Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1920. május (16. évfolyam, 96-119. szám)

1920-05-28 / 117. szám

Hódmezővásárhely, 1920 májtra 28 péntek Ara­t korona, XVI. folyam IV7. szám. Főszerkesztő és lap tulajdonos : KUN BÉLA. Felelős s­zerk­esztő FEJÉRVÁ­RY JÓZSEF Szerk Veszteség­ és kiadóhivatal s Kossuth-tér. Telefonszárr 87 s FÜGGETLEN POLITIKAI IN IVPU AP. VÁSÁRHELYI ELŐFIZETÉSI Art HELYBEN . Egész évre — - - K. Fél évre . . . — IC. VIDÉKRE . Fél évre . . — IC. Hirdetések és elő­fizetések felvétele délelőtt 8 órától délelőtt IS óráig­. Egy táborba egyesültek a bajor polgári pár­tok — mint olvassuk, — a kommunizmus és a vele Münc­henben még mindig fraterni­­záló szocializmus ellen. Sok huza­vona, belső harc, szen­vedés és véráldozatok után belátta a bajor polgárság, hogy az állami lét, társadalmi béke, családi otthon, tisztes magán­­tulajdon s egyúttal az általá­nos népjólét védelmére tömö­rülnie kell, egy táborban szer­vezkednie, félre kell tennie minden személyes és árnyalati ellentétet, mert bűnt követ az el, ki a lét és nemlét kérdé­sében huzavonával saját maga ellen és a jövő nemzedék sorsa ellen dönti el a mérleget. Hát a magyar keresztény, nemzeti társadalom mikor látja már be, hogy egy táborban kell szintén tömörülnie ? Mikor fogja mutatni, gyakorolni és lényegében leírni azt a nagy egységet, melyre oly igen-igen szüksége van ennek a temér­deket szenvedett Hazának s megtépázott társadalomnak! ? A kommunizmu­s gyilkos pusz­tításai, a megszálló hordák vandál tatárjárása, temérdek állami és magánvagyon pusz­tulása után, a múlt évtizedek úgynevezett liberális rendsze­rének mételyei és fekélyei után mikor lesznek már telje­sen egygyé azok a polgári elemek, melyek parányit sem engednek többé sem a faj­­magyar, sem a keresztény er­kölcsű politikából s évezredes területünkért midőn a végső, elszánt küzdelemre készek, egyúttal azt is vallják, hogy ez az ország azoké, kik Hon­alapító Árpádnak és magyar­jainak hu ivadékai!? Van erős nemzeti hadsere­günk, melynek lelkét meg­ihlette Rákóczi kurucainak, Kossuth Lajos honvédjeinek dicső szelleme, melynek fe­gyelme olyan, mint Európában egy hadseregé sem, céltuda­tossága olyan tiszta és ragyogó, mint az arany. Van kormányzónk, ki had­vezéri és ősi magyar polgári erényekben, államfői belátás­ban, izzó faj- és hazaszeretet­ben példány­képünk. Van hatalmas kisgazda és földművestársadalmunk, mely maga is naphosszat dolgozik, van izmos kisiparosságunk, van hazafias, nemesen gondolkodó Meiner osztályunk, van nem­zeti alapon álló, becsületes lelkű munkásságunk; van re­ményünk, hitünk a jövőben;­­ van fájdalmas, de felrázó ta­­­­nulságunk a múltból; van jo­­á­­­gunk és igazságunk a füg­getlen, boldog állami élethez ; van lobogónk, a piros-fehér­zöld; van harci jelmonda­tunk, — melyet szivünk véré­vel táplálunk élő valósággá: — Istenért ! Hazáért! Sza­badságért ! Hát miért nem tudunk még­sem, keresztény-keresztyén­­ magyarok,egy táborban lenni? ! Szádeczky a magyar szabadság vezércsillagairól. A tortai látogatás. — Bercsényi Miklós rodostói sírjánál. Dr. Szádeczky Lajos, a II-ik kerület képviselőjelöltje, aki európai hírnevű tudót, életének java munkásságát a­ ma­­gyar nemzet történetének üzenteite.Ebben a kiválóan nemes munkakörben ment el messze Ázsiába a magyarság bölcső­jének, az őshazának felkutatására, de még léval előbb ez a szent cél vezette az ő zarándokútját Turlabai Kossuth apánk remeteségébe és ugyancsak ez a magasztos élethivatás láttatta el Szi­daczkyt ezelőtt tizenöt esztendővel Ri­bóczi, Thököli sírjához, végül nagy Tö­rökországba is, Rodostóba, a Márvány­­tenger partjára, ahol még ma te a szám­űzött kurucok lelke sóhajt az esti szél­ben. Tanulságosan és meghaló kedvesség­gel emléseiért meg Szádeczky mostaná­ban tartott politikai gyűlések sorén turini és rodostói útjáról. A turini zarándokairól a város Kossuth­­terén, szemben a Kossuth szoborral ezeket mondotta Szádeczky: Kossuth Lajos tanítványa, milyen boldog voltam, midőn 1889-ben a párisi kiállításra menő 860 magyar író, művész és politikus társaságában ma­gam ia elzarándokoltam Tarlóba, a nagy száműzött remetelakához , ott hódol­hattunk M­agyarország egykori kormány­zója előtt. Sorrendben vonulunk elé, mindenki néhány szóval bemutatta ma­gát, ő mindenkinek szellemesen vála­szolt. Nekem azt mondta: Örömmel hal­lom, hogy az öregek kegyelettel emlé­keznek rám és a szabadságharc nap­jaira­­ tartsa meg az lesen a magyar nemzetet dicső múltja megbecsülé­sében, mert az ad nekünk erkölcsi erőt a jövő küzdelmeire ! Akkor tartotta utolsó nagy beszédét —■ ötnegyed órahosszal­­- 84 éves ko­rában. Szava ércesen csengett, szemé­ben a lángész tüze ragyogolt, üdeplina arcon az egészség rózsát tündököltek. Beszédét én gyorsírtam le, mert rögtö­nözve beszélt. Fülembe cseng most is egyik mondata, hogy: ez a kebel meg­törhet, de meg nem halok soha ! Mintha a mai idők jelszavát hallatán szemben álló ércszobra néma alakéról, hogy »Nem, nem, nohal« A sivár jelen és közel múlt sötét ké­peitől jól esik a régebbi dun múltra for­dítani tekintetünket , abban keresni vi­gaszt és reményt a jövendőre. A vásárhelyi nép, amely örök időkre a szivébe írta Kossuth Lajos nevét a régi ngyvennyolcas lobogó alatt, mélyen megilletődve fogadta ezeket a minden hűséges, magyar léleknek oly drága visszaemlékezéseket. Rodostói aljáról a Bercsényi körben emlékezett meg Szádeczky. A Márvány tenger partja mellett. Ő ugyanis 1903-ban, a Rákóczi sza­badságharc kezdetének 200-ik évfordulója alkalmából hazafias zarándoklatot ren­dezett és vezetett Konstantinápolyba, Rákóczi Ililához, onnan Kisázsiába Izmidbe Thököly Imre, a kurucz király­i lilához , végül Rodostóba. Ebben a zarándoklatban száznál többen vettek részt, a magyar vármegyék és városok kiküldöttei ő a magánosok. A monarchia akkori konstantinápolyi nagykövete dr. Csub­a hivatalosan tá­mogatta és fogadta őket, Ferenci József királyunk tudtával és utasítására. A szultán pénteki szellemi­tje (tem­plomi Istentt­sztelete) után, melyen az összes magyarok résztvettek, hivatalo­san fogadta palotájában a küldöttség vezetőit,­köztük Szádeczky), kik a ma­gyar nemzet nevében köszöne­tt­al ad­tak át a török testvérnemzetnek azért, hogy régi szabadsághőseinket, a buj­dosó kurucokat, (Thökölyt, Zrinyi Ilonát, Rákóczit, Bercsényit stb.) ■ az 1848—49 szabadságharc menekültjeit Kossuthot és társait vendégszeretettel fogadták és oltalmukba vették. A szultán melegen válaszolt és magas érdemrenddel az ország a lovagrend gyémánt csillagos félholdjával tüntette ki a négyes vezérkart. Szádeczky Kisszalóban felkutatta Thököly és Zrínyi Ilona egykori lakhelyét ls a »Virágok meséjét«, ahol a kurucz király és felesége Zrínyi Hana életük végét töltötték és meghaltak. (Da­d harmad­magával elment a márványtenger partján fekvő Rodostóba, ahol Rákócai és bujdosó társai életük utolsó éveit töl­tötték és elhunytak. Rákóczi ott tudva­levőleg fejedelmi udvartartást tartott, ott halt meg és Konstantinápolyba temete­­tett el. Az utcát, melyben lakott, máig la­­magyarok utolaának nevezik. A »vezérlő fejedelem« egykori házá­ból Szádeczky értékes, műbeceii egy­korú emléktárgyakat vásárolt meg mos­tani tulajdonositól és hozott haza. Felkutatta Bercsényi egykori házát is , abból la erek­yeket hozod a nemzeti Muzeum számára Főeredménye volt ku­tatásainak, hogy egy ottani görög tem­plomban­­elbontotta Bercsényi nagy márványkőven elmetea sírját, hogy meg­állapítsa, hogy megvannak-e hamvai ... Ezeket megtalálván, csontvázai lején?* képezte be, az elkorhsdt deszkakoporsó helyad­ói ciprusfa ládába helyezte el. (DE rálapdotta a többi bujdosók, gróf Eszterházy, gr. Csáki, Sibrik stb már­­ványköves sirjának címeres fennmara­dását is. Csak a Mikes Kelemen altját nem találta meg, mert az Ó hamvai s régi temető megszűntesenéve­ az új te­metőnek egy közös sírjába kerültek. Szádeczky nagyértésü kulturális fel­­­fedezéseiről a M. Történelmi Társulat­ban számolt be egy felolvasásban i a »A bujdosó kurucok emlékei Törökor­szágban« c. tanulmányiban. Ez­ek alapján indult meg aztán az országos mozgalom Rákóczi és bujdosó társai hamvai hazahozatalán«, melyben Szádeczky továbbra is tevékeny részt­­vet. A budapesti bevonulásnál Bercsé­nyi koporsója mellet­t vezette a disz­­őr­séget. Ezek az emlékek újultak fel lelkiben a Bercsényi kör meglátogatása alkalmá­val és méltatván Bercsényinek Rákóczi fővezérének nagy történeti szerepit, buz­dította a kör tagjait, hogy igyekezzenek Bercsényi szellemének hű követői lenni a hazaszeretetben s ha kell a hazáért való önfeláldozásban. A Bercsényi név a kör­öm­ében ékesen szóló bizonyíték éa biztosíték arra, hogy milyen lelkes hazafias szellem hatja át annak tagjait. Felajánlotta, hogy közkívánatra szíve­sen tart alkalmilag előadást Bercsényi­ről, kiről az egyik mestere Thaly Kál­mán három kötetnyi történelmet írt is aki szintén Erdélyből, a marosszéki Székes községből kiszirmazod ősszé­­kely család ivadéka. Birtokát most ott az Illyés család bírja, Szováta fürdő­­rásztulajdono­s, hol Szádeczkynek is kál szép villatelke és erdőrésze van. A Bercsényi-kör tagjai kegyeletjét hallgatták a megható emlékek elbeszélé­sét és szives szavakkal köszönték meg az azzal nyújtott szellemi élvezetet, mennek a pangó vizek. A társulat kiszivattyúz­tat­ja a Hódtó vizét A Körös—Tisza—marosi ár­­mentesitő társulat minapi közgyű­lésén raánk nizva nagyon fontos határozatot hozott. Régi panama tárgyn­ál sok kárnak volt oka az, hogy a hódtói csatorna állandóan tele van vizzal s nemhogy laver­zatná a felesleges vizeket, inkább elárasztja a mellette levő földeket. Lencse Erné ipartestületi jegyző, mint érdekelt és mint meg­hatalmazott érdekeltségi képviselő, ez ügyben indítványt tett a szer­dai közgyűlésen, mely szó sze­rint a következő: „Tisztelettel kérem a közgyű­lést, határozatilag mondja ki, hogy a hódtói csatorna kósdi zsilipjét csak akkor záratja le, ha a Tisza víz magassága azt szükégessé teszi ás a hódtói csatornából az eddigi szokás szerint állandóan benne tartott pangó vizet, amikor szlebetővé válik, teljesen leengedi és a Tisza árterébe lévő csatorna vé­gét minden árvíz után sürgő­sen kitisztíttatja. Ha ezeket a közgyűlés elrendeli, akkor ha­sonló áradások idején nem lesz kénytelen több száz ember ez­­rekre menő vízkárt szenvedni, mert azt most nyíltan állítom, hogy a hódtói csatorna jelenlegi állapotában és kezelése­ben nem arra szolgál, hogy a vizet leve­zesse, hanem arra, hogy több száz embernek a földjét elöc­lesse. Kérem a tói birtokossá® GREIVADIN,zefir,vászon m­70­/TTT A T A TAG üzletében, Klauzál­­ós szövet, kendők és haris- ^/i I K I 1 I I A I i A - I I 1^ utca. 71. sz., a suscul nyári olcsó áron kaphatók 11 ^ gyógyszertár mellett

Next