Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1931. május (27. évfolyam, 104-129. szám)
1931-05-03 / 105. szám
város VIII. ügytől. Fény. élendő oltás és idejét a következ 1. Május 4-én ajanich u. iskolák, csecsemők olls ugyanazon időjus 11-én délután utcai iskolánál az adók, szemle 18- zon időben 3. Máor a Malom utcai csecsemők, szemgyanazon időben. 2 órakor a Lévaierületi csecsemők le május 17-én időben. 5. Május Mária Valéria u. i csecsemők és a idős, szemle), vak oltása ugyanott -án. 6. Május 5-én géri fiúiskolában a Csomorkányi lakó külterületi 7. kerületi iskolák parti, vereskutasi,sa ugyanott és 7. Május 6-án fia Valéria u. islák növendékei, lak oltása ugyani 13-án. 8. Május óránál a VI—VII. 5k oltása délutánonott és ugyanaus 10-én a Kállay Ikányi—Erzsébeti nők és iskolák ol- Lor, szemle 17-én, én délután 3 óra.1 a VIII. kerületi oltása, szemle időben 29-én. 11.rakor a Nádor u. makói részen latok és iskolák, uyanazon időben aártélyi iskolánál Tisza folyó éserületi részen lartandók, szemle akor 11-én. 13 órakor Kovács Jeeli tanyáján a Lelei utak közötti és újraoltandók, mázon időben 20- után 2 órakor a Lelei és Makói csecsemők és ulmott és ugyanaius 21-én délelőtt asi orvosi laknál körzethez tartoozandók, szemle időben 28-án. 16.rakor a pusztaa pusztaközponti csecsemők és ujított és ugyanaelhivom az erdeiskolák igazgatóletetteket a hirdelyre és időben itsák elő. ris hó 22. ly Bertalan sk. k. tb. főjegyző. thj. városától. lény általános kereselelére való kitétan. •os adózói terhére megállapított telekről készített től a városi adótemlére tételnek ütem az érdekelt fenti határidő mások adójára /ételek 15 napon álnál beadhatók,ehteltek fizetési s amennyiben a sérelmesnek tanyás kézbesítésért az Adófelszék ebbezéssel élhet- Adófelszólamláa m. kir. adóklésben felhozotta, illetve bizonyigen köteles meg ilis hó 28. József tanácsnok.yörgy szám alatt eslsz, forditást, va 180 Hódmezővásárhely, 1931 május 3. Vasárnap. M ra 16 fillér. XXVII. évfolyam, 105 szám. Főszerkesztő és kiadólaptulajdont KUN BÉLA. Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSE Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 7.— P Félévre 14.— P Vidékre: Negyedévre 10.— P telefonszám 79. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Huszonöt. Írta : Friedrich ISTVán országgyűlési képviselő. Török testvéreinknél is megvan a politikában az, egység. Akárcsak a mi kies hazánkban. Hiába, rokon fajok, rokon szokások. A legutóbbi képviselőválasztások Kenia birodalmában is majdnem kivétel nélkül egyhangú eredménnyel végződtek. Pedig a török szavazópolgár titkosan szavaz. Sőt, olyan kevés pártonkívüli képviselőjelölt lépett fel most is, hogy a kormány huszonöt kerületben csak azért nem állított hivatalos jelöltet, hogy a választók kénytelenek legyenek pártonkívüli honatyákat választani. A pártonkívüliség jelenti ott az ellenzékiséget. Aki nem kormánypárti, az, inkább pártonkívülinek megy, mint ellenzékinek. Ilyen nagy a török egység. Titkos választás mehett. És ez érthető is. Mert al Gházi országában ez az egység abból a diadalmas feltámadásból táplálkozik, amelynek a török nemzet mai nemzetközi pozícióját köszönheti. Ennek az egységnek a bázisa egy nagy siker és egy nagy férfiúnak az országsmentő cselekedete. Íme, ahol vannak sikerek, tényleges eredmények és nemcsak retorikai büvés,mutatványok, ott nincs is szükség a nyilvános szavazás karakternemesítő praktikáira. Ott az egységes szolidaritás magától, vidéki pasák és bégek beavatkozása nélkül is kialakul. Azt azután már magam sem értem egészen, hogy abban a huszonöt kerületben, amelyben a török kormány hivatalos jelöltet nem állított, miért nem akadt más jelölt se és miért nem járultam a választók az urnához? Már hét éve nem jártam Törökországban és így nem ismerem közvetlen tapasztalatokból a mostani helyzetet. Majd csak megoldják a török politkusok ezt a kérdést is. Meg fognak könyörülni a szegény választókon és jelölnek huszonöt derék kormánypártit, hogy legyen kire szavaznia a török polgárnak. Nem lesz ott semmi nem. Képzelem, hogy a mi hazai munkóink milyen elragadtatással értesülnek ezekről a török konszolidációs vívmányokról. Nincs hivatalos jelölt, nem megy a választópolgár szavazni. Ez már döfi, a kiskésit neki! És milyen véletlenség, hogy éppen akkor, amikor a török kormány huszonöt pártonkívüli képviselő részére kinyitja a kapukat, nálunk ugyancsak huszonöt valóságos és csizmás kisgazdaképviselő kéri mandátumállományának a biztosítását, illetőleg a választási kampányra a lassierpasser kiállítását. Itt is huszonöt, ott is huszonöt. Csakhogy a mi derék jó kisgazdáink nem azt kérik, hogy a kormány ne léptessen fel kerületeikben senkit sem, hogy ők ott mint kisgazdakandidátusok boldoguljanak, hanem éppen azt sürgetik, hogy csak ők legyenek azok, akik a kormánytámogatást élvezik. Nekik nem az kell, hogy a magas kormány huszonöt kerületben engedélyezze a „szabad indulás“-t. Ez nekik nem elég, mert nálunk nincsen titkos szavazás, hanem nyílt. Nyílt szavazásnál pedig ők csak akkor kapnakszavazatot, ha a hatóságok őket javallják a népnek. Amit megtehet a Gházi kormánya, azt nem teheti a hazai Elnöki Tanács. Ha nálunk huszonöt kerületben nem állítanának hivatalos jelöltet és kivételesen a hatóságokat is leszerelnék, akkor a választók nem sztrájkolnának, nem duzzognának hivatalos jelölt híján, hanem ellenzéki honatyákat választanának. Közöttük egészen biztosan hamisítatlan kisgazdákat is. Ez kész sötétbeugrás volna a rendszer szerint. Ilyenről szó sem lehet. Nem így kérik a mi kisgazdáink a politikai kommenetet, ők csak biztosra mennek. Marsrutával. Nincsenek ők lefelé bizalommal. Pláne amióta az egyik miniszter úr megmagyarázta, hogy a bolsevizmusnak az előőrsei itt bujkálnak közöttünk a demokrácia túlságos hangsúlyozásával és a gyülekezési szabadságnak az előtérbe tolásával. Vagyis kampec a demokráciának, kampec a gyülekezési szabadságnak, a titkos választójogról és szabad sajtóról nem is beszélve. Kovácsolódik fából a vaskarika. A Kossuth-kultusz szabadságjogok nélkül. A függetlenség szabad polgár nélkül. Árvalányhajas kalpág helyett csörgősipka kerül a választó fejére, nehogy sötétben bujkálhasson. A csonka ország centripetális erőit kívánja az illető miniszter a polgári jogok ilyen körülnyirbálásával kifejleszteni? Hát csakugyan azt hiszi, hogy a gazdaságpolitikai nihilt a társadalom haptákba állításával lehet pótolni? Hogy a halálos csendből, amelyben a "hápokrita szemforgatás és az alázatos farkcsóválás általánosszokássá lett, egy erős nemzeti szellem fog kisarjadzani? Én a miniszter úrral szemben éppen azt hiszem, hogy az agyak légmentes elzárása, a konok, hatalmaskodás és mindennek az agyonállamosítása az igazi kvártélycsinálói a szélsőségnek. Az általános gazdasági káoszt nem lehet policiális karakánkodással eloszlatni. A keleti számom ellen, egy ázsiai Dzsingiszkhán ellen, netalán bekövetkezendő történelmi viharok esetén, csak egy a gyámság alól fogadott nemzettel lehet sikerrel felvonulni. Hát nem szomorú jelenség az, amikor a felszabadult jobbágyok utódai, az agrárország legértékesebb rétegének a parlamenti szószólói alázatosan instanciáznak egy bizonyos mandátátumi kvantumért? Amikor a magyar szántóvető követei nem alulról akarnak népképviselethez jutni, hanem a pártmonopólium kegyéből? És az így beengedett huszonöt csizmás honatya fogja szolgáltatni a parlament agrár jellegét? Ezek a hiatalból kijelölt kisgazdák fogják népiessé tenni az új képviselőházat? Ezek fogják dokumentálni törvényhozásunk demokratikus kialakulását? Hát persze, hogy könnyű azoknak a török államférfiaknak, ők az országot csakugyan újjáépítették. Nem ígérgetésekből, optimista jövendölésekből és világjelenségek idézgetéséből táplálkozik ott a stabilitás, hanem átütő erejű eredményekből és sikerekből. Nálunk meg az a helyzet, hog amit a rendszer tíz év alatt feléltet, azt is sorjában lekell most botania. Minden túl van méretező vagy rossz fundamentumra van értve. Természetes, hogy az elcsigázó és elmerülő társadalom ennek sátán a pszichikai defetizmus mara musában süllyed. Az egész és a protekció hinárjában vergődik. Akár dijnok, aki képviselő akar lenni valaki, egyformán a protekciót hajkurássza. Ezért nem elég, ha a kormány huszonöt kerületet megnyit a kisgazdák részére és azokban a maga részéről várakozás álláspontjára helyezkedi. Ki kell adni a pártmonopólium főimaruháját is, mert anélkül nem is réma a kisgazdajelölteknek. Megkapja-e megint a demingózott és betapált kisgazdacsoport kívántkommenesét huszonöt darál mandátum alakjában, azt majd meglátjuk rövidesen. Én kívánom neki! Megszolgálták, kiérdemelték. Támogattak, kitartottak, tapsoltak, ünnepeltek, fármig minden kikopott a programjükből, ami a demokráciát jelentette. Csak a név maradt meg egyedül szimbólumként. Már csak eköré forog a kisgazdapolitika. Demokrácia, sajtószabadság, gyülekezési jog, választások titkossági bolsevistaszagúak. (?) Nem kellene a rendszernek. Várjon kell-e még neki huszonöt magyar kisgazda kormány támogató szerepre? Ebben a kérdésben kulminál most a magyar belpolitika. Életfogytiglani fegytjászra ítélte a törvényszék Paksi Sándort, az újvárosi rablógyilkost. Két rendbeli szándékos emberölés és rablás elkövetéséért mondották ki bűnösnek. Paksi ártatlanságát hangoztatva mindent tagadott, a törvényszék azonban a tanúk egyoldalúan terhelő vallomása alapján bizonyítottnak vette a tett elkövetését. — Izgalmas szembesítések, összecsapás a vád és a védelem képviselői között. A ,."el/Jelt Újság" kiköldött munkatársának tudósítása a pénteki főtárgyalásról. Az újvárosi rablógyilkosság bűnügyének első fejezete lezárult péntek este Szegeden. Paksi Sándor, a megtévedt újvárosi tálassegéd előtt hosszú, izgalmas tárgyalás után felolvasta a törvényszék az igazságszolgáltatás súlyos, de minden tekintetben jogos ítéletét. Paksi Sándor gyilkolt, a bestiális kegyetlenséggel fosztva meg életétől egy védtelen öregasszonyt, hogy néhány pengő „könnyűpénzt“ szerezzen magának, — tehát bűnhődnie kell. És bűnhődik súlyosan, nagyon súlyosan, — mielőtt még a törvény szigorú ítéletet mondott felette. Lelki egyensúlyát vesztette el a gyilkos s bár — védői utasításra a tárgyalás elején feltűnő biztonsággal utasította vissza a súlyos vádakat, később fokozatosan roppant össze, de bátorsága nem volt hozzá, hogy könnyítsen lelkén és férfiasan a bíró elé állva jelentse ki: Vétkeztem, bűnhődni akarok! Az az egyre halkuló hang azonban, amellyel Paksi Sándor a súlyos terhelő vallomásokat fogadta, az úgg nincs rá észrevételem, ahogy a bírói kérdésre ezt a kifejezést jónéhányszor kiejtette száján s. az a sápadt arc, lesütött fej és gyakran könynyekkel teli szempár, — mindent elmondott és a törvényszék tagjai is érezték ezt. Paksi Sándor ártatlanságát hangoztatta, arra gondolt, hogy az elbírálásnál ez majd javára esik a latba, pedig tévedett, mert a bíróság feltétlenül enyhítő körülménynek vette volna a teljes beismerést s annak enyhítő körülménye bizony elég gyéren akadt. A nagy érdeklődéssel várt törvényszéki főtárgyalásról egyébként a következőkben számol be lapunk kiküldött munkatársa, TÁRGYALÁS ELŐTT. Kilenc óra utánra volt kitűzve a főtárgyalás kezdete, de már fél 9-kor népes volt a szegedi törvényszék második emeleti folyosója. Felsorakoztak a tanuk s bőven akadt érdeklődő is, akik egy kis izgalomra éhesen kívánták végighallgat- ni az újvárosi rablógyilkosság tárgyalását. A jórészt vásárhelyi tanuk megille- tődéssel ülnek a folyosó fapadjain (leg-többjük még sohasem volt „törvényben“) és suttogó hangon latolgatják a tárgyalás eredményét. Egyszerre az érdeklődés az udvarra vezető lépcsőfeljárat ajtaja II felé irányul: két fegyőr hozza bilincsek között a darócruhába öltözött Paksi Sándort. A folyosónak egy félreeső részén s ültetik le egy padra és az egyik fegyőr ott marad mellette. Teljesen nyugodtnak látszik, arca frissen borotválva, haja gondosan megfésülve, mosolyogva beszélget őrzőjével. Védője dr Balogh Béla ügy-véd engedélyt kér az elnöktől s odaül Paksi mellél egy kis „lelki előkészítésre.“ Közben a terem ajtaja előtt egyre nő az érdeklődők serege, az öreg törvényszéki szolga alig tudja a rendet fenntartani, kétszer annyi tömeg kísérli meg a bejutást, mint amennyi tényleg befér. A bejutottak legnagyobb része fiatal jogász, akik egy egyetemi tanár vezetése mellett „tanulmányút“-ra érkeztek. Látni ezenkívül a hallgatóság soraiban idősebb asszonyokat, ráérő ácsorgókat és hogy a társaság változatosabb legyen, néhány „élénkszínű“ görlice is bemerészkedik. Paksit is behozzák, leül a vádlottak padjára, háttal a kiváncsi szemeknek, látszólag nyugodt még mindig, szinte páholyban érzi magát, oly egykedvűen nézegeti a szolba falait. „Nem érzem magam bűnösnek, a bűncselekményt nem követtem el .” Négyet tizet mutat az óra, amikor megszólal a tárgyalás kezdését jelző csengő s néhány perc múlva Vid Károly tanácselnökkel az élén, bevonul a bíróság. A tanács tagjai az elnökön kívül: Schaffer Lajos dr és Molnár József dr törvényszéki bírók. A vádat dr Mihályffy István ügyész, a védelmet dr Balogh Béla ügyvéd képviseli. Vid tanácselnök ismerteti a vádirat tartalmát, amely szerint Paksi Sándor az elmúlt év december 6-án estei 7 órai tájban belopózott özv. Nagy György Mihályné házába, pénzszerzés céljából s ott a háziasszonyt 12 téglaütéssel, özv. Sebők Jánosné házvezetőnőt pedig 14 téglaütéssel leütötte. Az ügyészség ezért kétrendbeli szándékos emberölés és rablási kísérlet miatt emel vádat Paksi ellen, mert a gyilkos merényletet nem egy emberen követtel el. Az elnök ezután felteszi a vádlottnak a szokásos kérdést: Megértette a vádat? Paksi Sándor: Igen. Elnök: Bűnösnek érzi magát? Paksi Sándor: Nem érzem magam bűnösnek, a bűncselekményt nem követtem el! Elnök: Ismerte a meggyilkoltat? Paksi: Régóta ismertem, távoli rokonom is! Elnök: Járt Nagy Györgynéékhez? Paksi: Néhányszor voltam náluk. Elnök: Ismerte Sebőknét? Paksi: Igen, ismertem. Elnök: Mi történt december 6-án este? Paksi: Kérem én nem tudom, én nem csináltam semmit, amit tudok, csak hallomásból tudom. Akkor este disznóölésen voltam s amint jöttem visszafelé, Nagy Györgyök előtt haladtam el és jajkiáltásokat hallottam, ezt azonban nem vet- Tavaszi Menyre ajánljuk divatsíjdonságainkat. Női és férfi szöveteinket, selyem és műselyem kelméinket, amelyek vezető divat irányizlését jelentik, gyakran változó kirakatainkban nb. vevőinknek bemutatjuk Méltóztassék azt megfekeni! Szolgálatra készen állunk, kiváló tisztelettel. • Konstantin Testvérek áromjáza