Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1920. szeptember (16. évfolyam, 196-310. szám)

1920-09-17 / 209. szám

Hódmezővásárhely, 1920 szeptember 27 péntek Felelősszerkesztő : FEJÉRVÁ­RY JÓZSEF Am . korona 50 fillér. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP­XVL évfolyam 209. szám ELŐFIZETÉSI AH HELYBEN Egész évre —K Fél évre . . . - K VIDÉKRE ; Fél évre . . . K Hirdetések és elő­fizetések felvételi délelőtt S órátó délelőtt IS óráig Főszerkesztő és lap tulajdonos : KUN BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal * Kossuth-tér, t­elefonszám 87 . Most mir Kiit vipk j újpesti kiszólás szerint az ősz*­­­szes vizekből. Fel a fejet ma- I gyár, ne busulj! Törüld le a­­ könnyeidet, csak úgy ököllel, s ha keszkenőd nincsen, vagy gyolcs inged lobogó ujjával. Tárd ki csalódott és százszor megcsalt hiszékeny lelkedet! Ne főjjön­ tovább gondokban­­ a besenyő és kun koponyád. Jön a napod felfelé, még pe­­dig nem keletről, hanem nyu­­gatról. Becs ősi, vára fölött, mely nyögte Mátyás bús ha­dát, szórja feléd bátorító sís­­garait a rassz-kunokkal szövet­kezett osztrák nap. Renner az osztrákok külügyminisztere, a­kit kancellárnak hívnak, de aki valójában, „külügyi nép­biztos elvtárs“ már régóta ki­jelentette, hogy Ausztria nem szándékozik elvenni az antant által neki utalt nyugatmagyar­­országi vármegyéket. Nem akarjuk elvenni fegyverrel, — mondja a nagy férfiú, hanem a diplomácia eszközeivel. Úgy tesz tehát, mint Szamuelli Ti­bor Jelenin hóhérmester mon­dotta a pataji magyarnak: té­ged nem engedlek felakasz­tani ! S mikor kezet akart csó­kolni neki a kegyelemért a szegény pasas, hozzátette: téged agyon foglak lövetni! Körülbelöl ezen a módon biz­tat bennünket Renner elvtárs is. Túlságosan nem izgulunk a kancellár úr távköpése miatt, mert szavát más egyébbnek nem vehetjük s nem is vesz­­szük, de beszéde feddi az osz­trák közfelfogást és azt a gon­dolatot fejezi ki, melyet az antant világa rólunk és velünk szemben táplál. Két esztendő óta dögönyöznek már bennlün­ket és köpködnek reánk. Mi a béketürü ember csendes fleg­májával várunk. Mint őseink, mi is hunyorogva de szembe nézünk a nappal. S közben olyanok vagyunk, mint a jám­bor fejős tehén: nem elég, hogy lehúzzák a bőrünket ron­gyos nációk, tűrjük, hogy fej­jenek tovább bennünket. Rác­nak, olajnak, osztráknak tovább adjuk le csendesen a tejet. Mert mi bölcsek vagyunk. Tudjuk, hogy nem jött el még a mi időnk. De tudjuk azt is letagadhatatlanul, megdönthe­­tetlenül, hogy eljön a mi időnk is. És akkor szépen megráz­kódunk, mint mikor az oroszlán kilép a tó tükréből, hol fürdőt vett s ledobjuk magunkról a nációkat, mint az eb a férge­ket. Akkor majd kirúg a fejős tehén és lesz­­ belőle tigris. Csak rázza a rongyot tovább Ausztria, meg Renner kancellár úr. Hogy fegyverrel nem ve­szi el tőlünk Nyugat-Magyar­­országot, amiatt mi „nyugaton“ vagyunk. Akinek se puskája, se ereje, se bátorsága nincs, az ne beszéljen harcról. Az osztrák sógornak mindenkor mi voltunk az ereje. — Mi védtük a pundráját, a mi há­tunk mögé húzódott a viharok Csongrád­ vármegye törvény­­hatósága kedden iktatta be tradicionális, ősi főispánt mél­tóságába dr Temesváry Gézát, kit Horthy Miklós országkor­mányzó ur ő főméltósága a vármegye és Hódmezővásár­hely közigazgatásának élére állított. A szentesi installáció külső keretében a vármegye hagyóaranyos ősi fényét va­rázsolta vissza, tartalmában pedig felemelően szép volt. A Szentesi Hírlap a beikta­tás lefolyásáról az alábbi rész* tetes tudósításban számol be: Az annepatvs* betesalis reggel 9 órakor kezdődött. A római kel* botikas (saplonben volt ennepi mix«, m«i?«8 dr.Temesvár? Géza v«x»téxéval satip scá&ban Jelen­tek w«i a törvanyhatóság, Szest tea váró». ai Sesaxs hivatalok, egyletek, tsxtitittlak küldöttel, «ái«­­törvixihatóxisoá, járások söi* Bégek képviselői. ]«'«■ vehafe Dr. B 4 g ?• x v Léexló, dr. Sa­á­d x.G­e­k­y Lator, Temeceáry Iaira a$äU£iäiif«i«*i sspvixdők, dr. S­z­a­l­a­y József, szspdS rgadőröxr&tatl föaapitány, s társ­­tőreéafhxfóságBaL Hódssüzd­oá­­»árksiyeek képtirataiéven jarnk* Csihálf n?u*. polgára»e*&i', dr. Csárcy Lajos főügyész ás Kisel István fT ráfizetési, törvényható­­sági bizottsági tag, Szaged kép­viselatéban ipádig dr. Somogyi Sxlt^xszter polgármester. A tulajdonfcépeai beiktatás 10 órakor kezdődött a járategy*hása fcözayalási tarasébolé, melyet a so­­rolásig megförtöltek « törvinyhs­­tósátnak és a bőSd8lt*sÉ*®kH«fc tagjal. Fél tfiiBigTko? voaull ba a gyű­lési terembe dr. Nagy Sándor al* Hpáa eexetáxável « «áraséival tisztikar s a aesasexi­d tör.*áa vita« lóságoktól árksxeti va­dlgek. Dr. Nssy Sínds? ödtösö?.« a törvánfható eások « a hxiybxll !**• tfilatok kiküldötteit, »megnyitjc a gyűlést áa jsiezvén » koroaá»száá kinevező okiratot, fájdalmasan •aalékszik mag arról, hogy Horgos község nég gázadig alazakitva nem vehet részt a seal ofisapeégen. »tojd azzal kapcsolatba« meleg •savakkal emüktalsc meg az Sí­dé!? béraxl könt, a Kárpitok hó* elől. Ha baj volt, elhúzta szánk előtt a mézes madzagot s mig a mi erős mellünk állta a tőr szúrásait, ő ott vakogott es a* hős gyáva kutyamódra a há­tunk mögött. Hát ha azt mon­daná, hogy fegyverrel veszi el a mi a miénk, kacagnánk rajta. S azt mondanánk, hogy gyere hát sógor! Most be­­gyűrjük a süvegünk tetejét, úgy álljuk a vihart és mo­­solygunk. Várunk! programmom irányelveit ez­úttal csak főbb vonásokba­ szándékozom vázolni, mert jelenlegi viszonyok között ha­talmas alkotások kilátásba he­lyezése merész illúzió lenni Ma az igények méreteit azo korlátok közé kell szorítanunk amiket a gondos előrelátás é a higgadt megfontolás diktá Mindenek felett első és leg­fontosabb követelmény a jog­rend teljes megszilárdítás. Enélkül normális nemzeti élt el sem képzelhető, mert alap­jaiban van az a nemzet meg támadva, ahol a jogrend­i jogbiztonság megingott.­­ Ápolni kell a nemzeti érzés Az ötéves háború után köve­kezett kettős forradalom e az érzést a telkekből ki aka­­ztani, pedig ezeréves tej­telmünk tanúsítja, hogy erős nemzeti érzés és az ig magyar fajszeretet mindenk emberfeletti erőt adott a­­ gyárnak, amidőn a veszély, baj felette toronymagasság emelkedett. Hazánk gyönye testét a ránk erőszakolt bél megcsonkította. Elvesztette éltető erőink nagy részét; gyönyörű Erdély odavan, s Felvidék kincses bányáit, a dt I részek acélos búzát termő ro­s­zait elvették tőlünk. A csont­i törzsnek kell tehát megküz­­­denie azokkal az akadályokka , melyek a nemzet újjáépítés­e elé hárulnak. A legnagyobb erősségűn a termőföld. Ennek műve főjét tehát, a nemzet ge­rincét kell minden erőre támogatnunk és bozdita nunk, hogy nemzeti nagi hivatásának mentél foko­zottabb mértékben megfe­lelhessen.­­ Nem szabad elzárkóznunn­ se a birtokos osztály, se a földmunkásság jogos kívánságai elől és meg kell találni a he­­­­lyes utat, melyen az igények legkönnyebben kielégíthetők. Elénk figyelemmel kell kísérni a dolgozó munkásság érdekeit is, mert az a nagy nemzeti erő, melyet e társadalmi nép­osztály képvisel, a legmesz­­szebbmenő méltánylást igé­nyeli. A jelenlegi kormány máris megkezdte törvényes úton ren­dezni a munkáskérdést, így a munkásbiztosítás intézményét állami vezetés alá rendelte, hogy a munkásságot egyesek önkényétől megmentse és a hatósági támogatást minden körülmények között biztosan a számára. Meg fog valósulni a idrTiiiii»lnfHiS2iit8iiigsiáÉi3 A vármegye ősi fényű ünnepe. — A főispán szék­foglalója.­­1- Hódolat Horthy Miklós kormányzónak. fedte vidékéé, keleten, délen nyu­gaton 415 millió rlxaahitott ma* S?sz testvérről. Küldöttség megy a főispánért. Dr. Csúcs jinox főjegyző lel* olvasta e rután a dr. Temesvár? Gézát főispánná kiaertse kor* ..sánysői lehetőt s az álködő eá* isaztminyoak­eszel kapcsolatos azon határozatát, »«;? * tofratol feedelő tísszetettel tudomásul veasi 8 elbatáras*#, hogy ki aj fölt­­ésből a htealaios esküt felveeil. Esaiie küldöttség mint dr. Te­mesvár? Gézt főispán irt, aki fa hete diszmagyarbas, a »Békékről felállt közönség éljenzése közt lé­­síti az »Seön­ amalvényre, hogy ■dr. Nagy Sándor an­spianzk­öd* vönkjét fogadva elmosdja s dr. Cxncs ]é£os által kiolvasott exküt * magott haza, a magyar alkot­mány és­­Bagycronsig kormány­zója iránt való büsigra. Az e«V elmondása után a fSszolga­­birák a dr. Négyesy polgár­mester a már feleek&dött főispánt a jelenlevők éljen­zése közben székestől fel­­emeltére. D­r. Csaea Jonon tolmácsolta sz­ülén a törvényhatósági bizottság­nál, és a tiszttisalói karnak üd­üse elatt­, A főispán székfoglalója. Ezután dr. Temesváry Géza főispán emelkedett szólásra és a díszközgyűlés feszült figyelme mellett mondta el vezéri prog­­rammját a következőkben : Teljes egészében átérzem annak a kötelezettségnek nagy hord­erejét, mely szerencsétlen hazánk jelenlegi súlyos hely­zetében a kormány exponen­sére hárul. De mint e vár­megye szülöttének, két évszá­zados családi tradíciók fűznek e helyhez, hol őseim ember­öltőkön keresztül vezették a közigazgatást, fokozottabb mér­tékben fog erőt adni a köte­lességérzet, elődeim emléké­nek tisztelete arra, hogy min­den tudásomat, egész teljes tehetségemet és erőmet e vár­megye felvirágoztatására for­dítsam. (Éljenzés.) Követendő­ ­ mímim Kálmán Dezső ?***­*?* * Legújabb női- áa leány ŐSZÍ, és téli kabátok, ...........' —— ----—— n­ofohák, valódi angol férfi és női gyapjúszövetek, fehér és színes selymek, francia mosó árak, vászon, tefir, őazí és téli kivdők stb. ?0a 4-t ó

Next