Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1920. június (16. évfolyam, 120-143. szám)

1920-06-03 / 122. szám

édmezővásárhely, 1920 junius 3 csütörtök Ara­l korona. VÁSÁRHELYI XVI. folyam 122 s­ztam. VIDÉKRE : Fél évre . .­­ B. főszerkesztő és laptulajdonos : KUN BÉLA. Felelős sz erk­esztö EJÉRV^ AY JÓZSEF Szer­kesztőség és kiadóhivatal: Kossuth-tér. Telefonszámr 87 . FÜGOETLE1N POLITIKAI IVA-PU^AP. ELŐFIZETÉS V­ÁR HELYBEN . Egész évre — - - K. Fél évre . . . — K. h­ir­detések­ és elő­fizetések felvétele délelőtt 8 órá­tól délelőtt IS óráig. iratos nén­eltért iti fel ma­­rnapján temploma mellett a katholikus egyház, világ négy tájának minden segletébe jut egy s mindegyik lett stációt tart az ünnepi köl­tének Hivő ajkak ezreinek solozsmájába szól a mozsár­­gyuk szava, dizstüzek rop­­anása és nagyon sokszor, sin­te rendszerint az áldást sztó Égnek menydörgő zen­éje. Szent zászlók alatt, ékes ihákba öltözött papok viszik örül az oltáriszentséget, szent zimbólumát a Megváltó Fül­b­en keresztre feszített testén­ek. Ezt mutatják fel a világ egy táján lakó embereknek, egy magukba szállva borul­­tnak térdre annak imádatára. Ünnepe ez a mai nap a hivő­­ek, de dörgő tetemrehivása bűnös világnak, mely a ke­­esztet összeácsolta és a tövis­­oronát fonta az Isten fiának vérző homlokára. Ma nekünk, regény árva magyarokak egén kettős alakban jelenik meg lapja az Urnak. Egyik színe­sen ragyogó s káprázatosan iszta fénynyel néz reánk. A másik sötét, színében Nagy­­lénteknek a fekete gyásza. Ez a miénk, ez Hunniáé. A vlág négy tája felé vérező fádként ezt mutatjuk mi fel na, mikor délen, keleten, észa­kon szeges korbácsok alatt szenvednek testvéreink s mi­­kor messze nyugaton, talán ebben a percben kell aláírnunk­­ gyalázatnak szégyen papír­ját. Ezt mutatjuk fel néktek világ urai és burái, mikor ítél­tek felettünk, az ősugár sze­relmes költőjének, Móra Fe­rencnek szavaival: Medea kat­lanából, amelybe bedobáltátok széttagolt tetemeinket, meg­fiatalodva fogunk kikerülni. Ami beteg és veszendő volt bennünk, ki fog égni belőlünk, ami újjászületik, duzzadó erő lesz és mindent merő elszánt­ság. Ti kiáltottátok felettünk a napot,­­ magatokra vesse­tek, ha ezután a villám fog nekünk világítani! Addig pedig, míg újra kinő a levágott ke­­zünk, addig mi leszünk Európa lelkiismeretének hazajáró lelke, mi leszünk a lidérc, a boszor­kánynyomás. Ha a világnak örömünnepe lesz, azon mi min­dig megjelenünk, tisztesség­­tudóan, illedelmesen,de csonka­bénán, sebekkel, melyek vér­­s sírása soha el nem áll. Ha az­­ emberiség gyászmisét tart,­­ azon is ott leszünk, tövisko­­szorúsan, mi leszünk a feszü­leten a megfeszített, és szen­vedéseinknek látása égetni fogja a világ szabad népeinek lelkét, mint a vitriol. Míg sö­tétben és éhen kell didereg­nünk a megtépett fészekben, amelynek utolsó pillérét is el­rabolták, — addig szerte a vi­lágon, ahol boldog emberek imádkoznak, amikor ezt a szót kiejtik „mártír“, mindig hozzá­gondolj­a azt, hogy „magyar“. A mi nagykövetünk, a rész­vét, ott fog lakni a világon minden nép szívében, amely nem visel láncot. Ezt üzenjük mi néktek antanthatalmak, és ezt mutatjuk fel vádolólag, mindig, míg csak el nem jön nemzetünknek ragyogó Űr­napja ! Enrich Gusztáv ma Vásárhelyre jön. Tegnap délben telefonon kapták a hírt, hogy Emich Gusz­táv kereskedelmi miniszter ma, csütörtökön délelőtt folyamén városunkban érkezik.­­Ünnepélyes fogadtatás a miniszter határo­zott kívánságára elmarad, az állomáson azonban Szathmáry Tihamér kormánybiztos főispán, Soós István dr polgármester, Lázár Lajos a Gasd. Egyesület elnöke és Ernyei István,­­ az Emich Gusztáv jelöltségét támogató párt elnöke várják a minisztert s fogják üdvözölni a város polgársága nevében. Emich Gusztáv l­reekedem! miniszter, az 1­ vádaselőkerület kép­essle jelö­tje­n;a délelőtt­iár 10 órakor érkezik Vásárhelyre. A miniszter ma délelőtt 11 órakor a Kaszinót; délután 2 órakor a Gazdasági Egyesületet; délután fél 4 órakor a Kisbirtokos Szövetséget a Tisza szállodában ; délután fél 5 órakor az iparosságot az Iparegyletben , délután 7 órakor a Kereskedelmi Csarnokot a Központi szállodában levő helyiségben látogatja meg. A testű­eusis tagjai s az érdeklődők nevezett helyben és időben jelenjenek meg. Este 9 órakor a Tisza-szálló kerthelyiségében társas­vacsora lesz. Válasz Csókán nyilatkozatára. Csókán Pál úr nyilatkozatát, mely szerint elveink azo­nossága alapján a képviselőjelöltségtől visszalép és párthívei­­vel hozzánk csatlakozik, hazafias örömmel olvastam. Igaza van ! Eszméink megvalósításáért vállvetve több sikerrel küzdhetünk. Bárcsak mindannyian egyesülhetnénk hazánk e sorsdöntő, válságos korszakában, osztály, felekezet, rend- és rang külömb­­ség nélkül — a honmentés nehéz munkájára! Most nincs ideje a pártoskodásnak, a hangzatos szócsatáknak, osztály- és magán­érdekek hajszolásának. Most munkások kellenek a gátra. Kiki a maga helyére ! Egy cél lebeghet csak szemünk előtt: a meg­csonkított, „e porba omlott szép haza“ sorsa! Hódmezővásárhely, 1920. június 2.Szádeczky K. Lajos: Emlőd Gusztávra szavazzunk! A vármegyét az Isten úrnak te­remtette, aki mindenkor sokaknak parancsol, aki törvényt hasit falus­nak­, közséinek egyaránt, aki igaz­ Ságot oszt» sort Igazi?, ügyes ba­los sort, a szerint, ahogy kívánta­­tódik. Ellenben a városnak, lágyen az bár kicsiny vagy nagy, nincse­nek alattvalói, akinek mutogassa a hatalmát, akik előtt litogtasan az utasigát. És mégis van olyan vármegyém­ felső­­Magyarországnak akárhány, amelyik poros nyomába sem láp­hat egy nagyobb városnak, külö­nösen ha a természet nem volt fukar hozzá és megadta részére mindazt, ami várost naggyá tehet, boldoggá és virágzóvá. Akárhány vármegye elpirulna szégyenítsében vagy meglepődésében, ha például ide tennék hirtelen a mi városunk mellé. Akkor iátná igazán és szem­­beötlően a mag kicsinységét. A határában pedig egymást érik a falak, sokak nem messzebbre úgy­mástól, mint egy ló hajításra. Az a dolgon történetesen mit sem vál­toztat, hogy többnyire hit hás al­kot egy utcát és két tigsi utca képez egy falut, mert bíróra így is szükség van és a maliért­a to­rony sem maradhat el. Ezek a faluk pedig egymás mel­lett esnek is hogy össze ne érje­nek, gondskodva arról a teremtő, mikor köztük a földet felpuposi­tottá is heggyé növelte és néhol olyan magasra felhúzta, hogy a nap is megbotlik benne, mikor útjára elindul. Mindezek a falak pedig házastól, bíróétól együtt, be­­leszámítva hegyet és dombot, sem igen kuporognak nagyobb terüle­ten, mint amekkorán fekszik, itt elnyújtózkodik a mi városunk. Szép ez a nagy határ, mert hi­szen ez a mi igazi szerencsénk, ds ez a fundamentuma sok mlaj­dán szerencsétlanságunknak is. Mi­kor őseink nagyon régin kinézték ezt a tájékot és megállapították ezt a határt, szakállal mérték a földet, hatpadigia nyakuk kifáradt a mun­kában a mérésnél, alővitték a pa­rittyát, így tolódott ki a határ egyik oldalon egészen odáig, ahol a nap szokot felkelni, a másik is­tül pedig elnyúlt annyira, hogy mire útjában oda érkezik a nap, elfárad és a mi határunkban vet magénak ágyat. Nyáron öröm ez a nagy határ, mert a kalászsáág?» hullámzik fölötte és az emberek verejtéke nyomán ontja az áldást, « kincset, a gabonát, „az életeid télen azonban, amikor az egek csatornái megerednek»,feneketlen a sár és a karék agyig, a jószág mag szügyig jár a sárban, mert ragad, mint a csiriz, színre pedig húz, sőt majd csak olyan, mint a szurok. Akit a szükség hajt, a baj kényszerít és megindul Föld­vár alól a városba, testamen­tumot kén­ytelen tenni és a mellett még arra is szükség van, hogy felírja cédulára a nevét, ha azt nem akarja, hogy a hosszú után mire hazakerül, el ne felejtse, hogy kinek is hívják. Ezt a nyomorúságot kell megszüntetni mindenfelé a határban és közel hozni annak minden részét a vá­roshoz, ha azt akarjuk, hogy itt élet legyen, forgalmas és pezsgő élet, virágzó ipar és kereskedelem és annak nyomán megelégedés és boldogulás. Az ulak magépítéséhez az eszközt az állam adhatja meg a számunkra, a segítséget az állam nyújthatja részünkre, most kí­nálva kínálkozik az alkalom és csak a kisujunkat kell kinyújtani és már elérjük vá­gyainkat, ha ezt a férfit küldjük fel követnek a nemzetgyűlésbe, a kit tudása, egy embereszer« ter­jedő munkássága, szellemi és er­kölcsi súlya magas társadalmi ál­lása, országos tekintélye egyene­sen erre az élethivatásra terem­tett. Ez a férfi pedig nem már, mint elnökei Emich Gusztáv ke­reskedalmi miniszter, akit támo­gatni kötelessége minden vásár­helyi polgárnak, de városának sorsa» boldogulása és boldogsága igazán a szivén fekszik , azt tartja elsőnek ás mindenek felett valónak. Elsen elnökei Emich Gusztáv kép­viselőnk ! Dr Szappanos Mihály.

Next