladatba egy nagy te.fontos fel­adatba, melynek kivitele ha késik is — mert sietnie t­ém lehet — el nem ma­­radhat, annyira szivén viseli a magyar.. ság' és ennek az Országnak' ra'indea egyes szívig vérig sértett, kínos gyötrel­­meket átszenvedett polgára. Igenis jönnie kell » tesztoldásnak, a pusifikáió éa büntető ostornak és pallósnak, de­­ nem úgy, nem ebben a, meggondolatlan otromba formában, nem együgyü­l­es emberek önbíráskodásá­ban. Ehhez a súlyos és felelősségteljes mun­kához egész férfiak,­­ komoly emberek kellenek, a nemzet által megbízott igaz­ságos bírák, a­kik, ha majd eljött an­nak az ideje, nem plety­kák és besúgások alapján, de vádlót a vádlottal szem­beállítva, bizonyítékot bi­zonyítékokhoz hasonlítva ,­ a kérlelhetetlen igazság jegyében, a jog és törvény nevében fognak ítélkezni, közmegnyugvást hozva mindenki lelkébe. — Ez az idő el fog jönni, ez az időt be kell várni, bármily nehezünkre essék is. A ki türelmetlen éretlen gyerköcz módjára belekapkod az idő kerekébe, rossz szolgálatot tett az ügynek, melyet segíteni kíván; a «Közérdek» receptje szerint csúnya hírlapi harcot — kezdve­ — fölforgatja az amúgy is szétzü­llött tár­sadalmi bókát, kárörvendő ~ g».Strok‘­nál, visszatétszélt minden józan gondolkozása em­bernél ; de & mi ennél is o... rosszabb* megingatja a jövendő megtorló igazság­szolgáltatásba vetett hitet, kapkodó tévelygéseiben 00'9 r­ azifivnbüiíjx poj’M komédiát csinálva, nevet­ségessé'.téve azt, a minek halálosan komolynak'kell lennie ! Csak sem képzeli talánn a «dicső em­berpár» a széketlen ülnök és a szent malasztok helyett­ dühösen köpködő kié tiSartele'es, hogy ők vannak hivatva, ők lesznek kiszemelve .Vásárhelyen igazságot tenni elevenek és holtak fölőtt? Nem, mi nem úgy képzel­­■ lük el a asámánteérés Hé­­*fí' letnepját, mely már nem - ■ késhet tokáig. lé­­v Azáltal, hogy a „Közár­­dák'* a Bölgármesterügket Síj teszi felelősse a város kó­­jáért,­­- oly nyilvánvaló rossehiszeműséget és kor­­látoltságot árul el, ki, hogy minden további vádja elvesztette hitelét. A polgármester igen helyesen tette, a mikor válaszra sem méltatta a nyHytersical szem jó okokból ■ eredő mérges kattogásokat. Azóta tűrik az egész város, hogy már az ez évi februári időkbe se illett bele hajlíthatatlan egyénisége és sipiatt már a proletárdiktatúra előtt rendelkezési állományba küldetett, en­nélfogva természetszerűleg teljesen távol állótt attól a gazdálkodástól, amit a város vagyonával műveltek s amelyért, ha vannak csakugyan bűnösök, még számolni fognak érte. Később el­hurcolták túszul és bajtársai tagúi vol­tak, mily közel állott a nagy beteg em­ber a kiáltott nélkülözések folytán ah­hoz, hogy ma őt is a diktatúra áldoza­tai közé számothatsák. Ennek dacára alig felgyógyulva ma ismét ott áll a va­lósággal kétségbeejtő viszonyok közt a város élén és dolgozik egész nagy tu­dásával. minden jóakaratával a romok eltakarításán Emeljünk kalapot hittire, őt nem érintheti, hogy egy kis revolverlap agy hasábon emlegeti legnagyobb poli­tikai ellenfelemen, a proletárdiktatúra­ pénzszerzéssel vádolt egyéneknek nevével Megállapíthatjuk, hogy a «Közérdek» szavahihetőségében levizsgázott, i­­megbukott -- mehet. Akár igazak, akár koholtak lesznek későbbi vádjai, komo­lyan azokat senki sem fogja többé venni. Nem hagyhatjuk azonban szó so­kat a dicső konzorciumnak . Írók és súgóknak legnagyobb otrombaságát, azt a tényt, hogy vádaskodásaikba nem átallották egy úri asszony nevét belevonni. Ez­­ na­gyon is szovjetszagú komiszáig, szinte csalhatatlanul arra enged következtetni, hogy a «saját kegyelmükből való szigorú bírák* aligha­,és» igen közét kaparász­hatlak a vörös sajtó e téren csodálatos termékenységű szemétdombja körül és annak hulladékaiból táplálkoznak még ma is, minden idegeskedésem dacára, hogy egy föltétlenül tiszteletreméltó hölgy ne­vét újból a nyilvánosság elé hozzam, mégis kénytelen vagyok vele — sanyira ízléstelenek és hazugok; a Kun Bélápé úrnő elleni vádak. Kezdjük sz’' Inkrimi­nál! vörös ruhám, amelyet ügyes ke­zeivel ő maga szabott ki és varrt, meg,­ival azután, hogy a vörös uralomnak isárhelyen betellegzett, tehát nem az- s, hogy «a bolsevisz eszmék tényé­nél ragyoghasson benne», "de mert egy erényérmes dö­gdzsi rúnának szánta ^7 igenis a nyomda részére, ahol Ö 6 már évelCóta ügyes és szorgalmas fe^Tti­­társa a£ lirlnák. Szóval az idézőjel fe­lesleges Volt a «nyomdai alkalmazott* mellett. Kati Béláné nem a proletárdik­tatúra tiszteletére vállalta ezt a cintet, ő csakugyan dolgozott és dolgozik ma is . Dyoradában. Féfit különben bármelyik nyomdátzinasa is tanusíthat, akiknek tényleg kijárt az erélyes kezek pofonja, ha teszem, égő cigarettával lilás­a őket a papírraktárban. Ha bűn az, hogy egy asszony az ura mellett kitart jóban és rosznan, ha bia, hogy nemcsak főzni, de varrni is tud s mellette ráér egy nagy üzemnek egész üzleti részét vezetni s mindezt ezm­os, tiszta ruhában teszi, akkor bűnös Kun Béláné, de semmi esetre nem lehet az, a munkát prédi­káló« szemében. Íme két igazi tényállás a «jól infor*­mált konzorcium* galád rágalmaival szemben. A csecsemő első lépései sokat ígéreek. További szándékait­ nem önaserják, de nem leszn­ek meglepve ezek után, ha csatakiáltása a pogrom lesz. » m S­ c3X* m 2 2 " a.-► » m 3 Dr.‘"Weldey"László és Rubinstein Béla — ------- . all. r­ssg. fogtechnikus . • :• -• -Husa Av»v/* ’[r* ’ gg B V B -----fogorvosi intezete-----­(IV. ker. Oldalkosir-utea 10. h) «fxteaor .».rla* lw«.bb«*, *ö**‘-*~ ^ylWb«.» la. ».itt te 1 ” te faKt.olmU.oi o^kíb... t..*b..O. te » te..«. -Otetek telj— teotetel—teta—l. R—d.lte •««-* v -** VBIH *£> 1-. sä . ;W.$C , : ' 1 -■4• : *» •* (*« •» \ t m i CENZÚRÁT: Flut. Filp. Hófímezpysáárhely 1919. október 1&. szombat / Ára 40 fillér. v_____________XV. évfolyam 231. agám VÁSÁRHELYI 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal s JhCossuth-tér. ^elefon^zám­ : ÖT. 1t I-I 1 ! .^bíSi löOá'a tuo 1 Egféss évro 130 K. S'él évr* . 85 M.­­ :/: VTJ^EUKlíK t Vél évwe.«-'£iA SSV3EIJU Mssii ,7ptikd Jrateiíia Hirdetésiek és előf­nzetésiek felvételé­rt délelőtt ?8 órától délelőtti IS óréíf. i’iírrlnl!»' .tAPÄilfAVAX? fí.'lfir FtlfeOETLEÍS" POLtmíAl NAPILAP. üli - - ■- .1 t_ T : ' i ■ : A a . . * 11 I^el­elősszerkesztö KEr8K¥ÁRyjí.^sy|F •.ejc .fcsasr.-i.. * »i«.l­­.i&vr.*. Kivonat a 21. és 25’iK számú bővített rendeletből: 1. Vétkesnek tekintendő: Az. ki akár szándékosan ter­jeszt, közöl, akár igazságos, akár elképzelt híreket, nyil­vános helyeken, álomásoko­t, utakon stb., vagy véleménye­ket a hadműveletekre vonat­kozólag, a csapatok helyvál­toztatásának tervrajzáról, ka­tonai hatóságok rendelkezé­séről, vagy akármilyen ügyről ami a román hadsereg érde­kében áll. 2. Ezt a vétséget a hadbírók első és utolsó fokú bíróság­nál egy évi­­egyházzal és 2800 lej pénzbüntetéssel íté­lik el. Ha a fentemlített tetteket kémkedés céljából követik el, az illetőt a háborít idején életben levő büntető törvé­nyek által eltírt­­tüntetések érik. A déli a&loMpsr­­pwa&MMks HOLBAN s. k. tábornok.

Next