Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1920. május (16. évfolyam, 96-119. szám)

1920-05-26 / 115. szám

Hódmezővásárhely, 1920 május 26 szerda Ara­d korona. XV­. évfolyam 115. máj. Főszerkesztő és laptulaj­donos s KUN BÉLA. . Felelős szerkesztő FEJÉR­VÁ­RY JÓZSEF Szerk­esztőség és kiadóhivatal : Koss­uth-tér. Telefonszám 87 s VÁSÁRHELYI ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN s ,! / Egész évre — - - K. Fél évre . . . — VIDÉKRE . Fél évre . . — K. Hirdetések és elő­fizetések felvétele délelőtt 8 órétől délelőtt 13 óréi­gr. FUGGITTI­EN POLITIKAI NIVFILAP. Aláírják a papir békét A Magyar Miniszterelnökség sajtóosztálya közli velünk a Magyar Táviroda párisi tudó­sítójának május 22-iki szikra­távirata alapján, táviratban a következőket: ..Praznovszky Iván rendkívüli követ és meghatalmazott minisz­­ter tegnap délután nyújtotta át Henry francia ezredesnek a ma­gyar békedelegáció lemondását tartalmazó jegyzéket Mivel egy­­időben a Mi­­agyarország számára kitűzött határidő lejárt. Praz­­novszky Iván később felszólításra átnyújtotta a jegyzéket, melyben a magyar kormány kijelenti, hogy aláírja a békeszerződést". Tehát megtörténik. A ma­gyar kormány, a kényszernek engedve kijelentette, hogy a lealázó, szétdaraboló békeszer­ződést aláírja. De kísérő leve­lében kijelenti, hogy az ellen tiltakozik, szóval azt magát lelki törvénynek soha el nem ismeri. Más kibúvó nem volt. Idézzük itt ebben a sorsdöntő elhatározásban azokat az in­dokokat, melyek a súlyos el­határozásban a kormányt ve­zérelték. A kormány a legalaposabban mérlegelte mindazokat a kül­politikai, gazdasági és katonai következményeket, melyek a békeszerződés aláírásának meg­tagadásából az országra ha­ramiának, s eltekintve köz­vetlen szomszédaink katonai készülődésétől, az ország köz­­gazdasági helyzete nem en­gedte meg, hogy közvetlenül aratás előtt az országot a kor­mány kalandokba vigye bele, az a meggyőződés kerekedett felül, hogy az ország jelenlegi helyzetében még ma, ha az aláírás megtagadásának kato­nai következményei nem len­nének is, hosszabb ideig tartó blokádot az ország nem tudna elviselni, mert díjával van szá­mos nélkülözhetetlen közszük­ségleti cikknek, mint például a só is, néhány heti blokád elég lenne arra, hogy az or­szág lakosságát tűrhetetlen helyzetbe sodorja. Az aláírás egyébbként is csak formai, mert a szerző­désben levő feltételek erkölcsi és anyagi alap hiányában mint a kártyavárak omlanak össze önmaguktól. Az egész világ érdeklődés­sel várta, mi lélekzetfojtva testük ezt a pillanatot. Lelkünk közben magasra szárnyalt, régi dicsőség, régi diadalok fényözönében fürödtünk s vil­lámló szemekkel, kigyurt hom­lokkal s ökölbe szorult kezek­kel ütöttünk a mellünkre : nem, nem, soha! És átkoztuk a ke­zünket, mely ilyen gyalázatot, ilyen megaláztatást aláir. Az átkot feloldjuk, a fejünket le­hajtjuk s elnyeljük a szót, mely a szivünkből jajong föl. Az eszünkhöz nyúlunk, mely nem mond le semmiről, de nem visz senkit fejjel a falnak. Történelmien nagy, szinte tra­gikusan megrázó, felelősség­teljes cselekménye a kormány­nak, amit most cselekszik. Csodáljuk erős lelkét, melylyel legyőzte önmagát. Raktároz­zuk el erőnket mi is arra az időre, mikor it a tettre hivő óra. Amputáltak bennünket, parancsolnak nekünk. De majd kinő a két karunk! Ma alakul meg a „Falu Szövetség'­. Nem ismeretlen már ez a név. Beszé­dekből, írásokból tudjuk, hiazen ennek a gondolatnak külön kis Irodalma van már a nemzet renessziiszában. A »falu* anó fogalommá vált; a vidék, a föld ma a föld népe értendő alatta, tehát mind­nyájan, kik a földből élünk ide, Vásár­helyre !« meglőtt a meghívás. a megalakulásról az „Uj Barázda" a következőket írja: »Katinek Gyula földmívelésügyi mi­niszter pár évvel ezelőtt felvetette azt az eszmét, hogy a magyar falut nagyobb ápolás alá kel­enne venni, az egészségi szempontok figyelembevételével építeni kellene és általában a falut kulturális szempontokból ki kellene fejleszteni. Ez tulajdonképpen egy olyan mozgalom, amely pótolná a múlt liberális koraiak bűneit és hanyagságát, amely a faluval semmit sem törődött. A nemes eszme megértésre is talált azok körében, akik a falu ügyét a szí­vükön viseták. A meg­valósításra azonban csak most került a sor. Megalakult a Falu Szövetsége, élén Rubinek Gyulá­val és Miklós Ödönnel, akik köré a falu iránti szeretet és odaadás lelkes hívei csoportosultak. A szövetség fővédnökségét Horthy Miklós kormányzó vállalta el. Az d­ekuló közgyűlést ma, 26 án tartják Budapesten az OMGE közgyűlési nagy­termében. A vidék fö­ldőrségileg kép­viselteti magát. A „Falu Szövetségének" előkészítő bi­zottsága részéről küldöttség jelent meg József királyi főhercegnél és Auguszta főhercegasszonynál, hogy őket ■ szövet­ségiek alakuló közgyűlésére meghívják. Miklós Ödön v. b. t. t. üdvözlő sza­vaira József főh­erceg a következőket mondotta: — Nagyon köszönöm a meghívást. Természetes, hogy a falu iránt mi is szeretettel viseltetünk, annál is in­kább, mivel mi is legtöbbnyire falun élünk s bennünket is a faluhoz köt a birtokunk. A falu gondozásá­nak és telepítésének az eszméje annál is fontosabb, mivel a falu az ország gerince, amelyen fel­épül rombadőlt hazánk. József főherceg lelkes, hazafias be­szédjét, mely a föld népe iránti nagysze­­retetet sugároz!», a megjelentek hosszas éljenzéssel fogadták. Kisgazdapárti gyűlések a külterületen Lázár Dezső programmo­t mondott Ráróson és Szerháton. Pünkösd hétfőjén délután Ráróson és Külső Szerháton kisgazdapárti gyűlése­ket tartottak, melyeken megjelent Lázár Dezső is, az 1. választókerület keresz­­­­tény kisgazdapárti egyik képviselője­­, töltse. Ráróson délután 4 órakor volt a gyű­­­­lés, melyen a környékbeli kisgazdák­­ több százan megjelentek-A köri helyiségbe érkezett L­á­z­á­r­­ Dezsőt Bruzilicz Flórián, a rárosi gazdakör elnöke, a Kisbirtokos Szövet- I­­ag egyik alapítója üdvözölte lelkes szavakkal. Az üdvözlés után Lázár Dezső a kö­vetkezőket mondotta: — A négy áa féléves háború, az ezt követő forradalmak és az oláh meg­szállás tanulságai alkotó munkát pa­rancsolnak erre a sokat szenvedett, agyonsanyirgstotli megkínzott nemzetre. Ezeréves történelmünkben nem volt példa arra, hogy a tömörülésre, ha egy­mást való megértésre nagyobb szükség lett volna, mint a jelenlegi sorsdöntő­s napokban. A polgári társadalom tömörü­­í­lésére soha nagyobb életfeltétel nem­­ volt, mint épen most. Ebben jó erő­szakkal csonkított országban az osztály­­­­ellentéteknek meg kell szünidők, mert­­ különben nem folyhat kellő nagysággal a termelő munka, mindenkinek megfe­szített erővel kell dolgoznia a nemzet újjáépítésért. Sajnosan tapasztaljuk, hogy még min­dig akadnak sorsiak között olyanok, kik a keresztyén polgári egység sziklaszilárd falán réseket akaróik ütni, akik testvért testvér ellen, magyart magyar ellen uszítanak. Ez az ország földmivelő ország volt a snuktban. Még inkább földmivelővé vált most, amikor erdőinket, bányáinkat, — habár ideiglenesen, — elrabolták. Ön­ként következik ebből, hogy a földműves társadalomra kell fektetni a fősúlyt, a körül kell csoportosulnia minden kás társadalmi osztálynak a ez a földmíves társadalom tudni fogja a kötelességét a más társadalmi osztályokkal szemben, arra fog törekedni, hogy mindenki jólét­nek örvendjen és boldoguljon. — A földmivestársadalomnak erős­­­nek kell lenni, mert« az ő erőssé­gétől füst az ország erőssége, az ő gyengeségétől függ az ország gyengesége, tehát tőle függ az or­szág felvirágzása, vagy összeom­lása. A nemzetgyűlés egyik legfontosabb felo­ldá­s lesz a földbirtokreform elintézése. Ebben a kérdésben azon a véleményei vagyok,hogy földet kell adni min­denkinek, aki dolgozni akar, akiben szaktudása révén bízhatunk. A kötött és nagybirtokokat par­cellázni kell és az igény­jogosult, de földnélküli földmívesek között ki­osztani, ülő ellenérték mellett. Hozzá kell bátor kézzé­­nyúlni a hadinyereségek útján szerzett birtokok­hoz, ezeket el kell venni, mert kétségtelen, hogy e birtokok urai azoknak a rovására szerezték mil­lióikat, akik kint a lövész­árkokban véreztek és szenvedtek a Hazáért. Ha a háború alatt áldozni kellett, az áldozatokat legnagyobb mértékben tőlünk gazdiktól, a zöldmisésnaptól kérték. Ad­tunk ás adni fogunk a jövőben is, de amiért mi dolgozunk, annak hasznát elsősorban mi akarjuk látni. Ezért van szükség a tömörülésre Ne oktrojálnak reánk olyan embereket, akik a kisgazdatársadalom és földmivel­­nép bajait nem érzik, nem értik. Készséggel nyújtunk kezet azoknak az iparosoknak, kik a mi nyersterményein­­ket dolgozzák fel s aal­­laztesaágen áron bocsájtják rendelkezésünkre. Ugyanígy vagyok a kereskedelemmel. A pléca, vérszívó közvetítő kereskedelmét egész­séges szövetkezeti alakulásokkal lehe­tetlenné kell tenni, ki kell irtani. Szükségütok van a tisztviselőkre,azokra, akik a közönség érdekében dolgoznak önzetlen fáradozással. A város és az állam nem képes jelenleg olyan fizetést adni a tisztviselőknek, amiből gondta­­lanul élhetnének, tehát segíteni kell őket búzával, kukoricával, kás élel­miszerrel és ruházattal, szóval pa­pírpénz helyett természetbeni ellá­tással Erre fogok törekedni, ezért akarok küzdeni, úgy azonban, hogy az ígéret és a kilátásba helyezett természetbeni segítség ne csak ígéret maradjon, hanem valóra is váljon. Híve vagyok és híve maradok a nők szavazati jogának, mert nem lehet el­feledni az a nemzetmentő munkát, amit a nők a háború alatt teljesítettek­. Ők voltak azok, kik az anyai gondok mel­lett a távoli harctereken küzdő férjeik munkáját is vállalták, nemcsak vállalták, de teljesítették is. Ez a nagy munka tette őket érdemessé arra, hogy bevo­nattak az alkotmányos életbe, az alkot­mányos jog gyakorlásába. (Magyarország jövendő államformája csak nemzeti királyság lehet. Szent István koronájához méltó király kell, kit megvéd a forrón szeretett nemzeti hadsereg és az erős, megingathatatlan polgári szervezet. A békét, ezt a fealázó, papirosbékit ha most alá is írja a kormány, mert sem engedhettük magunkat megszülő hor­dáktól kirabolni,­­ meg nem tartjuk, mint ahogy nem tartotta meg Német­ország a a többi hib­b­aitott nemzet sara. A munkáskérdésnei a legkomolyabban foglalkozni kell. A félrevezetett és a legsötétebb terrorral vörösre pingált munkássággal szemben a polgári osztály nem folyamodhat a bonczvállás politi­kájához. Az olyan munkást s azt a munkásságot, amelyik hazájáért lelkesedik, Istenét hiszi és család­jáért él, magunkhoz emeljük, pol­gárosítjuk, kezet szorítunk vele, anyagi jólétét előmozdítjuk, aki azonban nemzetközi és Istenét m­egtagadja, a családi élet szent­ségét bemocskolja, kiközösítjük magunk közül Mi csak azzal megyünk együtt, aki magyar testvérünk s haza­­fiságban s a keresztyén erkölcsiség­­ben. Ehhez a programmhoz kérem támo­gatásukat, ezzel állok, vagy bukom ! Lelkes, meleg éljenzés fogadta Lázár Dezső beszédét, mi után Lénárt János dr. Endre? Antal dr. ügyvédek és mások is beszéltek nagy tetszés mellett. Rárósról a K­iső-Szerháton tartott gyűlésre ment Lázár Dezső, virágcsok­rokkal fogadták • H­o­r­s­i István, a külső szerházi kör elnöke üdvözölte. Szerháton szintén beszédet tartóit Lázár Dezső, a fentiekben vázolta pro­gramodót, melylyel igaz lelkesedést vál­tott ki. A Külső Szörháton lezajlott programm­­beszéd után bál volt, mely a legkedé­lyesebb hangulatban a késő éjjeli órákig eltartott. — A nyári vásár. A nyári országos vásár folyó hó 20, 30 és 31-én lesz. A vásár 29- ikén az állat vásárral kezdődik, melyre a jószágok szabályszerű járlattal felhajthatók.

Next