Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. április (17. évfolyam, 73-97. szám)
1921-04-22 / 90. szám
Helmszóvásárhely, 1921 április 22, péntek óra 2 fecr© a. XVII. évfolyam 90 szám VÁSÁRHELYI Bőfixelési ár helyben: igére évre 300 K Fél évre 250 K vidékre: Egész évre 800 K Fél évre 300 K K Árstaáin ár 1 2 K Megjelenik a kora reggeli órákban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Konatd-tér. Telefon Man: Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP: _________ JUJJ .. WÜRP**F*S&* r.. i—mmt mmi mii iWfMqpMMm Főszerkesztő és laptulajdonos: K U N BÉ LA Társszerkesztő: GRAVÁTZ FERENC Issióval hasi Missi Gróf Bethlen István korreányelnök bemutatkozó beszéde nem volt hangos, nem volt színes, inkább kissé száraz, de az államférfinak mélységes bölcsessége beszélt belőle hozzánk. Röviden jeleztük már, beszéde bővebb részleteit most mutatjuk be. Az új kormánynak — mondotta Bethlen — az a feladata, hogy megtisztítsa a keresztény irányzatot az itt-ott felbukkanó salaktól, hogy ezt a politikát a parlamentben megszervezze, az országban népszerűsítse. Nem elég azt mondani, hogy nemzeti, keresztény és agrár irányzatot követünk. Meg kell mondani a célokat, az eszközöket, az utakat és módokat, amelyek ide vezetnek. Ma a nemzetet irányítani kell. Új politikát kell kezdeni, mert ott folytatni, ahol Tisza István abbahagyta, nem lehet. Megváltozott a világ képe, az ország képe, új irányok, új emberek léptek előtérbe. De ezt a politikát össze kell kapcsolni a múlttal, a nagy nemzeti tradíciókkal, amelyeket ha nem veszünk figyelembe, összedől ebben az országban minden. Új politikát kell követni a régi politika hibái nélkül. Nem osztályoknak, nem felekezeteknek, nem pártoknak, hanem kizárólag a nemzet érdekeinek szolgálatába kell állanunk. Sok mindent félre kell tehát tennünk, amit az ország érdeke kíván. A nemzet testéből ki kell küszöbölni a mérget, mely a lesiklásra vezet. Az ország elérte a régi vágyát, a függetlenséget, amelyhez minden körülmények között ragaszkodnunk kell. Három faktorra vezethetem vissza az ország romlását. Az egyik az a történelmi helyzet, melyben négyszáz éven át voltunk, a másik azok a faji hibák, melyek testünkön és lelkünkön jelentkeztek. Fokozzák bajainkat azok a nagy faji hibák, melyek mint hiúság, restség, az önfegyelem hiánya állnak előtérben. A harmadik faktor az a gazdasági bukás, melyben elesett a magyar középosztály. És ez a középosztály nem az iparban, kereskedelemben keresett fejlődést, hanem a hivatalokba menekült, így került a kereskedelem, pénzügy olyanok kezébe, akik nem éreztek és talán ma sem éreznek egyet a nemzettel. Választó pontot képez ebben a küzdelemben az az idő, mikor a darabont-kormány után jött a koalíció. Ekkor derült ki, hogy nem elég a jog, hanem a hatalom is kell. Desperációk tűntek fel ezután, akik katasztrófába vitték a nemzetet. Kezet fogtak a nemzetköziekkel. Nagy feladat előtt állunk, meg kell fékezni a destrukció minden nemét. A világ a destruktív erők behatása alatt áll. Oroszország még ma is bolsevik. Hasonló tünetek vannak szomszédainknál. Idebenn is vannak ilyen feszítő erők. A kisgazdatársadalom lesz az alapja az egészséges társadalmi politikának. Céltudatos kultúrpolitikával ki kell küszöbölni hibáinkat — ez a harmadik feladat. Az ország ne hallgasson a demagógokra. Demokrácia az állam uralmi formájának berendezkedése. Minden néposztálynak egyforma befolyása legyen. Ez azonban nem jelenti sem a tömegek, sem a kisebbség uralmát. Az igazi demokrácia biztosítja az intelligencia szerepét. Aki ezt nem ismeri el, az nem demokrata, hanem demagóg. Mindebből a kormányra nézve az folyik, hogy lehetőleg a szabadságjogokat helyreállítsa, de ennek folytán azok, akik bajba hozták az országot, azok újból hatalomra ne jussanak. A kormány a törvénykönyvvel a kezében végre fogja hajtani a földi reformot. A közigazgatási és törvényhatósági bizottságok összeállítása nem felel meg a mai demokratikus iránynak. E tekintetben elmegy a kormány addig a határig, amíg a nemzet érdeke megkívánja. De túlzásba nem megyünk. A megyegyűlésbe a demagógiát beereszteni nem fogjuk. A magyar középosztálynak vissza kell adni a gazdasági vezetést. Ez az igazi konstruktív politika. Ellene vagyok minden lármás antiszemitizmusnak. A jogrendet meg fogjuk védeni. Minden hatóságot visszaszorítunk a maga hatáskörébe. Elismerem, hogy van zsidó kérdés, de ennek a megoldása az, hogy gazdasági téren nélkülük is azok lehessünk, amik velük. Ez nekik is érdekük, mert ha nem nélkülözhetetlenek, az együttműködés könnyű. Úfjainkat önállóságra kell nevelni, a keresztény erkölcsöket kell beléjük oltani. Miért nem mennek ifjaink gazdasági pályára ? Egy nagystílű középosztály-politikát kell a kormánynak kifejteni. Első lépés, hogy a menekült tisztviselők részére átképző tanfolyamokat szervezünk és arra törekszünk, hogy nekik az átképzés után tényleg munkaalkalmat adhassunk. Agrárpolitikát kell folytatnunk, mert a gazdatársadalom az ország gerince! nimtis imtiTw»iirmwcwirm smmmmmamgis^smsssammsm^aamsBs FMml illír, a Jnatair. A „ Nemzeti Újság “ megállapítja, hogy Hüttner „ művésze a hazugságnak”t. A Tisza-per szenzációja most Hüttner Sándor vallomása. Hüttnert a katonai törvényszék bűnrészesség miatt 15 évi fegyházra ítélte, mint gaz gyilkos-társat a Tisza-ügyben. Mostani kihallgatásával kapcsolatosan az alábbiakat írja a »Nemzeti Újság“: Hüttner lompos léptekkel, földresütött szemmel surran be, az előadó asztalka mellett áll, jobb kezét komisz-köpenye hátának övébe akasztja s ebben a pózban marad az egész tárgyalás alatt. Monoton, halk, remegő hangon beszél, a világért sem nézne az elnökre vagy másra, csak a parkettet bámulja, görnyedtem Egyetlenegyszer pillant az egyik kijelentése miatt fölényesen nevetős Fényesre s ez a nevetés olyan zavarba hozza," hogy pillanatokig nem tudja folytatni vallomását. Vallomása olyan, amilyet ritkán produkált még vádlott. Vontatottan beszél, minden szót külön megrág, mielőtt kiejtené, nehogy véletlenül olyat mondjon, ami rá nézve kompromittáló lehetne." Egy-egy kérdésen 10—20 másodpercig gondolkozik. Harmincszor hallgatták ki eddig — mindannyiszor mást vallott, még a teremszolga is látja rajta, hogy hazudik. Valóságos művésze a hazugságnak. Csak egy baja van: bármennyire intelligens, memóriája fel-fel mondja a szolgálatot s elfelejti, mit hazudott azelőtt. Ilyenkor „úgy emlékszem“, „azt hiszem“, „nem gondolom, hogy tévednék“ és más ilyen ravasz kifejezéssel próbálja, hazugságon csipettségét elütni. Végül bevallja, hogy már nem tudja miket élt át a forradalomban s miket képzel csak átéltnek az újsághírek leírásai után ... Intelligens, körmönfont ember, de hiába. Gadó elnök nagyszerű tárgyismerete, hatalmas jogi tudása, mély pszichológiája annyira zavarba hozza a mindjobban sápadó, dadogó Hüttnert, hogy bejelenti: kimerült, beteg, nem tud tovább vallani. Az elnök ere berekeszti a tárgyalást, a komoly bírák és ügyészek kivonulnak a komor teremből, ahol csak egy ember derűs, örök mosolyos: Friedrich István. Mikor a lánchídi tüntetésre került a sor, Gadó elnök erélyesen megszólalt: — Ezt ma tökéletesen úgy adja elő, mint Fényes László. Miért nem erősítette meg ön Fényes vallomását a katonai bírósági tárgyaláson ? Ott úgy tüntették fel Friedrich Istvánt, mint aki vérengzésre vitte a népet a Lánchídhoz. És most,kisfiú, hogy csak azért akartak József kir. herceghez menni, mint a király távollétében a homoregiushoz menni, hogy őt a nép kívánságai felől tájékoztassák. Ennél már nagyobb alkotmányossági érzék el sem sem képzelhető. Mikor pedig azt észlelte az elnök, hogy Hüttner egészen mást vall most, mint amit katonai ügyészségen vallott, a következő párbeszéd történt: — Kérem, csak azt vallja, amiről tud és nem azt, amit másoktól hallott. Erre Hüttner általános méltatlankodás között azt felelte : — Most már nem tudom különválasztani az általam tudott és a másoktól hallott dolgokat. Mire az elnök megjegyezte : — Ez az ön többi vallomásának is általános karakterisztikuma. A gyilkosság napja. — 31 -én 11 óra tájban bent voltam az Astoriában. Kéri azonban kijelentette, hogy most az idő nem alkalmas, jöjjünk délután öt óra felé. — Említette-e Kéri, hogy valaki kiment a helyszínét tanulmányozni ? — Nem emlékszem, jelen volt ekkor délelőtt Fényes és Friedrich ? — Nem emlékszem. Speciálisan Friedrichre nézve nem tudom, hogy délelőtt, vagy délután láttam-e őt az Astoriában. Délután öt órakor kik voltak ott ? — Kéri, Csernyák, Dobó, Sztanykovszky, Horváth-Lanovics, Pogány, — akit úgy hiszem, ekkor láttam először — Gaertner... — Határozottan emlékszik Gaertnerre ? — . . . Nem hiszem, hogy tévedjek. — Nézze meg őt! — Gaertner sietve föláll, Hüttner azonban feléje sem néz, hanem kijelenti: — Láttam eleget!... (Derültség.) Ott volt továbbá az a Müller vagy Kundakker nevű tengerész. A szobábanvolt Fényes is. Friedrichről, ismétlem, nem tudom, hogy akkor, vagy délelőtt láttam-e. Én úgy emlékeztem, hogy délelőtt 1 Aranyoklevéllel kitüntetve 1904-ben. Alapíthatott 1878-ban. I SS© KISS BERTALAN I mába i« meg- «lső kunvaeárhelyi disztemetkezési intézete I érkezett, már «i■ m inm■ Szentesi-utca 4. sz. a. —— előnyös árakon ajánlja koszorú, gyászruha és gyászfejkendő különlegességeit. Temetéseket rendez személyes felügyelettel a legegyszerűbbtől a legpompásabbig, minden igénynek s a legnagyobb kegyeletnek megfelelően láttam, de a vizsgálat során a többiek azt mondták, hogy délután vett ott. Ez zavarba hozott. „Nüanszokra“ nem emlékszik... Elnök: Olyan nagy volt ez a szoba, hogy aki ott vett, az esetleg nem adhatott róla hogy a többiek miért gyülekeznek? Fényesnek és Friedrichnek okvetlen kellett tudniok hogy miről van szó. — Ezt én nem tudom. — Tud-e róla, hogy Fényes és Friedrich tettek volna olyan kijelentést, vagy tanúsítottak volna olyan magatartást, amiből arra lehetne következtetni, hogy szintén egyetértettek a dologgal? — Csak közvetve tudok róla. Dobó kihallgatásából tudtam meg, hogy ott délután valami pezsgőzés lett volna. Elnök: Kéri lerajzolta önök előtt a terepet ? — Volt egy futólagos rajz, de nem tudom, Kéri rajzolta-e. — Korábban azt vallotta, hogy Kéri „vázlatod“ készítteti! — Ilyen nüanszokra nem emlékszem. — Ez roppant fontos dolog. Fényes és Friedrich is ott volt az asztal mellett? — Nem tudom. Legendás levél a százezerkoronás vérdijról... Ezután Hüttner beszélni kezd arról a jutalomlevélről, amelyik állítólag még most is birtokában van és százezer koronáról szól, amit vérdij gyanánt adtak volna a gyilkosságért. A levélen Friedrich aláírása van. Úgy tudja, hogy több ilyen levél volt akkoriban forgalomban, más-más aláírással, többi között Fényesével is. A levélről azt állítja, hogy kézzel volt írva. Később kijelentését oda helyesbíti, hogy nyomtatva vett, majd abban állapodik meg, hogy mégis csak géppel írták, Csernyák figyelmeztette, hogy a levelet titokban tartsa. Elnök: Nem gondolja, hogy vakmerőség vagy naivság kellett egy ilyen levélnek a kiállításához ? Nem tartja ezt különösnek ? — Különös, de a forradalomban nagyon sok különös dolog történt. — Miért nem kérte Friedrichtől a százezer koronát? — Azért, mert nem szolgáltam meg. Nem én követtem el a gyilkosságot. Az elnök kérdéseire, hogy hol van ez a bizonyos levél, minden felvitágosítást makacsul megtagad. Az elnök figyelmezteti, hogy módjában van az illetékes hatóságoktól erre vonatkozóan a vallomást belőle kivenni. Szinte megrettenve válaszol Hüttner, látszik, hogy kapkod és nincs tisztában azzal, amit mondani: akar. Először arról beszél, hogy azzal a levéllel visszaélés történt, mert ő azt letétbe helyezte, ismeretlenek el akarták csenni tőle, de mégis sikerült külföldre csempésznie. Elnök: Kihallgatása végén majd kiterjeszkedem erre a levélre. Mi kutattunk eme bizonyos jutalomlevél után és ennek sehol sem lehetett nyomára jutni. Hüttner: Az pedig igy van. Ezen változtatni nincs módomban. Majd Bálóné emlékkönyvéről beszél és kijelenti, hogy Friedrich, valamint Kéri aláírása valódi, mert előtte írták be nevüket a könyvbe. A tisztviselői kérdés megoldása. Hogyan szüntetik meg a fölösleges állásokat? Csonka-Magyarország sok sebe közt egyik legsajgóbb a tisztviselői kérdés megoldása. Mi lesz a rengetegtisztviselővel, akiket a megcsonkított ország eltartani nem tud ? Hegedűs pénzügyminiszter — miként a fővárosi lapok írják — végre erre is talált orvosságot. Lassú lesz a gyógyulás, de eredményes. Nem bocsát el egyetlen