Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. január (17. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-26 / 20. szám
2. 00 taW&iMtm Megemlékezett ezután az elnök a gazdaközönség régi kívánságainak kielégítéséről, így a mezőgazdasági érdekképviselet törvényéről és a közgazdasági egyetemről. Szükségesnek tarja, hogy a külfölddel mielőbb felvegyük a gazdasági érintkezést. Hogy a termelés fokozható legyen, feltétlenül szükséges, hogy úgy a mezőgazdaság, mint a kereskedelem felszabaduljon béklyóitól. A gazdák követelik a teljes szabad belföldi forgalmat a gabonaértékesítés terén. Amennyiben azonban a kényszerítő körülmények a kötött forgalmat teszik indokolttá, úgy ezt mindenkire egyforma alapelvek mellett kell végrehajtani. Követelik a gazdák, hogy a külföldről csak oly cikkek behozatala engedtessék meg, melyekre gazdasági szempontból feltétlen szükség van._____________ A Kisbirtokos Szövetség közgyűlése. Vasárnap d. e. tartotta meg a Kisb. Szöv. évi rendes közgyűlését a Tisza szállóban, melyen a tagok nagy számmal vettek részt és a közgyűlés igen lelkes hangulatban folyt le. A közgyűlés legfontosabb tárgya a tisztujitás volt. — Uj tisztikar a következő: Elnök Kiss Albert, társelnök Csáki Ferenc, alelnök Hódi Péter, jegyzők Török Mózes és Varga Antal, ügyész titkár Dr. Széll Bálint, pénztárnok Kenéz Sándor (Jókai-u.), ellenőr Tóth Imre (Kigyó-u.), könyvtárnok Hegedűs Sándor (Mátyás-u.), gondnok B. Kovács János, választmányi tagok: Borbás Sándor, Bodrogi Bálint, D. Nagy Sándor gim. ig. Rózsa András, Czuczi József (Jókai-u.), Győr Rezső, Gál Péter, Olasz Imre (Csillag-u.), Tóth Sándor (Jókai-u.), Baranyi Sándor (Pál u.), Baráth Mihály, Baráth Imre, Köpösdi Ödön, Kiss Bálint (Zrínyi u.), Kóti Pál (Gyulai-u.) Kun Béla, ij Lencse Ernő, Marton Mihály (Újvi-lág-u.), Nővé Lajos (Csiga-u.), Rákos János (Zrinyi-u.) Rostás István (Belső szerház), Pákozdi László, Szűcs Sándor (Ferenc-u.), Tóth József szabó, Tóth Ferenc tanító, Olasz Pál (Jókai-u.), Udvarhelyi Sándor. Póttagok: Bóka Sándor, ■ Olasz József, Korsós Lajos, Tóth Imre (Borz u.), Dezső Péter (Borz u.) és ifj. Vata János. Az 1921. évi gabonatermés szabadforgalom útján leendő értékesítése tárgyában Köpösdi Ödön igen érdekes indítványt terjesztett elő, mely Csáki Ferenc, Kiss Albert és Győr Rezső hozzászólása után a közgyűlés által egyhangúlag elfogadtatott. A németek hallatlan szorgalommal dolgoznak Az Excelsior című párisi lap tudósítást közöl Blondel tanár, a Collège de France tagjának németországi tanulmányútáról. Blondel ezeket mondja a Németországban szerzett tapasztalatairól és benyomásairól. Erkölcsi szempontból óriási változás tapasztalható a német népnél. Minden ember arcán megállapítható a mély gyász kifejezése. Nincs meg a mai Németországban — még Berlinben sem — az a vidámság, amely a háború előtti németeknél volt tapasztalható. A német ipar súlyos válságban van, de mindenütt folyik a szervezkedés, mindenki dolgozik és hallatlan szorgalommal, kitartással és soha nem csüggedő munkakedvvel, egyik legfontosabb német iparágat, a textilipart, már annyira rendbehozták, hogy ezen a téren már túl vannak a krízisen. "VÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 14, mmmammmamammamm 1921 január 26 IPAROS ASSZONYOK EGYESÜLETE. Mint már jelentettük, néhány lel-kes iparos asszony akciót indított, hogy az Ipartestület és az Iparegylet védő szárnyai alatt, de teljes autonó- t miával megalakuljon a vásárhelyi iparos asszonyok egyesülete, mely vállvetett nemes munkára tömörítse össze az iparosok asszonyait és leányait. Láttuk társadalmunk ezen erős, hatalmas rétegének asszonyait eddig is minden nemes akcióban. Láttuk, hogy tudnak lelkesülni, fáradni jó lélekkel, zokszó nélkül, tiszta örömmel mindenütt, ahol a női szívnek szánt magasztos, szép szerepet az élet nyomorúsága, a szenvedők halk szava, az árváknak kicsorduló könynye. Más társadalmi egyesületek kötelékében mindig ott voltak, ha gyűjteni, ha házalni, ha serkenteni kellett. Most a saját nevükben, saját, önálló egyletük égisze alatt lépnek sorompóba, hogy munkájuk fokozottabb és eredményesebb legyen. Nem széttagolást akarnak, hanem erősödést. Nem versengést, hanem nemes versenyt. Nem jogokat, hanem önkényt vállalt terhét a szeretet kötelességének. Megbeszélés volt már ebben az ügyben. Koncz Pálné, Kruzslitz Károlyné, Koncz Péterné, Simon Jánosné, Szabó Sándorné, Szakács Jánosné és Kristó Jánosné indították meg az akciót. Taggyűjtőíveket bocsájtanak ki, mellyel felkeresik az iparosok asszonyait, írjon alá, lépjen be az egyesületbe minden iparos asszony, mert a cél nemes és a nemes munka lelki örömet hoz a teremből, sőt nem is erőszakolták, hanem kilökdösték. Ennek a nem épen művészi telkekre és művészi érzékre valló ténykedésnek a következménye volt az, hogy a pökhendi viselkedésre ellensúlyozásként a cigány húrjain felcsendült a legújabb tótkomlósi néphymnusz: az erger-berger . . . Lön erre mélységes csend, majd általános elszörnyülködés, kimagyarázás s végül két hatalmas csárdás, mely a folyosón csattant el, egy még pár perccel előbb foxtrotytyot járó heves lelkű harmonikus arcán. E csattanások visszhangjaként most egyik szegedi lap úgy állítja be a történteket, mintha itt merénylet játszódott volna le, mintha itt revolverekkel fenyegették volna a filharmonikusokat, mert nagyrészük zsidó. Nem uraim, nem ez történt, hanem egy mindenesetre sajnálatos incidens, aminek bekövetkezését azonban az a minden kritikán aluli, pökhendi, nyegle viselkedés okozta, amit a filharmonikus társaság egyes tagjai tanúsítottak s amivel szinte provokálták a közönség jobb ízlésű részének jogos felháborodását. Egyébként béke velünk, legyen „szerencsénk“ máskor is . . . s a filharmonikus est epilógusa. Még nekik áll följebb. A múlt héten a Fekete Sas nagytermében lezajlott filharmonikus hangversenyről tudatosan nem közöltünk kritikát, mert amilyen művészi nívón álló volt maga a hangverseny, annak minden egyes száma, épen olyan alpári és minden kritikán aluli volt az a kihívó magaviselet, melyet a filharmonikus zenekar egy néhány nyálas szájú ifja elkövetett a Fekete Sas éttermeiben. Most azonban, hogy egyik szegedi lapban elferdítve, a tényeknek meg nem felelően referálnak a hangverseny után történt dolgokról s ezzel kapcsolatban Vásárhely közönségének művészi érzékét is lecsepülik, — kénytelenek vagyunk az estélyen történtekre visszatérni, hadd lássa a közönség, hogy egy idegenből ide szakadt kompánia, amelyik tízezer korona tiszta hasznot zsebre téve s a kapufélfától búcsút véve távozott, amennyiben érdemli meg e lelkes város közönsége részéről azt a tüntető szeretetet, melyet irányukban tanúsított. Mi is történt hát? Az történt, hogy a hangverseny lezajlása után a filharmonikus zenekar tagjai levonultak a Fekete Sas éttermébe. Ott szépen megvacsoráztak s valószínűleg azért, mert nemzeti eledelükhöz nem jutottak, s a bor gőze hamarosan fejükbe szállt s a fiatalja táncot indítványozott. Persze ez nem ment könnyen, mert a Fekete Sas termei zsúfolásig meg voltak telve s az ott levő közönség nem annyira a foxtrottyra, mint inkább a reklámirozott katonazenére volt kiváncsi. És mit tettek erre ők, a vonók és hárfák mesterei ? Mit tehettek volna, felcsaptak erőművészeknek, a közönséget egyszerűen kierőszakolták Megyháztanácsi gyűlés A református egyháztanács szombaton tartott gyűléséről még az alábbiakat jelenti tudósítónk: Az üdvözlő beszédek után elnöklelkész felemlíti, hogy egyházunknak és gymnáziumunknak egy kedves vendége van Vásárhelyen, György Endre nyugminiszter a mármarosszigeti jogakadémia igazgatótanácsának elnöke, aki óhajtana gyűlésünkön is megjelenni. Felkéri a főgondnokot, hogy ő nagyméltóságát hívja meg a gyűlésre. Nem sok idő múlva megjelent György Endre, akit a presbitérium felállva, lelkes éljemnel fogadott. György Endre megköszönvén az ovációt, részletesen ismertette a kolozsvári és pozsonyi egyetemek Debrecenbe vagy Szegedre helyezése tárgyában történt tanácskozásokat. Majd a máramarosszigeti jogakadémia ügyét s végre városunkba leendő elhelyezése dolgát. S miután a presbitérium ismét kijelentette, hogy a jogakadémia ide helyezését helyesli, ezt örömmel tudomásul vette és kijelentette, hogy a jövő héten egy jogakadémiai tanárt fog városunkba küldeni, hogy a részleteket is teljesen letárgyalják. Indítvány kapcsán a gyűlés Balthazár Dezső püspöknek bizalmat szavazott. Hálás köszönettel fogadta a presbitérium Csáki Ferencz 4000 kor. sírbolt gondozási, 2000 kor. jubiláris és 500 kor. presbiteri alapítványát, továbbá a Cs. Hódi Sándor 2000 kor. párbér és Tóbiás Mihálynak . Ernő fia hősi halála alkalmából tett 2000 kor. alapítványát, végül Barna Bálint, Tóth Imre, Kérdő Mihály és Kádár Lajos úrasztali adományát. Bejelentette, hogy Falábú Dezső főgymn.tanár az esküt letette és hivatását elfoglalta. Tudomásul vétetett, hogy néhai Kiss Imre egyházi pénztárnok hivatala rendben találtatván, átadatott Mikó Kálmán helyettes pénztárnoknak. Bencze Zsigmond tanár helyére, aki Erdélyből nem jöhet haza, helyettes tanár alkalmaztatik. Tóth Sándor külsőszerházi gondnok lemondása elfogadtatott. — A férfi- és írnőiszabószakosztály tagjait f. hó 27-én, csütörtökön este 6 órára meghívjuk, kérjük a pontos megjelenést. A szakosztály elnöksége. i 1 1(i I E 'C c( 77 c c 7 7 Riadalom a piacon. Munkában a rendőrség. Az árvizsgáló bizottság irányárainak közhírré tétele óta tegnap volt az első piac, mely elé élénk érdeklődéssel tekintettek fogyasztói körökben. Ami előrelátható volt, bekövetkezett, az irányáras áruk csak gyéren kerültek fel a piacra, a tejfölért és túróért csatát kellett vívni, zsír és fejláb egyáltalán nem volt, a hentesek még a sátrakat se állították fel. Lehet, hogy a nagy szél miatt, a zsírt vásárolni akarók azonban mást mondanak . . . A piacra különben nagy apparátussal kivonult a rendőrség is s ennek köszönhető, hogy a felhozott árut ki kellett mérni. Voltak vidám jelenetek is, a kotlónak felcsapott kismamák alól kihúzták a tojást, igy azután tojást is lehetett kapni a korona ötvenével. Hogy mi lesz a jövő piac alkalmával, persze azt nem tudjuk, csak sejtjük . . . Egyre azonban bátrak vagyunk figyelmeztetni a fej-lábak, a turuk, tejfölök és tojások kofáit: az uzsorabiróság Vásárhelyen is megkezdte működését s már a botot is beszerezték . . . * 2 3 k«(rí S| I■i c cv c+ c 7tc *7 cc $ tcfc1 !( c 7Icc tK tc « cc *+ cc 1t 7 terr rí C Osztozkodás a terroristavezér hagyatékán. Ki örökli Cserny két arany , kamarási kulcsát? A népboldogító terroristavezér, a véreskezű Cserny József, ki a szenvedés, a kin és a borzalom hóhérvárává avatta a Teréz-köruti Batthyány-palotát s a véres uralom vörös pribékjeinek székházából habzó szájjal üvöltötte a forradalmasitott nép fülébe a teljes vagyonegyenlőséget, nem volt olyan egyszerű és szegény legény, mint amilyenné proletártestvéreit szerette volna átvarázsolni. A terroristavezérnek a kommün alatt szerzett „vagyonát“ a bíróság még a terroristapörök tárgyalása idején lefoglalta s miután a vezért kivégezték, hagyatékát leltározták. A hagyatékon most osztozkodnak Cserny hozzátartozói. A főterrorista hagyatékában a következő értékek találtattak: 299 darab kétszázkoronás, 248 „ huszonötkoronás, 186 „ ötkoronás, 562 „ egy- és kétkoronás, 3 „ ezerkoronás kékpénz, 2 „ százkoronás kékpénz, 4 „ ötvenkoronás kékpénz 36 „ ezüst ötkoronás, 5 „ ezüst egykoronás, 2 „ arany kamarási kulcs, 3 „ arany lánc, 1 „ arany medaillon, 2 „ arany karperec, 1 „ brilliáns gyűrű. Az ezüstpénzeket kiváló valutáris érzékkel a vezér felakasztása után a védő vette fel — ügyvédi honoráriumképen. Legfeltűnőbb a hagyatékban talált két császári és királyi kamarási aranykulcs. Tudtunkkal és a hatóságok tudtával Csernynek nincsenek aranykulcsos ősei és hozzátartozói s mégis két kamarási kulcsnak volt boldog tulajdonosa. A két aranykulcsnak eddig nem akadt gazdája, igy hát ez is Cserny örököseinek jut. Az ékszereket és egyéb értéktárgyakat egy ideig letétként kezelték a törvényszéken, miután azonban értük senki sem jelentkezett, kiadják Cserny rokonainak, akik időközben az értékekért hagyatéki eljárást indítottak. )£ct0 cc 7(