Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. január (17. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-26 / 20. szám

2. 00­ taW&iMtm Megemlékezett ezután az elnök a­­ gazdaközönség régi kívánságainak­­ kielégítéséről, így a mezőgazdasági érdekképviselet törvényéről és a közgazdasági egyetemről. Szüksé­gesnek tarja, hogy a külfölddel mielőbb felvegyük a gazdasági érint­kezést. Hogy a termelés fokozható legyen, feltétlenül szükséges, hogy úgy a mezőgazdaság, mint a keres­kedelem felszabaduljon béklyóitól. A gazdák követelik a teljes szabad belföldi forgalmat a gabonaértékesí­tés terén. Amennyiben azonban a kényszerítő körülmények a kötött­­ forgalmat teszik indokolttá, úgy ezt­­ mindenkire egyforma alapelvek mel­­­­lett kell végrehajtani. Követelik a­­ gazdák, hogy a külföldről csak oly cikkek behozatala engedtessék meg, melyekre gazdasági szempontból feltétlen szükség van._____________ A Kisbirtokos Szövetség közgyűlése. Vasárnap d. e. tartotta meg a Kisb. Szöv. évi rendes közgyűlését a Tisza szállóban, melyen a tagok nagy számmal vettek részt és a közgyűlés igen lelkes hangulatban folyt le. A közgyűlés legfontosabb tárgya a tisztujitás volt. — Uj tisztikar a következő: Elnök Kiss Albert, társ­elnök Csáki Ferenc, alelnök Hódi Péter, jegyzők Török Mózes és Varga Antal, ügyész titkár Dr. Széll Bálint, pénztárnok Kenéz Sándor (Jókai-u.), ellenőr Tóth Imre (Kigyó-u.), könyv­tárnok Hegedűs Sándor (Mátyás-u.), gondnok B. Kovács János, választ­mányi tagok: Borbás Sándor, Bod­rogi Bálint, D. Nagy Sándor gim. ig. Rózsa András, Czuczi József (Jó­kai-u.), Győr Rezső, Gál Péter, Olasz Imre (Csillag-u.), Tóth Sán­dor (Jókai-u.), Baranyi Sándor (Pál u.), Baráth Mihály, Baráth Imre, Köpösdi Ödön, Kiss Bálint (Zrínyi­­ u.), Kóti Pál (Gyulai-u.) Kun Béla, ij Lencse Ernő, Marton Mihály (Újvi-­­­lág-u.), Nővé Lajos (Csiga-u.), Rá­kos János (Zrinyi-u.) Rostás István (Belső szerház), Pákozdi László, Szűcs Sándor (Ferenc-u.), Tóth József szabó, Tóth Ferenc tanító, Olasz Pál (Jókai-u.), Udvarhelyi Sándor. Póttagok: Bóka Sándor, ■ Olasz József, Korsós Lajos, Tóth Imre (Borz­ u.), Dezső Péter (Borz u.) és ifj. Vata János. Az 1921. évi gabonatermés sza­badforgalom útján leendő értékesí­tése tárgyában Köpösdi Ödön igen érdekes indítványt terjesztett elő, mely Csáki Ferenc, Kiss Albert és Győr Rezső hozzászólása után a közgyűlés által egyhangúlag elfogadtatott. A németek hallatlan szorgalommal dolgoznak Az Excelsior című párisi lap tu­dósítást közöl Blondel tanár, a Collège de France tagjának német­országi tanulmányútáról. Blondel eze­ket mondja a Németországban szerzett tapasztalatairól és benyomásairól. Erkölcsi szempontból óriási válto­zás tapasztalható a német népnél. Minden ember arcán megállapítható a mély gyász kifejezése. Nincs meg a mai Németországban — még Berlinben sem — az a vidámság, amely a háború előtti németeknél volt tapasztalható. A német ipar súlyos válságban van, de mindenütt folyik a szervez­kedés, mindenki dolgozik és hallat­lan szorgalommal, kitartással és soha nem csüggedő munkakedvvel, egyik legfontosabb német iparágat, a textilipart, már annyira rendbehoz­ták, hogy ezen a téren már túl vannak a krízisen. "VÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 14,­ mmmammmamammamm 1921 január 26 IPAROS ASSZONYOK EGYESÜLETE. Mint már jelentettük, néhány lel-­­­kes iparos asszony akciót indított,­­ hogy az Ipartestület és az Iparegylet­­ védő szárnyai alatt, de teljes autonó- t miával megalakuljon a vásárhelyi­­ iparos asszonyok egyesülete, mely vállvetett nemes munkára tömörítse össze az iparosok asszonyait és leányait. Láttuk társadalmunk ezen erős, hatalmas rétegének asszonyait eddig is minden nemes akcióban. Láttuk, hogy tudnak lelkesülni, fáradni jó lélekkel, zokszó nélkül, tiszta öröm­mel mindenütt, ahol a női szívnek szánt magasztos, szép szerepet az élet nyomorúsága, a szenvedők halk szava, az árváknak kicsorduló köny­­nye. Más társadalmi egyesületek kötelékében mindig ott voltak, ha gyűjteni, ha házalni, ha serkenteni kellett. Most a saját nevükben, saját, ön­álló egyletük égisze alatt lépnek sorompóba, hogy munkájuk foko­zottabb és eredményesebb legyen. Nem széttagolást akarnak, hanem erősödést. Nem versengést, hanem nemes versenyt. Nem jogokat, ha­nem önkényt vállalt terhét a szere­tet kötelességének. Megbeszélés volt már ebben az ügyben. Koncz Pálné, Kruzslitz Ká­­rolyné, Koncz Péterné, Simon János­­né, Szabó Sándorné, Szakács Já­­nosné és Kristó Jánosné indították meg az akciót. Taggyűjtőíveket bo­­csájtanak ki, mellyel felkeresik az iparosok asszonyait, írjon alá, lépjen be az egyesületbe minden iparos asszony, mert a cél nemes és a nemes munka lelki örömet hoz­ a teremből, sőt nem is erőszakol­ták, hanem kilökdösték. Ennek a nem épen művészi tel­kekre és művészi érzékre valló tény­kedésnek a következménye volt az, hogy a pökhendi viselkedésre ellen­súlyozásként a cigány húrjain fel­csendült a legújabb tótkomlósi nép­­hymnusz: az erger-berger . . . Lön erre mélységes csend, majd általános elszörnyülködés, kimagya­­rázás s végül két hatalmas csárdás,­­ mely a folyosón csattant el, egy még pár perccel előbb foxtrotytyot járó heves lelkű harmonikus arcán. E csattanások visszhangjaként most egyik szegedi lap úgy állítja be a történteket, mintha itt merény­let játszódott volna le, mintha itt revolverekkel fenyegették volna a filharmonikusokat, mert nagyrészük zsidó. Nem uraim, nem ez történt, ha­nem egy mindenesetre sajnálatos incidens, aminek bekövetkezését azonban az a minden kritikán aluli, pökhendi, nyegle viselkedés okozta, amit a filharmonikus társaság egyes tagjai tanúsítottak s amivel szinte provokálták a közönség jobb ízlésű részének jogos felháborodását. Egyébként béke velünk, legyen „szerencsénk“ máskor is . . . s a filharmonikus­ est epilógusa. Még nekik áll följebb. A múlt héten a Fekete Sas nagy­termében lezajlott filharmonikus hangversenyről tudatosan nem kö­zöltünk kritikát, mert amilyen mű­vészi nívón álló volt maga a hang­verseny, annak minden egyes száma, épen olyan alpári és minden kriti­kán aluli volt az a kihívó maga­viselet, melyet a filharmonikus ze­nekar egy néhány nyálas szájú ifja elkövetett a Fekete Sas éttermeiben. Most azonban, hogy egyik sze­gedi lapban elferdítve, a tényeknek meg nem felelően referálnak a hangverseny után történt dolgokról s ezzel kapcsolatban Vásárhely kö­zönségének művészi érzékét is le­­csepülik, — kénytelenek vagyunk az estélyen történtekre visszatérni, hadd lássa a közönség, hogy egy idegenből ide szakadt kompánia, amelyik tízezer korona tiszta hasz­not zsebre téve s a kapufélfától bú­csút véve távozott, a­mennyiben érdemli meg e lelkes város közön­sége részéről azt a tüntető szere­­tetet, melyet irányukban tanúsított. Mi is történt hát? Az történt, hogy a hangverseny lezajlása után a filharmonikus zenekar tagjai le­vonultak a Fekete Sas éttermébe. Ott szépen megvacsoráztak s való­színűleg azért, mert nemzeti elede­lükhöz nem jutottak, s a bor gőze hamarosan fejükbe szállt s a fiatalja táncot indítványozott. Persze ez nem ment könnyen, mert a Fekete Sas termei zsúfolásig meg voltak telve s az ott levő közönség nem annyira a foxtrottyra, mint inkább a rek­­lámirozott katonazenére volt ki­váncsi. És mit tettek erre ők, a vonók és hárfák mesterei ? Mit tehettek volna, felcsaptak erőművészeknek, a kö­­zönséget egyszerűen kierőszakolták Megyh­áztanácsi gyűlés A református egyháztanács szom­baton tartott gyűléséről még az alábbiakat jelenti tudósítónk: Az üdvözlő beszédek után elnök­lelkész felemlíti, hogy egyházunknak és gymnáziumunknak egy kedves vendége van Vásárhelyen, György Endre nyug­­miniszter a mármaros­­szigeti jogakadémia igazgatótaná­csának elnöke, aki óhajtana gyűlé­sünkön is megjelenni. Felkéri a fő­gondnokot, hogy ő nagyméltóságát hívja meg a gyűlésre. Nem sok idő múlva megjelent György Endre, akit a presbitérium felállva, lelkes éljemnel fogadott. György Endre megköszönvén az ovációt, részletesen ismertette a kolozsvári és pozsonyi egyetemek Debrecenbe vagy Szegedre helyezése tárgyában történt tanácskozásokat. Majd a máramarosszigeti jogakadé­mia ügyét s végre városunkba le­endő elhelyezése dolgát. S miután a presbitérium ismét kijelentette, hogy a jogakadémia ide helyezését helyesli, ezt örömmel tudomásul vette és kijelentette, hogy a jövő héten egy jogakadémiai tanárt fog városunkba küldeni, hogy a részle­teket is teljesen letárgyalják. Indít­vány kapcsán a gyűlés Balthazár Dezső püspöknek bizalmat szavazott. Hálás köszönettel fogadta a presbi­térium Csáki Ferencz 4000 kor. sír­bolt gondozási, 2000 kor. jubiláris és 500 kor. presbiteri alapítványát, továbbá a Cs. Hódi Sándor 2000 kor. párbér és Tóbiás Mihálynak . Ernő fia hősi halála alkalmából tett 2000 kor. alapítványát, végül Barna Bálint, Tóth Imre, Kérdő Mihály és Kádár Lajos úrasztali adományát. Bejelentette, hogy Falábú Dezső főgymn.­tanár az esküt letette és hivatását elfoglalta. Tudomásul vétetett, hogy néhai Kiss Imre egyházi pénztárnok hiva­tala rendben találtatván, átadatott Mikó Kálmán helyettes pénztárnok­nak. Bencze Zsigmond tanár he­lyére, aki Erdélyből nem jöhet haza, helyettes tanár alkalmaztatik. Tóth Sándor külsőszerházi gondnok le­mondása elfogadtatott. — A férfi- és írnőiszabószak­­osztály tagjait f. hó 27-én, csü­törtökön este 6 órára meghívjuk, kérjük a pontos megjelenést. A szak­osztály elnöksége. i 1 1(i I E 'C c( 77 c c 7 7 Riadalom a piacon. Munkában a rendőrség. Az árvizsgáló bizottság irányárai­nak közhírré tétele óta tegnap volt az első piac, mely elé élénk érdek­lődéssel tekintettek fogyasztói körök­ben. Ami előrelátható volt, bekövetke­zett, az irányáras áruk csak gyéren kerültek fel a piacra, a tejfölért és túróért csatát kellett vívni, zsír és fejláb egyáltalán nem volt, a hente­sek még a sátrakat se állították fel. Lehet, hogy a nagy szél miatt, a zsírt vásárolni akarók azonban mást mondanak . . . A piacra különben nagy appará­tussal kivonult a rendőrség is s ennek köszönhető, hogy a felhozott árut ki kellett mérni. Voltak vidám jelenetek is, a kot­­lónak felcsapott kismamák alól ki­húzták a tojást, igy azután tojást is lehetett kapni a korona ötvenével. Hogy mi lesz a jövő piac alkal­mával, persze azt nem tudjuk, csak sejtjük . . . Egyre azonban bátrak vagyunk figyelmeztetni a fej-lábak, a turuk, tejfölök és tojások kofáit: az uzsorabiróság Vásárhelyen is megkezdte működését s már a botot is beszerezték . . . * 2 3 k­«(rí S| I■i c cv c­­+ c 7­­­tc *7 cc $ tcfc1 !( c 7Icc tK tc « cc *+ cc 1t 7 terr rí C Osztozkodás a terroristavezér­­ hagyatékán.­­ Ki örökli Cserny két arany , kamarási kulcsát? A népboldogító terroristavezér, a véreskezű Cserny József, ki a szen­vedés, a kin és a borzalom hóhér­várává avatta a Teréz-köruti Batthyány-palotát s a véres uralom vörös pribékjeinek székházából habzó szájjal üvöltötte a forradalmasitott nép fülébe a teljes vagyonegyenlő­­séget, nem volt olyan egyszerű és szegény legény, mint amilyenné proletártestvéreit szerette volna át­varázsolni. A terroristavezérnek a kommün alatt szerzett „vagyonát“ a bíróság még a terroristapörök tár­gyalása idején lefoglalta s miután a vezért kivégezték, hagyatékát leltá­rozták. A hagyatékon most osztoz­kodnak Cserny hozzátartozói. A főterrorista hagyatékában a kö­vetkező értékek találtattak: 299 darab kétszázkoronás, 248 „ huszonötkoronás, 186 „ ötkoronás, 562 „ egy- és kétkoronás, 3 „ ezerkoronás kékpénz, 2 „ százkoronás kékpénz, 4 „ ötvenkoronás kékpénz 36 „ ezüst ötkoronás, 5 „ ezüst egykoronás, 2 „ arany kamarási kulcs, 3 „ arany lánc, 1 „ arany medaillon, 2 „ arany karperec, 1 „ brilliáns gyűrű. Az ezüstpénzeket kiváló valutáris érzékkel a vezér felakasztása után a védő vette fel — ügyvédi honorá­riumképen. Legfeltűnőbb a hagyatékban talált két császári és királyi kamarási aranykulcs. Tudtunkkal és a ható­ságok tudtával Csernynek nincsenek aranykulcsos ősei és hozzátartozói s mégis két kamarási kulcsnak volt boldog tulajdonosa. A két arany­kulcsnak eddig nem akadt gazdája, igy hát ez is­­ Cserny örököseinek jut. Az ékszereket és egyéb érték­tárgyakat egy ideig letétként kezelték a törvényszéken, miután azonban értük senki sem jelentkezett, kiadják Cserny rokonainak, akik időközben az értékekért hagyatéki eljárást in­dítottak. )£ct0 cc 7(

Next