Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1931. május (27. évfolyam, 104-129. szám)

1931-05-03 / 105. szám

város VIII. ügy­től. Fény. élendő oltás és idejét a következ 1. Május 4-én ajanich u. iskolá­­k, csecsemők ol­ls ugyanazon idő­­jus 11-én délután utcai iskolánál az adók, szemle 18- zon időben 3. Má­­or a Malom utcai csecsemők, szem­­gyanazon időben. 2 órakor a Lévai­erületi csecsemők le május 17-én időben. 5. Május Mária Valéria u. i csecsemők és a idős, szemle), va­­k oltása ugyanott -án. 6. Május 5-én géri fiúiskolában­­ a Csomorkányi lakó külterületi 7. kerületi iskolák parti, vereskutasi,­sa ugyanott és 7. Május 6-án fia Valéria u. is­­­lák növendékei, lak oltása ugyan­­i 13-án. 8. Május óránál a VI—VII. 5k oltása délután­onott és ugyana­­us 10-én a Kállay Ik­á­n­y­i—E­rz­s­ébe­ti nők és iskolák ol- Lor, szemle 17-én, én délután 3 óra­­.1 a VIII. kerületi oltása, szemle időben 29-én. 11.­rakor a Nádor u. makói részen la­tok és iskolák, uyanazon időben aártélyi iskolánál­­ Tisza folyó és­erületi részen la­­rtandók, szemle akor 11-én. 13 ó­rakor Kovács Je­­eli tanyáján a Lelei utak közötti és újraoltandók, mázon időben 20- után 2 órakor a Lelei és Makói csecsemők és ul­­mott és ugyana­­ius 21-én délelőtt asi orvosi laknál­­ körzethez tarto­­ozandók, szemle időben 28-án. 16.­rakor a puszta­­a pusztaközponti csecsemők és uj­­ított és ugyana­­elhivom az erde­­iskolák igazgató­­letetteket a hir­­delyre és időben itsák elő. r­i­s hó 22. ly Bertalan sk. k. tb. főjegyző. thj. város­ától. lény általános kerese­­lelére való kité­­tan. •os adózói terhé­re megállapított telekről készített től a városi adó­­temlére tételnek ütem az érdekel­­t fenti határidő mások adójára /ételek 15 napon álnál beadhatók,­­ehteltek fizetési s amennyiben a sérelmesnek ta­nyás kézbesítésé­rt az Adófelszék ebbezéssel élhet- Adófelszólamlá­­a m. kir. adókl­ésben felhozotta­­, illetve bizonyi­­gen köteles meg­ ilis hó 28. József tanácsnok.­yörgy szám alatt es­lsz, forditást, va­ 180 Hódmezővásárhely, 1931 május 3. Vasárnap. M ra 16 fillér. XXVII. évfolyam, 105 szám. Főszerkesztő és kiadólaptulajdont KUN BÉLA. Felelős szerkesztő FEJÉRVÁRY JÓZSE Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 7.— P Félévre 14.— P Vidékre: Negyedévre 10.— P telefonszám 79. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Huszonöt. Írta : Friedrich ISTVán országgyűlési képviselő. Török testvéreinknél is megvan a politikában az, egység. Akárcsak a mi kies hazánkban. Hiába, rokon fa­jok, rokon szokások. A legutóbbi képviselőválasztások Kenia­ birodal­mában is majdnem kivétel nélkül egyhangú eredménnyel végződtek. Pedig a török szavazópolgár titkosan szavaz. Sőt, olyan kevés pártonkívü­­li képviselőjelölt lépett fel most is,­ hogy a kormány huszonöt kerület­ben csak azért nem állított hivatalos jelöltet, hogy a választók kénytele­nek legyenek pártonkívüli honatyá­kat választani. A pártonkívüliség je­lenti ott az ellenzékiséget. Aki nem kormánypárti, az, inkább pártonkí­­vülinek megy, mint ellenzékinek. Ilyen nagy a török egység. Titkos választás mehett. És ez érthető is. Mert al Gházi országában ez az egy­ség abból a diadalmas feltámadásból táplálkozik, amelynek a török nem­zet mai nemzetközi pozícióját kö­szönheti. Enn­ek az egységnek a bá­zisa egy nagy siker és egy nagy fér­fiúnak az országsmentő cselekedete. Íme, ahol vannak sikerek, tényle­ges eredmények és nemcsak retori­kai büvés­,mutatványok, ott nincs is szükség a nyilvános szavazás karak­­ternemesítő praktikáira. Ott az egy­séges szolidaritás magától, vidéki pasák és bégek beavatkozása nélkül is kialakul. Azt azután már magam sem értem egészen, hogy abban a huszonöt ke­rületben, amelyben a török kormány hivatalos jelöltet nem állított, miért nem akadt más jelölt se és miért nem járultam a választók az urnához? Már hét éve nem jártam Törökor­szágban és így nem ismerem közvet­len tapasztalatokból a mostani hely­zetet. Majd csak megoldják a török politkusok ezt a kérdést is. Meg fog­nak könyörülni a szegény választó­kon és jelölnek huszonöt derék kor­mánypártit, hogy legyen kire sza­vaznia a török polgárnak. Nem lesz ott semmi nem. Képzelem, hogy a mi hazai mun­­kóink milyen elragadtatással érte­sülnek ezekről a török konszolidáci­ós vívmányokról. Nincs hivatalos je­lölt, nem megy a választópolgár sza­vazni. Ez már döfi, a kiskésit neki! És milyen véletlenség, hogy éppen akkor, amikor a török kormány hu­szonöt pártonkívüli képviselő részé­re kinyitja a kapukat, nálunk ugyan­csak huszonöt valóságos és csizmás kisgazdaképviselő kéri mandátumál­­lományának a biztosítását, illetőleg a választási kampányra a lassier­­passer kiállítását. Itt is huszonöt, ott is huszonöt. Csakhogy a mi derék jó kisgazdá­ink nem azt kérik, hogy a kormány ne léptessen fel kerületeikben senkit sem, hogy ők ott mint kisgazda­­kandidátusok boldoguljanak, hanem éppen azt sürgetik, hogy csak ők le­gyenek azok, akik a kormánytámo­gatást élvezik. Nekik nem az kell, hogy a magas kormány huszonöt ke­rületben engedélyezze a „szabad in­dulás“-t. Ez nekik nem elég, mert nálunk nincsen titkos szavazás, ha­nem nyílt. Nyílt szavazásnál pedig ők csak akkor kapnak­­szavazatot, ha a hatóságok őket javallják a népnek. Amit megtehet a Gházi kormánya, azt nem­ teheti a hazai Elnöki Ta­nács. Ha nálunk huszonöt kerület­ben nem állítanának hivatalos jelöl­tet és kivételesen a hatóságokat is leszerelnék, akkor a választók nem sztrájkolnának, nem duzzognának hivatalos jelölt híján, hanem ellen­zéki honatyákat választanának. Kö­zöttük egészen biztosan hamisítat­lan kisgazdákat is. Ez kész sötétbe­ugrás volna a rendszer szerint. Ilyen­ről szó sem lehet. Nem így kérik a mi kisgazdáink a politikai kommenetet, ők csak biz­tosra mennek. Marsrutával. Nincse­nek ők lefelé bizalommal. Pláne ami­óta az egyik miniszter úr megma­­gyarázt­a, hogy a bolsevizmusnak az előőrsei itt bujkálnak közöttünk a demokrácia túlságos hangsúlyozásá­val és a gyülekezési szabadságnak az előtérbe tolásával. Vagyis kampec a demokráciának, kampec a gyüle­kezési szabadságnak, a titkos vá­lasztójogról és szabad sajtóról nem is beszélve. Kovácsolódik fából a vaskarika. A Ko­ssuth-kultusz szabadságjogok nél­k­ül. A függetlenség szabad polgár nélkül. Árvalányhajas kalpág helyett csörgősipka kerül a választó fejére, nehogy sötétben bujkálhasson. A csonka ország centripetális erőit kívánja az illető miniszter a polgári jogok ilyen körülnyirbálásával ki­fejleszteni? Hát csakugyan azt hi­szi, hogy a gazdaságpolitikai nihilt a társadalom haptákba állításával le­het pótolni? Hogy a halálos csend­ből, amelyben a "hápokrita szemfor­gatás és az alázatos farkcsóválás ál­talános­­szokássá lett, egy erős nem­zeti szellem fog kisarjadzani? Én a miniszter úrral szemben ép­pen azt hiszem, hogy az agyak lég­mentes elzárása, a konok, hatalmas­kodás és mindennek az agyonállamo­­sítása az igazi kvártélycsinálói a szélsőségnek. Az általános gazdasági káoszt nem l­ehet policiális karakán­­kodással eloszlatni. A keleti számom ellen, egy ázsiai Dzsingiszkhán ellen, netalán bekövetkezendő történelmi viharok esetén, csak egy a gyámság alól fogadott nemzettel lehet siker­rel felvonulni. Hát nem szomorú jelenség az, ami­kor a fels­zabadult jobbágyok utódai, az agrárország legértékesebb rétegé­nek a parlamenti szószólói alázatosan instanciáznak egy bizonyos mandá­­tátumi kvantumért? Amikor a ma­gyar szántóvető követei nem alulról akarnak népképviselethez jutni, ha­nem a pártmonopólium kegyéből? És az így beengedett huszonöt csizmás honatya fogja szolgáltatni a parlament agrár jellegét? Ezek a hiatalból kijelölt kisgazdák fogják népiessé tenni az új képviselőházat? Ezek fogják dokumentálni törvény­­hozásunk demokratikus kialakulá­sát? Hát persze, hogy könnyű azoknak a török államférfiaknak, ők az or­­szágot csakugyan újjáépítették. Nem ígérgetésekből, optimista jövendölé­sekből és világjelenségek idézgeté­­séből táplálkozik ott a stabilitás, ha­nem átütő erejű eredményekből és sikerekből. Nálunk meg az a helyzet, hog amit a rendszer tíz év alatt felél­­t­et, azt is sorjában le­­kell most bo­tania. Minden túl van méretező vagy rossz fundamentumra van ért­ve. Természetes, hogy az elcsigázó és elmerülő társadalom ennek sá­tán a pszichikai defetizmus mara musában süllyed. Az egész és­­ a protekció hinárjá­ban vergődik. Akár dijnok, aki képviselő akar lenni valaki, egyfor­mán a protekciót hajkurássza. Ez­ért nem elég, ha a kormány huszon­öt kerületet megnyit a kisgazdák ré­szére és azokban a maga részéről várakozás álláspontjára helyezkedi. Ki kell adni a pártmonopólium fői­maruháját is, mert anélkül nem is rém­­a a kisgazdajelölteknek. Megkapja-e megint a demingó­zott és betapált kisgazdacsoport kívánt­­kommenesét huszonöt darál mandátum alakjában, azt majd meg­látjuk rövidesen. Én kívánom neki! Megszolgálták, kiérdemelték. Támo­gattak, kitartottak, tapsoltak, ünne­peltek, fármig minden kikopott a prog­ramjükből, ami a demokráciát jelen­tette. Csak a név maradt meg egye­d­ül szimbólumként. Már csak eköré forog a­ kisgazdapolitika. Demokrácia, sajtószabadság, gyü­lekezési jog, választások titkossági bolsevistaszagúak. (?) Nem kellene­ a rendszernek. Várjon kell-e még neki huszonöt magyar kisgazda kor­mány támogató szerepre? Ebben a kérdésben kulminál most a magyar belpolitika. Életfogytiglani fegytjászra ítélte a törvényszék Paksi Sándort, a­z újvárosi rablógyilkost. Két rendbeli szándékos emberölés és rablás elkövetéséért mondották ki bű­nösnek.­­ Paksi ártatlanságát hangoztatva mindent tagadott, a törvényszék azonban a tanúk egyoldalúan terhelő vallomása alapján bizonyítottnak vette a tett elkövetését. — Izgalmas szembesítések, összecsapás a vád és a védelem képviselői között. A ,."el/J­elt Újság" kiköldött munka­társának tudósítása a pénteki főtárgyalásról. Az újvárosi rablógyilkosság bűnügyé­nek első fejezete lezárult péntek este Szegeden. Paksi Sándor, a megtévedt újvárosi tálassegéd előtt hosszú, izgal­mas tárgyalás után felolvasta a törvény­szék az igazságszolgáltatás súlyos, de minden tekintetben jogos ítéletét. Paksi Sándor gyilkolt, a bestiális kegyetlen­séggel fosztva meg életétől egy védte­len öregasszonyt, hogy néhány pengő „könnyűpénzt“ szerezzen magának, — tehát bűnhődnie kell. És bűnhődik sú­lyosan, nagyon súlyosan, — mielőtt még a törvény szigorú ítéletet mondott felette. Lelki egyensúlyát vesztette el a gyilkos s bár — védői utasításra a tárgyalás elején feltűnő biztonsággal utasította vissza a súlyos vádakat, később fokoza­tosan roppant­ össze, de bátorsága nem volt hozzá, hogy könnyítsen lelkén és férfiasan a bíró elé állva jelentse ki: Vétkeztem, bűnhődni akarok! Az az egy­re halkuló hang azonban, amellyel Paksi Sándor a súlyos terhelő vallomásokat fo­gadta, az ú­gg nincs rá észrevételem­, ahogy a bírói kérdésre ezt a kifejezést jónéhányszor kiejtette száján s. az a sá­padt arc, lesütött fej és gyakran köny­­ny­ekkel teli szempár, — mindent elmon­dott és a törvényszék tagjai is érezték ezt. Paksi Sándor ártatlanságát han­goztatta, arra gondolt, hogy az elbírálás­nál ez majd javára esik a latba, pedig tévedett, mert a bíróság feltétlenül eny­hítő körülménynek vette volna a teljes beismerést s annak enyhítő körülménye bizony elég gyéren akadt. A nagy érdeklődéssel várt törvényszé­ki főtárgyalásról egyébként a követke­zőkben számol be lapunk kiküldött mun­katársa, TÁRGYALÁS ELŐTT. Kilenc óra utánra volt kitűzve a főtár­gyalás kezdete, de már fél 9-kor népes volt a szegedi törvényszék második eme­leti folyosója. Felsorakoztak a tanuk s bőven akadt érdeklődő is, akik egy kis­­ izgalomra éhesen kívánták végighallgat-­­ ni az újvárosi rablógyilkosság tárgyalá­sát. A jórészt vásárhelyi tanuk megille-­­ tődéssel ülnek a folyosó fapadjain (leg-­­­többjük­ még sohasem volt „törvényben“)­­ és suttogó hangon latolgatják a tárgya­­­­lás eredményét. Egyszerre az érdeklődés­­ az udvarra vezető lépcsőfeljárat ajtaja I­I felé irányul: két fegyőr hozza bilincsek­­ között a darócruhába öltözött Paksi Sán­­­­dort. A folyosónak egy félreeső részén s­­ ültetik le egy padra és az egyik fegyőr­­ ott marad mellette. Teljesen nyugodtnak­­ látszik, arca frissen borotválva, haja gon­dosan megfésülve, mosolyogva beszélget őrzőjével. Védője dr Balogh Béla ügy-­­­véd engedélyt kér az elnöktől s odaül­­ Paksi mellél egy kis „lelki előkészítés­re.“ Közben a terem ajtaja előtt egyre nő az érdeklődők sere­g­e, az öreg törvényszé­ki szolga alig tudja a rendet fenntarta­ni, kétszer annyi tömeg kísérli meg a bejutást, mint amennyi tényleg befér. A bejutottak legnagyobb része fiatal jogász, akik egy egyetemi tanár vezetése mel­lett „tanulmányút“-ra érkeztek. Látni ezenkívül a hallgatóság soraiban idősebb asszonyokat, ráérő ácsorgókat és hogy a társaság változatosabb legyen, néhány „élénkszínű“ görlice is bemerészke­dik. Paksit is behozzák, leül a vádlot­tak padjára, háttal a kiváncsi szemek­nek, látszólag nyugodt még mindig, szin­te páholyban érzi magát, oly egykedvű­en nézegeti a szolba falait. „Nem ér­zem magam bűnösnek, a bűncselekményt nem követtem el .” Négyet tizet mutat az óra, amikor megszólal a tárgyalás kezdését jelző csengő s néhány perc múlva V­i­­­d Ká­roly tanácselnökkel az élén, bevonul a bíróság. A tanács tagjai az elnökön kí­vül: Schaffer Lajos dr és Molnár József dr törvényszéki bírók. A vádat dr M­i­h­á­l­y­f­f­y István ügyész, a védelmet dr Balogh Béla ügyvéd képviseli. V­i­­­d tanácselnök ismerteti a vádirat­­ tartalmát, amely szerint Paksi Sándor­­ az elmúlt év december 6-án estei 7 óra­i tájban belopózott özv. Nagy György­­ Mihályné házába, pénzszerzés céljából s­­ ott a háziasszonyt 12 téglaütéssel, özv. Se­­­­bők Jánosné házvezetőnőt pedig 14 tég­­­­laütéssel leütötte. Az ügyészség ezért­­ kétrendbeli szándékos emberölés és rablási kísérlet miatt emel vádat Pak­­­­si ellen, mert a gyilkos merényletet nem­­ egy emberen követtel el. Az elnök ezután felteszi a vádlottnak a szokásos kérdést: Megértette a vádat? Paksi Sándor: Igen. Elnök: Bűnösnek érzi magát? Paksi Sándor: Nem érzem magam bűnösnek, a bűn­cselekményt nem követtem el! Elnök: Ismerte a meggyilkoltat? Paksi: Ré­góta ismertem, távoli roko­nom is! Elnök: Járt Nagy Györgynéékhez? Paksi: Néhányszor voltam náluk. Elnök: Ismerte Sebőknét? Paksi: Igen, ismertem. Elnök: Mi történt december 6-án es­te? Paksi: Kérem én nem tudom, én nem csináltam semmit, amit tudok, csak hal­lomásból tudom. Akkor este disznóölésen voltam s amint jöttem visszafelé, Nagy Györgyök előtt haladtam el és jajkiáltá­sokat hallottam, ezt azonban nem vet- Tavaszi Menyre ajánljuk divatsíjdonságain­kat. Női és férfi szöveteinket, selyem és mű­selyem kelméinket, amelyek vezető divat irányizlését jelentik, gyakran változó kirakatainkban nb. vevőinknek bemutatjuk Méltóztassék azt megfek­­eni! Szolgálatra készen állunk, kiváló tisztelettel. • Konstantin Testvérek áromjáza

Next