Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1930. december (26. évfolyam, 278-301. szám)

1930-12-10 / 285. szám

mm&---mir ír n ~ir -tttti----mm teni szellemességével jegyezte meg, -r- Genersich Antal dr érdemeire cé­lozva —, hogy „ha meghal egy szép kór­ház marad utána, míg az ő halála után csak a forgalmi adó marad!“ Hegedűs Lóránt dr és kísérete teg­nap délután 3 órakor autón Orosházára ment, ahol este 7 órakor a volt minisz­ter a Kereskedelmi Csarnokban tartott közgazdasági előadást, 8 órakor pedig az orosházi Rotaristák megalakuló gyűlé­sén vett részt. A vásárhely club külön­ben a hatodik, míg az orosházi a hetedik Magyarországon. A képviselőház ülését Budapestről jelentik. A képviselőház kedden tovább folytatta a takarékossági törvényjavaslat általános vitáját. R­e­i­s­c­h­­ Richard hosszabb beszédben radikális csökkenéseket kíván az állam­­háztartásban. Határozati javaslatot nyújt be az állami állások halmozásának megszüntetéséről (helyeslés.). Egy másik határozati javaslatban azt kérte, hogy szüntessék meg a vasutakon a sok in­­gyernutazást és az ebből befolyó jövede­lem alapján szállítsák le a személyi tari­fát és így növeljék a falvak és városok közötti forgalmat Határozati javaslatot nyújt be, hogy a képviselők fizetését 15 százalékkal szállítsák le. Mesikó Zoltán: A képviselők létszá­mát is le kellene szállítani legalább száz­ra. R­e­­­a­c­h­­ Richard ezután hangoztat­ta, hogy szükség van úgy a képviselői, mint a tisztviselői összeférhetetlenségi törvény revíziójára. Határozati javaslatot terjeszt be, hogy az állampénztárból sen­ki nagyobb jövedelmet ne élvezhessen, mint a miniszterelnök. Végül a Balaton fejlesztésére és a hazai fürdők védelmére hívta fel a kormány figyelmét. Határoza­ti javaslatot nyújt be, amely szerint uta­sítja a Ház a kormányt, hogy a külföldön nyaraló magyar állampolgárokat 10 pen­gős illetménnyel sújtsák. Neubauer Ferenc a következő fel­szólaló. Behatóan foglalkozott a világ­­gazdasági helyzettel és a magyar mező­­gazdaság problémáival. Felfogása sze­rint egészséges fejlődés nem lehet mind­addig, amíg a jóvátétel Damoklesz kard­ja lebeg felettünk. Németországot már­is súlyos helyzetbe sodorta az antant igaz­ságtalan reparációs politikája, de egyet­len állam sem szenvedett annyit, mint Magyarország. A világháború fő áldoza­tai mi vagyunk és csodálkoznunk kell azon, mennyi erővel és kitartással bír­juk a mai helyzetet. Mindamellett biza­lommal tekint a jövő elé, nem szabad megijednünk a mai helyzet mostohasága miatt. Beszédében elismeri, hogy a tör­vényjavaslat intézkedései szükségesek. Tudja azt, hogy a takarékosság terén még tovább is lehetne menni, bár ezek az intézkedések nem lennének népszerű­ek. Nem híve a tisztviselői fizetések csökkentésének. Ha azonban mégis szük­ség van erre, akkor egyidejűleg ki kell fejleszteni a napi pótlékok rendszerét. Felhívja a kormány figyelmét, hogy a külföldi kölcsönt a mezőgazdaság felse­­gítésére fordítsa. Ka­bók Lajos a szocialisták álláspont­ját indokolta. Az ülés egy részét a szoci­áldemokratáknak juttatott állítólagos cseh pénzbeli segély ügye foglalta le. P­e­y­e­r Károly napirend előtti felszóla­lásban tiltakozott a Magyarságban pub­likált levelek tartalma ellen és hangoz­tatta, hogy sajtópert fognak indítani mindazokkal a lapokkal szemben, ame­lyek az állítólagos levelet leközölték. Be­széde során élesen megtámadta Wolff Károlyt a cseh szocialisták leveléről tett egyik nyilatkozata miatt. Wolff Károly az ülés folyamán vá­laszolt a támadásra. Gyerekes rágalmak­nak minősítette Peyer Károly vádjait. A szociáldemokratáknak gyenge a fegyver­tára — mondotta —, a választókat azon­ban az ilyen rágalmak nem tévesztik meg. Mindaz, amit Peyer Károly itt el­mondott, évről-évre visszatér, jóllehet már nem egyszer aktaszerűen megcáfol­ta őket. A napirendi vitában Peyer Károly felolvasta Szukupnak, a prágai szenátus elnökének levelét, amelyben tiltakozik az ellen az állítás ellen, hogy Garamival levelezésben állt. Vakmerő kasszafúrás Budapesten. Budapestről jelentik: Kasszafúró betörők dolgoztak az elmúlt északa a Hernád utca 37. számú házban. Itt van Rajna Károly festékkereskedé­se. A betörők az éjszaka felfeszítet­ték az üzlet alatt levő pincehelyiség lakatját és a pince mennyezetének felbontásával jutottak be a festék­­üzletbe. Megfúrták az üzlet pénz­szekrényét és annak teljes tartalmát magukkal vitték. A kasszafúrók a legmodernebb eszközökkel dolgoztak, gumikeztyűvel úgyhogy ujjlenyoma­tot nem sikerült találni. Most igye­keznek a pénztárkönyvekből megál­lapítani, hogy mennyi pénzt viheti­­ek­ magukkal VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1930 december 10. Óriási néptömeg kisérte ki a Dillinka-temetőbe az újvárosi rablógyilkosság áldozatát. A rablógyilkos Paksi Sándort tegnap délben vitték be Szegedre. Olyan óriási tömeget, mint amely teg­nap délután az újvárosi rablógyilkosság áldozatának, Nagy György Mihályné­­nak temetésén az újvárosi templomtéren és a dráma színhelye körül szorongott, talán m­ég soha nem látott Újváros népe. Délután 2 órára volt kitűzve a temetés, de már fél 2 órakor alig lehetett menni az utcán, úgy megszállta az úttesteket a kiváncsiak tömege. Néhány perccel 2 óra után csendült meg a templom tornyában a gyászra hívó harang, mikor azután az özvegy Nagy György Mihályné koporsó­jával a ház elől a halottas kocsi elindult, hogy odaálljon a templom elé. Néhány­­koszom volt az egész, amely az egyéb­ként díszes temetésnek keretét megadta. A diófakoporsó egyik oldalán a felirat: „özv. Nagy György Mihályné.“ A mási­kon: „Tóth Juliánná, élt 74 évet.“ A tem­plom természetesen zsúfolásig megtelt s amikor az Iparos Daloskor ajkán a halot­ti ének feszengett, már egy tűt sem lehe­tett volna letenni se a földszinten, se a karzaton. Dr G­o­d­á­c­s Imre tiszteletes úr tartott a halott felett gyászbeszédet, utalván arra a megdöbbentő, megrázó eseményre, mely ezt a sorscsapástól sok­szor sújtott, derék magyar asszonyt most koporsóba döntötte. Gyászbeszéd után a végeláthatatlan tömeg a Dil­inka temetőbe kísérte ki a halottat, ahol öt év­vel ezelőtt elhunyt férje és leánya mellé tették örök nyugovóra az özv. Nagy György Mihályné megroncsolt tetemeit. A Nádor utcai iskolában épen ebben az időben folyt a szavazás a presbitervá­lasztáson, így a közönség érdeklődése megoszlott, illetőleg a két dolog Újváros­nak oly helyzetképet adott, amely ennek az egyébként csendes városrésznek éle­tét a legmozgalmasabbá tette. A közönség pedig még mindig a dráma részleteinek izgalmaival volt elfoglalva. Még temetés után is egész csoportok mentek vissza a házihoz és nézték a repkénnyel koszorú­­zott kapu alján azokat a vérnyomokat, melyeket a segélyt kérő özv. Sebők Já­­nosné véres keze hagyott s azt a vérfoltot, mely a küszöb előtt a tégla repedésében még most is ott vádaskodik a szörnyű tett után. Paksi Sándort, a rablógyilkost a rendőrség tegnap kísérte be a szegedi ügyészség fogházába, ahol most már a főtárgyalásig elgondolkozhat rémes tetté­­nek következményein és marcangolhatja lelkét az az irtózatos vád, mely egy em­beréletnek kioltásában és két család éle­tének megrontásában lebeg feje fölött mindaddig, míg majd egyszer őreá is rá nem hull a sír röge. Egyébként azzal a beállítással szemben, mely a Paksi Sán­dor borzalmas tettét a nyomorúsággal akarja fedezni, konstatálnunk kell, hogy Paksi Sándor megrögzött bűnöző volt gyerekkora óta és már akkor is, mikor cselekményét a nyomorúság egyáltalában nem indokolta. Amikor az apja asztalá­nál evett állandóan és egyáltalában sem­mi gond a vállaira nem szakadt. Már gyermekkorában két esztendőt töltött ja­vítóintézetben. Ugyanis azzal kezdte sze­replését, hogy 16 esztendős korában, az iskolából hazamenő kislányokat megállí­totta az utcán és fülükből kiszedte a fül­bevalót. Később tyúklopásra adta fejét s ezért a vásárhelyi kir. járásbíróság 4 heti fogházbüntetést mért reá, melyet le is ült. Háború után detektivnek adta ki magát és úgy követett el több szélhámos­ságot. Például egy alkalommal a „Fehér ló“ szállodába állított be és ott valami szabálytalanságot találván ki, öklével az asztalra csapott és azt mondotta: — A törvény nevében ezennel a tulaj­donost letartóztatom. Ebben a pillanatban lépett be Presz­­tóczki József, aki a Fehér ló szállodát építtette, de már akkor bérbe adta. Ő ismerte fel s mikor Paksi vakmerő fellé­péséről értesült, csak annyit mondott: — Fogjátok meg, hiszen ez nem detek­tív, hanem az a cseré Paksi gyerek! Ilyen cselekmények, illetőleg ilyen életakarat előzte meg azt a szombat es­tét, melyen azután bűncselekményeit em­beröléssel, iletőleg rablógyilkossággal tetézte be. Épen azért úgy gondolják, hogy bár az előre megfontoltságot nehéz rábizonyítani, mert féltéglával nem igen szoktak gyilkolni, azonban tekintettel arra, hogy megrögzött bűnözőről van szó, a törvényszék ítélete nem lesz olyan eny­he, mint ahogy azt sokan hiszik, hanem szigorú s ha halálbüntetést nem szabnak is Paksi Sándorra, de az életfogytiglani fegyház valószínűleg ott lebeg a feje fö­lött. Paksi Sándornak eddigi bűncselekmé­nyeiért is végtelen sokat szenvedett már családja, melynek minden tagja becsüle­tesen kereste meg kenyerét mindenkor. Az apa például végigküzdötte a világhá­borút és mindig a lövészárokban volt, ott, ahol a halált osztogatják. Édesanyja is szorgalmas, derék asszony, viszont fe­lesége sem tehet arról, hogy férje a leg­rettenetesebb bűncselekmény útjára té­vedt. Hiszen másfél esztendő óta nélkü­lözve tartott ki mellette és kész volt éhezni-koplalni s várni a jobb jövendőt türelemmel. Paksi Sándor azonban ami­lyen könnyen hajlott a bűn felé, épen­­ olyan gyáva és élhetetlen volt az élettel­­ szemben. Gyenge jellem, a karakternek a teljes hiánya s a dologkerülés! Ez volt az életrajza, mely miatt sokan azt is tar­tották róla, hogy nem épelméjű. Most kü­­lönben a törvényszéki orvosoknak alkal­muk lesz,­ hogy elmebeli állapotát meg­vizsgálják és megállapítsák róla, váljon­­ az a fogyatékosság, mely a bűn felé haj­­­­totta, jellemében van-e csupán, vagy az­­ elmebeli elhatározóképességében is. Kü­­­­lönben, mikor feleségétől elbúcsúzott,­­ nagy megindultságnak jeleit mutatta és­­ sírva csókolta fiatal asszonyának kezét,­­ akire a legsötétebb szégyennek bélyegét­­ hozta. Folyton azt hangoztatta, hogy ne­­m verje föl a kisfiúkat, még­pedig ne olyan­­­­ná, mint az apja, hanem becsületes em­­­­berré. Még egy érdekes momentumot kell fel­jegyeznünk, mely hétfőn délelőtt 10 óra­kor történt a dráma színhelyén, a vizs­gálóbíró szemléje után. Zombory vizs­gálóbíró ugyanis engedélyt adott a gyil­kosnak arra, hogy feleségével néhány szót válthasson, a hírnök azonban, akit az asszonyért elküldöttek, azt a jelentést hozta vissza, hogy az asszony nem akar az urával találkozni többet. Ez nem volt ugyan igaz, mert a hírnök az asszonyt nem is találta meg, mivel az már vasár­nap reggel a gyilkos szüleinél talált me­nedéket.­Később a találkozás mégis meg­történt. Mialatt azonban a vizsgálóbíró utasítása alapján a gyilkost kisérő detek­tívek a háznál várakoztak, időközben a ház új örököse, ifj. Tóth János egy tá­nyér sült húst vett elő, amely a szombati disznótorból maradt és azzal megkínálta a gyilkost. Paksi Sándor egy darab ke­nyeret és bicskát kért s jóízűen falatozott a húsból, melyet áldozata készített az utolsó ebédre s mely mellett még felmo­­satlanul ott volt áldozatainak vére. Ez a körülmény, valamint az, hogy Paksi Sán­dor maga segédkezett az orvosnak a sé­rült asszonyok sebeinek bekötözésénél és áldozatának hadonászó kezeit maga fog­ta le, arra vallanak, hogy Paksi Sándor valóban olyan erkölcsi érzéketlenségben szenvedett, amely könnyen megmagya­rázza azt, hogy ilyen szörnyű bűncselek­ményre tudott vetemedni. Most, mikor az áldozat már a Diliinka temető friss hantjai alatt pihen s mikor a gyilkos a szegedi ügyészség fogházában ül s várja büntetését, azon kérdés felé fordult az érdeklődés, vájjon mi a Nagy György Mihályné hagyatéka és hogy kik részesülnek mint örökösök a ház, illető­leg a föld tulajdonjogában? Erre nézve megtudtuk, hogy özv. Nagy György Mi­­hálynénak a házban csupán egynegyed része volt, saját nevén pedig 15 hold föld áll a telekkönyvben. A többi föld, még pedig a 27 hold, mely Csomorkányon van és elsőrendű, még az ura hagyatéka, me­lyen neki csak haszonélvezete volt. Az ő saját tulajdonát képező hagyatékra néz­ve ennek az évnek februárjában tett dr Földes Béla kir. közjegyzőnél vég­rendeletet és állítólag 18 rokonát nevezte meg örökösül. Ez a 18 egyén kapja tehát a háznak negyedrészét és a 15 hold föl­det. Viszont a Nagy György Mihály féle hagyatékot, vagyis a háromnegyed házat és a csomorkányi 27 hold földet tanyával együtt a Nagy György Mihály oldalági rokonai fogják örökölni. .­­ A hivatalos szavazólisták nagyon csekély változtatással mentek keresztül a tegnapi református presbiterválasztásokon. Tegnap történtek­ meg a presbiter­­választások a református egyházban. A szavazókörökben valamivel na­gyobb volt az érdeklődés, mint 3 év­vel ezelőtt, de még mindig alig 253- an­­szavaztak le az ötezer választó­ból. Tarjánban 26, — Tabánban 27, — az új templomi körben 36, — a csúcsi körben 14, — Susánban 28, Újvároson 59 és kutason 63 válasz­tó szavazott le. Ebből a 253 szava­zatból Lázár Lajos főgondnok 252 szavazatot nyert. Az eredmény a kö­vetkező : Főgondnok: Lázár Lajos gazd. főtanácsos. Tanár presbiter: Dr E­r­­nyei István. Tanár pótpresbiter: Dr Somogyi József. Vallástanitó lelkész: Seres Béla. Áll. hitoktató lelkész: Eperjesi Mihály. Tanitó­­presbiterek: Kovács Ernő, Kiss Károly, Nagy László, C­s­e­nk­i Fe­renc, Kardos József, Bognár Rezső. Tanító pótpresbiter: Imre Péter, Lencse Andor. Tarjáni kör: Prebiter: Tóth Imre Kígyó u. Pót­­presbiterek: Rákos Imre, Faragó Sándor és Pap T. Sándor. Tabáni kör: Presbiterek: Székely S.­ Lajos dr Soós István u. 58., Halmi Imre Pálii u. 59. Pótpresbiterek: Bán Károly dr Soós István u. 85., Csengeri Pál dr Soós István u., Paksi Pál dr Soós Ist­ván u. 89. Presbiterek: Meszlényi Sándor Kállay u. 61. Bányai Péter Búvár u. 38. id. Csáky Lajos dr v. főügyész, dr Dávid Manó Kaszap u. Jakó Jó­zsef Kállay u. 30. Nagy Kardos Já­nos Andrássy u. 36. Kardos Sándor dr. Pótpresbiterek dr Ladányi Károly Kinizsi u. Meszlényi János Kállay u. Deák István. Csucsi kör: Presbiterek: Hős Nagy Kálmán Szentesi u. Nagy Sándor Nyárfa u. P pótpresbiterek: Kenéz Lajos Jókai u. 26., K. Szűcs András Rákóczi u. 21. Lázár Sándor Teleki u. 15. Susán­i kör: Presbiterek: Tóth Imre Klauzál u. 54a. Kérdő Ernő Klauzál 36. Szabó Sándor Klauzál 71. Pótpresbiterek: Vidonyi István Sugár u. 11a. Szél Ernő Klauzál u. 101. Bicskey János városi téglagyár. Újvárosi kör: Szőke Péter Józsa u. 1. Krizsán Imre Széchenyi tér 14. Lajtos István. Pótpresbiterek: Matók Pál Kölesei u. 45. Dura Lajos Sip u. 34. Kasza István Makói u. 23. Kutasi kör: Presbiterek: Deli Lajos áll. igaz­gató, id. Gregus Máté, dr Ivánka Zol­tán tb. főorvos, B. Lázár Sándor gazd. Zrínyi u. 7. Pótpresbiterek: Nagy Lajos gazdálkodó. Hegedűs József gazd. Gombos Imre gazd. Ujtemplomi kör: Szélhámos suszterinas. Darabont Imre cipésznek egy 17 éves tanonca körülbelül egy fél­esztendeje, visszaélve gazdája bizal­mával, az incaszálás alkalmával be­folyt összegek egy részét elsikkasz­totta. Darabont erre elbocsátotta a fiút, aki teljesen elzüllött. Szüleinek azt hazudta, hogy sportol és lejár a Népkertbe­n kártyázni. Miután azonban a kártyáiban a szerencse for­­gandó, a fiú is­­hol nem nyert, hol meg veszített, így azután meglehe­tős pénzzavarban volt állandóan. Egy­szer azután a régi sikereken felbuz­dulva, ellátogatott néhány vevőjé­hez volt gazdájának s ott, hamis számlák alapján pénzeket szedett fel. A cipész rájött lassanként a dologra, a fiút azonban sohasem tudta meg­találni. Tegnap este 5 órakor azután a sors véletlen keze a Fekete Sas előtt elébe sodorta hűtlen inasát, aki azon­ban a viszontlátásnak nem nagyon örülhetett, mert a mestert meglát­va, el akart tűnni a Zrínyi utca irá­nyában. Darabont azonban ezúttal „mesterfogást­" csinált és bevitte a fiút a rendőrségre. Itt elővették és hamarosan kiderültek a fiatal susz­terinas szélhámosságai, aki négy he­lyen károsította meg volt gazdáját, saját maga által kiállított jegyzéke­ket mutatva be a vevőknél, amit azok ki is fizettek, a romlott suhanc pedig a pénzt elkártyázta. Tizenhét­éves és szenvedélyes kártyás, lop, hamisít és Isten tudja még mi nem terheli a lelkét. Vékonydongájú, sánta gyerek s rutinos szélhámos. Ezekből lesznek a Paksi Sándorok... Károlyi Gyula gróf az új külügyminiszter. Budapestről jelentik: A kormány­zó a miniszterelnök előterjesztésére Walkó Lajos dr-t, saját kérelmére állásától felmentette és külügymi­niszterré gróf Károlyi Gyula ko­ronaőrt, felsőházi tagot nevezte ki. Dupla kivitel szülőben. Most készült el a statisztikai feldolgo­zása az idei szöllőexportnak, amely ör­vendetes és igen lendületes emelkedést mutat, a múlt esztendő exportjához ké­pest. Tavaly 300 ezer méter m mázsa szöl­­lőtt exportáltunk és ebben az esztendőben a szöllőkivitel éppen a duplájára emel­kedett Ausztriába, Németországba és Csehországba 600 ezer métermázsa ma­gyar szöllőt exportáltak. E nagy fellendü­lést főként az eredményezte, — termé­szetesen a jó termésen felül — hogy az exportszöllőt a földmivelésügyi miniszté­rium rendeletének megfelelően rekeszes ládákba csomagolták, jó állapotban ke­rült a magyar szöllő a távoli piacokra is. Az­­ a­­ Pesti lap mezővásár] szegedi ips gyűlést tar­e­ményezett ügyében, i iparkamara terjesztett j lés tiltakot ! és cipőakc alkalmas z j azonban a ! létérdekeit j határozati | hálandó a j ban azt h ! kát teljes r i úgyhogy a j iparosság A nagyg . gazdasági j mi és Ipar I let utján | nal szünte­tását, közi­­szági ipar és iparkar felterj­eszté Werknei­de szombi el hazulra intézésére azonban a pályaudva szállóba­n Pár óra n asszony é­­gadta. Wí hurkot ve magát az föllármázt desen orvi nem lehet volt. A re­­zást és va­héz gazda az öngyill I­­Vé Berlinbe Északném köd borit hanem ki kény mér mat A né a légi for­­dalmi vas késésekké rokon kül nagy kése vonatot­­ szeállitan: közlekedő forgalmát sürü köd, el az átc­a és a mag külvárosi ták­b­­a érkezett­­ hajózást, mértékben az o Tápióbi vizsgálaté­rényletne czegh Sál hajnalba! alatt az o mek any; tett oka hogy a­s szony, az orvos eb­­izonynak szintén exaltált. ; gyermeke nem kér akart bo arcát és azt, hogy el, annal viselt, az A meréz orvost és pestre sz s Nagyi nagykai tál ászt asszony, maga el vert, de a szoba megaka­possága lessegre határoz.* szüleik Egy o

Next