Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. április (17. évfolyam, 73-97. szám)

1921-04-22 / 90. szám

Helmszóvásárhely, 1921 április 22, péntek óra 2 fecr© a. XVII. évfolyam 90 szám VÁSÁRHELYI B­őfixelési ár helyben: igére évre 300 K Fél évre 250 K vidékre: Egész év­re 800 K Fél évre 300 K K Ár­staáin ár 1 2 K Megjelenik a kora reggeli órákban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Konatd-tér. Telefon Man: Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP: _________ JUJJ .. WÜRP**F*S&* r.. i—mmt mmi mii iWfMqpMMm Főszerkesztő és laptulajdonos: K U N B­É L­A Társszerkesztő: GRAVÁTZ FERENC Is­sióval hasi Missi Gróf Bethlen István korreányelnök bemutatkozó beszéde nem volt han­gos, nem volt színes, inkább kissé száraz, de az államférfinak mély­séges bölcsessége beszélt belőle hozzánk. Röviden jeleztük már, be­széde bővebb részleteit most mu­tatjuk be. Az új kormánynak — mondotta Bethlen — az a feladata, hogy meg­tisztítsa a keresztény irányzatot az itt-ott felbukkanó salaktól, hogy ezt a politikát a parlamentben megszer­vezze, az országban népszerűsítse. Nem elég azt mondani, hogy nem­zeti, keresztény és agrár irányzatot követünk. Meg kell mondani a cé­lokat, az eszközöket, az utakat és módokat, amelyek ide vezetnek. Ma a nemzetet irányítani kell. Új politikát kell kezdeni, mert ott folytatni, ahol Tisza István abba­hagyta, nem lehet. Megváltozott a világ képe, az ország képe, új irá­nyok, új emberek léptek előtérbe. De ezt a politikát össze kell kap­csolni a múlttal, a nagy nemzeti tradíciókkal, amelyeket ha nem ve­szünk figyelembe, összedől ebben az országban minden. Új politikát kell követni a régi politika hibái nélkül. Nem osztályoknak, nem fe­lekezeteknek, nem pártoknak, ha­nem kizárólag a nemzet érdekeinek szolgálatába kell állanunk. Sok mindent félre kell tehát tennünk, amit az ország érdeke kíván. A nemzet testéből ki kell küszöbölni a mérget, mely a lesiklásra vezet. Az ország elérte a régi vágyát, a függetlenséget, amelyhez minden körülmények között ragaszkodnunk kell. Három faktorra vezethetem vissza az ország romlását. Az egyik az a történelmi helyzet, melyben négy­száz éven át voltunk, a másik azok a faji hibák, melyek testünkön és lelkünkön jelentkeztek. Fokozzák ba­jainkat azok a nagy faji hibák, me­lyek mint hiúság, restség, az önfe­gyelem hiánya állnak előtérben. A harmadik faktor az a gazdasági bu­kás, melyben elesett a magyar kö­zéposztály. És ez a középosztály nem az iparban, kereskedelemben keresett fejlődést, hanem a hivata­lokba menekült, így került a keres­kedelem, pénzügy olyanok kezébe, akik nem éreztek és talán ma sem éreznek egyet a nemzettel. Választó pontot képez ebben a küzdelemben az az idő, mikor a darabont-kormány után jött a koa­líció. Ekkor derült ki, hogy nem elég a jog, hanem a hatalom is kell. Desperációk tűntek fel ezután, akik katasztrófába vitték a nemze­tet. Kezet fogtak a nemzetköziekkel. Nagy feladat előtt állunk, meg kell fékezni a destrukció minden nemét. A világ a destruktív erők behatása alatt áll. Oroszország még ma is bolsevik­. Hasonló tünetek vannak szomszédainknál. Idebenn is van­nak ilyen feszítő erők. A kisgazdatársadalom lesz az alapja az egészséges társadalmi po­litikának. Céltudatos kultúrpolitiká­val ki kell küszöbölni hibáinkat — ez a harmadik feladat. Az ország ne hallgasson a demagógokra. De­mokrácia az állam uralmi formájá­nak berendezkedése. Minden nép­osztálynak egyforma befolyása le­gyen. Ez azonban nem jelenti sem a tömegek, sem a kisebbség ural­mát. Az igazi demokrácia biztosítja az intelligencia szerepét. Aki ezt nem ismeri el, az nem demokrata, hanem demagóg. Mindebből a kormányra nézve az folyik, hogy lehetőleg a szabadság­jogokat helyreállítsa, de ennek foly­tán azok, akik bajba hozták az or­szágot, azok újból hatalomra ne jussanak. A kormány a törvénykönyvvel a kezében végre fogja hajtani a földi­­ reformot. A közigazgatási és tör­vényhatósági bizottságok összeállí­tása nem felel meg a mai demok­ratikus iránynak. E tekintetben el­megy a kormány addig a határig, amíg a nemzet érdeke megkívánja. De túlzásba nem megyünk. A me­­gyegyűlésbe a demagógiát beeresz­teni nem fogjuk. A magyar középosztálynak vissza kell adni a gazdasági vezetést. Ez az igazi konstruktív politika. Ellene vagyok minden lármás antiszemitiz­musnak. A jogrendet meg fogjuk védeni. Minden hatóságot vissza­szorítunk a maga hatáskörébe. El­ismerem, hogy van zsidó kérdés, de ennek a megoldása az, hogy gaz­dasági téren nélkülük is azok le­hessünk, amik velük. Ez nekik is érdekük, mert ha nem nélkülözhetet­lenek, az együttműködés könnyű. Úfjainkat önállóságra kell nevelni, a keresztény erkölcsöket kell belé­jük oltani. Miért nem mennek ifja­­ink gazdasági pályára ? Egy nagy­stílű középosztály-politikát kell a kormánynak kifejteni. Első lépés, hogy a menekült tisztviselők részére átképző tanfolyamokat szervezünk és arra törekszünk, hogy nekik az átképzés után tényleg munkaalkal­mat adhassunk. Agrárpolitikát kell folytatnunk, mert a gazdatársadalom­ az ország gerince!­ nimtis imtiTw»­iirm­wcwirm­ smmmmmamgis^smsssammsm^aamsBs FMml illír, a Jnatair. A „ Nemzeti Újság “ megállapítja, hogy Hüttner „ művésze a hazugságnak”t. A Tisza-per szenzációja most Hütt­ner Sándor vallomása. Hüttnert a katonai törvényszék bűnrészesség miatt 15 évi fegyházra ítélte, mint gaz gyilkos-társat a Tisza-ügyben. Mostani kihallgatásával kapcsolatosan az alábbiakat írja a »Nemzeti Újság“: Hüttner lompos léptekkel, földresü­­tött szemmel surran be, az előadó asz­talka mellett áll, jobb kezét komisz-köpe­nye hátának övébe akasztja s ebben a pózban marad az egész tárgyalás alatt. Monoton, halk, remegő hangon beszél, a világért sem nézne az elnökre vagy másra, csak a parkettet bámulja, görnyedtem Egyetlenegyszer pillant az egyik kijelen­tése miatt fölényesen nevető­s Fényesre s ez a nevetés olyan zavarba hozza," hogy pillanatokig nem tudja folytatni vallomását. Vallomása olyan, amilyet ritkán produ­kált még vádlott. Vontatottan beszél, min­den szót külön megrág, mielőtt kiejtené, nehogy véletlenül olyat mondjon, ami rá nézve kompromittáló lehetne." Egy-egy kérdésen 10—20 másodpercig gondolkozik. Harmincszor hallgatták ki eddig — mind­annyiszor mást vallott, még a teremszolga is látja rajta, hogy hazudik. Valóságos művésze a hazugságnak. Csak egy baja van: bármennyire intelligens, memóriája fel-fel mondja a szolgálatot s elfelejti, mit hazudott azelőtt. Ilyenkor „úgy emlék­szem“, „azt hiszem“, „nem gondolom, hogy tévednék“ és más ilyen ravasz kife­jezéssel próbálja, hazugságon csipettségét elütni. Végül bevallja, hogy már nem tudja miket élt át a forradalomban s mi­ket képzel csak átéltnek az újsághírek le­írásai után ... Intelligens, körmönfont ember, de hiába. Gadó elnök nagyszerű tárgyismerete, hatalmas jogi tudása, mély pszichológiája annyira zavarba hozza a mindjobban sápadó, dadogó Hüttnert, hogy bejelenti: kimerült, beteg, nem tud tovább vallani. Az elnök ere berekeszti a tár­gyalást, a komoly bírák és ügyészek kivo­nulnak a komor teremből, ahol csak egy ember derűs, örök mosolyos: Friedrich István. Mikor a lánchídi tüntetésre került a sor, Gadó elnök erélyesen megszólalt: — Ezt ma tökéletesen úgy adja elő, mint Fényes László. Miért nem erősítette meg­ ön Fényes vallomását a katonai bí­rósági tárgyaláson ? Ott úgy tüntették fel Friedrich Istvánt, mint aki­ vérengzésre vitte a népet a Lánchídhoz. És most,kisfiú, hogy csak azért akartak József kir. her­­ceghez menni, mint a király távollétében a homoregius­hoz menni, hogy őt a nép kívánságai felől tájékoztassák. Ennél már nagyobb alkotmányossági érzék el sem sem képzelhető. Mikor pedig azt észlelte az elnök, hogy Hüttner egészen mást vall most, mint amit katonai ügyészségen vallott, a következő párbeszéd történt: — Kérem, csak azt vallja, amiről tud és nem azt, amit másoktól hallott. Erre Hüttner általános méltatlankodás között azt felelte : — Most­ már nem tudom különválasztani az általam tudott és a másoktól hallott dolgokat. Mire az elnök megjegyezte : — Ez az ön többi vallomásának is álta­lános karakterisztikuma. A gyilkosság napja. — 31 -én 11 óra tájban bent voltam az Astoriában. Kéri azonban kijelentette, hogy most az idő nem alkalmas, jöjjünk dél­után öt óra felé. — Említette-e Kéri, hogy valaki kiment a helyszínét tanulmányozni ? — Nem emlékszem, jelen volt ekkor délelőtt Fényes és Fri­edrich ? — Nem emlékszem. Speciálisan Fried­­richre nézve nem tudom, hogy délelőtt, vagy délután láttam-e őt az Astoriában. Délután öt órakor kik voltak ott ? — Kéri, Csernyák, Dobó, Sztanykovszky, Horváth-Lanovics, Pogány, — akit úgy hiszem, ekkor láttam először — Gaert­­ner... — Határozottan emlékszik Gaertnerre ? — . . . Nem hiszem, hogy tévedjek. — Nézze meg őt! — Gaertner sietve föláll, Hüttner azonban feléje sem néz, hanem kijelenti: — Láttam eleget!... (Derültség.) Ott volt továbbá az a Müller vagy Kun­­dakker nevű tengerész. A szobában­­volt Fényes is. Friedrichről, ismétlem, nem tudom, hogy akkor, vagy délelőtt lát­tam-e. Én úgy emlékeztem, hogy délelőtt 1 Aranyoklevéllel kitüntetve 1904-ben. Alapíthatott 1878-ban. I SS© KISS BERTALAN I mába i« meg- «lső kunvaeárh­elyi disztemetkezé­si intézete I érkezett, már «i■ m inm■ Szentesi-utca 4. sz. a. —— előnyös árakon ajánlja koszorú, gyászruha és gyászfejkendő különlegességeit. Temetése­­ket rendez személyes felügyelettel a legegy­szerűbbtől a legpompásabbig, minden igény­nek s a legnagyobb kegyeletnek megfelelően­ láttam, de a vizsgálat során a többiek azt mondták, hogy délután vett ott. Ez zavarba hozott. „Nüanszokra“ nem emlékszik... Elnök: Olyan nagy volt ez a szoba, hogy aki ott vett, az esetleg nem adha­­tott róla hogy a többiek miért gyülekez­nek? Fényesnek és Friedrichnek okvetlen kellett tudniok hogy miről van szó. — Ezt én nem tudom. — Tud-e róla, hogy Fényes és Fried­rich tettek volna olyan kijelentést, vagy tanúsítottak volna olyan magatartást, ami­­ből arra lehetne következtetni, hogy szin­tén egyetértettek a dologgal? — Csak közvetve tudok róla. Dobó kihallgatásából tudtam meg, hogy ott délután valami pezsgőzés lett volna. Elnök: Kéri lerajzolta önök előtt a terepet ? — Volt egy futólagos rajz, de nem tu­dom, Kéri rajzolta-e. — Korábban azt vallotta, hogy Kéri „vázlatod“ készítteti! — Ilyen nüanszokra nem emlékszem. — Ez roppant fontos dolog. Fényes és Friedrich is ott volt az asztal mellett? — Nem tudom. Legendás levél a százezerkoronás vérdijról... Ezután Hüttner beszélni kezd arról a jutalomlevélről, amelyik állítólag még most is birtokában van és százezer koronáról szól, amit vérdij gyanánt adtak volna a gyilkosságért. A levélen Friedrich aláírása van. Úgy tudja, hogy több ilyen levél volt akkoriban forgalomban, más-más aláírás­sal, többi között Fényesével is. A levélről azt állítja, hogy kézzel volt írva. Később kijelentését oda helyesbíti, hogy nyom­tatva vett, majd abban állapodik meg, hogy mégis csak géppel írták, Csernyák figyelmeztette, hogy a levelet titokban tartsa. Elnök: Nem gondolja, hogy vakme­rőség vagy naivság kellett egy ilyen levél­nek a kiállításához ? Nem tartja ezt külö­nösnek ? — Különös, de a forradalomban nagyon sok különös dolog történt. — Miért nem kérte Friedrichtől a száz­ezer koronát? — Azért, mert nem szolgáltam meg. Nem én követtem el a gyilkosságot. Az elnök kérdéseire, hogy hol van ez a bizonyos levél, minden felvitágosítást ma­kacsul megtagad. Az elnök figyelmezteti, hogy módjában van az illetékes hatósá­goktól erre vonatkozóan a vallomást be­lőle kivenni. Szinte megrettenve válaszol Hüttner, látszik, hogy kapkod és nincs tisztában azzal, amit mondani: akar. Elő­ször arról beszél, hogy azzal a levéllel visszaélés történt, mert ő azt letétbe he­lyezte, ismeretlenek el akarták csenni tőle, de mégis sikerült külföldre csempésznie. Elnök: Kihallgatása végén majd ki­terjeszkedem erre a levélre. Mi kutattunk eme bizonyos jutalomlevél után és en­nek sehol sem lehetett nyomára jutni. Hüttner: Az pedig igy van. Ezen változtatni nincs módomban. Majd Bálóné emlékkönyvéről beszél és kijelenti, hogy Friedrich, valamint Kéri aláírása valódi, mert előtte írták be nevü­ket a könyvbe. A tisztviselői kérdés megoldása. Hogyan szüntetik meg a fölös­leges állásokat? Csonka-Magyarország sok sebe közt egyik legsajgóbb a tisztviselői kér­dés megoldása. Mi lesz a rengeteg­­tisztviselővel, akiket a megcsonkított ország eltartani nem tud ? Hegedűs pénzügyminiszter — mi­ként a fővárosi lapok írják — végre erre is talált orvosságot. Lassú lesz a gyógyulás, de ered­ményes. Nem bocsát el egyetlen

Next